Zalai Hírlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
2. Fogadás Bukarestben a magyar párt■k és kormányküldöttség tiszteletére Bukarest (MTI) Keleti Ferenc, a Magyar Népköztársaság bukaresti rendkívüli és megfhatalmazott nagykövete csütörtököm este a bukaresti Hadsereg Házában fogadást adott a Románn Népköztársaságban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A Bukarest (MTI) Csütörtököm huszonnégy órakor elutazott Bukarestből a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány küldöttsége. A késő éjszakai óra ellenére a bukaresti dolgozók nagy tömege gyűlt össze a franeasai pályaudvaron, hogy búcsút vegyen a vendégektől. A magyar párt- és kormányküldöttség tagjainak búcsúztatására Gheorgiu-Dej és Chivu rendkívül szívélyes, baráti légkörben lefolyt fogadáson pohárköszöntőt mondott Keleti Ferenc, a Magyar Népköztársaság bukaresti meghatalmazott és rendkívüli nagykövete, s Avram Burnaciu, a Román Népköztársaság külügyminisztere. Stoica vezetésével a román párt és állami élet számos vezetője megjelent a pályaudvaron. Ott voltak a Bukarestben akkreditált egyes diplomáciai képviseletek vezetői, a Magyar Népköztársaság ma''útkövetségének tagjai, a román és külföldi sajtó képviselői. A román és a magyar himnusz hangjai közepette Kádár János Gheorghiu-Dej-zsel együtt ellépett a díszszázad előtt. Egy fiatalokból álló csoport virágot nyújtott át a magyar küldöttség tagjainak. A vendégek búcsút vettek a diplomáciai testület tagjaitól és a megjelent hivatalos személyiségektől. A magyar és a román állami és pártvezetők baráti kézszorítással búcsúztak egymástól, Kádár János és Gheorghiu-Dej melegen összeölelkezett. A pálya- , udvaron összegyűlt lelkes tömeg hosszasam éltette a magyar és a román nép örök barátságát. A magyar párt- és kormányküldöttséget Malnaseanu külügyminiszterhelyettes és Caius Frantescu, a külügyminisztérium protokollosztályának vezzetője elkíséri a magyar—román határig. A magyar küldöttséggel utazik Ion Popascu, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete is. Elutazott Bukarestből a magyar pártés kormányküldöttség fi Time éleshangú vezércikkben támadja Eisenhowert London (MTI) A Time című amerikai hetilap, amely mindig rendíthetetlenül támogatta Eisemhowert, nagy feltűnést keltő személyes élű vezércikkben támadja az elnököt. — A sajtót — írja súlyosan megdöbbentette az a felfedezés, hog Eisenhower legutóbbi pihenőjén még csak azt a látszatot sem igyekezett megőrizni, hogy érintkezésben áll az államügyekker Az elnök most nem beteg, nincs is szabadságon, mégsem dolgozik valami nagy buzgalommal. Napi beosztása: reggeli, utána körülbelül egy órát dolgozik Hagerty sajtótitkárral, néha bekukkant hozzá személyi titkára, ha az elnöknek diktálni valója van, egyszer-kétszer telefonon beszél a Fehér Ház személyzetével, azután jön az ebéd, utána alvás, majd bridzs, vacsora, ismét bridzs, végül lefekvés. Ez a feltűnő nemtörődömség rejtélyes és megdöbbentő .Betegségéből felépült, de munkabírása és ellenállóképessége csökkent. Nagyon kevés részt vesz a politika kialakításának kezdő szakaszaiban. Például a belügyminisztérium már elkészítette a gazdasági válság enyhítését célzó közmunka tervet, de Eisehowarnek még tudomása sincs róla. Egésznapos kulturális értekezletet rendeznek március 12-én a nagykanizsai Művelődési Házban. Az értekezletet a tártói tanács művelődésügyi osztálya szervezi, s meghívják a város összes üzemeinek, vállalatainak, társadalmi szerveinek kulturális vezetőit. Az értekezlet során a város kulturális életének problémáit és távlati terveit fogják megvitatni. Az NDK-ból kivonuló szovjet egységek búcsúztatása Fürstenwalde (TASZSZ). Az Odera-Frankfurt körzeti Fürstenwaldeban csütörtökön ünnepélyesen búcsúztatták azokat a szovjet gépesített alegységeket, amelyeket a szovjet kormány döntése értelmében viszszavonutnak a Szovjetunió területére, majd ott a hadsereg létszámcsökkentése keretében feloszlatnak. Fürstenwalde főterén nagy tömeg gyűlt össze a szovjet csapatok búcsúztatására. Megjelent G. Grüneberg, az NSZEP Központi Bizottságának titkára, H. Bejamin igazságügyminiszter, a német néphadsereg küldöttsége, a Németországban állomásozó berlini szovjet csapatok parancsnokságának és a Szovjetunió berlini nagykövetségének képviselői, katonai attasék, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más nyugati országok katonai hatóságainak képviselői A gyűlésen G. Grüneberg búcsúztatta a szovjet csapatokat. Kölcsönös köszöntések után a város főutcáin a pályaudvar felé haladó szovjet csapatokat a lakosság mindenütt meleg ünneplésben részesítette. (MTI) (41) Guszev kiengedte az övét. — Jól van, no. Elhamvadtak! Mit gondol, mihez fogjunk holnap ? — Reggel megkeressük Tuszkubot a tükörtelefonon, és tárgyalásba bocsátkozunk vele a kölcsönös engedményekről . . . — Maga itt már egy álló órája össze-vissza beszél — vágott közbe Guszev —. Hát majd megmondom én, mit csináljon holnap: közli a Marssal, hogy a hatalom a munkások kezébe ment át." Követeljen feltétel nélküli engedelmességet. Én pedig összeszedek néhány talpraesett legényt, felkerekedek a flottával, egyenest a Sarokra, és elfoglalom az elektromágneses állomásokat. Haladéktalanul táviratozok a Földre, Moszkvába, hogy minél hamarabb küldjenek erősítést. Egy félév alatt elkészítik a gépeket, a repülés meg csak... Guszev megtántorodott és lehuppant az asztalra. A ház rengett. A boltívek sötétjéből stukkódíszítések hullottak le. A földön fekvő Mars-lakók talpraugrottak, körülnéztek. Aztán egy másik, még erősebb robbanás rázta meg a házat. Csörömpöltek a betört ablaküvegek Kitárultak az ajtók. Mély, dübörgő lárma töltötte be a termet A térről kiáltozás, lövöldözés hallatszott. Az ajtóhoz tódult Mars-lakók visszahőköltek, hátrább húzódtak. Bejött Lösz, Arcát alig lehetett fölismerni, tekintete sötét volt, beesett szeméből furcsa fény lövelt. A Mars-lakók elhúzódtak tőle, leguggoltak, Lösz fehér haja égnek állt. — A várost bekerítették — mondta Lösz harsányan és keményen. A Hajók tüze tölti be az eget, Tuszkub felrobbantja a munkásnegyedeket. Ellentámadás Amint Lösz és Górlament az épület lépcsőjére, az oszlopok alá, újabb robbanás hallatszott. A város északi részén kék legyezőként nyíltak szét a lángok. Jól lehetett látni a fölszálló füstöt és pernyét. Szélvihar kavarodott a robbanás nyomán. Vörös fény festette meg az égboltot. A felkelő csapatokkal telezsúfolt csillagalakú téren egyetlen kiáltás sem hallatszott. A Mars-lakók némán nézték a vörös visszfényt. Porrá vált lakhelyük, családjuk. A fekete füsttel együtt reményeik is elszálltak. Guszev, miután rövid megbeszélést folytatott Losszal és Gorral, parancsot adott, hogy készítsék elő a harcra a flottát. Valamennyi repülőhajó a fegyverraktárban volt. A téren csak öt ilyen hatalmas szitakötő állt. Guszev felderítésre küldte őket. A hajók felszálltak. Szárnyukon megcsillant a tűz visszfénye. A fegyverraktárból jelentették, hogy megkapták a parancsot és a harcosok már beszállnak a hajókba Múlt az idő. Az égen vibrált a vörös fény. Baljós csend ereszkedett a városra. Guszev percenként küldött egy Mars-lakót a tükörtelefonhoz, hogy sürgesse a beszállást , maga hatalmas árnyként futott végig a téren, oszlopokba rendezte a szétzilált csoportokat. Odaszaladt a lépcsőhöz, vicsorgott, bajusza fölmeredt. — Mondja meg azoknak ott a fegyverraktárban (itt egy Górnak érthetetlen kifejezés következett): fürgébben mozogjanak... Gór a telefonhoz ment. Végre megjött a jelentés, hogy a beszállás befejeződött, a hajók indulnak. Csakugyan a város fölött, alacsonyan, a vörös derengésben szitakötők lebegtek. Guszev szétterpesztette lábát, felszegte fejét, és jólesően nézte a darvakként felfejlődött hajókat. Ekkor hangzott föl a harmadik, minden eddiginél erősebb robbanás. Kékes tűzfüggöny vágta el a hajók útját. A hajók feljebb röppentek, majd bukfencezve eltűntek. Helyükön gomolygó füst és pernye szállt fel Az oszlopok közt megjelent Gór. Nyakát behúzta a válla közé. Arca remegett, száját tátogatta. Amikor a robbanás zaja elcsitult, megszólalt: — Felrobbantották a fegyverraktárt. A flotta megsemmisült. Guszev szárazon köhintett, bajuszát rágta. Lösz egy oszlophoz támaszkodva nézte a vörös derengést. Gór lábujjhegyen Lösz üveges szeme magasságáig ágaskodott. — Nem irigylem azt, aki ma élve marad, Lösz nem felelt. Guszev makacsul rázta fejét és kiment a térre. Onnan hallatszottak parancsszavai. És a Marslakók oszlopokba fejlődve, egymásután indultak el az utcák mélyébe, s barikádokra. Guszev nyeregbe pattant, szárnyas árnya a tér felett szállt, onnan kiabálta. — Szaporán, szaporán, ti anyámasszony katonái! A tér kiürült. A tűzvész szétterült fénye a túlsó oldalról közeledő szitakötőket világított meg. Az egyik hullám a másik után bukkant föl a láthatár szélén és úszott a város fölött. Tuszkub hajói voltak. — Meneküljön, Ég Fia, maga még megmenekülhet — mondta Gór. Lösz vállat vont. A hajók közeledtek, lejjebb szálltak. A sötét utcákból tűzgömbök pattantak elébük. A felkelők lőtték tűzgépeikkel a hjokat. A szárnyas gályák alakzata felbomlott, körözve szálltak a tér fölött, az utcák és a házak fölött. Szakadatlanul tüzeltek, a lövések lángjai meg-megvilágították fedélzetüket Az egyik gálya felbukfencezett, lezuhant és szárnyának roncsával fennakadt a házak közt. Sok gép leszállt a tér sarkain, ezüstkabátos katonák ugráltak ki belőlük. A katonák az utcákba futottak. Lövöldözés kezdődött az ablakokból, a sarkokról. Kövek repültek. Egyre több hajó repült be, a téren szüntelenül bíborszínű árnyak suhantak át. Lösz látta, amint a közelben, az egyik ház lépcsős teraszán felbukkan Guszev vállas alakja, öt-hat hajó azonnal feléje fordult. Guszev jókora követ ragadott föl és legközelebbi gályára hajította. A következő pillanatban fényes szárnyak takarták el mindenfelől. Lösz ekkor a téren át odarohant. Valósággal úgy repült, mintha álmában repült volna. Feje fölött légcsavarok bömböltek ropogva, a hajók a lövések fényében meg-megcsillanva keringtek. Lösz összeszorította fogát, szeme minden apróságot észrevett. Néhány ugrással kiért a térről és a sarokház teraszán újra megpillantotta Guszevet. Mindenfelől valósággal ellepték a Mars-lakók, ő csak forgott, mint a medve, lerázta és öklével csépelte őket. Az egyiket leszakította a tarkáról, a levegőbe hajította, aztán magával vonszolva a belekapaszkodó katonákat, elindult. Elvágódott, Losz harsányan felkiáltott. A fal kiszögellésedbe kapaszkodva, felmászott a teraszra. Az ordítozó, dulakodó tömegből újra felbukkant Guszev feje. Szája fölhasadt, szeme kimeredt. Néhány katona belekapaszkodott Loszba. Undorodva lökte el őket, a forgolódó tömeghez rohant és széthajigálta a katonákat. Úgy repültek az utcéra, mint a kutyakölykök. A terasz kiürült. Guszev erőlködött, hogy feltápászkodjék. Feje impolygott. Lösz karjába vette, a nyitott ajtón egy vörös fénnyel megvilágított, alacsony szobába ugrott be vele, s ott letette a szőnyegre. (Folytatjuk.) ZALAI HÍRLAP Várható időjárás szombaton estig: felhős idő, sokfelé eső, havaseső, havazás, élénk, időnként erős észak-északkeleti szél. A Dunántúlon helyenként hófúvás. A hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: mínusz egy—mínusz négy fok között, északnyugaton mínusz négy fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton plusz egy —mínusz kettő fok között. 1958. március 1. „Az új élet mozgalom“ Indonéziában Az 1957-es esztendő a fordulat éveként kerül majd bele Indonézia történetébe — mondta Szukarno elnök az ország függetlenségének 12. évfordulóján elhangzott beszédében. Az 1957-es év a szumátrai katonai parancsnokok lázadásával, a Masjumi-párthoz tartozó miniszterek és Hattá alelnök lemondásával kezdődött. A konzervatív erők »kommunista veszély« ürügyével meg akarták változtatni az ország fejlődésének irányát. Nyugaton sokan a fiatal köztársaság bukását jósolták, s az esztendő mégis a nemzeti erők szimbolikus egyesülésével végződött. E siker annak a kemény és kitartó harcnak eredménye, amelyet az ország haladó erői, de különösen Szukarno elnök vívott. »Az a demokrácia, amelyet immár 11 esztendeje követünk — mondta Szukarno elnök —, importált és nem indonéz de- i mokrácia, s nincs is összhang, ban az indonéz szellemmel... Ami jó lehet Európa népei számára, nem megfelelő a Szabang és Merauka között élő népnek». Indonézia — hangoztatta később az elnök — a nyugati demokrácia rendszere alatt nem erősödött, élete nem lett biztonságosabb, sőt nagy mértékben meggyengült az állam, és az importált demokrácia anarchiává fajult. Az ellenzékiség fogalma alatt kötelező kormányellenes támadásokat értettek, a kormány megdöntését és a hatalom megkaparitását. Mindez zsákutcába vezette az ország fejlődését. Ezért Szukarno elnök a múlt év február 20-án tartott beszédében kifejtette az úgynevezett «vezetett demokrácia» elveit. A nép minden erejét összpontosítani kell az ország építésére, hogy kiküszöböljék a nehézségeket és megoldják a problémákat. A szóbanforgó elvek alapján meg kell alakítani a «kölcsönös segítség», vagy »Godeng-Rojong» kormányát az indonézek hagyományos együttműködésének példájára. Ebbe a kormányba megfelelő szavazataránnyal bevonnák minden politikai párt képviselőit. Ezen kívül nemzeti tanácsot alakítanának tanácsadói jogkörrel, amelyben minden tartomány, minden nemzetiség, társadalmi csoport, valamint vallási, polit stikai és társadalmi szervezet képviseltetné magát. Így szól az elnök javaslata. Minthogy a Massumi-párt elvetette a «vezetett demokrácia» elveit és lehetetlenné tette azok valonaváltásáit, Szukarno elnök maga alakított kormányt s elismert szakértőkből, nagyob■ bár a tekintélyes pártonkívüli személyiségekből. Az új kormány programja előirányozza Szukarno eszméinek megvalósítását, nemzeti tanács alakítását és a nemzeti egység megteremtését. Az új kormány kifejezetten hazafias programja megnehezítette az ellenzéki pártok számmára, hogy szembehelyezkedje- nek programjával. Így került sor augusztusban a nemzeti tanács megalakítására, szeptemberben pedig általános nemzeti értekezletet tartottak, amelyen egyformán fellépett Szu- Ikamo elnök és Hattá volt alelnöke is. Szukamo elnök a »vezetett demokrácia« elveinek kihirdetésével felszólította a nemzetet, hogy térjen vissza az »1954. évi augusztusi forradalom szelleméhez» és sorakozzék fel az «új élet mozgalmához». Ez a mozgalom céljául tűzte ki az indonéz nép szellemi átlakulásáért, a felfogások, a munka- és életkörülmények megváltoztatásáért vívott küzdelmet. A mozgalomnak harcot kell indítania az írástudatlanság leküzdésére, az egészségügy és a közművelődés fejlesztésére, de ugyanakkor segédkezet kell nyújtania az államigazgatás intézkedéseinek végrehajtásában. Egyszóval tömöríteni kell a nemzet minden erejét, tekintet nélkül pártbeli hovatartozására és mozgósítani kell ezeket az erőket az ország építésére. A múlt év szeptemberében tartott nemzeti értekezlet több olyan határozatot hozott, amely többé-kevésbé a szóbanforgó elvek megvalósítása mellett foglal állást. Az értekezleten bizottságokat is alakítottak a határozatok végrehajtásának előmozdítására. Alakult egy bizottság , amelynek Szukarno elnök és Hattá volt alelnök is tagja — a hadseregben kialakult állapotok rendezésére. Több olyan határozatot hoztak, amelyek az ország helyzetének rendezését irányozzák elő, nevezetesen a gazdasági helyzet megjavítását, a helyesebb jövedelemelosztást tartományonként, az idegen tőke és a külkereskedelem fokozottabb ellenőrzését. Egy másik határozat indítványozza a kormány székhelyének esetleges elhelyezését Djakartából. A nemzeti értekezlet határozatai most lényegében a kormány programját jelentik, méghozzá hosszúlejáratú programot, mert átfogó és mélyreható változásokat irányoztak elő Indonézia társadalmi, gazdasági és politikai életében. A szóbanforgó intézkedések közül néhányat a kormány máris igyekszik végrehajtani. Ezek az eredmények még nagyobb jelentőségűek, ha tekintetbe vesszük az ország jelenlegi helyzetét. Beruházások szempontjából Indonézia még mindig utolsó helyen áll Ázsiában. Az állami költségvetésnek mintegy 85 százaléka csupán a közigazgatás és a hadsereg fenntartására irányíű. Az idegen, de különösen a holland tőke még mindig fontos pozíciókat tölt be és busás profitot visz ki az országból. Szukarno elnök eszméi és a kormány tettei nagy erőfeszítéseket jelentenek a gyökeres változások végrehajtására Indonéziában.