Zalai Hírlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-14 / 242. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ZALAI I­C bbbbbbbbbbbhbbhbhbhbhbbhhbhbbbbhhihhhhbbbbbbbbbhbbhhbbbbbhbm AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA in. évf. 242. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1958. október 14., kedd is kétlakiság... Az egyik falusi tanács elnöké­vel tíz holdas módos parasztot látogattunk meg a minap. A szövetkezetről beszélgettünk. Az öreg paraszt, bár elismeri a közös gadálkodás előnyeit — úgy mondta, még vár az elhatá­rozással. Beszélgetés közben többek között ezzel fordult a tanácselnökhöz: — Ha olyan jó az a szövet­kezet, akkor te miért nem lépsz be? Neked is van hét holdad. A tanácselnök nem tudott, nem tudhatott elfogadható fe­leletet adni. Mit is mondott volna? A parasztnak igaza van. Ma egyre több szó esik me­gyénkben, országunkban a pél­daadásról, a falusi emberek kö­vetkezetes okosításáról. A szó­val és tettel történő okosításá­­ról . . . Szóban már sok ezer ember segíti megyénkben a szö­vetkezést. A tetteknél azonban sorakoznak a következetlensé­gek. Veszélyes, s a mezőgazda­ság szocialista építését súlyosan akadályozó maradiságok. Egy évtizede beszélünk a kétlaki­­ságról. De mindig csak az egy­szerű emberek, jobbára a mun­kások kétlakiságáról. Igaz, ezen is változtatni kell. Bizonyított igazság, hogy a kis 4—5 holda­kat művelni, s az olajmezőkön, a fúrótornyok tövében is helyt­állni — képtelen egy ember. Az ilyen dolgozó munkája a mező­gazdaságban és az iparban is csak fele értékű. És a félmun­ka sem a munkásnak, sem pe­dig a parasztnak nem hoz job­bat országunkban. Megoldás végleges megoldás kell ide mi­hamarabb. De még inkább kell ez a falusi, járási társadalmi és gazdasági vezetők kétl­akiságá­nak felszámolására. Az a falus tanácselnök, az az ügyvezető,­­ járási tanácsi dolgozó, aki hiva­tala mellett 5—10 hold földeken gazdálkodik — bármilyen jó szónok is, csak hátráltatja a szövetkezést. Az egyik járás tanács mezőgazdasági osztályá­nak szövetkezeti csoportjáná ma is három egyéni gazda dol­gozik, másutt módos parasztcsa­ládból származó elvtárs­sal fontos járási vezetői beosztás­ban. De százával található meg a kétlakiság a földművesszövet­kezeteknél és járási központja­iknál, a tanácsok többi szak­osztályainál, a vállalatok ve­zető beosztású dolgozóinál, a mezőgazdászok hozzátartozói­nál, és másutt is. Sok-sok olyan vezetőnél, akiknek szavá­ra, okos tanácsára nélkülözhe­tetlen szükség van a mezőgaz­dálkodás új holnapjának gyár felépítésénél. De az a vállalat igazgatóhelyettes, osztályvezető aki felesége, vagy családja ré­vén 5—8 hold birtokon gazdál­kodik, tudja-e őszintén segíten­i szövetkezést? Nem! Ő mag is minden bizonnyal érzi szav erkölcsi megalapozatlanságá­t az ilyen érveket vagy köny­nyen leszerelik, vagy nem ve­szik komolyan a para­sztok. Ez a tűrhetetlen kettősség­­ ma már egyre többször kimond­ja a falusi ember — saját­ akadályozója a mezőgazdasá fejlődésének. Az eddigiekbe jobbára az erkölcsi következ­ményekről tettünk említést, s szólni lehet még a kétlakiságba eredő egyenlőtlen jövedelmei­ről, a különböző törvényszegé­sek, visszaélések légiójáról i­­s még több szomorú «ered­ményről». Például arról, hog az egyik községi tanácselnök míg néhány szegény paraszt­­­szövetkezetet szervezett falut. A Kínai Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa a tűzszünet két hétre szóló meghosszabbításáról Peking­ (Új Kína). A Kínai­­ Népköztársaság honvédelmi j­ő minisztériuma október 13-án i­s parancsot intézett a kínai népi felszabadító hadsereg fucsieni­­ arcvonalon állomásozó egysé-­­ geihez:­­ Október 13-tól további két­­ hétre függesszétek fel Kimoj 1 tüzérségi bombázását, hogy J1 meglássuk mit tesz a szemben-j; álló fél és módot adjunk Ki- J­mojon élő honfitársainknak —­­ katonai és polgári személyek-­­ nek egyaránt — hogy elegen­dő utánpótlást kapjanak — be-­­ leértve élelmiszereket és kato­nai felszerelést is — és meg-­­ erősítsék állásaikat. A parancs ezután közli: A Tajvanon és a tajvani-szo­rosban tartózkodó amerikaiak­ , nak haza kell menniük. Semmi­­ okuk sincs arra, hogy ott ma-­­ radjanak és semmit sem érnek­­ el azzal, hogy nem hajlandók­­ visszatérni hazájukba. A Tajvanon, a Penghu-szige­­teken, Kimojón és Macun élő kínaiak többsége hazafi és az árulók nagyon kevesen van­nak. Ezért politikai munkára van szükség, hogy az ezeken a szigeteken élő kínaiak nagy része fokozatosan öntudatra ébredjen és elszigetelje az áru­­­­lók maroknyi csoportját.­­ Ez a munka az órák és a napok­­ múlásával érezteti majd hatását. Mindaddig, amíg a Tajvanon lévő Kuomintang nem kezd bé­­­­kés tárgyalásokat velünk és­­ amíg nem dolgoztuk ki a prob­l­­éma méltányos megoldását, s addig a polgárháború tovább­­ folyik.­­ Tajvan szóvivője azt állí­­t­­otta, hogy a harc megszünte­tése, majd folytatása és ismér­t megszüntetése, nem egyéb kommunista cselfogásnál. Meg­felel a valóságnak, hogy a harc hol szünetelt, hol kiújult. Ez azonban nem cselfogás­ Ha Önök nem hajlandók béketár­gyalásokat folytatni, akkor a harc elkerülhetetlen. Mindad­dig, amíg önök olyan maga­tartást tanúsítanak, mint je­lenleg is, nekünk jogunk van arra, hogy harcoljunk, amikor harcolni akarunk és abbahagy­ni a harcot, amikor azt abba akarjuk hagyni. Az amerikaiak arra töreked­nek, hogy beavatkozzanak a mi polgári háborúnkba. Ezt ők tűzszünetnek nevezik. Az em­e község házsorát egy düle- i­dező, valamikor jobb napokat látott­­kastélyszerű épület­­ nyitja meg. Ahogy végigballa­gunk a takaros házak között, szinte megelevenedik a falu eddig elért fejlődése. A felszabadulás előtt füstös petróleumlámpák mellett va­­koskodtak a kis falu lakói. A tanácsok megalakulása után történt meg a falu teljes villa­mosítása. Sutba dobták a lám­pákat, s a villanyfény kultúrát is hozott az embereknek. Ezt bizonyítja, hogy a korábbi hé­ber csak nevethet ezen. Ugyan mi jogon vetik fel az amerikai­ak ezt a kérdést? Szabadjon megkérdezni, hogy kit képvi­selnek? Nem képviselnek sen­kit. Talán az amerikaiakat képviselik? Kína és az Egye­sült Államok között nincs há­ború és ezért nem folyik harc, amit meg kell szüntetni. Talán Tajvan lakoságát képviselik? A tajvani hatóságok nem ad­tak nekik megbízólevelet. A Kuomintang vezetői teljes mértékben ellenzik a kínai­­amerikai tárgyalásokat. Az amerikai nemzet nagy (Folytatás a 2. oldalon.) H­rom rádióval szemben, most hatvanhat darab van a falu la­­­­kóinak birtokaiban.­­ A lakosság egészségének­­ megvédését szolgálja a­ ­ rendszeres orvosi vizsgálat. S hogy az orvos nyugodtan vé­gezhesse munkáját, orvosi ren­delőt építettek 14 ezer forintos költséggel. Tejcsarnok építése vált szükségessé a megnöveke­dett tejtermelés következtében. Erre huszonhatezer forintot fordítottak. Sok gondot okozott a vízleve­zető árok is a lakosságnak. A tanács negyvenötezer forintos költséggel megoldotta e prob­lémát is. Ha állataikat mérle­gelni akarták, azelőtt más köz­ségbe kellett menni. Jelenleg s saját maguknak is van mérle­gük a korszerű, új apaistálló mellett, amely negyvenkétezer forintba került Kultúrotthont hoztak létre harmincötezerért, és két új tantermet építettek. Rozoga híd volt a falu köze­pén, amelyre félő volt már te­herrel megrakott kocsival rá­­hajtanni. A tanács javaslatára, modern betonhíd épült. Az ál­lattartó gazdáknak sokat kell daráltatni. Néhány évvel ez­előtt probléma volt ezzel is. Ma négy helyen lehet daráltatni. Harminchárom ezer forintot for­dított erre a községi tanács. Az 1950 .óta elért nagyará­nyú fejlődést nemcsak a fenti létesítmények, hanem a gazdák magánépítése is bizonyítja. Majd egy új községet tenne ki az a tizennégy új ház, amely ez idő alatt épült 560 000 forint értékben. Van pénze a falu dol­gozó parasztjainak, s nemcsak a megélhetésre, hanem komo­lyabb beruházásokra is telik. Csupán néhány, 1950 óta megvalósított dolgot mutattunk be, amely ott van a szemünk előtt, s termé­szetesnek vesszük. S hogy a következő években milyen arányú lesz a fejlődés, az nem csupán a tanács dolgo­zóin, hanem a tanácstagokon, a bókaházi­ lakosokon is múlik. Ha összefognak és közös erővel látnak a feladatokhoz, sok olyan igényük kielégül, amelyet egyébként nem tudnának meg­valósítani. Villanyi Tanácsházat Kuli unott­hont Orvosi rendelet Be­ton hidat kaptak 1351 óta Haiin­ Kétkilós karfiolok — 70 dekás zellerek Együtt jártuk a napokban a Zalaegerszeg Nekeresd-pusztai rrmelőszövetkezet mezőit, istállóit és rétjeit a város főagronó­­musával. Ő fordult hozzám a nem kis meglepetéssel szolgáló érdessel: Akarom-e látni azt a birtokot, melynek kétszer termett az lén minden négyszögöle? Természetes, hogy látni akartam. Két kopár domboldal verte völgybe vezetett a főagronómus. A különös mezőt pa­rk szelte át, s a hatalmas ágylásokban asszonyok dolgoztak. Kisebb hegyeknek beillő paprika- és karfiolhalmazokat lát­­am a tisztásokon. — A szövetkezet kertészete ez — magyarázta kísérőm —, Terü­lete alig három kataszteri hold. S csupán az idei évben abb, mint 70 ezer forintot hozott a parasztoknak. A múlt ősz­­től az egész kertet őszi salátával és hagymával vetettük el. Szinte az első kora tavaszi napon friss zöldségg­e jelentkeztünk a piacon. A saláta és hagyma helyébe uborkát és karalábét ve­­ettünk, melyek talajában most már beérett a paprika, a zes­­zt és a karfiol is. — Tehát nem kétszeri, hanem majdnem háromszori hasznosítás. — Igen. Úgy is mondhatjuk. Odajött hozzánk az öreg kertész. Nyolc négyszögöles kis­öldcsíkra mutatott. — Ezen a tenyérnyi földön 800 forintot hozott a hagyma, 800-at a saláta és 1100-at a karfiol. Itt az egész, forró nyáron át — egy saját készítményű, öt­­etes­­berendezéssel — a patak vizéből árasztással öntözték a certet. Így termettek a kétkilós karfiolok, a hetvendekás cel­­erek és a nanrikahelyek ... A. L. ban — ő eltűnt a vidékről. E lai hasábjain már több esetben be­számoltunk tanácsi vezetőkről adóhivatali dolgozókról, akit rokonaik, a saját birtokaik ja­vára visszaéléseket követtek el , néhány gondolattal köze sem akarunk általánosítani. De adatok bizonyítják, hogy mind­ez — sajnos — túl sok ember érint megyénkben. Ha előre­­ akarunk lépni a falu holnapjá­nak megteremtésében — ezek­kel is le kell számolnunk, mi­hamarabb. Talán megkönnyíti a munkát, hogy többségben olyan dolgozókat, vezetőket érint, akik idejében megértük azt. RÉGÓTA utazom a Za­laegerszeg—Nagy­kanizsa közötti jára­ton. Sok »élményben« volt már részem mind az utazóközönség, mind a kalauzok ré­széről — olyanok, me­lyek a nyilvánosság elé kínálkoztak volna, de mivel az autóbu­szok mindig teljes utaslétszámmal közle­kedtek, az események­­ a nyilvánosság előtt­­zajlottak le, a követ­keztetés levonását rá­­­­juk bíztam. ) Ezen a hétfői napon­­azonban olyan ese­­­­ménynek voltam ta­g­ja, amit bűn volna idhallgatni. Nem köz­­­­érdekű, csupán két személyt érintett, de­­ tanulságos.­­ Szemerkélt az eső.­­ A borús ősz az utazók­­kedélyét is befolyásol­­­­­a. A­­törzs-utasok»­­ma nem meséltek vic­ceket, mint máskor. A kalauz, aki kora reg­gel óta »talpon« volt — talán az egyedüli, aki hangulatváltozás nélkül végezte min­dennapos munkáját. — Húzódjunk, ké­rem, a kocsi belsejé­be! Van még ott hátul hely, kérem, húzód­junk hátrább — s ki tudja hányadszor is­mételte már türelme­sen, szinte kérve, min­den megállónál. BORSFÁTÓL min­den megállónál fel­szedte az utasokat, de Pusztaszentlászlón, s azután sokan lema­radtak. Amit nem le­het, nem lehet. A sza­bály, az szabály! Azaz mégsem... Pusztamagyaródon élénk tömeg várta a busz érkezését. A vá­rakozók mögött az ereszcsatorna védel­mében egy éltesebb, fejkendős nénike áll­dogált. Arcán a re­mény és aggódás tük­röződött: Felvesz­nek-e? A busz megállt. Ketten leszálltak, s valamennyien el vol­tunk készülve a he­lyért viaskodó harcra. — Kérem, senki se szálljon föl! — A ka­lauz hangja olyan ha­tározott volt, hogy aki a lépcsőn állt, az is visszalépett. Ekkor a kalauz átfurakodott a tömegen, a fal mel­lett álló nénike kar­jaiból kivett egy 10— 12 év körüli kislányt, és megindult a busz felé. Két szoros kar fo­nódott a kalauz nya­ka köré, s egy láztól cserepes, összeszorított száj suttogta:»Vigyáz­zon a lábamra!­» — Ne félj, vigyázok! Az utazóközönség utat nyitott. A busz­ban többen is felkel­tek, hogy helyet adja­nak. A kislány lába végig gipszben volt. MÉG ANNYIT, hogy a busz, amikor a kórháznál megállt, is­mét a kalauz vitte ki a kislányt, s a szabály­talan megállásért sen­ki sem reklamált. Borús volt az idő, de mégis valameny­­nyien úgy éreztük, szétoszlottak a felhők, s egy pillanatra kisü­tött a nap. Köszönjük Kovács Istvánnak és Deák Ferencnek, akik a hi­vatali kötelezettségen túl is emberek ma­radtak. B. L. fi GO—265-ös autóbuszon történt A mai számunkból: — Képek az őszi vásárból [ — Üzemi étkeztetés a MÉK-nél­­ — Tanácsaink hétköznapjai — A vasárnap sportja [ Az Orosztonyi Gépállomáson... ... a traktorok hajtókar-csap­­ányainak öntését saját műhe­lyükben végzik el. Szabó Tibor és Szabó József szerelők így segítik az őszi me­zőgazdasági munkákat. Az aierilai holdra­­éta nem érte el kitűzést céljai Washington (Reuter—AFP) Az amer­ikai tudósok vasárnap bejelentették, hogy az ameri­kai holdrakéta kútban van le­felé. Dr. Louis Dunn, az űr­kutatási technikai laboratórium elnöke a sajtó képviselőivel kö­zölte, hogy a rakéta vasárnap 21 órakor a földtől 61 000 ten­geri mérföldnyire volt, noha va­­sárnap délelőtt 11.42 órakor, a kilövés után 27 órával elérte a 68 880 tengeri mérföld távolsá­got. Dunn elmondotta, ez egyik ok, ami miatt a rakéta nem ért el nagyobb magasságot az volt, hogy a műholdat hordozó rakéta sebessége »valamivel kisebb"­ volt az eredetileg várt sebességnél akkor, amikor a műhold elhagyta a föld közel­ségét. Azt remélték, hogy a ra­­kéta eléri a másodpercenként 10 600 méter sebességet, azon­ban a valóságban csak 10 300 méter sebességig jutott el. Az amerikai légierő egyik szóvivője bejelentette, hog a holdrakéta hétfőn 04 órakor va­lahol a Csendes-óceán déli ré­sze felett visszatért a föld lég­körébe.

Next