Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-01 / 230. szám

PÁR­Í £­L - T a Javítsuk meg a tag• és tag feletti elvét­elt a termelőcsoportokban Pártfulik Központi Vezetősége fon­tos feladatként jelölte meg temelő­­szövetkezeti pártszervezeteink meg­erősítését­ és ezen kereszt­ül termelő­­sz­ö­r tet­te e­z­etei­nk m­egs­z­i­lá­r­dít­ásá­t. Pártszervezeteink jelent­ős része azonban még mindig nem­ vagy csak igen keveset foglalkozik a tag- és tagjelöltf­elvét­ellel. A zalaegerszegi járás termelésköve­tkezeteinek párt­szervezetei az utóbbi időkben sokat foglalkoznak a termelőszövetkezete­­k megerősítésével és erre való hivatko­zással elhanyagolják a t ag. és tagje­­lölt felvételt. Pedig a termelőszövett­­kezetek megszilárdításá­t nem­ lehet, a pártszervezetek megerősítésétől független feladatként­ végezni. Már többizben bebizon­yoso­dot­t hogy ab­ban­ a term­előszövettkezetben, ahol jól működő, erős pánts­zerveztet van, ott.­ jól megy a munka, össze+arhó és ■dolgos a tagság. Nem mindenütt van azonban ez így. A rédicsi Szabad Nép term­előszö­­­vetkezet, párttitkára több párttaggal­­együtt aláírta a kilépési nyilatkoza­tot. Í­gy gondolták, ha ők kilépnek,, megszűnik a termelőszövetkezeti cso­­port, és akkor már nincs szükség pártszervezetre sem. Ezért nem is fordítottak gondot­ arra, hogy pártszervezetet megerősítsék. Ebben a a termelőszövetkezeti csoportban le­becsülték a pártszrrvezet jelentősé­gét és maga a pár­tszervezet tagsá­­­­­ga is megingott Ha a pártszervezet már elejétől fogva harcolt volna a pártszervezet, és egyben a csoport megerősödéséért, akkor nem követ­kezhettek volna be a megtörténtek. Vann­ak azonban olyan pártszerve­zetek is, ahol felismerték a tag- és tagjelöltfelvé­tel jelentőségét és a­ legutóbbi taggyűlésen már vettek fel élenjáró dolgozókat tag­jelölt­ség nélkül a párttagság soraiba, mind például a zalalövői Vörös Zászló termelőszövetkezetben. A tapasz­ta­­lat azonban az, hogy ezt a nagy le­hetőséget nagyon kevés párt­szer­veze­­­tünk használja fel. Még nagyon sok az olyan párt­­szervezet, mint a pusz­taszentlászlói, ahol már több mint, fél éve nem vet­tek fel tagjelöltet, de nem foglal­kozó idő a meglévő tagok nevelésével sem. Ezekben a csoportokban nem­ is folynak úgy a munkák, ahogy kellene. Lassú a Szántás­­vetés, töb­ben ki akarnak lépni, hiányzik a kommunisták példamutatása. Ezért­ pártszervezeteink a jövő­ben — okulva az eddigi hibákból — sokkal gondosabban foglalkozzanak a tag- és tagjelöltfelvétellel és ne feledjék, hogy a term­előszöve­tkeze­­tek megszilárdítása, a mezőgazdaság további gyors fellendülése elsősorban jól működő, erős, a dolgozók érde­keiért küzdő pártszerve­ze­teken múlik. , i f Kérdezz — felelek A íiéltnévelők rovatát indít­­juk ezen a cím­en, amelynek feladata az, hogy népnevelő­inket tájékoztassa feladataik­ról és segítséget nyújtson munkájukhoz. Célunk az, hogy népnevelőink kérdéseire választ adva segítsük egy-egy vitás kérdés tisztázását, hogy időben kielégítő választ ad­hassanak a dolgozók kérdései­re. Kérjük a népnevelőket, hogy az elkövetkező napok­ban, hetekben minél több kérdéssel keressék fel lapun­kat. Ez a kapcsolat kölcsönö­sen alapja lesz jó munkánk­nak. Sok­ népnevelő fordult hozzánk az­zal a kéréssel, hogyan magyarázzák meg azt, hogy a negyedik békek­öl­­csönjegyzés alkalmával a jegyzett összeg 20 százaléka, visszamarad és azt mire lehet fordítani. VÁLASZ: Pártunk és kormá­nyunk szerető gondoskodása a dolgozó nép felé megnyilvánul a békekölcsön jegyzések során is. Ál­lamunk azért bocsátja ki a béke­­kölcs önkötvényeket, hogy ezzel is hazánk javára­, a magunk haszná­ra legyünk. nyereményben A jegyzett összeg és névértékben kerül visszafizetésre. A legfonto­sabb, amit látni kell minden dol­gozónak, hogy a hazának adott forint százszólosar­ visszatérül, közvetve vagy közvetlenül. Közvetve úgy kerül visszafize­tésre, hogy államunk a dolgozók kölcsönadott forintjait a dolgozók érdekében használja fel. A ne­hézipar és a könnyűipar fejleszté­sére, a minőségi termelés megja­vítására, a mezőgazdasági terme­lés növelésére fordított összegek mind azt a célt szolgálják, hogy a termelés állandó növelésével szakadatlanul biztosítsuk a dol­gozók anyagi és kulturális javai­nak maximális kielégítését. Isko­lák, napközi­ otthonok, szülőottho­nok, óvodák, lakások, utak, mozik építéséhez pénz kell és ezt a célt szolgálják a dolgozók kölcsön­adott forintjai. Az eddigiektől eltérően pártunk és kormányunk sokoldalú gon­doskodása a­ dolgozó népről meg­mutatkozik abban a rendeletben is, amely kimondja, hogy a jegy­zett összegnek 20 százaléka községben marad, amit a község a fejlesztésére kell fordítani: szo­ciális és kulturális beruházásokra és a meglévő intézmények fej­lesztésére. Szociális célok: szülő­otthon, óvoda, napköziotthon, iskola fejlesztésére. Kulturális cé­lok: kultúrotthon fejlesztése, könyvtár bővítése, a fiatalok ré­szére sportfelszerelések, rádió és más kulturális cikkek beszerzésére. Több lelkesedéssel harcoljanak a tervért a tófeji és a pórszombati téglagyárak dolgozói A Megyei Tanács Téglagyárai ES negyedéves tervét már szep­tember 15-én befejezte. Ezt az eredményt Úgy sikerült elérniök, hogy az ES telepein élénk mun­kaverseny folyt, a telepek dolgo­zói lelkes harcot vívtak az első­ség megszerzéséért. Voltak­­ azonban olyan telepek is, ahol a­­ kormányprogramm után nem fel­lendülés, inkább a munka lany­hulása és a munkafegyelem la­zulása mutatkozott. Ilyenek vol­tak a tófeji és a pórszombati te­lepek. A hibák gyökere a politikai munka hiányosságában keresen­dő. A dolgozók között csak két párttag van, a telep vezetője és a gépész, azonban a politikai képzettség híján ezek sem har­coltak eléggé azért, hogy a dol­gozók tisztán lássák pártunk po­litikáját. A kényelmesebb megol­dást­ választották: ahelyett, hogy a dolgozókat felvilágosították vol­na, tétlenül nézték az ellenséges agitáció érvényesülését. Persze, ebben hibás volt az ES is, amely ugyancsak nem fordított elég gondot erre a telepre. Az üzemi bizottság elnöke, Se­bők Mária nem látta el feladatát. Sem a munkaversenyek szervezé­sénél, sem pedig a politikai ne­velőmunkánál nem fejtett ki semmi erőfeszítést. A HVDSz nem adott segítséget az üb-el­­nöknek, még csak meg se látogat­ta a téglagyárat. Nem törődött azzal, folyik-e a munkaverseny, nem kérdezte,, szükségük volna-e a telep dolgozóinak valamilyen segítségre. így aztán a dolgozók még arról sem tudtak, hogy szakszervezet feladata a munka- a versenyek szervezésén kívül a dolgozók érdekvédelme. Az a tudat volt elterjedve ezen a te­lepen, hogy a szakszervezet arra való, hogy befizessék neki a tag­díjakat. Az egyesülés pártszervezete és vezetősége felismerve a hiányos­ságokat, rendszeresen foglalkozni kezdett a telep dolgozóival. Az eredmény nem maradt el, mert a telep nemcsak elmaradását hoz­ta be, hanem a második dekád­ban a nyerstéglagyártásnál 132, az égetésnél pedig 119,3 százalé­kos tervteljesítést ért el. Éves tervüket szeptember 30-ra befe­jezték. A pórszombati telepen ugyan­a azok a hiányosságok hátráltatták tervteljesítést, mint Tófejen. Annak ellenére, hogy itt jóval többen vannak a párttagok, el­hanyagolták a népnevelő munkát, de megfeledkeztek a kommunista példamutatásról is. Csupán egy területen értek el eredményeket: a kulturmunkánál. Természetesen a kulturmunka nagyon fontos, de a­­ pórszombati téglagyár kommu­nista dolgozói megfeledkeztek ar­ról , hogy a kulturmunkát, mi­ként a sportot is, össze kell kap­csolni a termeléssel. A telep ugyan befejezte évi tervét, ennek ellenére nem mond­hatjuk el róluk, hogy kimagasló teljesítményeket értek el. A hely­zet ugyanis az volt, hogy a ter­vet, amelyet kézivetésre kaptak, az időközben megérkező gép se­gítségével fejezték be. A telep dolgozóit a felelőtlen­ség jellemzi. Ez olyan hiányos­ság, amin könnyen lehetne vál­toztatni, ha a telep vezetője, az üzemi bizottság elnöke s a párt­tagok jobban törődnének a pár­­tonkívüli dolgozók politikai ne­velésével. Jövőre Pórszombaton komoly üzem épül. Pártunk, kormányunk gondoskodását hálálják meg az­zal, hogy megszilárdítják a mun­kafegyelmet és nagyobb lelkese­déssel harcolnak a kormánypro­gramuk megvalósulásáért. Az ár­­leszállítást a pórszombati telep dolgozói is örömmel vették tu­domásul. Vajjon gondoltak-e ar­ra, hogy ez csak úgy vált meg­valósíthatóvá, hogy az öntuda­tos dolgozók harcoltak érte s a terv túlteljesítésével egyengették az árleszállítás útját? Az éves terv teljesítése nemc. volt nagy feladat a pórszombati telepen. Mutassák meg a dolgo­zók, hogy nagyobb feladatok megoldására is képesek. „Nemcsak forintjainkkal , terven felü­li munkánkkal is támogatjuk a kormány programmját44 Jegyeinek a zalaegerszegi dolgozók Zalaegerszegen tegnap a reggeli órákban valamennyi üz­emben röp­­gyűlést tartotak, ahol ismertették a dolgozókkal, a békekölcsön jegy­zés jelentőségét. Az üzemekben, így többek között a Ruhagyárban, a Magasépítési Vállalatnál a kom­munisták, a DISz- és az MNDSz­­tagok jártak az élen a jegyzésben, ugyanakkor politikai felvilágosító munkát is végeztek. A Magasépítési Vállalat gondos­kodott arról, hogy a külső mun­kahelyeken dolgozók jegyzését is biztosíthassák, így érték el, hogy a jegyzést reggel 3 órára befejez­ték. A vállalat szekértelepi mű­helyében szerdán reggel közvet­len a munkakezdés előtt rövid röpgyülést tartottak s ismertették a Negyedik Békekölcsön kibocsá­tását. A röpgyülés után a dolgo­zók hozzászólásaikban elmondot­ták, hogy eddig is szívesen je­gyeztek békekölcsönt, mert tud­ták, hogy az ő érdekeiket szol­gálja, de most, a kormánypro­­gramm megjelenése után, mikor nap, mint nap jobban élnek, még nagyobb lelkesedéssel, még na­gyobb bizalommal adják forin­tjai­­k­at, hiszen nem évek múlva, ha­nem már m­­ost­­ érzik a hatását magukon, hogy jó helyre adták kölcsön pénzüket. A műhelyben Uszkay Antal jegyzett elsőnek, aki mint eszter­gályos már évek óta itt dolgozik. Jegyzés közben elmondotta, hogy eddig is jegyzett, hogyne jegyez­ne most, amikor nap-nap után jobban érzi a párt­ és a kormány szerető gondoskodását. Két gyer­meke van, egyik a Megyei Ta­nácsnál, másik pedig a pedagógus szakszervezetben dolgozik. Bizto­sítva van az egész család gondta­lan és nyugodt megélhetése. Vas Sándor mint lakatos dol­gozik a műhelyben. Négy gyer­meke van és ő tartja el egy öreg­­ énjét is. — Én mindig azt nézem —■ mondotta többek között —, hogy nemrégen ebben az ország­ban m­ég minden csupa rom volt. Meg kell nézni ma. Új gyárak, új üzemek, kórházak, iskolák épül­tek. Szebb most ez az ország, mint bármikor. Ezenkívül a köl­csönt, amit adok, még pénzben is visszakapom. A régi rendszerben egy ilyen sokgyermekes család el­tartója mindig amiatt rettegett, hogy munkanélküli lesz. Én ezt az érzést nem ismerem. jegyzek szivesuft békekölcsöntEzért A röpgyülés után a dolgozók megfogadták, hogy nemcsak köl­csönadott forintjaikkal, de jobb munkájukkal is hozzájárulnak to­vábbi sikereink eléréséhez. ★ Lelkes hangulatban folyt jegyzés a vas­utón is. Azok a dol­­­gozók, akik nem voltak után, 9 órára lejegyeztek. A téglagyár dolgozói, amikor a jegyzés befe­jeződött, felajánlást tettek, hogy IV. negyedéves tervüket 132 szá­zalékra teljesítik, az Ásványolaj­­ipari Vállalat dolgozói pedig ar­ra tettek vállalást, hogy határidő előtt üzem­be helyezik a desztillá­ciós üzemrészt. Ugyancsak fel­ajánlást tettek a villanytelepi dolgozók is. Éves tervüket októ­ber 15-ig teljesítik s terven felül beépítenek egy 250 lóerős transz­formátort s ezenkívül kibővítik a Ruhagyár transzformátorát. Az első óráktól kezdve lelkes hangulat kíséri a jegyzést, amit az is mutat, hogy a dolgozók a hazának kölcsönadott pénzen felül még terven felüli munkával is igyekeznek erősíteni a békét. n-mi'é'Ov: Ugyan kinek nem jutott volna eszébe, ha elmegy egy-egy újon­nan épült gyár, lakóház, gyer­mekotthon, kórház, iskola, híd, vagy egyéb létesítmény mellett, hogy ebben benne van az én mun­kám,­­ az én pénzem is. Nézzük a füstölgő gyárkéményeket, a földeken pöfögő traktorokat s jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogyan gazdagszunk, hogyan szé­pül a mi hazánk. Boldogító ez a tudat, hiszen a miénknek érez­zük mindazt, ami hazánkban, megyénkben épül. Ezért adtuk olyan szívesen forintjainkat a tervkölcsön jegyzés, majd a bé­kekölcsönjegyzések idején. Tud­tuk, hogy magunknak adjuk, tudtuk, hogy a mi életünk lesz szebb, jobb, boldogabb, mert az államkölcsönök minden forintját a dolgozó nép érdekében hasz­­nálja fel pártunk, kormányza­tunk. Az eddigi államkölcsönökkel közel 80 millió forintot adott Za­la megye dolgozó népe életének szebbé tételére. Nyolcvanmillió forint. Hatalmas ez az összeg és így, a szám hallatára, nem is tudjuk felmérni annak nagysá­gát. Ezt csak úgy lehet és úgy tudjuk érzékelni, ha kimegyünk a megyébe, végigjárjuk a váro­sokat, községeket, falvakat, s lát­juk, hogy mi mindent építettünk belőle. Jó helyre tette pártunk, államunk a kölcsön minden fil­lérét. Százhuszonnyolc községben gyűlt ki a villany Zala megyé­ben az elmúlt néhány év alatt. Ennyi községből tünt el a pet­róleumlámpa, elűztük ezzel a fa­lusi utcák sötétjét, s ennyi köz­ségbe vonulhatott be a rádió s mindaz, amit a villany jelent. De nem álltunk meg a villamosí­tással. Még ebben az évben 18 községben történik meg a villa­moshálózat kibővítése. Ezekben a villanyfényben ragyogó fal­vakban is benne van a mi pén­zünk, amit adtunk. De menjünk tovább. Új iskola épült Gutorföl­­dén, Zalaszentmihályon, Zebec­­kén, Kútfejen, Zajkon, Csörnye­­földén, Kálócfán, Bázakerettyén, Kisszigeten és még egy jónéhány községben. Tágas, világos, egész­séges tantermekben tanulhatnak gyermekeink. Ezért jegyeztünk államkölcsönt. Be­jegyeztünk azért is, hogy felépülhessen a novai, a letenyei tüdőgondozó, hogy orvosi rende­lőt létesíthessünk Muraszeme­­nyén, Csonkahegyháton, Nagyka­­pornakon, Kehidán, Pacsán, Nagylengyelben, Gutorföldén és Rédicsen. És még mindig nem állhatunk meg a felsorolásban. Nemcsak er­re költötte pártunk, kormányza­tunk a Zala megyei dolgozók nyolcvanmillió forintját. Tanács­házat építettünk Pózván, bekötő­út készült Nova, Letenye, Ró­zsásszeg, Szenterzsébethegy, Pet­­rivente, Kustányszeg, Zalakop­­pány és még egy jónéhány köz­ség részére. Telett a nyolcvan­millióból arra is, hogy tizenhat mozit létesítsünk csupán a nagy­kanizsai járás területén. Ebből a pénzből készül a bázakerettyei kenyérgyár. De benne van pén­zünk a nyáron egerszeg-neszelei felavatott zala- Zala-hídban. Repülőteret is építettünk belőle. Nem kell félnapokat vonaton töl­­tenünk, hanem majd egy óra alatt a fővárosba érhetünk. Csupán a 100.000 forintosnál nagyobb megyei beruházásokat számítva 60 millió forintot ka­pott vissza Zala megye dolgozó népe az államkölcsönökbe befize­tett forintokból. De ha hozzá­számítjuk a többmilliós gyár­­i építkezéseket, a 100.000 forintos­nál kisebb beruházásokat, akkor azt látjuk, hogy nem nyolcvan­milliót, de ennél sokkalta többet kaptunk. Építkezéseink üteme pedig to­vább gyorsul. A pártunk javasla­tára kidolgozott kormánypro­­gramm céljául tűzte ki a dolgozó nép életszínvonalának további gyors emelését. Az újabb beruhá­zások nyomán egyre jobban ja­vulnak életkörülményeink, szo­ciális viszonyaink. Október hó­nap elején kezdik meg Zalaeger­szegen tíz darab kétszer­ kétszo­­bás, fürdőszobás, komfortos ker­tes családiház építését. Még eb­ben az évben megkezdődik Kosztolányi­ utcában egy húsz la­a­kásos, üzlethelyiséges bérház épí­tése, a Marx­ tér 3 alatt 3 eme­letes kilenclakásos bérház épül. Csupán ezeknek az újabb zala­egerszegi építkezési beruházások­nak összege meghaladja az ötmil­lió forintot. Felsorolni is sok lenne teljes részletességgel, összegszerűleg, amit eddig építettünk, és amit a közeljövőben építeni fogunk. Ál­lamunk azonban nemcsak így adja vissza pénzünket. A sorso­lások alkalmával minden esetben több ezret tesz ki azoknak a dol­gozóknak száma, akik visszakap­ják a jegyzett összeget, sőt, sok­szor alaposan megtetézve azt. Ed­dig 9 és félmillió forintot kaptak vissza sorsolás útján megyénk dolgozói. Közöttük Benkő István, a letertyei földművesszövetkezet dolgozója és ifj. Szanatai István becsvölgyi tszcs-tag 25—25.000 forintot nyert. Kiss József MÁV dolgozó 10.000 forintot, Horváth József lovászi MASZOL A­J-man­­kás 5000 forintot. A felsorolást itt is hosszan lehetne folytatni. A lényeg azonban egy: bármi­lyen oldalról is nézzük, hogyan adja vissza államunk kölcsön­­jegyzett forintjainkat: érdemes adnunk, hiszen saját életünket tesszük szebbé azzal, békénket­­ éljük vele. Amit adtunk és amit kaptunk

Next