Zalai Hírlap, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-01 / 178. szám
1957 augusztus 1. Mit kap Nagykanizsa a hároméves tervben? — 37.900.000 forintos beruházás, lakás, park, közút és közmű építésére — A hároméves terv végrehajtásának előkészületei már folyamatban vannak Nagykanizsa városában is. A város lakosságát bizonyára érdekli, hogy a terv keretében milyen nagyobb szabású juttatásokban részesül Nagykanizsa. Felkerestük Tóth elvtársat, a városi tanács ipari és műszaki osztályvezetőjét, hogy a már jóváhagyott tervek alapján adjon tájékoztatást a nagykanizsai közérdekű építkezési beruházásokról. Tóth elvtárs elsőnek a város lakosságát legjobban érdeklő kérdést, a lakásépítést ismertette. — A városban a hároméves terv során — mondotta — szeretnénk leküzdeni a nagymérvű lakáshiányt, emellett célunk az is, hogy a város középpontját korszerűen fejlesszük. 1958-ban a Sztálin út 1. szám alatti Bizományi Áruház tetejére két emeletet húzunk fel. Mellette, a három szám alatt pedig egy kétemeletes üzlet és lakóház épül A két házban 16 egy- és kétszobás lakás lesz, azépítkezésre négymillió forintot fordítunk. Közel hárommillió forintos költséggel két emeletes, tizenkétlakásos házatépítünk a Vörös Hadsereg útja 2. szám alatt is. 1959-ben a következő építkezéseket kezdjük: a Szabadság tér 22 alatt, egy háromemeletes, 15 lakásos házat építünk, hárommillió forintos költséggel. Szintén hárommillió forintba kerül majd a tűzoltó laktanya mögötti két 15—15 lakásos korszerű pontház is. Ez évben kezdik meg a Kissörház udvarán egy 24 lakásos kétemeletes bérház építését, hárommilliós költséggel. 1960-ban lebontják a Kölcsey utca felső felét, mert ott romos és egészségtelen lakások vannak. Ezek helyére hatmillió forintért kétemeletes sorházakat építtetünk, hatvan lakással. Ugyanez évben a Szabadság téri TÜZÉP-telep helyén kétemeletes, hatvan lakásos bérház építését kezdjük meg. Ez is hatmillió forintba kerül. Az Eötvös tér, Néphadsereg, Rózsa és Attila utcák által határolt területet 1958-tól 1960-ig kisajátítjuk kislakások építésére alkalmas házhelyeknek. Itt kaphatnak telket mindazok, akik családi házat óhajtanak építeni. Rendbehozzuk ezen a területen az utakat, bevezetjük a korszerű követelményeknek megfelelően a gázt, a villanytés a vizet. Az említett terület kisajátítása és a közművek bevezetésének költségei hárommillió forintot tesznek ki. — Milyen parkosítást végeznek a hároméves terv során a városban? — Elsőnek Kiskanizsát említem. Ott 1958-ban megkezdjük a Dózsa György tér szép és kellemes parkká való átalakítását. Parkot létesítünk még a nagykanizsai Eötvös-, Széchenyi- és Kossuth terekre is. A parkosításokat a Városgazdálkodási Vállalat végzi, egymillió forintos költséggel. Itt említem meg a Kis- és Nagykanizsa közötti Béke-liget építését is. Ennek a résznek a feltöltését már megkezdtük. Maga a liget 1960-ban kerül átadásra parkkal, uszodával és sportteleppel. A Béke-liget építése 1 200 000 forintba kerül és ehhez még hozzájön a város lakossága által végzett társadalmi munka. — A közutak építésére és felújítására milyen tervek vannak? — Megszerveztünk egy városi kezelésben lévő útépítő és javító részleget. Ez a csoport évenként tízezer négyzetméter aszfaltutat képes építeni. 1958- ban befejezik a város belterületének útjavítását. Ezt egyébként már az idén megkezdték, és ezideig a belterületen hatezer négyzetméter aszfaltutat készítettek el. 1959-ben és 1960- ban a város külterületének útjait és járdáit fogják rendbehozni. Az út és járda aszfaltozására egymillió 200 ezer forintot szántunk. 1959-ben felszedjük a Szabadság tér nyugati oldalán lévő tégla útburkolatot és aszfaltot építünk a helyére. 1958-ban helyreállítjuk a kötőzúzalékos aszfalttal a lejtős Kisfaludy-, Zrínyi-, Kinizsi- és Hunyadi utcák útjait is, mert azokat jelenleg az eső nagyon elmossa. Ez a munka 800 ezer forintba kerül. Kiskanizsán 300 ezer forintos költséggel makadám utakat építünk a Pivári-, Pápai-, Polai János-, Őrtorony és Alsótemető utcákba. — a közutakhoz tartozik még az is, hogy 1958-ban 300 ezer forintos vasbeton hidat építtetünk a malomárkon keresztül, a Kismező- és az őrtorony utca kereszteződésénél. Ugyancsak betonhidat emelünk a Principális fölé, a Vágóhíd mellett. Ennek négyszázezer forint a költsége. A város dolgozó parasztsága munkájának megkönnyítése érdekében a mezőkön tíz darab fahidat építtetünk a hároméves terv keretében. Ezek 1958-tól 1960- ig folyamatosan készülnek, 16 ezer forintos költséggel. — Milyen közműveket létesítenek a közeljövőben? — Elsősorban a közvilágítást szeretnénk fejleszteni. A terv során sok utcába bevezetjük a közvilágítást, ahol eddig nem volt. A Szabadság téri elavult fa villanyoszlopokat vasoszlopokkal cseréljük ki. A közvilágítás megjavítására és fejlesztésére 100 ezer forintot terveztünk. — A városi vízhálózat bővítésére két új kutat fúrunk, az egyiket Kiskanizsán. A két kutat bekötjük a vízhálózatba. Az új kutak 1 millió 600 ezer forintba kerülnek. Természetesen a hároméves terv során — fejezi be tájékoztatóját Tóth elvtárs —, még számos egyéb, kisebb építkezést is tervezünk. Az elmondottak azonban a leglényegesebbek. Ahhoz, hogy a hároméves terv juttatásai valóra váljanak, szükség van minden becsületes ember odaadó, áldozatos munkájára. Reméljük, Nagykanizsán mindenki szívvel, lelkesedéssel vesz részt a hároméves terv megvalósításában. Tímár Ede Az elmúlt napokban tartotta a Lovászi Olajüzem termelési alapszervezete taggyűlését, amelyen az országos pártértekezlet határozatait és az alapszervezet kommunistáinak feladatait vitatták meg. A közel négyórás taggyűlésen sokan szólaltak fel." De a taggyűlés eredményességéhez nem is a nagyszámú felszólalás járult elsősorban hozzá, hanem a tartalom, amit mondtak az elvtársak. A korábbi összejöveteleken gyakran hosszú órákat töltöttek személyek körüli vitákkal és az intrika polipkarjaitól sem voltak mentesek. Most az országos pártértekezlet határozatából kiindulva, megvitatták a kommunisták feladatait a termelésiben, a pártépítésben, a tömegkapcsolat erősítésében, s így tovább. Ha valaki végighallgatta a taggyűlést, talán azzal az érzéssel távozott a befejezés után, hogy itt eredményes pártmunka folyik. Ez az érzés más alapszervezetek összejövetele után sem hiányzik. De nem elégséges megnézni a taggyűlést, hiszen lényegében a határozatok gyakorlatban történő végrehajtása igazolja a pártszervezet eredményes, vagy hiányos munkáját. A lovászi üzem termelési alapszervezeténél, de egy alapszervezetnél sem tudjuk előre megmondani, hogy a határozat mely részét valósítják meg, vagy mit hanyagolnak el Éppen ezért, ha reális képet akarunk alkotni, elsősorban az elmúlt hónapokban végzett munkát kell mérlegre tenni. És ebből lehet — ha nem is mindenre kiterjedő, de lényegében mégis reális képet alkotni az alapszervezetben dolgozó kommunisták munkájáról. A termelési alapszervezet ez év májusiban alakult meg. A megtartott három taggyűlésen többek között a pártépítéssel is foglalkoztak. Felvettek soraikba négy párttagot, akik mindnyájan fizikai dolgozók. Hogy kevés-e a négy tag felvétele, vagy elégséges? — lehet vitatni. Mindenesetre pozitív jelenség, hogy a négy új párttag fizikai munkás. Ez azt mutatja, hogy a termelési alapszervezet kommunista kollektívája a pártépítést elsősorban a becsületes, jó eredményeket elérő, a párthoz, a munkásosztály hatalmához hű, egyszerű dolgozókra alapozza. Ezt mutatják a tények, amelyek még meggyőzőbbek lennének abban az esetben, ha a pártépítés tudatosan, elvi alapokon történne. A beszélgetések és a tapasztalatok alapján olyan meggyőződés alakult ki bennem, hogy a pártépítésben tervszerűtlenség, pontosabban a spontaneitás érvényesül. Mi bizonyítja ezt az állítást? A pártszervezet megtárgyalja minden jelentkező ügyét, aki beadja a kérelmét. A hiba ott van, hogy a kommunisták nem nagyon foglalkoznak a jövő párttagjaival, a ma pártonkívülijeivel, így, aki akar, jelentkezik, aki nem akar, az nean. De mást is mutatnak a tények. A felvett négy párttag közül kettő volt korábban az MDP tagja. Nem közömbös a párt számára, hogy mi történik a volt becsületes MDP-tagokkal, akik nem paktáltak le az ellenforradalommal, de nem léptek be az MSZMP-be sem. És Boér elvtárs, az alapszervezet titkára elismerte, hogy különösen május óta, amikor lezárult az átigazolás, nem törődnek a volt MDP-tagokkal. Csak egy szót kellene szólnunk és a régi MDP-tagok többsége belépne — mondja Boér elvtárs. Ha nem is fogadhatjuk el ezt az álláspontot, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kettősséget. Az egyik oldalon sok helyen azt gondolják elvtársaink, hogy az MSZMP-től távolmaradó becsületes MDP-tagok ma már az első hívásra jönnének, ugyanakkor a másik oldalon nem foglalkoznak ezekkel az emberekkel, nem bátorítják őket és így magukra hagyva a gyakorlatban nem segítik elő, hogy közelebb kerüljenek az MSZMP-hez. A spontán jellegű pártépítés, a pártonkívüliek és a régi MDP-tagok elhanyagolása — bár ezt nem mondják ki — bizonyos fokig azt a szektás véleményt is takarít hogy «elegen vagyunk«. Ez pedig sem a pártnak, sem a lovászi kommunistáknak nem használ. A lovászi üzem dolgozói között — a párt és kormány helyes politikája nyomán — nem egy jut « a gondolathoz: »A pártban a helyem». Ezek a dolgozók felkérek a pártvezetőséget, kérik a felvételüket. Az utóbbi napokban is három fizikai munkás kereste fel a párttitkárt. Maguktól jöttek és most várják a távgyűlést, mely dönt ügyükben. A három közül csak egyet emelünk ki. Kréner János fúrómester kiváló szakember, eddig pártonkívüli volt. Az MDP-be be akarták ugyan szervezni, de nem lépett be. A «miért«-re egy beszélgetés alkalmával adta meg a választ. Valahogy így fogalmazta meg: »A múltban soha nem politizáltam, de az igaz ügyért mindenkor kiállok». Kréner elvtársat az tartotta vissza, hogy sokszor mást mondtunk és mást tettünk Most úgy látja, hogy helyesebb irányban terelődnek a dolgok és őszintébb a hang. A párt országos értekezletének határozata nagy figyelmet szentel és kellő fontosságot tulajdonít a párt és a tömegek kapcsolata erősítésének! A határozat megállapítja: «A tömegkapcsolatok kérdésében a legfontosabb annak felismerése, hogy a párt az eszmei és politikai meggyőzés eszközével, valamint harcának, munkájának tényleges eredményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát maga iránt és mozgósítsa a tömegeket a szocialista építés feladatainak megoldására.« A párt és a tömegek közötti kapcsolat különböző területei közül csupán a pártszervezet tagjainak a pártonkívüliekkel való törődésével és nevelésével akarunk foglalkozni. Nem kevés ember vett részt — hacsak passzív szereplőként is —•• az ellenforradalomban. Félrevezetett, megtévesztett emberek, akik különösebb bűnt nem követtek el és ma is becsületesen dolgoznak. De él sokukban egy kis bizonytalanság, hogy hátha őket is ellenforradalmárnak tartják. Ezeknek az embereknek, de más pártonkívülieknek is, jólesik és szívesen veszik, ha elbeszélgetnek velük a kommunisták és ha a párttagok részéről is meghallják, hogy nem tartják őket ellenforradalmasnak. A taggyűlésen nem egyszer hangzott el a felhívás: foglalkozni, beszélgetni a pártonkívüliekkel a párt politikájáról. Ennek nyomán születtek is eredmények, de be kell ismerni, hogy többet is, — különösen az utóbbi időben — lehetne tenni. A lovászi üzemi pártszervezet eddig nem adott konkrét megbízást a kommunistáknak hogy foglalkozzanak ezekkel és ezekkel a pártonkívüliekkel, csupán általában esett erről szó. Sokkal inkább előbbre lehetne vinni a párt ügyét a pártonkívüliek között, ha a pártszervezet minden tagja nem is többel, de négy-öt pártonkívüli munkatársával foglalkozna. Megismerné problémáikat, elmondaná a párt véleményét és minderről beszámolna a pártvezetőségnek. Amíg a párttagok nem kapnak konkrét és ellenőrzött feladatokat, az országos pártértekezlet határozatát nehéz lesz végrehajtani. Talán soha ilyen nagy szükség nem volt a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítésére. Hogy e téren nincs Lovásziban minden rendben, két ténynyel szeretném illusztrálni. A pártonkívüli dolgozók problémáikkal sérelmeikkel eddig nem nagyon keresték fel a termelési pártszervezetet. Ennek oka egyrészt a régi hibákban gyökerezik. Ha erősödik a kapcsolat, nem kétséges, hogy e téren is megmutatkozik az eredmény. A közelmúltban termelési értekezlet volt Lovásziban. Az értekezleten csupán két kommunista és egy pártonkívüli dolgozó szólalt fel. Itt már nemcsak a termelési alapszervezet munkáját bírálom, hanem az egész lovászi pártszervezetét, hisz minden lehetőséget ki kell használni — okosan politizálva a tömegek megnyeréséért. Meglepő, hogy egy ilyen nagy lehetőséget mint az egész munkásság számára tartott termelési értekezlet, mellőztek. A lovászi kommunisták az ellenforradalom óta komoly eredményeiket értek el. Ezeket nem lehet tagadni tőlük, de most nem a sikerek ismertetését, hanem a hiányosságok elemzését — amelyek nemcsak Lovásziban találhatók meg — tartottam fontosnak, hogy pártszervezeteink munkájukban eredményesen tudják felhasználni a lovászi tapasztalatokat is. .. ...A .... ....... , Farkas István Eredmények és hiányosságok a lovászi üzem termelési pártalanszervezetében ZALAI HÍRLAP Szovjetunió gazdasági segítséget nyújt Afganisztánnak Moszkva. (TASZSZ) Az afgán király Szovjetunióbeli látogatásával párhuzamosan tárgyalások folytak a két ország képviselői között gazdasági és határkérdésekről. A tárgyalásokról közleményt adtak ki. Az afgán királyi kormány óhaját teljesítve a szovjet kormány hozzájárult, hogy önzetlen, semmiféle politikai vagy egyéb feltételhez nem kötött technikai és anyagi segítséget nyújt Afganisztánnak az ország északi vidékein folyó kőolajkutatási, geológiai munkálatokhoz — hangzik a közleményben. A szovjet kormány hozzájárult ahhoz is, hogy segítséget nyújt Afganisztánnak az ország gazdasági fejlesztéséhez szükséges műszaki káderek kiképzéséhez. A tárgyalások során elvben megegyezés jött létre arról, hogy a Szovjetunió és Afganisztán kormánya szerződést köt a két ország közötti államhatárról, evégből a felek kinevezték képviselőiket és megbízzák őket, hogy a legközelebbi időben folytassanak konkrét tárgyalásokat erről a kérdésről. I CSODASZER... Japánban legalább 20 millió olyan család él, amelynek átlagos évi jövedelme nem haladja meg a 200 —300 ezer yent, ami 8000—12000 forintnak felel meg. A hivatalos köröket élénken foglalkoztatja a japán polgárok alacsony életszínvonala, s állítólag mindent elkövetnek, hogy ezen valamilyen módon segítsenek. Megható figyelmesség! Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a japán kormány? »Az a vélemény — állapítja meg a japán hírügynökség távirata —, hogy a hitel kiterjesztése az életszínvonal megjavításának legjobb eszköze». Tovább akarják fejleszteni a részletvásárlás intézményét. Nos, helyben vagyunk! Nem akarjuk tagadni, hogy a részletre való vásárlás gyakran hasznos, de nem látjuk be, hogyan járulhat hozzá egy nép jólétének lényeges megjavításához. Úgy látszik azonban, hogy a »szabad világ« a részletre való vásárlást általános csodaszernek tekinti. Ez lenne a római birodalom «panem et circenses», vagy Maria Antoinette »adjanak nekik kalácsot» jelszava... A japánok azonban hiába vásárolnak hitelbe ruhát és más cikkeket. Ha reálbérük nem növekszik, nem lesznek boldogabbak. Ellenkezőleg, hogy egyes cikkeket megfizethessenek, más egyébről kell lemondaniok. Mi naívul azt hisszük, hogy a japán kormánynak a következőképpen kellett volna okoskodnia: a munkások azért nem keresnek eleget, mert a tőkések az ipari javak túl nagy részét kaparintják meg. Emeljük fel az előbbiek bérét és csökkentsük az utóbbiak nyereségét. Bizony, a kapitalista világban még soha egyetlen egy kormány nem jutott saját elhatározásából erre a következtetésre. .S. : Növekvő termelési eredmények I a Zalaegerszegi Ruhagyárban Az októberi ellenforradalmi események a Ruhagyár gazdasági munkáját majdnem teljes egészében megbénították. Sztrájkok, a munkafegyelem lazulása, áramszünet, s egyéb, objektív körülmények következtében a termelés és az egész gazdasági munka a mélypontra süllyedt. Ennek következtében a vállalat negyedik negyedéves tervfeladatát csak 36,1 százalékra teljesítette. A Ruhagyár a negyedik negyedévben 26 090 darab férfi és gyermekkabát, valamint 140 ezer darab különféle férfi- és gyermeknadrág gyártásával maradt adósa a népgazdaságnak. A közel 50 milliós termelési értékveszteségből két Ruhagyárat és csaknem négy huszonnégy lakásos bérházat lehetett volna felépíteni. Az 1957. évet igen nehéz körülmények között tudták beindítani. Először csak egy műszakban dolgozott a vállalat. Áramkorlátozások, anyagszállítási és egyéb megoldatlan problémák nehezítették a munka beindítását. A megalakult MSZMP egyre erősödő üzemi szervezete volt az, amely vállalta a lehetetlennek látszó gazdasági munka beindítását, a normális termelőmunka minél előbbi fejlesztését. És most, az első félév befejeztével számot adunk gazdasági munkánkról és a termelés területén elért eredményeinkről. Vállalatunk I. féléves tervét 109,4 százalékra teljesítette és a IV. negyedéves adósságából mintegy 10 millió forintot törlesztett. Az első féléves munkánkban már nemcsak a mennyiségi terv teljesítésére törekedtünk, hanem, a lakosság igényeinek megfelelően a választékot is igyekeztünk bővíteni. Csupán a második negyedév folyamán 19 új fazont gyártottunk, amelyet eddig a vállalat még nem termelt. Az új fazonú férfi és gyermek shortnadrágok, fiú és férfi télikabátok modelljeiből többet a vállalat saját laboratóriuma készített, a nagykereskedelmi vállalatok szívesen fogadták és rendelték meg ezeket az új modeleket. De nemcsak új fazonokkal bővült a választék, hanem új alapanyagok is feldolgozásra kerültek. A fenti gazdasági eredményeinket legelsősorban annak köszönhetjük, hogy a megyében elsők között, április 1-el bevezettük a teljesítménybérezést Ezáltal a munka termelékenysége az első negyedévhez képest 10,6 százalékkal növekedett és csupán 6,6 százalékkal maradt el az 1956-os év III negyedévi termelési szintjétől. A teljesítménybérezés bevezetésével javult a munkafegyelem, dolgozóink nagyobb munkalendülettel dolgoznak és ez keresetükben is megmutatkozik. A második negyedévben 1956. harmadik negyedévéhez képest az napi átlagkereset 24,2 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy 1 dolgozóra a negyedévben átlagosan 637 forint bérnövekedés jut. A pártszervezet és a vállalatvezetés az 1957-es év beindításával azt a további célt tűzte ki, hogy a gyártmányokat a lehető leggazdaságosabban állítsuk elő. A vállalat egész területén előtérbe helyezett rentábilis termelés maga után vonta azt, hogy negyedévről negyedévre fokozatosan csökkentettük a gyártmányok önköltségét. A pártaktívák, szakszervezeti aktívák, művezetők e területre összpontosított mozgalmi munkája eredményeként értük el azt hogy a vállalati eredmény a második negyedévben 4,2 százalékra realizálódott, szemben az 1956. harmdaik negyedévi 2,4 százalékos eredménnyel. Ez azt jelenti, hogy közel 1 millió forint többletnyereséget értünk el. A többletnyereség eléréséhez igen nagymértékben járultak hozzá az anyag területén dolgozók. Sikerült elérni azt, hogy a végen belüli szélesség kihasználásával, a térítési veszteség csökkentésével a maradék részaránya csaknem nulla százalékra csökkent. Most újabb harcot kezdtek a kommunisták. Célul tűzték ki a III. negyedéves terv határidő előtti teljesítését A vállalat fennállása óta ugyanis a III. negyedéves tervek teljesítése — dolgozóink többségének kétlakisága miatt — igen komoly nehézségekbe ütközött július 26-ig esedékes tervelőirányzatát vállalatunk 102,9 százalékra teljesítette. Dolgozóink tudják azt, hogy a tervek teljesítésével nemcsak erkölcsi megbecsülésben van részük, hanem keresetük növekedése mellett az év végén nyereség visszatérítésben is részesülhetnek. A fenti számokban a ruhagyári dolgozók áldozatos munkája mutatkozik meg és ezek az eredmények egyben válaszul is szolgálnak azoknak, akik dolgozóink passzív ellenállásra spekuláltak Szőcs — Kern r..xmr