Zalai Hírlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-14 / 242. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ZALAI IC bbbbbbbbbbbhbbhbhbhbhbbhhbhbbbbhhihhhhbbbbbbbbbhbbhhbbbbbhbm AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA in. évf. 242. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1958. október 14., kedd is kétlakiság... Az egyik falusi tanács elnökével tíz holdas módos parasztot látogattunk meg a minap. A szövetkezetről beszélgettünk. Az öreg paraszt, bár elismeri a közös gadálkodás előnyeit — úgy mondta, még vár az elhatározással. Beszélgetés közben többek között ezzel fordult a tanácselnökhöz: — Ha olyan jó az a szövetkezet, akkor te miért nem lépsz be? Neked is van hét holdad. A tanácselnök nem tudott, nem tudhatott elfogadható feleletet adni. Mit is mondott volna? A parasztnak igaza van. Ma egyre több szó esik megyénkben, országunkban a példaadásról, a falusi emberek következetes okosításáról. A szóval és tettel történő okosításáról . . . Szóban már sok ezer ember segíti megyénkben a szövetkezést. A tetteknél azonban sorakoznak a következetlenségek. Veszélyes, s a mezőgazdaság szocialista építését súlyosan akadályozó maradiságok. Egy évtizede beszélünk a kétlakiságról. De mindig csak az egyszerű emberek, jobbára a munkások kétlakiságáról. Igaz, ezen is változtatni kell. Bizonyított igazság, hogy a kis 4—5 holdakat művelni, s az olajmezőkön, a fúrótornyok tövében is helytállni — képtelen egy ember. Az ilyen dolgozó munkája a mezőgazdaságban és az iparban is csak fele értékű. És a félmunka sem a munkásnak, sem pedig a parasztnak nem hoz jobbat országunkban. Megoldás végleges megoldás kell ide mihamarabb. De még inkább kell ez a falusi, járási társadalmi és gazdasági vezetők kétlakiságának felszámolására. Az a falus tanácselnök, az az ügyvezető, járási tanácsi dolgozó, aki hivatala mellett 5—10 hold földeken gazdálkodik — bármilyen jó szónok is, csak hátráltatja a szövetkezést. Az egyik járás tanács mezőgazdasági osztályának szövetkezeti csoportjáná ma is három egyéni gazda dolgozik, másutt módos parasztcsaládból származó elvtárssal fontos járási vezetői beosztásban. De százával található meg a kétlakiság a földművesszövetkezeteknél és járási központjaiknál, a tanácsok többi szakosztályainál, a vállalatok vezető beosztású dolgozóinál, a mezőgazdászok hozzátartozóinál, és másutt is. Sok-sok olyan vezetőnél, akiknek szavára, okos tanácsára nélkülözhetetlen szükség van a mezőgazdálkodás új holnapjának gyár felépítésénél. De az a vállalat igazgatóhelyettes, osztályvezető aki felesége, vagy családja révén 5—8 hold birtokon gazdálkodik, tudja-e őszintén segíteni szövetkezést? Nem! Ő mag is minden bizonnyal érzi szav erkölcsi megalapozatlanságát az ilyen érveket vagy könynyen leszerelik, vagy nem veszik komolyan a parasztok. Ez a tűrhetetlen kettősség ma már egyre többször kimondja a falusi ember — saját akadályozója a mezőgazdasá fejlődésének. Az eddigiekbe jobbára az erkölcsi következményekről tettünk említést, s szólni lehet még a kétlakiságba eredő egyenlőtlen jövedelmeiről, a különböző törvényszegések, visszaélések légiójáról is még több szomorú «eredményről». Például arról, hog az egyik községi tanácselnök míg néhány szegény parasztszövetkezetet szervezett falut. A Kínai Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa a tűzszünet két hétre szóló meghosszabbításáról Peking (Új Kína). A Kínai Népköztársaság honvédelmi jő minisztériuma október 13-án is parancsot intézett a kínai népi felszabadító hadsereg fucsieni arcvonalon állomásozó egysé- geihez: Október 13-tól további két hétre függesszétek fel Kimoj 1 tüzérségi bombázását, hogy J1 meglássuk mit tesz a szemben-j; álló fél és módot adjunk Ki- Jmojon élő honfitársainknak — katonai és polgári személyek- nek egyaránt — hogy elegendő utánpótlást kapjanak — be- leértve élelmiszereket és katonai felszerelést is — és meg- erősítsék állásaikat. A parancs ezután közli: A Tajvanon és a tajvani-szorosban tartózkodó amerikaiak , nak haza kell menniük. Semmi okuk sincs arra, hogy ott ma- radjanak és semmit sem érnek el azzal, hogy nem hajlandók visszatérni hazájukba. A Tajvanon, a Penghu-szigeteken, Kimojón és Macun élő kínaiak többsége hazafi és az árulók nagyon kevesen vannak. Ezért politikai munkára van szükség, hogy az ezeken a szigeteken élő kínaiak nagy része fokozatosan öntudatra ébredjen és elszigetelje az árulók maroknyi csoportját. Ez a munka az órák és a napok múlásával érezteti majd hatását. Mindaddig, amíg a Tajvanon lévő Kuomintang nem kezd békés tárgyalásokat velünk és amíg nem dolgoztuk ki a probléma méltányos megoldását, s addig a polgárháború tovább folyik. Tajvan szóvivője azt állította, hogy a harc megszüntetése, majd folytatása és ismért megszüntetése, nem egyéb kommunista cselfogásnál. Megfelel a valóságnak, hogy a harc hol szünetelt, hol kiújult. Ez azonban nem cselfogás Ha Önök nem hajlandók béketárgyalásokat folytatni, akkor a harc elkerülhetetlen. Mindaddig, amíg önök olyan magatartást tanúsítanak, mint jelenleg is, nekünk jogunk van arra, hogy harcoljunk, amikor harcolni akarunk és abbahagyni a harcot, amikor azt abba akarjuk hagyni. Az amerikaiak arra törekednek, hogy beavatkozzanak a mi polgári háborúnkba. Ezt ők tűzszünetnek nevezik. Az eme község házsorát egy düle- idező, valamikor jobb napokat látottkastélyszerű épület nyitja meg. Ahogy végigballagunk a takaros házak között, szinte megelevenedik a falu eddig elért fejlődése. A felszabadulás előtt füstös petróleumlámpák mellett vakoskodtak a kis falu lakói. A tanácsok megalakulása után történt meg a falu teljes villamosítása. Sutba dobták a lámpákat, s a villanyfény kultúrát is hozott az embereknek. Ezt bizonyítja, hogy a korábbi héber csak nevethet ezen. Ugyan mi jogon vetik fel az amerikaiak ezt a kérdést? Szabadjon megkérdezni, hogy kit képviselnek? Nem képviselnek senkit. Talán az amerikaiakat képviselik? Kína és az Egyesült Államok között nincs háború és ezért nem folyik harc, amit meg kell szüntetni. Talán Tajvan lakoságát képviselik? A tajvani hatóságok nem adtak nekik megbízólevelet. A Kuomintang vezetői teljes mértékben ellenzik a kínaiamerikai tárgyalásokat. Az amerikai nemzet nagy (Folytatás a 2. oldalon.) Hrom rádióval szemben, most hatvanhat darab van a falu lakóinak birtokaiban. A lakosság egészségének megvédését szolgálja a rendszeres orvosi vizsgálat. S hogy az orvos nyugodtan végezhesse munkáját, orvosi rendelőt építettek 14 ezer forintos költséggel. Tejcsarnok építése vált szükségessé a megnövekedett tejtermelés következtében. Erre huszonhatezer forintot fordítottak. Sok gondot okozott a vízlevezető árok is a lakosságnak. A tanács negyvenötezer forintos költséggel megoldotta e problémát is. Ha állataikat mérlegelni akarták, azelőtt más községbe kellett menni. Jelenleg s saját maguknak is van mérlegük a korszerű, új apaistálló mellett, amely negyvenkétezer forintba került Kultúrotthont hoztak létre harmincötezerért, és két új tantermet építettek. Rozoga híd volt a falu közepén, amelyre félő volt már teherrel megrakott kocsival ráhajtanni. A tanács javaslatára, modern betonhíd épült. Az állattartó gazdáknak sokat kell daráltatni. Néhány évvel ezelőtt probléma volt ezzel is. Ma négy helyen lehet daráltatni. Harminchárom ezer forintot fordított erre a községi tanács. Az 1950 .óta elért nagyarányú fejlődést nemcsak a fenti létesítmények, hanem a gazdák magánépítése is bizonyítja. Majd egy új községet tenne ki az a tizennégy új ház, amely ez idő alatt épült 560 000 forint értékben. Van pénze a falu dolgozó parasztjainak, s nemcsak a megélhetésre, hanem komolyabb beruházásokra is telik. Csupán néhány, 1950 óta megvalósított dolgot mutattunk be, amely ott van a szemünk előtt, s természetesnek vesszük. S hogy a következő években milyen arányú lesz a fejlődés, az nem csupán a tanács dolgozóin, hanem a tanácstagokon, a bókaházi lakosokon is múlik. Ha összefognak és közös erővel látnak a feladatokhoz, sok olyan igényük kielégül, amelyet egyébként nem tudnának megvalósítani. Villanyi Tanácsházat Kuli unotthont Orvosi rendelet Beton hidat kaptak 1351 óta Haiin Kétkilós karfiolok — 70 dekás zellerek Együtt jártuk a napokban a Zalaegerszeg Nekeresd-pusztai rrmelőszövetkezet mezőit, istállóit és rétjeit a város főagronómusával. Ő fordult hozzám a nem kis meglepetéssel szolgáló érdessel: Akarom-e látni azt a birtokot, melynek kétszer termett az lén minden négyszögöle? Természetes, hogy látni akartam. Két kopár domboldal verte völgybe vezetett a főagronómus. A különös mezőt park szelte át, s a hatalmas ágylásokban asszonyok dolgoztak. Kisebb hegyeknek beillő paprika- és karfiolhalmazokat látam a tisztásokon. — A szövetkezet kertészete ez — magyarázta kísérőm —, Területe alig három kataszteri hold. S csupán az idei évben abb, mint 70 ezer forintot hozott a parasztoknak. A múlt ősztől az egész kertet őszi salátával és hagymával vetettük el. Szinte az első kora tavaszi napon friss zöldségge jelentkeztünk a piacon. A saláta és hagyma helyébe uborkát és karalábét veettünk, melyek talajában most már beérett a paprika, a zeszt és a karfiol is. — Tehát nem kétszeri, hanem majdnem háromszori hasznosítás. — Igen. Úgy is mondhatjuk. Odajött hozzánk az öreg kertész. Nyolc négyszögöles kisöldcsíkra mutatott. — Ezen a tenyérnyi földön 800 forintot hozott a hagyma, 800-at a saláta és 1100-at a karfiol. Itt az egész, forró nyáron át — egy saját készítményű, ötetesberendezéssel — a patak vizéből árasztással öntözték a certet. Így termettek a kétkilós karfiolok, a hetvendekás celerek és a nanrikahelyek ... A. L. ban — ő eltűnt a vidékről. E lai hasábjain már több esetben beszámoltunk tanácsi vezetőkről adóhivatali dolgozókról, akit rokonaik, a saját birtokaik javára visszaéléseket követtek el , néhány gondolattal köze sem akarunk általánosítani. De adatok bizonyítják, hogy mindez — sajnos — túl sok ember érint megyénkben. Ha előre akarunk lépni a falu holnapjának megteremtésében — ezekkel is le kell számolnunk, mihamarabb. Talán megkönnyíti a munkát, hogy többségben olyan dolgozókat, vezetőket érint, akik idejében megértük azt. RÉGÓTA utazom a Zalaegerszeg—Nagykanizsa közötti járaton. Sok »élményben« volt már részem mind az utazóközönség, mind a kalauzok részéről — olyanok, melyek a nyilvánosság elé kínálkoztak volna, de mivel az autóbuszok mindig teljes utaslétszámmal közlekedtek, az események a nyilvánosság előttzajlottak le, a következtetés levonását rájuk bíztam. ) Ezen a hétfői naponazonban olyan eseménynek voltam tagja, amit bűn volna idhallgatni. Nem közérdekű, csupán két személyt érintett, de tanulságos. Szemerkélt az eső. A borús ősz az utazókkedélyét is befolyásola. Atörzs-utasok»ma nem meséltek vicceket, mint máskor. A kalauz, aki kora reggel óta »talpon« volt — talán az egyedüli, aki hangulatváltozás nélkül végezte mindennapos munkáját. — Húzódjunk, kérem, a kocsi belsejébe! Van még ott hátul hely, kérem, húzódjunk hátrább — s ki tudja hányadszor ismételte már türelmesen, szinte kérve, minden megállónál. BORSFÁTÓL minden megállónál felszedte az utasokat, de Pusztaszentlászlón, s azután sokan lemaradtak. Amit nem lehet, nem lehet. A szabály, az szabály! Azaz mégsem... Pusztamagyaródon élénk tömeg várta a busz érkezését. A várakozók mögött az ereszcsatorna védelmében egy éltesebb, fejkendős nénike álldogált. Arcán a remény és aggódás tükröződött: Felvesznek-e? A busz megállt. Ketten leszálltak, s valamennyien el voltunk készülve a helyért viaskodó harcra. — Kérem, senki se szálljon föl! — A kalauz hangja olyan határozott volt, hogy aki a lépcsőn állt, az is visszalépett. Ekkor a kalauz átfurakodott a tömegen, a fal mellett álló nénike karjaiból kivett egy 10— 12 év körüli kislányt, és megindult a busz felé. Két szoros kar fonódott a kalauz nyaka köré, s egy láztól cserepes, összeszorított száj suttogta:»Vigyázzon a lábamra!» — Ne félj, vigyázok! Az utazóközönség utat nyitott. A buszban többen is felkeltek, hogy helyet adjanak. A kislány lába végig gipszben volt. MÉG ANNYIT, hogy a busz, amikor a kórháznál megállt, ismét a kalauz vitte ki a kislányt, s a szabálytalan megállásért senki sem reklamált. Borús volt az idő, de mégis valamenynyien úgy éreztük, szétoszlottak a felhők, s egy pillanatra kisütött a nap. Köszönjük Kovács Istvánnak és Deák Ferencnek, akik a hivatali kötelezettségen túl is emberek maradtak. B. L. fi GO—265-ös autóbuszon történt A mai számunkból: — Képek az őszi vásárból [ — Üzemi étkeztetés a MÉK-nél — Tanácsaink hétköznapjai — A vasárnap sportja [ Az Orosztonyi Gépállomáson... ... a traktorok hajtókar-csapányainak öntését saját műhelyükben végzik el. Szabó Tibor és Szabó József szerelők így segítik az őszi mezőgazdasági munkákat. Az aierilai holdraéta nem érte el kitűzést céljai Washington (Reuter—AFP) Az amerikai tudósok vasárnap bejelentették, hogy az amerikai holdrakéta kútban van lefelé. Dr. Louis Dunn, az űrkutatási technikai laboratórium elnöke a sajtó képviselőivel közölte, hogy a rakéta vasárnap 21 órakor a földtől 61 000 tengeri mérföldnyire volt, noha vasárnap délelőtt 11.42 órakor, a kilövés után 27 órával elérte a 68 880 tengeri mérföld távolságot. Dunn elmondotta, ez egyik ok, ami miatt a rakéta nem ért el nagyobb magasságot az volt, hogy a műholdat hordozó rakéta sebessége »valamivel kisebb" volt az eredetileg várt sebességnél akkor, amikor a műhold elhagyta a föld közelségét. Azt remélték, hogy a rakéta eléri a másodpercenként 10 600 méter sebességet, azonban a valóságban csak 10 300 méter sebességig jutott el. Az amerikai légierő egyik szóvivője bejelentette, hog a holdrakéta hétfőn 04 órakor valahol a Csendes-óceán déli része felett visszatért a föld légkörébe.