Zalai Hírlap, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA TV. évf. 101. szám ÁRA: 60 FILLÉR 1959. május 1., pénteki"iriiiiiinnn«miiiwiiiiiiiiiiiiiiiwiiiimun «!■■■ A TŰZ LÁNGGAL ÉG Idestova 70 esztendeje, hogy az 1889 júliusában megalakult II. Internacionálé a legszebb tavaszi napot, május elsejét a munkásosztály seregszemléjének, nemzetközi összefogásának napjává avatta. Ma hatvankilencedszer csendül fel a világ munkásosztálya hatalmas kórusának ajkán: — Éljen május 1, a munkás nemzetköziség nagy ünnepe, a nemzetközi proletariátus harci seregszemléje! Ezen a napon immár hatvankilencedszer egyidőben emeli magasra a világ minden országának proletariátusa a világszabadság vörös zászlaját, megmutatva azt az erőt, amely a kobaltétól a világűrrakétáig, az őskortól az atomkorszakig vezette az emberiséget. Megmutatja s kifejezi azt az erőt, amely épít, alkot, új társadalmi rendet teremt, amelytől borzadva retteg a burzsoázia, s minden más, a dolgozók ellenére létező hatalom. Hatvankilenc év az emberiség történetében kicsi, szinte jelentéktelen idő. De az elmúlt hét évtized jelentőségében világot formáló, átalakító korszakként íródott a történelem lapjaira. A nemzetközi munkásosztály első, kissé még bizonytalan lépései ma már világot döngető dübörgéssé váltak. Az egyre erősödő öntudat és összefogás a huszadik század második évtizedében egy országbangyőzelemre vitte a munkásság vörös zászlaját. ,, Nem telt el három évtized, és a világ egyharmadán már szabadon, minden elnyomástól mentesen, saját tudatos jövőjüket formálva él, erősödik a proletariátus hatalma, öröm és büszkeség töltheti el a magyar munkás szívét, hisz nem csupán tagja a nemzetközi proletariátusnak, de a világ munkásai élenjáró táborába tartozik. S ma, május el■ elsején, amikor összecsendül aföldteke munkás millióinak hangja, bátran és magabiztosan hirdetjük, hogy nálunk az egység, az összefogás, a szocializmus nem vágy már, de testet öltött valóság. Valóság, amely más, jobb értelmet ad az életnek, amely nem lealacsonyítja, de a legmagasabb fokra emeli a dolgozó kezet, s megnemesíti, új tartalommal tölti meg az életet adó munkát. Május elsejének ünnepén együtt örül a magyar munkás, a paraszt és értelmiségi. Együtt mindannak, amit a sok évtizedes harc nyomán, a felszabadulás után, a munkásosztály vezetésével teremtettek ebben az országban. A magyar munkásosztály eredményei, mindaz, amit elértünk és a magunkénak mondhatunk, elszakíthatatlan szálakkal fűződik össze a nemzetközi munkásmozgalommal. Ma, amikor a nemzetközi proletariátus ünnepét köszöntjük, emlékezni kell arra az évtizedeken keresztül folyó harcra, amely végső soron kialakította a soknyelvű alkotó milliók összefogását. Hány egységbontó kísérlet, hány burzsoá támadás és árulás próbálta megakadályozni, hogy a különböző országok dolgozó milliói szoros egységbe tömörüljenek, segítsék egymás harcát, enyhítsék egymás gondjait. De minden próbálkozás, amely az elválasztás, a szembeállítás politikáját szolgálta, dugába dőlt. A történelem fordulópontjain, lényeges mozzanataiban ott állt a nemzetközi proletariátus. Emlékezzünk 1917—19-re. A francia és angol munkások tiltakozása is segített az új, szocialista Szovjetunió győzelmében. A magyar munkások, parasztok internacionalista érzése tükröződött a vörös hadseregben harcoló több tízezer magyar bátor és önfeláldozó küzdelmében. A nemzetközi proletariátus brigádjai harcoltak a spanyol barrikádokon 1936-ban, s emelték magasra a harci zászlót a fasizmus ellen. Internacionalista kötelezettség fűtötte a szovjet harcosokat, amikor kiűzték Kelet-Európából a fasiszta hordáikat és a legnagyobb erkölcsi, politikai és gazdasági segítséget nyújtották a népi demokratikus országok talpraállásához, fejlődéséhez. Az internacionalizmus, a világ munkásmozgalmáért való aggódás ezernyi jelével találkoztunk 1956-ban, az ellenforradalom leverésében, s utána. S hogy Magyarország nem került még egyszer a történelem ítélőszéke elé, hogy népünk, országunk ma erősebb és gazdagabb, mint korábban, azt a nemzetközi munkásmozgalom összefogásának, elsősorban is a szocializmust építő országok támogatásának köszönhetjük. A szocialista országok munkáshatalmainak támogatása gazdasági és politikai segítése emelte fel népünket, őrizte meg hazánkban a munkáshatalmat és teremtett lehetőséget, hogy még előbbre lépjünk. Május ünnepén emlékeznünk kell a világ első szocialista munkáshatalmára, a Szovjetunióra. Mint lobogó fáklya, mutatja a szovjet hatalom, az orosz munkások szülte első szocialista ország az utat minden ország munkásosztálya előtt. Fennen hirdetik a szovjet nép eredményei, hogy igazi alkotás, az emberi szabadság csak a munkáshatalom szülötte lehet. Biztos jelen és boldog jövő, a létbizonytalanság megszüntetése és az állandóan emelkedő jólét csak akkor lesz valóság, ha a munkás lesz a hatalom birtokosa. A szovjet nép eredményei, az a célkitűzés, hogy egy évtized alatt túlszárnyalja a kapitalizmus leghatalmasabb fellegvárának színvonalát, bizonyítja, hogy a szocialista hatalom az alkotás igazi megteremtője. A Szovjetunió eddigi fejlődése, s az elkövetkező évek terveinek valóra váltása reményt és bizakodást önt minden elnyomott ország munkásaiba, örömmel és büszkeséggel tölti el a már győzelmes munkásosztályok tagjait. A szocialista országok fejlődése hirdeti, hogy nincs erő, amely a munkáshatalom kivívását, a szocializmus végső győzelmét az egész világon megakadályozhatná. Május elsején a világ minden táján más nyelven, de azonos érzéssel csendül fel az Internacionálé. A szocialista országok népeiben a győzelem biztos és végleges tudata, az elnyomott népek munkásaiban a munkáshatalom utáni vágy éleszti a tüzet, amely végső soron valóra váltja a jelszót: »■Világ proletárjai, egyesüljetek!« f Az MSZMP Zala megyei Bizottságának üdvözlete megyénk dolgozóihoz MUNKÁSOK, PARASZTOK, ÉRTELMISÉGIEK, ZALA MEGYE DOLGOZÓ NÉPE! Az MSZMP Zala megyei Bizottsága a tizenötödik szabad május elsejének ünnepén őszinte, meleg szeretettel köszönti a megye valamennyi becsületes dolgozóját. Több mint fél évszázada immár, hogy a világ munkásai ezen a szép tavaszi napon megmutatják erejüket, elszántságukat,és megmásíthatatlan szándékukat, mellyel a dolgozók végső igazságának, a szocializmusnak győzelméért küzdenek. Harcos, győzelmes seregszemle minden május elseje, — de különösen az a mostani. Az elmúlt hónapok nemzetközi eseményeinek mindegyike arról ad számot, hogy szerte a világon hatalmas mértékben megnőtt a szocializmus jelszavát zászlójukra írt népek száma és tekintélye, erősödött és szüntelenül erősödik a békeharc sok százmilliós tömege, legyőzhetetlen erővé kovácsolódott a szocialista tábor. Átforrósodott a talaj a gyarmati rabtartók lába alatt Ázsiában és Afrikában, s a nemrég még elnyomott népek lelkes meggyőződéssel csatlakoznak az imperializmus ellen küzdők hatalmas, győzelmes seregéhez. A békéért, a demokráciáért, a népek szabadságáért folyó világméretű harc élén — csakúgy, mint eddig — most is a Szovjetunió menetel. A történelmi jelentőségű hétéves tervével döntő gazdasági versenyre hívta a legfejlettebb kapitalista országokat, hogy a béke frontján bizonyítsa be a szocialista rend életerejét, magasabbrendűségét. Ez a kihívás egyben hozzájárulást is jelent a kapitalista országok munkástömegeinek harcához, ahhoz az elszánt küzdelemhez, melyet a kizsákmányolóikkal szemben vívnak — jogaikért, szabadságukért, az emberséges életért. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának mai szép ünnepén egy sorban menetelnek a szocialista országok dolgozó tömegei, a kapitalista világ munkásseregei és a felszabadulásukért, függetlenségük megszilárdításáért harcoló népek. Ott halad a végeláthatatlan sorban hazánk, megyénk minden becsületes dolgozója is. Tekintetünk nyílt és büszke, hiszen az idei esztendő a mi nagy sikereinket is jelenti. Nagyot léptünk előre a szocializmus gyorsabb ütemű építése, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása terén, és van erőnk ahhoz is, hogy a hároméves terv legfontosabb célkitűzéseit még ebben az évben teljítsük. Az elért sikerek, a kongresszusi verseny eredményei máris biztatóak, de a tennivalók sora még nem ért véget. Arra van szükség az elkövetkező hónapokban is, hogy minden dolgozó legjobb tudásával állja meg helyét a számára kijelölt poszton, tehetségével, igyekezetével és tapasztalatával segítse megvalósuláshoz az ideológiai, gazdasági és kulturális téren előttünk álló feladatokat. Ha meg tudjuk gyorsítani a szocialista építést hazánkban, nemcsak nemzeti felemelkedésünk, általános jólétünk útján lépünk egyet előbbre: erősítjük ezzel a békeharc frontját, a szocialista világrendszer állásait. Még egyszer forró szeretettel köszöntjük Zala megye dolgozó népét, s az ünnep utáni dolgos hétköznapokhoz jó erőt, egészséget kívánunk. Éljen május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy ünnepe! Éljenek a testvéri kommunista és munkáspártok, a proletár internacionalizmus, a szocializmus, a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosai! Éljen a magyar nép és drága hazánk, a Magyar Népköztársaság! AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA Nlapsugaras május reggel volt. Pa-11 csa utcáit zászlóerdő, s vörös drapériák díszítették. Ablakokból, a kéklő orgonák közül kiváncsi fejek bukkantak elő a vörösőrség fúvószenekara pattogó munkásindulóinak hallatára. Zenére ébredt a község. Messze volt tíz óra, de már sűrű embertömeg hullámzott az iskola melletti utcákon, a Sas vendéglő előtti téren, ahol feldíszített emelvény állt. Már messziről olvasható volt a drapériára tűzött felírás: Éljen a szabad május 1, a proletárok nagy ünnepe! — Nézd polgártárs — kiáltott fel egy munkaruhás az igyekvők csoportjából —, milyen sudár, égretörő fenyő. — Gyönyörű májusfa — mondták a csodások csak úgy maguknak. A zöld koronán, mint büszke rekruta kalapján, lobogtak a vörös és nemzetiszín szalagok. — Jönnek a vörös katonák!... A következő pillanatban már minden szem a zenére lépkedő hetyke vörösőrökön pihent. Fegyelmezettségük erőt, büszkeséget kölcsönzött a gyülekezőknek. — Az én fiam is köztük van — sírta boldogságtól fakadó könnyek közt egy hatvan körüli anyóka. Sorra gördültek a térre, a környező falvakból érkező felpántlikázott szekerek. Jókedvű, daloló parasztfiatalokat hoztak. Otthon is ünnepeltek ugyan, de a járási székhelyen biztosan nagyobb parádé lesz, azért jöttek be több kilométerről is. Az utcákon ezres tömeg hömpölygött. A tribün is megtelt. Az ünnepség kezdetét trombitások jelezték. Az első szabad május 1. Pacsán A magyar és proletárhimnusz elhangzása után a párt küldötte méltatta közvetlen szavakkal a proletárok nemzetközi ünnepének jelentőségét és beszélt a Tanácsköztársaság intézkedéseiről, terveiről. Beszédét többször szakította meg a tömeg viharos tapsa, helyeslő felkiáltása. Színes kultúrműsor következett, tüzes táncok, szavalatok. Csősz Tóth Ilona átéléssel tolmácsolta Petőfi Nemzeti dalát. A refrént a közel kétezres tömeg vele együtt harsogta: ... esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk ... A vörös század kemény díszlépésben vonult el a tribün és az ünneplők sorfala előtt. Taps, virágeső volt az elismerő köszönet. — Ezután jött még csak a mi lakodalmunk — emlékezik Zsuppán János direktóriumi tag, aki most a pártszervezet titkára. — Az ünneplők nagy része egyenesen az igricei erdőbe tartott. A zöldbe öltözött erdei tisztáson harminckét bogrács fortyogott. Hat borjú és hat disznóhúsból főzték a gulyást, sütötték a pecsenyét. A díszebéden három csapra vert hordó nedve oltotta a vendégek szomját. A fiatalok csoportokban énekelve is csak úgy gyalogszerrel mentek a majálisra, a gyerekek és asszonyok pedig hintón. Az uraság fuvarozta őket ingyen, »jószántából«. Az egésznapos ülés, a göröngyös erdei út megzötyögtette hájas gyomrát, kókadtan ült a bakon. Az egyik szakács megszánta. — No kocsis l egyen maga is, jól dolgozott — s egy csajkát nyomott kezébe, és a sor végére utasította. Ízlett a jó falat, csúszott a vörös, az egyik hordó már kongott az ürességtől. Ekkor egy pörgebajszú, harminc körüli legény, a törökülésben falatozó uraság vállára csapott. — Atyafi, szomjasak vagyunk! Tíz perc oda, tíz vissza, s itt áll egy, nem, kettő bucskával. Aztán a legjobbikból szólt még utána a hintóra kászálódó nagyságosnak, akinek arcába szökött a vér a körülállókból kitört kacagástól. Még a húsz perc be se telett, már berobogott verejtékezve az uraság, s hajlongva jelentette küldőjének: — Tessék polgár ... — Az ölebed a te polgártársad — vágott szavába a bajúszos — mindketten élősdiek vagytok... Itt ulattak, táncoltak, kacagtak, boldogan, önfeledten. A vörösőrök zenekara szinte megállás nélkül fújta a pattogó tapalávalót. Zengett az igricei erdő. Reggelig tartott a vigalom, így ünnepelték Pacsán a munkások a parasztokkal együtt az első szabad magyar május elsejét ezerkilencszáztizenkiencben, a Tanácsköztársaság dicső tavaszán. Kemes Ödön. I ÚJ MÁJUS FELE | írta: Szüdi György Tavasz van, rezgő nesszel táncol a tűnő, játszó végtelen, zenél a tájnak, ringó ágon dús illatot a friss jelen. Viszi a gondot súlyos zsákban a lepkekönnyű pillanat, elcseni tőlünk könnyeinket erdők mélyén a fürge vad. Ilyenkor mégis néha-néha csendes estéknek tenyerén: | múltam, jövendőm titkos fényes bús sejtelmeket szór felém. ! Gyötrelmeket sok éjszakáról, | amikor bánat, gond gyötört, s hiába rezzent boldog percet s házam körül a drága föld. ! Tavasz van, május, béke, élet, | gömbölyűs, serdül a vetés, ’ csókokat hintő sugárkévén a csorda lomhán heverész. j Tördeli az eke mély barázdát... ] a fáknak lombja úgy ölel, mint édesanyánk ringó teste, mikor még szánkra hullt a tej. A völgy peremén nem rothad már oszló emberek teteme. Lám, nem lángol a növő fáknak hajlongó, sudár termete. Ágyacskáján a gyermekember végigálmodja álmait. Dús, forró pernye nem kavarja szétdúlt városok roncsait. Ki földet ásott éjjel, nappal, magának vermet aratott. S miként a fegyház vénült rabja, szuronynak vélte a napot. A bosszú őrlő méreg bennünk, ej, állat volt az ember itt, míg labanc horda tépte, dúlta hazánkban drága földjeit. Tavasz van, május, újra béke, nyílik a sárga kankalin; érzem, remélem, hiszem, látom, lepereg lassan, fogy a kín. Durva ujjaink verejtéke, alkoss számunkra új hazát, hadd nézzünk úgy a gyárkéményre, mint aki vak volt, s újra lát. A Szaktanács Elnökségénél május elsejei üdvözlete a szervezett munkásokhoz Magyar dolgozók! Szervezett munkások! Nők! Férfiak! Fiatalok! Május alkalmából szívből köszöntjük a szervezett munkásokat, minden magyar dolgozót. Hét évtizede immár, hogy május elseje a világ munkásainak ünnepe. Azóta évről évre mind nagyobb számban sorakoznak fel mögéjük azok a dolgozók, akik felismerték, hogy saját felemelkedésük biztosítéka is az a harc, amelyet a munkásosztály vezet mindenféle elnyomás, kizsákmányolás ellen — hangzik többek között az üdvözletben. Ma csaknem egymilliárd ember — közöttük mi, magyarok is — már a néphatalom birtokában ünnepeljük e napot. A felvonuló magyar munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek már nem kell félniök a szuronytól, a puskától, mint az elmúlt évtizedekben annyiszor. Május a mi számunkra is harci nap! Együtt küzdünk a földkerekségen mindazokkal, akik a népeknek békét, szabadságot, a kezük nyomán formált jobb életet akarnak. Figyelemmel kísérjük és teljes szívvel támogatjuk a népek küzdelmét szabadságjogaikért. Megvetjük és elítéljük az embertelen, vad gyarmati rendszert. Mi, felszabadult magyar dolgozók, teljes szívvel támogatjuk a Szovjetunió kezdeményezését az atomenergia békés célokra való felhasználására, az atomfegyverkísérletek betiltására. Minden eszközzel erősítjük a Szakszervezeti Világszövetség és a Béke Világtanács akcióit a nukleáris fegyverkísérletek végleges és feltétel nélküli megszüntetéséért. Ünnepeljük úgy a nemzetközi munkásünnepet, hogy növeljük és erősítsük a béke erejét, ápoljuk a nemzetközi munkásszolidaritást, a világ dolgozóinak összefogását, óvjuk, erősítsük hazánkban a munkások hatalmát. (MT) Éljen a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepei