Záhony Körzeti Átrakó, 1989 (15. évfolyam, 1-8. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Hozzászólás a pártértekezleten Kihasználni a határforgalmat a megye érdekében Mint korábban hírt adtunk róla, a megyei pártértekezlet de­cember 3-án tanácskozott Nyíregyházán. A záhonyi küldöttek kö­zött ott volt Sipos István üzemigazgató, akit az üzemi pártbizott­ság megválasztott a megyei testület tagjának is. Az új megyei pártbizottság december 19-én tartott alakuló ülésén a 13 tagú vég­rehajtó bizottság tagjává választották az üzemigazgatót. Sipos István a megyei pártértekezleten szót kapott, gondolatait az üzem, a megye fejlődése érdekében fejtette ki. Az alábbiakban közöljük (kissé rövidítve) hozzászólását. SZABOLCS—SZATMÁR EGYIK LEGNAGYOBB ÜZE­ME, a MÁV Záhonyi Üzemigaz­gatóság több mint ezer párttag­jának, valamint 6300 párton kí­vüli dolgozójának nevében kí­vánok szólni. Olyan dolgozók nevében, akik tisztában vannak feladataikkal, akik tudják mun­kájuk értelmét és fontosságát, akik még nem vesztették el hi­tüket, akik biztosak abban, hogy érdemes, de kell­ jobban dolgozni, vállalkozni, újat akar­ni! A záhonyiak új szavakat, új arcokat, a reformok, a kibonta­kozási program megvalósulásá­nak irányába ható tetteket vár­nak. Párttagjainkban, de a párton kívüliekben is van annyi tenni­­alkotás amely elengedhetetlen a társadalmi és gazdasági meg­újuláshoz. Egyre élesebben és jogosan vetik fel, hogy vezérlő elvek kellenek. A társadalmi­­gazdasági helyzetünket ért kri­tikák jogosak, de a kritikák mellett értelmes, elérhető célo­kat, a végrehajtáshoz szükséges eszközrendszert is biztosítani kell. Gazdasági-társadalmi problémáink megoldása érdeké­ben gyorsan kell cselekedni, de ez a gyorsaság nem jelentheti az átgondolatlan, megalapozat­lan döntéseket és lépéseket. Az elmúlt hónapok igen tevé­keny, szemléletformáló, szenve­délyes vitái újra és újra fel­színre hozzák, hogy a gazdaság kritikus helyzetben van. Szinte mindenki igényli a társadalmi­gazdasági viszonyok minden te­rületére kiterjedő reformokat. A kidolgozott gazdasági stabili­záció célkitűzéseinek megvaló­sításában, a gazdasági-társadal­mi kibontakozás feltételeinek megteremtésében alapvető je­lentőségű a vállalatok szerepe. Ahhoz, hogy a vállalatok a sta­bilizáció, a gazdasági megújulás aktív tényezőivé váljanak, mű­ködő- és minőségileg fejlődőképességüket magasabb színvo­nalra kell emelni. Ehhez a társadalmi és gazda­sági reformfolyamat olyan ki­bontakoztatására van szükség, melynek nyomán a gazdálkodó egységek a gazdaság tényleges önállósággal rendelkező, a vál­lalkozásban, a jövedelem- és vagyon gyarapításában közvet­lenül érdekelt szervezeteként funkcionálnak. A hatékonyabb vállalati gazdálkodás eléréséhez át kell alakítani a gazdasági egység belső irányítási, érde­keltségi rendszerét. AZ állásfoglalás-TERVEZET KÜLÖNLEGES LEHETŐSÉGET TULAJDONÍT megyénk földrajzi elhelyezke­désének. A korábbi negyven év óriási hibája, hogy Szabolcs- Szatmár megye iparfejlesztése szempontjából nem lett kihasz­nálva az a tény, hogy a magyar gazdaság nyersanyag-igényének a nagyobbik fele még jelenleg is Szovjetunióból származik. Megyénken keresztül megy a műtrágya, vegyianyagok, vas­érc, kokszolható szén jelentős része — feldolgozás nélkül, de nem sikerült az évi beérkező 57 ezer személygépkocsi megyei értékesítésére MOGÜRT telepet Szabolcsba telepíteni. További lehetőségeket kínál az elmúlt időszakban a kelet­nyugati gazdasági és politikai kapcsolatokban bekövetkezett pozitív irányú elmozdulás és fejlődés. Záhonyban ezt úgy ér­zékeljük, hogy a Szovjetunióból a tőkés országokba és az onnan a Szovjetunióba irányuló áru­forgalom jelentősen nő. A jó kereskedő akkor akarja az áruját eladni, amikor ára annak a legmagasabb. Ezért a tőkés kereskedők árujukat köz­benső lehetőségként „Vámsza­bad-területen” hajlandók tárol­ni, és azt kellőképpen megfizet­ni. E tevékenységből például a soproniak egészen jól megéltek. Jelenleg a záhonyi fejleszté­sek olyan irányt vettek, hogy az ilyen közbenső tárolási, raktáro­zási, feldolgozási, csomagolási igényeknek eleget tudjanak ten­ni. Az idén kezdtük el Komoró-Tu­­zsér között az osztrák fa tároló -átrakó és feldolgozó telepének építését is. Elkészült a skarbamid zsákoló telep is. Az ilyen célú fejlesztéseknek kedvező hatása van üzemigazgatóságunk bevé­teleire, de ugyanakkor kedvező hatással van a megye foglalkoz­tatására is. A tranzitszállítás­ban még sok ilyen, ki nem használt lehetőség rejlik. Nem egészen értem a megye foglalkoztatási gondjait, hiszen Záhony térségében a mai nap is kb. 300 főt kocsirendezőként, átrakómunkásnak, jegyvizsgáló­nak, váltókezelőnek, gépkezelő­nek fel tudnánk venni. Értel­mes munkát tudunk biztosítani közgazdászoknak, gépészeknek, számítástechnikai szakembe­reknek is. MEGGYŐZŐDÉSEM, HOGY NEM A SZOVJET EXPORTOT KELL VISSZASZORÍTANI, ha­nem reális árfolyampolitikát és szabályozórendszert kell kiala­kítani. Meg kell és meg lehet találni azon importárukat, me­lyek a magyar gazdaság szerke­zetének és igényeinek megfelel­nek. Jenlegi Ehhez azonban azt a jó­szemléletet meg kell szüntetni, melyet minap egy országos szerv vezetőjétől hal­lottam: „Az a baj, hogy a kül­kereskedők, ha a Szovjetunióba küldik őket üzletet kötni bünte­tésnek érzik.” A válságos helyzetből való ki­lábalás csak egy jó és jól össze­hangolt gazdaságpolitikai stra­tégiával és az ezt biztosító poli­tikai feltételek megteremtésével lehetséges. Ehhez Szabolcs- Szatmár megye önereje nem elégséges. Szükséges hozzá az országos vezető szervek haté­kony támogatása és segítsége is. Meggyőződésem, hogy a tag­ság bevonásával hozott határo­zatok végrehajtásának realitása sokkal nagyobb lesz az eddigi­eknél. Ebben bízva az állásfog­lalás-tervezetet elfogadásra ja­vaslom. Véradók kitüntetése Az önzetlenséget nem lehet megfizetni Bensőséges hangulatú ünnep­ség keretében köszöntötték a közelmúltban a nagyközségben élő sokszoros véradókat. A Ran­devú étteremben a helyi vörös­kereszt szervezet és a kisvárdai városi-városkörzeti vezetőség szervezésében csaknem félszáz aktivistát láttak vendégül. Az ünnepségen Plesu István­­nénak, a helyi közös vezetőség titkárának nyitó szavai után dr. Molnár Károly a városi vezető­ség elnöke méltatta a meghí­vottak áldozatvállalását, közös­ségi elhivatottságát, majd a nagyközség állami és pártve­­zetésének jelenlétében kitünte­tések átadására került sor. ös­­­szesen 47 véradó részesült elis­merésben, közöttük négyen már hússzoros, 11-en pedig tizenöt­szörös véradónak vallhatják magukat a háromszáz záhonyi véradó közül. Az ünnepségen jelen volt Bürger Lajosné a megyei szer­vezet titkára is, a­ki a helyi szervezet élén végzett sokéves, eredményes tevékenysége kap­csán Plesu Istvánnénak adta át a megyei szervezet kitüntetését. Ezt követően az ünnepeltek tiszteletére a helyi zeneiskola növendékei adtak műsort. A baráti hangulatú beszélgetése­ken szó esett a jövő feladatai­ról is, melyeket az időközben bekövetkezett és ismert termé­szeti katasztrófa váratlanul még aktuálisabbá, még sürgetőbbé tesz. (orosz) Köszönet m v­alahol reng a föld.­­ Házak, kórházak, iskolák omlanak össze, s alattuk felnőttek, gyerekek, nők, öregek, em­berek. Borzalmas képsorok a televízióban. Szörnyülkö­­dünk és kicsit meg is könnyebbülünk: jó, hogy nem velünk történik mind­ez. Másnap, harmadnap még mindig erről tudósít a tv, rádió, újság. Nem tudni mennyi a halott, sebesült, túlélő, egy anya a romok között keresi tíz gyermekét. Megijedünk, mi lenne ha ... Megmozdul az egész vi­lág, indulnak a mentőala­kulatok, segélyszállítmá­nyok, ők nem nézik, hogy kinek,­­ embernek segíte­nek. Felvetődik a kérdés: ho­gyan segíthetünk mi... Készpénz kell, de azonnal. És már meg is indul a szer­vezés: a decemberi fizeté­sek ker­hetsége már mindenki te­és lelkiismerete szerint ad. K­­arácsonyig 220 ezer ft forint gyűlt össze a körzetben. A kárhoz a mérten nem sok, egy csepp tengerben. De ha arra gondolok, hogy jut majd valakinek életmentő gyógy­szer, meleg takaró a sátor­ba, egy pohár meleg tej a gyerekeknek, akkor ... A maradásra szavaztak Dintés a 3. számú építésvezeté­sigen December 19-én tartotta a tu­­zséri 3. sz. építésvezetőség párt­­alapszervezete az éves záró tag­gyűlését. a taggyűlés A szokásoshoz híven az éves gazdasági, politikai munkáról hallgatha­tott beszámolót. Elhangzott a gazdasági veze­tés átszervezése, ennek hatása az építésvezetőségre. 1988. má­sodik felétől Baráz János veze­tésével új építésvezető és Nagy Imre személyében új főépítés­­vezető irányításával működik immár ismételten 180 fő mun­kájával a vasútépítő építésveze­tőség. Az év elején kevésbé ha­tékony munkákat kellett vállal­ni mint a tiszafüredi vágány­­építések, körzeti szórványos ki­térő cserék és a mátészalkai ál­lomás átépítése. Jó medrekben folyik a fényeslitkei II. nyaláb nyolc vágányának építése és a Komoró-Tuzsér közötti raktár­bázis vágányhálózatának kiépí­tése. A szórványos kitérőcserék teljesítését is a szállítások sze­rinti ütemezéssel párhuzamosan végezhették. Megtárgyalta az alapszervezet a hovatartozás kérdését is. Tud­valevő, hogy a tuzséri 3. sz. épí­tésvezetőség csak egy egysége a MÁV Debreceni Építési Főnök­ségnek. A gazdasági vezetés át­szervezésével a felsőbb gazda­sági vezetésben és az építési fő­nökség pártbizottságában fel­merült a kérdés, hogy miért ne tartozhatna az építésvezetőség a főnökség pártbizottságához, aminek korábban a szervezeti szabályzat területi elvei szabtak határt. Az üzemi pártbizottság a kérdés eldöntését a tagság ha­táskörébe utalta, hogy tagsági többség döntsön a hovatarto­zásról. A taggyűlésen személyenként mindenki elmondta egyéni vé­leményét a felmerülhető hely­zetek előnyeiről és hátrányairól. A többség véleménye az volt, hogy korábban is az pártbizottsághoz tartoztak, üzemi ve­lük jó partneri kapcsolatot si­került kialakítani a hosszú évek során. Az építésvezetőség munkája főként a körzet áruforgalmát — vasútépítését — szolgálja, s elő­re láthatóan hosszú évek során is az üzemigazgatóságtól fogja kapni munkáját. Döntő tényező volt, hogy az alapszervezet minden tagjának lakóhelye is az építésvezetőséghez közelebb esik, mint Debrecenhez. S attól függetlenül, hogy gazdasági eredményeit az építésvezetőség Debrecenben realizálja, a tag­ság politikai munkáját és hova­tartozását 10 fő igenlő szavaza­tával és egy tartózkodással a MÁV záhonyi üzemi pártbizott­ságához kötötte. Többszintes házakat építenek Záhony egyik legújabb utcáján, a Határ utcán. (Orosz József felvétele) Személyi és szervezeti változások Az üzemi pártbizottságon ja­nuár elsejétől új politikai mun­­­katárs került beállításra Pö­­haczker Attila személyében. A vasutas családból származó, 37 éves Pöhaczker Attila vasútgé­pészeti technikumot végzett, műszerészként kezdte szolgála­tát, miközben az ifjúsági és szakszervezeti mozgalomban több tisztséget töltött be. 1982- től a szakszervezeti bizottság munkatársa volt. Az MSZMP Politikai Főiskolájának 1986-tól hallgatója, tanulmányait ez év­ben fejezi be. Az üzemigazgatósági irányí­tásban a feladatok megosztása, a végrehajtás jobb szervezése érdekében az eddig műszaki osztályból két új osztályt szer­veztek. A gépészeti osztály ve­zetőjévé az üzemigazgató Léde­­czi László mérnöktanácsost, ko­rábbi vontatási főnököt nevezte ki. Osztályvezető-helyettes Fe­jes János mérnök-főintéző. A műszaki osztály vezetője to­vábbra is Legény András, he­lyettese Plesu István. A vonta­tási főnökség vezetésére Veres István műszaki főtanácsos, a GRF eddigi vezetője kapott megbízást. Nyugállományba vonult Sza­badi László főtanácsos, az üzemviteli osztályvezető helyet­tese. Munkásságát a MÁV ve­zérigazgatója kiváló vasutas kitüntetéssel ismerte el. Hírek az FMKT-ból A Fiatal Műszakiak és Köz­gazdászok Tanácsa (FMKT) de­cember 20-án tanácskozást tar­tott Záhonyban az üzemigazga­tóság előtt álló gazdasági fela­datokról. Sipos István üzem­­igazgató ismertette azokat a té­maköröket, melyekben a KISZ mellett működő értelmiségi fia­talok segítségét várják. A gazdasági vezetés téma­jegyzéket állít össze, várja a fi­atal szakemberek javaslatait, megoldási módozatait. A témák kidolgozásához százezer forin­tos összegben pályázati alapot biztosítanak. ★ A megyei szintű FMKT vetél­kedőt december 17-én rendez­ték meg Mátészalkán, a Magyar Optikai Művek gyárában. Az üzemigazgatóság fiataljaiból szervezett csapat jól szerepelt a versenyen, s harmadik helye­zést csapat ért el az összesítésben. A tagjai: Nagy Mihály, Szabó János, Szabó Pál és Tóth Csaba. Kiválóan sikerült Záhony ál­lomásfőnökségen a december 15-én megtartott térítésmentes véradás, összesen 152-en tar­tották oda karjukat, embertársaik segítségére­ siettek

Next