Zalai Hírlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-01 / 50. szám
1957. március 1. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának ülése VI. A párt nemzetközi kapcsolatai (Folytatás a 2. oldalról.) Pártunk, kormányunk, munkásosztályunk és népünk harcát a magyar szocialista forradalom és a nemzeti függetlenség megvédésének ügyéért, teljes erővel támogatja a szocialista országok, a világ kommunista és munkáspártjainak internacionalista tábora, amelynek vezető ereje a Szovjetunió és annak kommunista pártja. Pártunk a proletárinternacionalizmus szellemében sikeresen fejlesztette és erősítette nemzetközi kapcsolatait a Központi Bizottság decemberi ülése óta is. Pártunk a közelipúltban fontos nemzetközi találkozók részvevője volt. Részt vettünk az öt párt (Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Román Munkáspárt, Szovjetunió Kommunista Pártjai küldötteinek újévi budapesti találkozásán. Január közepén részt vettünk három párt (Kína Kommunista Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt,Szovjetunió Kommunista Pártja) küldötteinek moszkvai találkozásán. Ugyanekkor budapesti látogatásra hívtuk meg Csou En-laj elvtársat, Kína Kommunista Pártja Elnökségének tagját. A közelmúltban találkoztunk és tárgyaltunk az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága képviselőivel. Mindezeken a találkozásokon a testvéri kommunista és munkáspártok egyenjogúságának elve érvényesült és egyetértés alakult ki közöttünk a nemzetközi munkásmozgalom összes főbb, kérdéseiben. A testvéri pártok támogatást nyújtottak az ellenforradalom ellen vívott harcunkhoz, meggyőződésünk szerint e találkozók hozzájárultak a szocialista tábor további megerősödéséhez is. A Központi Bizottság helyesli az Intéző Bizottság intézkedéseit és döntéseit, amelyeket a nemzetközi találkozások kapcsán tett és jóváhagyja azokat az egyezményeket és megállapodásokat, amelyeket pártunk küldöttei kötöttek. A Központi Bizottság ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a Jugoszláviával fennálló normális állami kapcsolatok mellett, a Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egyes vezetői nyilvánosan kifejtett álláspontja között lényegbevágó nézeteltérés áll fenn fontos kérdésekben, mint például a párt építése és a magyar úgynevezett „területi munkástanácsok” értékelése kérdésében. Reméljük azonban, hogy nézeteltéréseink a kommunisták között szokásos elvtársias vita keretében tisztázódnak. A Központi Bizottság a párt eszmei színvonalának emelése és a Magyar Népköztársaság államérdeke szempontjából nagy súlyt helyez mind a párt tagságának hazafias és egyben proletárinternacionalista szellemben való nevelésére, mind a párt nemzetközi kapcsolatai további erősítésére. Ennek érdekében jelenleg is és a jövőben is kezdeményezőleg fog fellépni s készséggel vesz részt minden olyan találkozáson és csatlakozik minden olyan közös akcióhoz, mely a proletárinternacionalizmus erősítését szolgálja. Nem a gondolat hibája volt Az elmúlt hónapok eseményei megyénkben is súlyos romboló hatással voltak a termelőszövetkezeti mozgalomra. Míg Budapesten és az országtöbbi városában a néphatalom védelmezői és ellenségei küzdöttek, addig a falvakban a becsületes szövetkezeti parasztok és a közösségek ellenségei harcoltak. Ez a felfordulás nem tartott sokáig, de annál nagyobb volt a pusztítás, amely kísérte. Hány ember markolta meg abban az időben a lovak kötőlékét! Hány ember fogta meg a szarvasmarhák vezetőkötelét! Hány kazal takarmány és szalma változott rövid idő alatt a „köz” prédájává? Ki tudná ezt megmondani? Még arról sem lehet pontos számot adni, hogy a termelőszövetkezetek vagyonából mennyi került olyanok kezébe, akik évek óta csak kívülről nézték a közös munkát. Akik egy kapavágásnál sem tettek többet, a közös vagyon növeléséért. De akkor? Akkor, az elsők közöttvoltak! Akkor, ők is magukénak kiabálták a közöst! Vittek, amit értek! — Hogy nem dolgoztak érte? Nem számít! — „Forradalom van!” Nem lesz többet termelőszövetkezet! — Üvöltözték. — És sokan voltak, akik követték ezt a hamis elméletet. Csak kapzsiságból, vagy azért, hogy nekik is jusson valami. Ilyen körülmények között oszlott fel a megye termelőszövetkezeteinek mintegy 40 százaléka. Tótszentmártonban, Becsehelyen, Szepetneken, Zalavégen, Kerkafalván, Szentgyörgyvölgyön, Zalaszentlőrincen és sok más községben. Ebből látszik az, hogy nem a szövetkezés gondolata a hibás. A ■szövetkezetek többségénél nem az alakuláskor elkövetett hibák voltak a „szétzüllés” okai. (A helytelenül szervezett szövetkezetek már korábban megszűntek működni.) A hiba ott volt, hogy a tagok nagy része hallgatott a hangoskodókra, az uszítókra. Nem gondolt arra, hogy a kötött gazdálkodási módszerektől megszabadulva, közös erővel bármelyik egyéni gazdánál többet lehet produkálni. De voltak, akik kiállták ezt a drámai próbát. Akik a közelmúlt eseményei ellenére is megmaradtak elhatározásuk és a szövetkezet mellett. Őket nem riasztotta vissza semmi és senki. Igaz ügyet, tiszta szándékot képviseltek. A statisztikai adatok alapján 1956 december 31-én a megye termelőszövetkezeti családainak száma elérte az ötszázat A tagok száma pedig meghaladta a 700 főt. December 31-én több, mint 6 ezer katasztrális holdon volt megyénkben termelőszövetkezeti gazdálkodás. Aztán napról-napra nőnek, nagyobbodnak ezek az adatok. Egyre többször hangzik el az igazság, hogy a közös mégis többet nyújtott a mostaninál. Nagyobbak a lehetőségek, kifizetőbb a gazdálkodás a szövetkezetben. Egyre többen csatlakoznak azokhoz, akik a kritikus napokban sem inogtak meg. Ők is a szövetkezés útját választják! Szentgyörgyvölgyön, Letenyén, Muraszemenyén, Pusztamagyaródon, Szenetneken, Zalaszentbalázson, Pusztaszentlászlón, Ormándlakon, Batykon és Zalaszentlászlón már határoztak. Újból megalakították a termelőszövetkezetet, megkezdték a közös gazdálkodást. És egészen biztos, hogy jól gazdálkodnak majd. Többet, jobbat termelnek, mint eddig. Garancia erre a gazdák munkaszeretete és biztosíték az az erkölcsi és anyagi támogatás is, melyet a forradalmi munkás-paraszt kormány nyújt a termelőszövetkezeteknek. Nem sikerült a próbálkozás! A zalai földműves lelkekben mély gyökerei vannak a szövetkezésnek. P. Gy. Zöldségtermesztési társulás alakult Zalaegerszegen Gyökeres változás aligha várható a közeljövőben Zalaegerszeg zöldségellátásában. Még mindig nincsenek jól hasznosítva kertészeti szempontból azok a területek, melyek zöldségfélék termesztésére kiválóan alkalmasak. Mégis nagyon fontos esemény az, hogy zöldségtermesztési társulás alakult, a termelőszövetkezet által korábban használt területen. Hét család határozta el, hogy társas kertészkedést folytat. Több mint 4 katasztrális hold földterületen termelnek zöldségféléket. Ha ügyesen, jól gazdálkodnak, jelentős mennyiséget tudnak belőle a város piacára vinni. A gazdasági és szakmai feltételeik megvannak hozzá, hiszen olyan személyekből tevődik össze a tagsága, akik jártasak a kertészeti munkában. A társulás ügyeinek intézésére Gerencsér Györgynét választották. Anyagi fedezetben sem lesz hiány, mert ebben nagy segítségükre lesz a Zalaegerszegi Földművesszövetkezet. Óvjuk a réteket Az egyre növekvő állattenyésztésnek sok gondot okoz, hogy miből tudja biztosítani a megfelelő takarmánybázist, így van ez a megye sok területén. Zalaegerszegen is vannak ilyen gondok. Én magam is szenvedélyes rajongója vagyolt a sportnak, mégis szóvá kell tenni, hiszen jogosan kifogásolják a városi tanács mezőgazdasági szakemberei azt a nagymérvű létkisajátítást, amely a labdarúgó vezetők részéről nyilvánul meg. A nagy beruházással létesített sportpályák talaját meg kell kímélni. Ezzel mindenki egyetért. Az viszont teljesen felesleges, hogy edzőpálya céljára 4 katasztrális hold rétet sajátítsanak ki, amikor kisebb is elég lenne erre a célra. A beltelek dűlőben kisajátított rét mélyfekvésű pálya céljára, de kiválóan alkalmas kaszálónak. Ha nem is bőségesen, de van edzési lehetőség a labdarúgók számára. A Dózsa pálya talajánál fogva, használható edzésre. A Ruhagyárnak saját edző pályája van. Az Építőknek ott van a Vizsla rét. Tetejébe 4 hold kaszáló. Erre semmi szükség nincs. Kisebb is elég. Ezen felül a Bástya pályán és az «edző pályán« megtermett füvet illetéktelenek értékesítették, a kisajátított rét zöldkártalanítását pedig kifizették állami pénzből. Ez mindenképpen dupla veszteséget jelent Gazdálkodjunk okosabban a meglévő rétekkel, meg fogjuk látni, hogy érdemes. (m. 1.) ZALAI HÍRLAP Elintézték Kovács István elvtárs, a Zala megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója közölte, hogy Seer Istvánnét, a zalalövői mozi pénztárosát a Zalai Hírlap február 5-én megjelent cikke nyomán visszahelyezték munkahelyére. Bemutatót tartanak Zalaegerszegen a nemzetközi fodrászverseny résztvevői Március 3-án, vasárnap a Zalaegerszegi Szolgáltató KTSZ az 1. számú fodrászüzletben a szövetkezet dolgozói részére bemutatót tart. A bemutató célja: szakmai továbbképzés. A Magyar Fodrászszövetkezeti Dolgozók tagjai a Nemzetközi Fodrászszövetségnek. Sadek Ferenc és Hermann Gyula budapesti fodrászok kiváló dolgozók, akik annak idején részt vettek a Bécsben megrendezett nemzetközi fodrászversenyen, tartják a bemutatót. A bemutatón, amelyen részt vesznek a vidéki fodrászszövetkezetek is, a legújabb frizurákat és az új festési technikát ismertetik. Sor kerül a legmodernebb férfi hajvágás bemuttatására és ismertetésére is. 3. Megalakult a zalaegerszegi pedagógusok pártszervezete Az MSZMP létrejötte óta számos pártszervezet alakult Zalaegerszegen. Sok üzemben, vállalatnál már novemberben vagy decemberben létrehozták az MSZMP szervezeteket. Ma már alig található olyan munkahely, ahol nincs még pártszervezet. Az iskolákban, a pedagógusok között, eddig azonban nem lehetett létrehozni. Szervezési kísérletek történtek ugyan, de ezek nem vezettek eredményre. De végre sikerült. Létrejött a pártszervezet, melyet 19 régi párttag hozott létre. A pártszervezet megalakulása után egy s volt pártonkívüli pedagógust, aki most akart a párt soraiba lépni, felvettek párttagnak. A sajtó nem foglalkozott minden alapszervezet megalakulásával, sőt nagyon kevésről írt. Mégis szükségesnek tartjuk, hogy a nyilvánosság előtt beszéljünk pontosan ennek az alapszervezetnek a megalakulásáról. Nem azért, mert az elsők között jött létre. Nem azért, mert nagyon sokan beléptek. Hisz csak 11-en vannak. De mégis fontos, mert a sajtóban, gyűléseken, egyéb beszélgetéseken nagyon sok szó esett a pedagógusokról. Nem egyszer hozták kapcsolatba a tanítókat, tanárokat az ellenforradalommal, és annak leverése után az ellenforradalmi kísérletekkel. Nem egyszer tették fel a kérdést a pedagógusok felelősségéről az ifjúság nevelésében. A bírálatnak, kifogásoknak komoly alapja volt, de a több esetben elhangzott általánosítás nem használt és nem segítette elő mindig a pedagógusok munkáját. Arról azonban nem sok szó esett, hogy a pedagógusok között is voltak, akik híven kitartottak az ellenforradalom idején is a szocializmus, a párt mellett. Ez talán azzal magyarázható, hogy a pedagógusok egy része megingott. A fejekben keletkezett zavar talán nagyobb volt, mint másutt. Nehezebben találták meg a kivezető utat és kapcsolódtak be a kibontakozás elősegítésébe. Ezek a problémák jelentkeztek a pedagógus pártszervezet szervezésénél is. A pedagógusok között lévő régi MDP tagok is nehezebben találták meg a helyüket, nehezebben tértek és térnek vissza a párthoz. Nem állíthatjuk, hogy a többség ma már megtalálta, hisz a régi párttagság körében keletkezett ellentmondások itt méginkább megvoltak. De a volt MDP tagok egy része már tisztázta magában a kérdést. És ezek a pedagógusok megtalálták a pártot. így vált lehetségessé, hogy kedden délután a városi MSZMP intéző bizottság épületében összegyűljenek azok a pedagógusok, akik egyetértenek a párt tevékenységével és meggyőződésük a párthoz kapcsolja őket. A inefficient 10 pedagógus megalapította az MSZMP pedagógus alapszervezetet. Nem volt sok hozzászólás. Keveset mondtak, de ami ott elhangzott, biztató jele annak, hogy a ma még kis létszámú szervezet komoly erőt rejt magában és betölti a feladatát. Mindegyikük mint kommunista fog dolgozni a munkahelyén és segíti előbbre vinni a párt, az ország ügyét. iffias EMBEREK maradtak — a mi falunkban nem volt ellenforradalom, így, ezekkel a szavakkal mondja Fuksics János elvtárs, a magyarszentmiklósi községi tanács vb. elnöke és nem is sejti, hogy ez az egyszerű kijelentő mondat a kavargó gondolatoknak, kétségeknek, emlékezéseknek milyen özönét indítja el az agyamban. Egy pillanat alatt beleélem magam ismét a négy hónappal ezelőtti eseményekbe, a forrpontig hevített atmoszférába, amikor a jogos vágyakba, követelésekbe pióca módra belecsimpaszkodó volt csendőrök, tőkések, földbirtokosok, kulákok, börtönből kiszabadult tolvajok, betörők, prostituáltak és kéjgyilkosok, különböző huligán elemek és analfabéta politikusok ki akarva szívni vérünkből, agyunkból a proletár ösztönt és öntudatot a maguk aljas céljaira akarták felhasználni a munkások, parasztok, értelmiségiek jogos elégedetlenségét. Eszembe jutnak a vihar napjai, amikor igen sokan elvesztettük tisztánlátásunkat, s átforrósodott fejjel csak a tegnap hibáit láttuk, a ma káoszában éltünk, s agyam tekervényei az első hallásra képtelenek felfogni, hogy volt egy sziget ebben a megyében, ahol a józanság, a tiszta ész maradt az úr. Képtelen vagyok felfogni, hogy volt egy község ebben a megyében — ahol majd minden házban a Szabad Európa rádió adásának hallgatására is alkalmas rádió van — nem hatott a lelkek rettenetes mérge és Emberek — igen, így nagy E-vel — Emberek tudtak maradni akkor is. Emberek, akik nem lettek szadistákká, akik nem követelték vérgőzös aggyal a tanács, a párt helyi vezetőinek leváltását, megölését. Emberek, akik végigélték az elmúlt tizenkét esztendőnek minden jó és rossz oldalát, ahol pedig ugyanúgy sújtotta a gazdálkodót a begyűjtés fojtogató terhe, ahol ugyanúgy bilincsbe kötötte a föld józan, ésszerű művelésére irányuló vágyakat az íróasztal mellett kiagyalt vetésterv, de nem feledték a közelmúltban kapott villanyt, a most épülő kultúrotthont, a parasztnak is osztályrészül kapott tanulási, kulturálódási lehetőségeket — és bíztak, rendíthetetlenül bíztak abban — még az ötvenkettes padlássöprések után is —, hogy lesz ereje a munkások és parasztok államának a hibák kijavításához. Súlyos, nehéz, előttem óráknak tűnő másodpercek telnek így el szótlanul, s csak a tanácselnök következő mondata ébreszt fel gondolataimból: — Törekvő, igen szorgalmas, a munkások és parasztok vezette államban töretlenül hívő emberek élnek ebben a községben. Kifordulok a tanácsirodából, mert csökönyös, gáttalam vágyat érzek, hogy beszéljek ennek a falunak lakóival. A falu közepe táján, nem messze az épülő kultúrotthontól, találomra nyitok be az egyik házba. A gazda, Feszt János, 18 éves fiával az állatok etetéséhez készül. Lassan indul a szó, időjárásról, a várható rügyfakadásról. Nyoma sincs benne a városi embert bizalmatlanul fogadó, mellébeszélő falusi típusnak. Még néhány mondat, azután egy pohár aranylóan csillogó, zamatos bor mellett folytatjuk a beszélgetést a lakásban. Izgat a kérdés, már nem tudom türtőztetni a nyelvemet: — Mi volt itt októberben, hogy nem csináltak semmit? Értetlenül néz rám. — Dehogy is nem csináltunk — mondja. — Szántottunk, elvetettük az őszieket, végeztük a munkánkat . . . — Nem így gondolom — vágok közbe —, hanem arra, hogy itt nem csináltak "forradalmat". Nem érti a kérdést és később rájövök a beszélgetésből, hogy nem a kérdést nem érti, hanem azt, hogy miért bolondultak meg máshol az emberek. Hallgat rádiót és tudja, hogy 17 milliárd forintot húzott ki a munkások, parasztok, értelmiségiek zsebéből a «forradalom«. Bár nem politikus, — ösztönösen megérezte — és mint mondja, az egész falu megérezte, hogy ahol fegyverek szólnak, ott nem lehet építeni, dolgozni, termelni. Egy olyan országban, amit munkások és parasztok vezetnek, ott a fegyverdörejt csak az urak hallgatják szívesen. Olyan emberrel beszélgetek, akire a legnagyobb hazugsággal sem lehetne ráfogni, hogy minden tetszett neki az elmúlt 12 esztendő alatt. — Nem, nem — tiltakozik. — A begyűjtés, a kötelező vetésterv gyötörte a parasztot. Már sorolja is: — Kilenc és fél mázsa volt csak kukoricából a kötelező beszolgáltatásom. Két disznóval tudtam volna ebből többet hizlalni. Még az adóra sem futotta, amit a beszolgáltatott termények után kaptam. Azután itt volt a vetésterv. Homokosak a község földjei, soha nem díszlett itt a búza, mégis azt erőltették. De kitartottunk. Ebből a faluból egyetlen idős, vagy fiatal sem hagyta itt a földet. Bíztunk, rendületlenül bíztunk abban, hogy azok a vezetők, akik közülünk kerültek ki, észreveszik a hibákat és javítanak. —■ Most elégedett? — kérdezem. Óvatosan felel: — Ha így marad, ha valóban nem lesz beszolgáltatás, ha ezután mi — a saját földjeink legjobb ismerői határozhatjuk meg, hogy melyik táblába mit vetünk, akkor jó világa lesz a falunak. — És az adó? — óvatoskodok egy újabb kérdéssel. — Volt is, van is, lesz is — hangzik az egyenes kérdésre az egyenes felelet. — Nem mondom, — meséli — el volt maradva a község. De a hónap közepén volt egy tanácsülés — magam is ott voltam. Azon elhatároztuk, hogy javítunk. Nekem már nincs egy fillér adósságom sem. Ahogyan hallottam a tanácson — folytatja — a tanácsülés óta több mint 20 százalékát fizette be a község a negyedévi adónak. Azért javítani való is akad még. Elmondja — bortermelő község lévén Magyarszentmiklós —, hogy jobb szeretnék a gazdák, ha a borforgalmi adót a szőlőterület szerint vetné ki az állam. — Két okból is jó lenne — bizonyítja. — A gazdákat jobban serkentené a szőlők művelésére és az államnak is jó lenne, mert több bor teremne és kevesebb fináncra lenne szükség. Úgy érezzük, ezt is érdemes megfontolni. Nemcsak Peszt Jánosnak, hanem az egész falunak, sőt, ha jól megnézzük, az ország valamennyi szőlőtermelőjének a kívánsága ez. E búcsúzás után a tanácsháza felé ballagva szóba elegyedek a falu még néhány lakójával. Még mindig bizonyságot keresek, még mindig hitetlenkedek, de mindenki azt mondja: — Mi dolgoztunk és nem forradalmárkodtunk. Bíztunk a község vezetőiben, minek váltottuk volna le őket? Jobbakat úgy sem ültethettünk volna a helyükbe. Itt nem volt se felvonulás, se forradalmi tanács, sem forradalmi bizottság. — És a kormány, a Kádár-kormány? — Egyetlen kormánytól sem kaphattunk volna többet — mondják —, mint azt, hogy miénk maradjon a föld, szabadon gazdálkodjunk rajta, begyűjtés nélkül. És mi ezt megháláljuk — folytatták —, majd meglátja a város, hogy ilyen kedvvel mennyivel többet és olcsóbbat fogjunk termelni. Megháláljuk — ez a szó cseng a fülemben végig az egész falun, s lépésről lépésre nő bennem az elismerés, a tisztelet a magyarszentmiklósiak iránt. Ők emberek tudtak maradni októberben is, hát hogyne lehetne bízni bennük most. Bloghy Zoltán