Záhony Körzeti Átrakó, 1983 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Számvetés helyett (4.) A beszámoló taggyűlések tapasztalatai Az éves munka értékelése minden szervezet, terület, de az egyén szempontjából is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Különösen így van ez egy pártszervezet életében, ahol értékelni kell a végzett munkát. E szerteágazó és alapszervezeteinket és tagjait közvetlenül érintő és aktív részvételüket igénylő számvetés jól szervezett előkészítő munkával sikeresen valósult meg. Az üzemi pártbizottsághoz tartozó alapszervezetek az 1982. évi munkát értékelő taggyűléseiket november 16. és december 15. között tartották meg. A jó előkészítő munka, az alapszervezeti tagokkal való egyéni elbeszélgetések is hozzájárultak ahhoz, hogy őszinte hangvételű, kritikus, nyílt légkörben folytak le a pártcsoport-, vezetőségi- és taggyűlések. Az egyéni elbeszélgetéseket követően megtartott pártcsoportüléseken értékelték a pártmegbízatásokat, a párttag munkakörében való helytállását, eredményeit és hiányosságait, s általában a feladatok minőségi teljesítésére fordítottak több gondot. A pártcsoportülések a vezetőségek és a taggyűlések munkáját általában fejlődőnek ítélték meg. Több pártcsoportülésen megerősítették, hogy az alapszervezetek teljesítik feladataikat, betöltik politikai vezető szerepüket, tekintélyük van az adott területen. Kritikus észrevételek] Szóltak a negatív jelenségekről is. Igény, hogy a vezetőség legyen következetesebb a fegyelmezetlen párttagokkal szemben, őszinte, kritikus észrevételek is hangzottak el, a KISZ- szervezetek pártirányításával, a szakszervezeti bizalmiak jog- és hatáskörének érvényesülésével, a munkafeltételek, munkakörülmények biztosításával, az észrevételek, javaslatok hasznosításával kapcsolatban. A tervezett időpontban megtartott beszámoló taggyűléseken a párttagság 86,7 százaléka vett részt. A megjelentek negyede mondott véleményt, tett javaslatot. A megjelenés és a 204 hozzászólás is bizonyítja, hogy párttagok döntő többsége tevékenyen részt kíván venni a politika alakításában, a döntések meghozatalában. A beszámolók — bár eltérő színvonalon — jól összegezték az éves munkát. Az őszinteség, kritikusság és önkritikusság jellemezte őket, mely elősegítette az őszinte véleménynyilvánítást is. Ez is eredményezte azt, hogy az általában jó aktivitású taggyűlésekből is kiemelésre kívánkozik a Szertárfőnökség taggyűlése, ahol a 16 párttagból 7 mondott véleményt, vagy Fényeslitke, Komoró—Tuzsér pártszervezetek, ahol minden megjelent hozzászólt. harmadik példaként említhető az Negatív üzemigazgatóság I. alapszervezete, ahol mindössze négy hozzászóló volt. A taggyűlések jó előkészítésével nem dicsekedhet Mándok és GRF II. alapszervezet, ahol a megjelenés nem érte el a 70 százalékot. Többet kell tenni a jövőben az Állomáshármas és Eperjeske pártszervezeteknek is e téren. A beszámolók kiemelten foglalkoztak az alapszervezetek belső életével, a pártélet eredményeivel, gondjaival. Értékelték a vezetőségi, pártcsoportmunka színvonalát, a határozatok és állásfoglalások végrehajtásának helyzetét. Megfelelő súllyal foglalkoztak a szervezeti élet kérdéseivel, a pártellenőrzés, pártfegyelem, tagfelvétel eredményeivel, gondjaival. A beszámolók hangsúlyozták, hogy a párttagok legyenek példamutatóak a munkában és magánéletben egyaránt. Jónak értékelték az alapszervezetek a tömegkapcsolatukat, a tömegszervezetek és a gazdasági egységek pártirányítását, az ott dolgozó párttagok munkáját. A gazdasági munka segítése Fokozottabb hangsúlyt kapott (ez indokolt is) a termelő munka minőségének, fegyelmezettségének, gazdaságosságának fokozása. A hibák kritikusabb számbavételének, a felelősség és hatáskör következetesebb érvényesítésének és vállalásának igénye is megfogalmazódott. Szükségesnek tartották párttagjaink, hogy a vezetőségek még nagyobb gondot fordítsanak a párttagság, a dolgozók véleményét, hangulatát befolyásoló tényezők megismerésére, a gyors, pontos reagálásra. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi körülmények között, a fokozottabb helytállást követelő helyzetben munkában, a változó való alkalmazkodás gyakorlati megvalósítása során gyakrabban felszínre kerülnek emberi gyengeségek is. (így: meg nem engedhető hangnem, túlzott operatív intézkedés, a változó körülményekre való hivatkozás ürügyén tervszerűtlen munka stb.) Erre jobban oda kell figyelni az egyén és közösség érdekében egyaránt. A beszámolók, minősítések, hozzászólások is hangsúlyozták, növelni kell az alapszervezeti munka színvonalát, a vezetőségek testületi állásfoglalásait, a reszortfelelősök önállóságát, a pártcsoportüléseket rendszeresebbé kell tenni. Következetesebben számon kell kérni a pártmegbízatások teljesítését, több gazdaságpolitikai munkával összefüggő pártmegbízatást kell adni. A gazdasági munka értékelése, a feladatok megszabása legyen konkrétabb, előbbre mutató, cselekvésre serkentő. Az érdekek egyeztetése mellett fontos az egyéni érdekvédelem és képviselet javítása is. Az agitációs és propaganda, ideológiai nevelő munka folyamatosságát biztosítani kell, javítani szükséges a szóbeli és szemléltető agitációt. Mindemellett legjobb agitáció a személyes példamutatás. Összességében megállapítható, hogy az év végi beszámoló taggyűléseket szervezetten, jó légkörben tartották meg és eredményes munkát végeztek. Az elhangzott vélemények, javaslatok megvalósítása, intézkedések megtétele, annak ellenőrzése tovább javíthatja az alapszervezeti munka színvonalát. A pártcsoportok egyre nagyobb szerepet kapnak a taggyűlések előkészítésében, arra való felkészülésben is. Tovább kell lépni azonban a pártértekezlet határozata szerint, de a beszámoló taggyűlések alapján is, a pártcsoportok szerepét fokozni kell abban is, hogy az adott munkahely dolgozói megismerjék és megértsék a határozatokat, és példamutatással, szervező, meggyőző munkával mozgósítsanak a helyi feladatok megvalósítására, a munkafegyelem megszilárdítására, a minőségi, gazdaságossági szemlélet kialakítására. Együtt másokkal Ezért tartalmasabb együttműködést kell kialakítani a gazdasági középvezetőkkel, szakszervezeti és KISZ-csoportokkal és szocialista brigádokkal. Mindezek gyakorlati megvalósításához egyik legjobb alkalom és lehetőség az 1982. évi gazdasági munkát tárgyaló és következő év feladatát megszabó január végi, illetve február eleji taggyűlésekre való felkészülés és értékelés. Hideg Nagy János (Vége) Ivan Pejkovszki átadja Georgi Dimitrov mellszobrát Sándor Pálnénak, a Dimitrov-brigád vezetőjének, aki a Dimitrov nevét viselő szocialista brigádok találkozóján hívta meg látogatásra a bolgár vendégeket. (Iván István felvétele) Szobor ajándékba Bolgár vendégek Záhonyban A közelmúltban Ivan Pejkovszkinak, a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatójának vezetésével bolgár kulturális delegáció járt Záhonyban. A küldöttség a Szabolcs- Szatmár megyei Magyar—Bolgár Barátsági Napok alkalmából az üzemigazgatóság és nagyközségi Hazafias Népfront- a bizottság meghívására egy napot töltött nagyközségünkben. A program keretében a delegáció előbb Záhony oktatási és kulturális intézményeivel, majd az átrakókörzet munkájával, az itt dolgozók életével ismerkedett. Délután a küldöttség tagajai baráti találkozón vettek részt kulturális központtal rendszeres kapcsolatot tartó Dimitrov szocialista brigád vendégeként. A látogatást a művelődési házban rendezett nagygyűlés zárta, ahol a meghívottak és az érdeklődők előadást hallgattak a Bolgár Népköztársaság életéről, fejlődéséről és kaptak a témával tájékoztatást kapcsolatos kérdésekre. Kitüntetés A tűzvédelem terén hosszú időn át végzett eredményes munkaminiszter elismeréséül a belügymia Tűzbiztonsági Érem bronz fokozatával tüntette ki Rónai Győzőt, a gépesített rakodási főnökség tűzvédelmi felügyelőjét. A kitüntetést december 3-án Záhonyban Pócsi József tűzoltó őrnagy, megyei parancsnokhelyettes adta át. „Könnyebbé tették az életemet" Levél érkezett a záhonyi területi szakszervezeti bizottsághoz az alábbi szöveggel: „Alulírott Gyenge István azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy amennyiben mód és lehetőség lenne rá, a közlekedésemet megkönnyítő motoros rokkantkocsihoz szíveskedjenek hozzásegíteni. Ez ideig egy önhajtós kocsival van megoldva a munkába járásom oly módon, hogy édesapám ki- és hazatél. Sajnos neki is elég gyakran fájnak a lábai — érszűkületes —, ezért ő is egyre nehezebben bír tolni. Ezért fordulok Önökhöz segítségért: a fizetésem elég alacsony, kisiparossal való elkészítést anyagilag nem állna módomban fedezni. Tisztelettel egy optimista 25 éves fiatalember.” Mit tettek ezután? Aki válaszol: Verba Ferenc, a területi szakszervezeti bizottság titkára: “ Úgy döntöttünk, hogy nekünk feltétlen kötelességünk reagálni a kérésre. Megkerestük az üzemigazgatóság műszaki csoportját és kértük, jó lenne, ha akadna egy szocialista brigád, amely elvállalná a kért kocsi elkészítését. Nem mertük gondolni, hogy túl hamar lesz jelentkező, de alaposan ránk cáfoltak. A pályafenntartási főnökség Bebrits Lajos ifjúsági szocialista brigádja jelentkezett. Békési János brigádvezető: — Igaz, hogy mi még ilyen kocsit nem készítettünk, de ettől függetlenül vállalta a brigád. Kisvárdára utaztunk megnézni, hogy is néz ki egy ilyen kocsi és nekifogtunk a váz elkészítéséhez. A szükséges Babetta motort és az alkatrészeket a területi szakszervezeti bizottság vette, a vázat és a többi részeket hulladékanyagból hoztuk össze. A kényelmes ülést például egy elhasználódott Zaporozsecből vettük ki. Úgy készítettük el végül a kocsit, hogy közúti közlekedésre alkalmas lett, szabályos világítással, egyéb tartozékokkal. De nem kell erről túl sokat beszélnünk, mert mi csak megcsináltuk, a kezdeményező a szakszervezet volt. Gondolom, akadt volna más brigád is erre a munkára. Olyanok is felajánlották a segítséget, akik nem tagjai a brigádnak, de szívesen bent maradtak munkaidőn a kocsit készíteni. Különben túl brigád 1975-től van együtt, eddig ezüst és bronz fokozatot értünk el. Brigádtagok Kajli László, Kiss József, Terjék Ferenc és Ésik László. Gyenge István, a 25 éves rokkant fiatalember a gyermekparalízis miatt nem tud járni. Tuzséron lakik a szüleivel. Ő mondja: — Az általános iskola elvégzése után közgazdasági szakközépiskolába szerettem volna menni, de nem tudtak kollégiumot adni. Mindenképpen dolgozni akartam, ezért kértem a felvételemet a MÁV-hoz. Sajnos többször elutasítottak, végül mégis sikerült a felvételem. Sorban szereztem meg a szakvizsgákat és fuvarlevélíró lettem. Tuzsér állomáson. Nagyon sokat köszönhetek az azóta meghalt Torockai Rudolf oktatótisztnek. Az új kocsit most próbálgatom, simogatom, járatom. Igaz, még szokatlan egy kicsit a sebesség, de remélem, rövidesen megszokom. Nem mondhatok többet, hogy köszönöm, amit értem tettek, mert könnyebbé tették az életemet. Szőgyényi Bertalan Útra készen a motoros kocsi. Akik mellette állnak, a készítői.