Zalai Hírlap, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-01 / 178. szám

1957 augusztus 1. Mit kap Nagykanizsa a hároméves tervben? — 37.900.000 forintos beruházás, lakás, park, közút és közmű építésére — A hároméves terv vég­rehajtásának előkészületei már folyamatban vannak Nagykani­zsa városában is. A város la­kosságát bizonyára érdekli, hogy a terv keretében milyen nagyobb szabású juttatásokban részesül Nagykanizsa. Felkerestük Tóth elvtársat, a városi tanács ipari és műszaki osztályvezetőjét, hogy a már jóváhagyott tervek alapján ad­jon tájékoztatást a nagykani­zsai közérdekű építkezési be­ruházásokról. Tóth elvtárs elsőnek a város lakosságát legjobban érdeklő kérdést, a lakásépítést ismer­tette. — A városban a hároméves terv során — mondotta — sze­retnénk leküzdeni a nagymér­vű lakáshiányt, emellett cé­lunk az is, hogy a város közép­pontját korszerűen fejlesszük. 1958-ban a Sztálin út 1. szám alatti Bizományi Áruház tete­jére két emeletet húzunk fel. Mellette, a három szám alatt pedig egy kétemeletes üzlet és lakóház épül A két házban 16 egy- és kétszobás lakás lesz, az­­építkezésre négymillió forin­tot fordítunk. Közel hárommil­lió forintos költséggel két eme­letes, tizenkétlakásos házat­­építünk a Vörös Hadsereg útja 2. szám alatt is. 1959-ben a kö­vetkező építkezéseket kezdjük: a Szabadság tér 22 alatt, egy háromemeletes, 15 lakásos há­zat építünk, hárommillió forin­tos költséggel. Szintén három­millió forintba kerül majd a tűzoltó laktanya mögötti két 15—15 lakásos korszerű pont­­ház is. Ez évben kezdik meg a Kissörház udvarán egy 24 la­kásos kétemeletes bérház építé­sét, hárommilliós költséggel. 1960-ban lebontják a Kölcsey utca felső felét, mert ott romos és egészségtelen la­kások vannak. Ezek helyére hatmillió forintért kétemeletes sorházakat építtetünk, hatvan lakással. Ugyanez évben a Sza­badság téri TÜZÉP-telep he­lyén kétemeletes, hatvan laká­sos bérház építését kezdjük meg. Ez is hatmillió forintba kerül. Az Eötvös tér, Néphadsereg­, Rózsa és Attila utcák által ha­tárolt területet 1958-tól 1960-ig kisajátítjuk kislakások építé­sére alkalmas házhelyeknek. Itt kaphatnak telket mindazok, akik családi házat óhajtanak építeni. Rendbehozzuk ezen a területen az utakat, bevezetjük a korszerű követelményeknek megfelelően a gázt, a villanyt­­és a vizet. Az említett terület kisajátítása és a közművek be­vezetésének­ költségei három­millió forintot tesznek ki. — Milyen parkosítást végez­nek a hároméves terv során a városban? — Elsőnek Kiskanizsát emlí­tem. Ott 1958-ban megkezdjük a Dózsa György tér szép és kellemes parkká való átalakí­tását. Parkot létesítünk még a nagykanizsai Eötvös-, Széche­nyi- és Kossuth terekre is. A parkosításokat a Városgazdál­kodási Vállalat végzi, egymillió forintos költséggel. Itt említem meg a Kis- és Nagykanizsa kö­zötti Béke-liget építését is. En­nek a résznek a feltöltését már megkezdtük. Maga a liget 1960-ban kerül átadásra park­kal, uszodával és sportteleppel. A Béke-liget építése 1 200 000 forintba kerül és ehhez még hozzájön a város lakossága ál­tal végzett társadalmi munka. — A közutak építésére és felújítására mily­en tervek van­nak? — Megszerveztünk egy váro­si kezelésben lévő útépítő és javító részleget. Ez a csoport évenként tízezer négyzetméter aszfaltutat képes építeni. 1958- ban befejezik a város belterü­letének útjavítását. Ezt egyéb­ként már az idén megkezdték, és ezideig a belterületen hat­ezer négyzetméter aszfaltutat készítettek el. 1959-ben és 1960- ban a város külterületének út­jait és járdáit fogják rend­be­hozni. Az út és járda aszfalto­zására egymillió 200 ezer forin­tot szántunk. 1959-ben felszed­jük a Szabadság tér nyugati oldalán lévő tégla útburkolatot és aszfaltot építünk a helyére. 1958-ban helyreállítjuk a kötő­zúzalékos aszfalttal a lejtős Kisfaludy-, Zrínyi-, Kinizsi- és Hunyadi utcák útjait is, mert azokat jelenleg az eső nagyon elmossa. Ez a munka 800 ezer forintba kerül. Kiskanizsán 300 ezer forintos költséggel maka­­dám utakat építünk a Pivári-, Pápai-, Polai János-, Őrtorony és Alsótemető utcákba. — a közutakhoz tarto­zik még az is, hogy 1958-ban 300 ezer forintos vasbeton hi­dat építtetünk a malomárkon keresztül, a Kismező- és az őr­torony utca kereszteződésénél. Ugyancsak betonhidat emelünk a Principális fölé, a Vágóhíd mellett. Ennek négyszázezer forint a költsége. A város dol­gozó parasztsága munkájának megkönnyítése érdekében a mezőkön tíz darab fahidat építtetünk a hároméves terv keretében. Ezek 1958-tól 1960- ig folyamatosan készülnek, 1­­6 ezer forintos költséggel. — Milyen közműveket léte­sítenek a közeljövőben? — Elsősorban a közvilágítást szeretnénk fejleszteni. A terv során sok utcába bevezetjük a közvilágítást, ahol eddig nem volt. A Szabadság téri elavult fa villanyoszlopokat vasoszlo­­pokkal cseréljük ki. A közvilá­gítás megjavítására és fejlesz­tésére 100 ezer forintot tervez­tünk. — A városi vízhálózat bőví­tésére két új kutat fúrunk, az egyiket Kiskanizsán. A két kutat bekötjük a vízhálózatba. Az új kutak 1 millió 600 ezer forintba kerülnek. Természetesen a hároméves terv során — fejezi be tájékoz­tatóját Tóth elvtárs —, még számos egyéb, kisebb építke­zést is tervezünk. Az elmon­dottak azonban a leglényege­­sebbek. Ahhoz, hogy a hároméves terv juttatásai valóra váljanak, szükség van minden becsületes ember odaadó, áldozatos mun­kájára. Reméljük, Nagykani­zsán mindenki szívvel, lelkese­déssel vesz részt a hároméves terv megvalósításában. Tímár Ede Az elmúlt napokban tartotta a Lovászi Olajüzem termelési alapszervezete taggyűlését, amelyen az országos pártérte­kezlet határozatait és az alap­szervezet kommunistáinak fel­adatait vitatták meg. A közel négyórás taggyűlésen sokan szólaltak fel." De a taggyűlés eredményességéhez nem is a nagyszámú felszólalás járult elsősorban hozzá, hanem a tar­talom,­­ amit mondtak az elvtársak. A korábbi összejöve­teleken gyakran hosszú órákat töltöttek személyek körüli vi­tákkal és az intrika polipkar­­jaitól sem voltak mentesek. Most az országos pártértekez­let határozatából kiindulva, megvitatták a kommunisták feladatait a termelésiben, a pártépítésben, a tömegkapcso­lat erősítésében, s így tovább. Ha valaki végighallgatta a taggyűlést, talán azzal az ér­zéssel távozott a befejezés után, hogy itt eredményes pártmunka folyik. Ez az ér­zés más alapszervezetek össze­jövetele után sem hiányzik. De nem elégséges megnézni a tag­gyűlést, hiszen lényegében a határozatok gyakorlatban tör­ténő végrehajtása igazolja a pártszervezet eredményes, vagy hiányos munkáját. A lovászi üzem termelési alapszervezeténél, de egy alap­szervezetnél sem tudjuk előre megmondani, hogy a határozat mely részét valósítják meg, vagy mit hanyagolnak el Ép­pen ezért, ha reális képet aka­runk alkotni, elsősorban az el­múlt hónapokban végzett mun­kát­ kell mérlegre tenni. És ebből lehet — ha nem is min­denre kiterjedő, de lényegében mégis reális­­ képet alkotni az alapszervezetben dolgozó kommunisták munkájáról. A termelési alapszervezet ez év május­iban alakult meg. A megtartott három taggyűlésen többek között a pártépítéssel is foglalkoztak. Felvettek so­raikba négy párttagot, akik mindnyájan fizikai dolgozók. Hogy kevés-e a négy tag fel­vétele, vagy elégséges? — le­het vitatni. Mindenesetre pozi­tív jelenség, hogy a négy új párttag fizikai munkás. Ez azt mutatja, hogy a termelési alapszervezet kommunista kol­lektívája a pártépítést első­sorban a becsületes, jó ered­ményeket elérő, a párthoz, a munkásosztály hatalmához hű, egyszerű dolgozókra alapozza. Ezt mutatják a tények, ame­lyek még meggyőzőbbek len­nének abban az esetben,­­ ha a pártépítés tudatosan, elvi alapokon történne. A beszélgetések és a tapasztala­tok alapján olyan meggyőződés alakult ki bennem, hogy a párt­­építésben tervszerűtlenség, pon­tosabban a spontaneitás érvé­nyesül. Mi bizonyítja ezt az ál­lítást? A pártszervezet meg­tárgyalja minden jelentkező ügyét, aki beadja a kérelmét. A hiba ott van, hogy a kom­munisták nem nagyon foglal­koznak a jövő párttagjaival, a ma pártonkívülijeivel, így, aki akar, jelentkezik, aki nem akar, az nean. De mást is mutatnak a tények. A felvett négy párt­tag közül kettő volt korábban az MDP tagja. Nem közömbös a párt számára, hogy mi törté­nik a volt becsületes MDP-ta­­gokkal, akik nem paktáltak le az ellenforradalommal, de nem léptek be az MSZMP-be sem. És Boér elvtárs, az alapszer­vezet titkára elismerte, hogy különösen május óta, amikor lezárult az átigazolás, nem tö­rődnek a volt MDP-tagokkal.­­ Csak egy szót kellene szól­nunk és a régi MDP-tagok többsége belépne — mondja Boér elvtárs. Ha nem is fogad­hatjuk el ezt az álláspontot, nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül a kettősséget. Az egyik ol­dalon sok helyen azt gondol­ják elvtársaink, hogy az MSZMP-től távolmaradó be­csületes MDP-tagok ma már az első hívásra jönnének, ugyan­akkor a másik oldalon nem foglalkoznak ezekkel az embe­rekkel, nem bátorítják őket és így magukra hagyva a gyakor­latban nem segítik elő, hogy közelebb kerüljenek az MSZMP-hez. A spontán jellegű pártépítés, a pártonkívüliek és a régi MDP-tagok elhanyagolása — bár ezt nem mondják ki — bizonyos fokig azt a szektás vé­leményt is takarít hogy «ele­gen vagyunk«. Ez pedig sem a pártnak, sem a lovászi kommu­nistáknak nem használ. A lovászi üzem dolgozói kö­zött — a párt és kormány he­lyes politikája nyomán — nem egy jut «­ a gondolathoz: »A pártban a helyem». Ezek a dol­gozók felkére­k a pártvezető­séget, kérik a felvételüket. Az utóbbi napokban is három fizi­kai munkás kereste fel a párt­titkárt. Maguktól jöttek és most várják a távgyűlést, mely dönt ügyükben. A három közül csak egyet emelünk ki. Kréner Já­nos fúrómester kiváló szak­ember, eddig pártonkívüli volt. Az MDP-be be akarták ugyan szervezni, de nem lépett be. A «miért«-re egy beszélgetés al­kalmával adta meg a választ. Valahogy így fogalmazta meg: »A múltban soha nem politizál­tam, de az igaz ügyért minden­kor kiállok». Kréner elvtársat az tartotta vissza, hogy sokszor mást mondtunk és mást tet­tünk Most úgy látja, hogy he­lyesebb irányban terelődnek a dolgok és őszintébb a hang. A párt országos értekezleté­nek határozata nagy figyelmet szentel és kellő fontosságot tulajdonít a párt és a tömegek kapcsolata erősítésének! A határozat meg­állapítja: «A tömegkapcsolatok kérdésében a legfontosabb an­nak felismerése, hogy a párt az eszmei és politikai meggyő­zés eszközével, valamint harcá­nak, munkájának tényleges eredményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát ma­ga iránt és mozgósítsa a töme­geket a szocialista építés fel­adatainak megoldására.« A párt és a tömegek közötti kapcsolat különböző területei közül csu­pán a pártszervezet tagjainak a pártonkívüliekkel való törődé­sével és nevelésével akarunk foglalkozni. Nem kevés ember vett részt — hacsak passzív szereplőként is —•• az ellenforradalomban. Félrevezetett, megtévesztett emberek, akik különösebb bűnt nem követtek el és ma is be­csületesen dolgoznak. De él so­kukban egy kis bizonytalanság, hogy hátha őket is ellenforra­­dalmárnak tartják. Ezeknek az embereknek, de más pártonkí­­vülieknek is, jólesik és szívesen veszik, ha elbeszélgetnek velük a kommunisták és ha a pártta­gok részéről is meghallják, hogy nem tartják őket ellen­forradalmasnak. A taggyűlésen nem egyszer hangzott el a fel­hívás: foglalkozni, beszélgetni a pártonkívüliekkel a párt politi­kájáról. Ennek nyomán szület­tek is eredmények, de be kell ismerni, hogy többet is, — kü­lönösen az utóbbi időben — le­hetne tenni. A lovászi üzemi pártszervezet eddig nem adott konkrét megbízást a kommunistáknak hogy foglalkozzanak ezekkel és ezekkel a pártonkívüliekkel, csupán általában esett erről szó. Sokkal inkább előbbre le­hetne vinni a párt ügyét a pár­­tonkívüliek között, ha a párt­­szervezet minden tagja nem is többel, de négy-öt pártonkívüli munkatársával foglalkozna. Megismerné problémáikat, el­mondaná a párt véleményét és minderről beszámolna a párt­­vezetőségnek. Amíg a párttagok nem kapnak konkrét és ellen­őrzött feladatokat, az országos pártértekezlet határozatát ne­héz lesz végrehajtani. Talán soha ilyen nagy szük­ség nem volt a párt és a töme­gek közötti kapcsolat erősítésé­re. Hogy e téren nincs Lovászi­ban minden rendben, két tény­nyel szeretném illusztrálni. A pártonkívüli dolgozók problé­máikkal sérelmeikkel eddig nem nagyon keresték fel a ter­melési pártszervezetet. Ennek oka egyrészt a régi hibákban gyökerezik. Ha erősödik a kap­csolat, nem kétséges, hogy e té­ren is megmutatkozik az ered­mény. A közelmúltban terme­lési értekezlet volt Lovásziban. Az értekezleten csupán két kommunista és egy pártonkí­­vü­li dolgozó szólalt fel. Itt már nemcsak a termelési alap­szer­­vezet munkáját bírálom, hanem az egész lovászi pártszervezetét, hisz minden lehetőséget ki kell használni — okosan politizálva a tömegek megnyeréséért. Meglepő, hogy egy ilyen nagy lehetőséget mint az egész mun­kásság számára tartott terme­lési értekezlet, mellőztek. A lovászi kommunisták az ellenforradalom óta komoly eredményeiket értek el. Ezeket nem lehet tagadni tőlük, de most nem a sikerek ismerteté­sét, hanem a hiányosságok elemzését — amelyek nemcsak Lovásziban találhatók meg — tartottam fontosnak, hogy párt­­szervezeteink munkájukban eredményesen tudják felhasz­nálni a lovászi tapasztalatokat is. .. ..­­.­A .... ....... , Farkas István Eredmények és­ hiányosságok a lovászi üzem termelési párt­alanszervezetében ZALAI HÍRLAP Szovjetunió gazdasági segítséget nyújt Afganisztánnak Moszkva. (TASZSZ) Az af­gán király Szovjetunióbeli láto­gatásával párhuzamosan tár­gyalások folytak a két ország képviselői között gazdasági és határkérdésekről. A tárgyalá­sokról közleményt adtak ki. Az afgán királyi kormány óhaját teljesítve a szovjet kor­mány hozzájárult, hogy önzet­len, semmiféle politikai vagy egyéb feltételhez nem kötött technikai és anyagi segítséget nyújt Afganisztánnak az or­szág északi vidékein folyó kő­olajkutatási, geológiai munká­latokhoz — hangzik a közle­ményben. A szovjet kormány hozzájá­rult ahhoz is, hogy segítséget nyújt Afganisztánnak az or­szág gazdasági fejlesztéséhez szükséges műszaki káderek ki­képzéséhez. A tárgyalások során elvben megegyezés jött létre arról, hogy a Szovjetunió és Afganisz­tán kormánya szerződést köt a két ország közötti államhatár­ról, evégből a felek kinevezték képviselőiket és megbízzák őket, hogy a legközelebbi idő­ben folytassanak konkrét tár­gyalásokat erről a kérdésről. I CSODASZER... Japánban leg­alább 20 millió olyan család él, amelynek átlagos évi jövedelme nem haladja meg a 200 —300 ezer yent, ami 8000—12000 fo­rintnak felel meg. A hivatalos körö­ket élénken foglal­koztatja a japán polgárok alacsony életszínvonala, s állítólag mindent elkövetnek, hogy ezen valamilyen módon segítsenek. Megható figyel­messég! Milyen intézke­déseket szándéko­zik tenni a japán kormány? »Az a vélemény — állapítja meg a japán hírügynök­ség távirata —, hogy a hitel kiter­jesztése az élet­­színvonal megja­vításának legjobb eszköze». Tovább akarják fejleszteni a részletvásárlás intézményét. Nos, helyben va­gyunk! Nem akarjuk ta­gadni, hogy a rész­letre való vásárlás gyakran hasznos, de nem látjuk be, hogyan járulhat hozzá egy nép jó­létének lényeges megjavításához. Úgy látszik azon­ban, hogy a »­sza­bad világ« a rész­letre való vásárlást általános csoda­szernek tekinti. Ez lenne a római bi­rodalom «panem et circenses», vagy Maria Antoinette »adjanak nekik ka­lácsot» jelszava... A japánok azon­ban hiába vásárol­nak hitelbe ruhát és más cikkeket. Ha reálbérük nem növekszik, nem lesznek boldogab­bak. Ellenkezőleg, hogy egyes cikke­ket megfizethesse­nek, más egyébről kell lemondaniok. Mi naívul azt hisszük, hogy a ja­pán kormánynak a következőképpen kellett volna okos­kodnia: a munká­sok azért nem ke­resnek eleget, mert a tőkések az ipari javak túl nagy ré­szét kaparintják meg. Emeljük fel az előbbiek bérét és csökkentsük az utóbbiak nyeresé­gét. Bizony, a kapi­talista világban még soha egyetlen egy kormány nem jutott saját elhatá­rozásából erre a következtetésre. .S. : Növekvő termelési eredmények I a Zalaegerszegi Ruhagyárban Az októberi ellenforradalmi események a Ruhagyár gazda­sági munkáját majdnem teljes egészében megbénították. Sztrájkok, a munkafegyelem la­zulása, áramszünet, s egyéb, ob­jektív körülmények következté­ben a termelés és az egész gaz­dasági munka a mélypontra süllyedt. Ennek következtében a vállalat negyedik negyedéves tervfeladatát csak 36,1 százalék­ra teljesítette. A Ruhagyár a negyedik negyedévben 26 090 darab férfi és gyermekkabát, valamint 140 ezer darab külön­féle férfi- és gyermeknadrág gyártásával maradt adósa a népgazdaságnak. A közel 50 milliós termelési érték­veszte­ségből két Ruhagyárat és csak­nem négy huszonnégy lakásos bér­házat lehetett volna felépí­teni. Az 1957. évet igen nehéz kö­rülmények között tudták bein­dítani. Először csak egy mű­szakban dolgozott a vállalat. Áramkorlátozások, anyagszállí­tási és egyéb megoldatlan prob­lémák nehezítették a munka beindítását. A megalakult MSZMP egy­re erősödő üzemi szervezete volt az, amely vállalta a le­hetetlennek látszó gazdasági munka beindítását, a normá­lis termelőmunka minél előb­bi fejlesztését. És most, az első félév befejez­tével számot adunk gazdasági munkánkról és a termelés terü­letén elért eredményeinkről. Vállalatunk I. féléves tervét 109,4 százalékra teljesítette és a IV. negyedéves adósságából mintegy 10 millió forintot tör­lesztett. Az első féléves munkánkban már nemcsak a mennyiségi terv teljesítésére törekedtünk, ha­nem, a lakosság igényeinek megfelelően a választékot is igyekeztünk bővíteni. Csupán a második negyedév folyamán 19 új fazont gyártottunk, amelyet eddig a vállalat még nem ter­melt. Az új fazonú férfi és gyer­mek shortnadrágok, fiú és férfi télikabátok modelljeiből többet a vállalat saját laboratóriuma készített, a nagykereskedelmi vállalatok szívesen fogadták és rendelték meg ezeket az új mo­­deleket. De nemcsak új fazo­nokkal bővült a választék, ha­nem új alapanyagok is feldol­gozásra kerültek. A fenti gazdasági eredmé­nyeinket legelsősorban annak köszönhetjük, hogy a megyében elsők között, áp­rilis 1-el bevezettük a telje­sítménybérezést Ezáltal a munka termelékenysége az első negyedévhez képest 10,6 százalékkal növekedett és csupán 6,6 százalékkal ma­radt el az 1956-os év III ne­gyedévi termelési szintjétől. A teljesítménybérezés beve­zetésével javult a munkafegye­lem, dolgozóink nagyobb mun­­kalendülettel dolgoznak és ez keresetükben is megmutatko­zik. A második negyedévben 1956. harmadik negyedévéhez képest az­­ napi átlagkereset 24,2 szá­zalékkal növekedett, ami azt je­lenti, hogy 1 dolgozóra a ne­gyedévben átlagosan 637 forint bérnövekedés jut. A pártszervezet és a vállalat­­vezetés az 1957-es év beindítá­sával azt a további célt tűzte ki, hogy a gyártmányokat a lehető leggazdaságosabban állítsuk elő. A vállalat egész területén elő­térbe helyezett rentábilis ter­melés maga után vonta azt, hogy negyedévről negyedévre fokozatosan csökkentettük a gyártmányok önköltségét. A pártaktívák, szakszervezeti ak­tívák, művezetők e területre összpontosított mozgalmi mun­kája eredményeként értük el azt hogy a vállalati eredmény a második negyedévben 4,2 százalékra realizálódott, szem­ben az 1956. harmdaik negyed­évi 2,4 százalékos eredménnyel. Ez azt jelenti, hogy közel 1 millió forint többlet­­nyereséget értünk el. A többletnyereség eléréséhez igen nagymértékben járultak hozzá az anyag területén dolgo­zók. Sikerült elérni azt, hogy a végen­ belüli szélesség kihasz­nálásával, a térítési veszteség csökkentésével a maradék rész­aránya csaknem nulla százalék­ra csökkent. Most újabb harcot kezdtek a kommunisták. Célul tűzték ki a III. negyedéves terv határidő előtti teljesítését A vállalat fennállása óta ugyanis a III. negyedéves tervek teljesítése — dolgozóink többségének két­­lakisága miatt — igen komoly nehézségekbe ütközött július 26-ig esedékes tervelőirányzatát vállalatunk 102,9 százalékra tel­jesítette. Dolgozóink tudják azt, hogy a tervek teljesítésével nemcsak erkölcsi megbecsülés­ben van részük, hanem kerese­tük növekedése mellett az év végén nyereség visszatérítésben is részesülhetnek. A fenti számokban a ruha­gyári dolgozók áldozatos mun­kája mutatkozik meg és ezek az eredmények egyben válaszul is szolgálnak azoknak, akik dol­gozóink passzív ellenállásra spekuláltak Szőcs — Kern r.­.xmr

Next