Záhony Körzeti Átrakó, 1987 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
1 Országos értekezlet (3.) Őszinte beszámoló 986. november 22-én 1900 MSZBT tagcsoport, több mint 700 küldötte az Országház kongresszusi termében megtartotta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság VIII. országos értekezletét. A Szabolcs-Szatmár megyei 30 fős küldöttség a záhonyi MÁV üzemigazgatóság különautóbuszával utazott az értekezletre. Az autóbuszt Ilki Gyula kiváló gépkocsivezető nagyszerűen vezette, ezért a megyei pártbizottság pénzjutalomban részesítette. Az országos értekezlet elnökségében helyet foglalt Óvári Miklós, Berecz János, Marjai József, Várkonyi Péter, Köpeczi Béla, valamint Zinaida Kruglova a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége Elnökségének elnöke és még sokan mások. Apró Antal elnöki megnyitója után Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára szóbeli kiegészítést adott a küldötteknek jó előre megküldött írásos beszámolóhoz. Értékelte az elmúlt öt évben végzett munkát. Többek között elhangzott, hogy „Ha valaha igaz volt — márpedig az volt —, hogy a szocialista testvéri országok egysége és összefogása az előrehaladás, a felemelkedés feltétele, akkor ma sokszorosan is igaz, ami „az előrehaladás útjában álló akadályok természetének felismerését, a hibák, fogyatékosságok megszüntetését” is lehetővé teszi. Továbbá, „hogy a magyar jövő csakis a KGST keretében, a Szovjetunióval mind sokoldalúbban megvalósuló együttműködés fejlesztésével, barátságunk elmélyítésével valósítható meg. Ekként az MSZBT munkája az eddiginél is szilárdabb talajra épül a jövőben”. Ami viszont azt is jelenti, hogy az MSZBT tevékenységében sok változás, megújulás, felgyorsulás, változás lesz.Ezek szellemében újították meg ez évben Moszkvában az 1986—1990. évre szóló barátsági együttműködési egyezményt. A hozzzászólásokból kiderült, hogy az állampolgárok körében nagy az érdeklődés a Szovjetunióban végbement változások reális ismertetése iránt, igénylik a testvérkapcsolatok erősítését, a személyes barátságok bővítését, a delegáció- és tapasztalatcserék rendszerességét, a két ország életének kölcsönös megismertetését. Ezeknek megfelelő „Határozat’-ot fogadtunk el. Sor került még az MSZBT működési szabályzat bizonyos pontjainak formai és tartalmi változtatására. Bővítették az országos elnökségének létszámát, mivel a tagcsoportok száma is növekedett. Újjáválasztották az ügyvezető elnökséget, a különböző munkabizottságok vezetőit. Az MSZBT elnöke Apró Antal, főtitkára ismét Bíró Gyula. A záhonyi tagcsoport munkájáról a következő számban olvashatnak. (Folytatjuk) Bíró Károly A múlt évben hasznosított újításokat mutatták be azon a kiállításon, amelyet Záhonyban rendeztek meg. (Iván István felvétele) Javulás kis mértékben A létesítmények megőrzése a dolgozókon múlik Az ófcrakókörzetben végzett munka nnehézségei mindenki előtt ismertek. Ezért szükséges folyamatosan figyelemmel kísérni az éllet- és munkakörülmények alakulását, ahogy azt legutóbb az üzemi pont-végrehajtó bizottság is tette. Bár az utóbbi évek beruházásai egyúttal jobb munkafeltételeket, kedvezőbb munkakörülményeket is teremtettek, azonban nehéz évente tervezni a változást. (Csak felsorolásként említjük meg, hogy a fedett kézi átrakócsarnokkal, a műtrágya-átrakáshoz alkalmazott új berendezésekkel, a rádiós tolatással, adatfelvétellel több száz ember került kedvezőbb helyzetbe.) Az üzemigazgatóságon belül szociálpolitikai terv is készül, aminek a végrehajtását értékelni lehet, azonban jó lenne, ha pontosan meg lehetne határozni azokat a célokat — s ellenőrizni végrehajtásukat —, amelyek közvetlenül a munkakörülményeket érintik. Lehangoló látvány Általában megállapítható, hogy elegendő öltöző, mosdó, melegedő állt munkásoknak rendelkezésire a Zsúfoltság tapasztalható Eperjes ke átrakón, ahol még a lépcsőfordulóban is találhatók öltözőszekrények.) Azonban hiába a sok erőfeszítés, néha igen lehangoló látványt mutatnak a szociális létesítmények. A letört vízcsapok, az összepiszkolt falak, a sokszor hiányzó (ellopott) berendezések azt mutatják, hogy jóval többet kell tennie a dolgozóknak is a megóvásért, a szándékos rongások megfékezéséért. Különösen fontos ez azért, mert a szűkös beruházási lehetőségek új létesítmények építését nem teszik lehetővé, így a meglévők fenntartására, megbecsülésére kell több figyelmet fordítani. Ugyancsak visszatérő gond, hogy a baleseti helyzet nem változik. Bár a munkavégzéshez szükséges védőeszközök és felszerelések rendelkezésre állnak, azonban sokszor a közvetlen munkahelyi vezetők sem követelik meg azok használatát, emiatt több baleset következik be. A főbb baleseti források között egyébként az átrakási munka, a mozgó vonatra történő le- és felszállás, a figyelmetlen munkavégzés vezet. Az üzemigazgatóság dolgozóinak háromnegyede bejáró. Jól bevált, hogy a vasúttal nem rendelkező községekből autóbuszok szállítják a dolgozókat. Ezek éves üzemeltetési költsége 25 millió forint. Mind a községekben lakó más emberek, mind a vasút számára kedvező, hogy 1986 januárjától közforgalmi járatokként közlekednek a buszok, bárki jegyet válthat és utazhat rajtuk. Ez egymillió forintos bevételt jelentett. A munkásszállóban 64-en férnek el, az igények alapján ez a szükségletnek megfelelő. A vonatkísérő laktanya viszont, amely az utazószemélyzet átmeneti pihenésére szolgál, erőse kifogásolható állapotban van. Sajnos rekonstrukciójára a közeli években nincs lehetőség. Üdülők épültek A napi egyszeri meleg étkeztetéshez a záhonyi üzemi konyha kissé zsúfolt, túlterhelt, míg Eperjeskén kétszer annyi adagot is tudnának főzni. A 15 tálalókonyha a jobb kiszolgálás érdekében működik, bár több helyen előfordul, hogy az előírt húszperces ebédidő alatt nem tudnak megebédelni, a munkaidőből csípnek le a dolgozók. A szakszervezeti üdültetés mellett egyre bővült a vállalati üdültetés. Két éve készült el Berekfürdőn az új üdülőház, ahol a 12 szobában évente félezren pihenhetnek. Püspökladányban, Tuzséron és Gergelyiugornyán 1986-ban egy-egy faház épült, a pályafenntartási főnökség az országos szakszolgálati vetélkedőn elért helyezésével 880 ezer forintért egy újabb üdülőt vásárolhat. Igény lakásépítésre Az egészségügyi ellátás az öt üzemorvossal és a 11 szakrendeléssel megfelelőnek minősíthető. Kedvező, hogy már kevésbé cserélődnek az orvosok. Az üzemigazgatóság 693 lakással gazdálkodik, évente 10— 12 millió forintot fordít erre a célra. A vállalati bérlakások állapota jobb, mint a hálózati átlag. A lépcsőzetes elosztással a káderutánpótlási és munkaerő-gazdálkodási szempontokat tartják szem előtt. A múlt évben nagyobb volt az igény a lakásépítési támogatásra, mint a rendelkezésre álló pénz, összesen 59 kérelmezőt kellett elutasítani. Az élet- és munkakörülmények javításához szükséges feladatok között szerepel a kellő rangsorolás kialakítása, az olyan szervezés, amely csökkenti túlórákat, a tulajdonosi szemlélet erősítése a létesítményeknél, valamint a védőfelszerelések fokozott használata. Képzés és takarékosság Szaktanfolyamok 1987-ben A szigorú takarékossági elvek nemcsak a közvetlen termelési és gazdálkodási szférában, de egyre inkább a szélesebben értelmezett infrastruktúrában is érvényesülnek. Legutóbb szeptemberben hoztak korlátozó intézkedéseket a MÁV illetékes központi szervei az oktatási-képzési költségek mérséklésére, s a még 1986-ra betervezett tanfolyamok szükségességének felülvizsgálatára, számos tanfolyamtípus indításának felfüggesztésére. Ily módon az üzemi igazgatóság 1987. évi képzési-továbbképzési tervében is csökkent a munkaidőben rendezendő tanfolyamok száma, kisebb lett a MÁV egyéb szerveihez és a külső tanfolyamrendezőkhöz beiskolázni tervezett dolgozók aránya. A következő évben a gépesített rakodási főnökségen mérlegkezelői, darukötözői, darukezelői és targoncavezetői tanfolyamért rendeznek. Mindezeket a jelentékeny fluktuáció mellett, az ún. többszakmásítás keretében, a rendelkezésre álló munkaerő jobb kihasználása, rugalmas konvertálhatósága indokolja. A most már hetedik alkalommal folyó főiskolai előkészítő tanfolyamot a felvételi vizsgák után — a tervek szerint ősszel — újabb kurzus követi. Utóbbiak létjogosultságát az eddigi kedvező felvételi tapasztalatok mellett az üzemnek a felsőoktatási intézményt végzettek terén még mindig meglévő — MÁV és általános összehasonlításban egyaránt — kedvezőtlen helyzete igazolja. Körültekintőbb lesz az állami képzésre (középiskolák, technikumok) jelentkezők igényeinek elbírálása, s csökkentik a különböző — többnyire igen költséges, de nemegyszer vitatható szakmai értékű — reprezentatív konferenciákon, szemináriumokon való részvétel lehetőségeit. Továbbra is mód nyílik azoknak a szakmai alapvizsgáknak (forgalmi, kereskedelmi-szállítmányozási, ZAIR stb.) megszerzésére, amelyekre — az újfelvételes dolgozók kivételével — már ma is munkaidőn kívül készülnek a jelentkezők. Szükséges az önképzés feltételeinek további javítása (szakkönyvtár, konzultációs lehhetőségek, folyóiratállomány stb.) E lehetőségeknek most elsősorban a nyelvi és informatikai ismeretek bővítésében lehet különleges jelentősége. Bár igaz az a megállapítás, hogy hosszú távon az oktatás a legjövedelmezőbb befektetés, ez azonban nem zárja ki az ésszerű takarékosságot, a költségkímélőbb formák, újszerű oktatási-tanulási keretek további és tervszerű keresését, alkalmazását. Legeza Sándor Válasz cikkünkre Bezzeg az A december havi üzemi újságban cikk jelent meg Záhony állomás prémiumelosztásából. Ehhez a cikkhez volna néhány gondolatom. Menjünk sorjában: Az elosztással baj van, mégha ez jutalom, prémium formájában jelenik is meg. Nem sok ember van, aki tapsol örömében, amikor kimarad egy-egy jutalomból, de talán az a váltókezelő, aki mégis kapott, el tudná mondani, mi az, amivel ő többet tett társainál. Nem ártott volna őt is megkérdezni. Sokszor elmondtuk már, a jutalom nem jár, hanem adható. Ezért van szükség a prémiumszabályzatra, szabályzatokra, mert ha azt jól megszerkesztették, akkor ki lehet zárni, vagy legalábbis minimálisra csökkenteni a szubjektív megítéléseket. A szabályzat nem személyeket, hanem munkaköröket foglal magába. Az optimális az lenne, hogy minden mutatót maximálisan teljesíteni lehetne, s akkor a keretösszegből mindenkinek jutna, de még akkor is hátra van a differenciálás, ami sokszor irritálja a régi, megrögzött gyakorlathoz ragaszkodó dolgozóinkat. „A szeressük egymást, gyerekek” elv nem követhető. Még ha kevesebbet is, de mindenki kapjon. Elvben mindenki egyetért azzal, hogy aki kiemelkedően dolgozik, mindig józanul, kipihenten jelentkezik szolgálatra, rendszeresen megtartja a részére előírt álllomásbejárást, ne adj’ isten rendszeresen vagy időnként még társadalmi munkát is végez, többet kapjon. Mi a gyakorlat? Amikor az elosztásra kerül a sor, mindenki tartja a markát. Állomásunkon több mint 1100 ember dolgozik. Hogy időnként olyanok is felkerülnek a „hármas jegyzék”-re, akiknek nem ott a helyük? Előfordul. Azt azonban állíthatom, hogy mind kevesebben. Durva megfogalmazásnak tartom, hogy állomásunkon azzal, elosztás... aki „szól”, úgy bánnak, mint a kutyával. Az üzemi demokrácia különböző fórumain, de taggyűléseken sem érkezett, sem hangzott el ilyen jellegű panasz, bár van javítani való a vezetők és beosztottak közötti hangnemen. Régi mondás szerint a vasút a második hadsereg. Nálunk, ha a vezető pontos rendelkezést akar kiadni, azt parancskönyvben teszi. A parancskönyvet minden dolgozó elolvasás után köteles aláírni, ezzel is nyugtázva, hogy tudomásul vette a rendelkezést, tájékoztatást. Ezen kívül eligazításokon, valamint középvezetők, vezetők által a területen járva szóban is többször elhangzik, ami abban szerepelt. Azt, hogy Záhonyban ki, illetve kik osszák a jutalmait? Bár a vélemények megoszlanak, időnként vannak önjelöltek is, az én véleményem, hogy az osztja, akinek ez a feladata. Hogy milyen mélységig hagy beleszólást? Az attól is függ, mennyire van idő. Egyébként egyre kevesebb az a középvezető, vezető, aki magára vesz olyan felelősséget, melyet egyébként megoszthat. Zárszó helyett: .Furcsa dolog az, hogy a munka mikéntje, mennyisége, minősége kapcsán napjainkban még nem alakulnak ki kemény, időnként drasztikus viták. Pl. arról, hogyan lehetne a kocsitartózkodást Záhony állomáson, radikálisan csökkenteni. Bezzeg az elosztás az más, ahhoz mindenkinek köze van, ahhoz mindenki ért, sőt jobban •Girt' Pethő Attila (A szerkesztő megjegyzése: örömmel adunk helyet egy eltérő véleménynek, mert a vita alapja csakis az eltérő nézetek ütköztetése lehet. Különösen akkor, ha egy célt szolgálunk, a demokratizmus bővítésével, a jó elvek gyakorlati megvalósításával szeretnénk jobb munkát és ennek megfelelő elismerést elérni.)