Zalai Hírlap, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
1959. június 2. ZALAI HÍRLAP A szocialista öntudat formálása a pártszervezetek feladata ..Napjainkban a falu politikai, társadalmi és gazdasági érdeklődésének középpontjában a termelőszövetkezetek állnak. Az új szövetkezetekben a «hogyan tovább», a «vajon, milyen eredményeket érünk el az első zárszámadáson, stb. kérdések foglalkoztatják a szövetkezeti tagokat. Az egyéni paraszti községek lakói pedig árgus szemekkel figyelik , mire is jutnak az első évben az új szövetkezeti községben. Az új termelőszövetkezetek egy részében szépen indult a kollektív munka, míg másutt az őszi hónapokban kezdik meg a közös termelést. Akár a tavasz folyamán kezdték, akár ősszelkezdik meg a szövetkezeti életet a megye huszonöt új szövetkezeti községében, számos gond, probléma foglalkoztatja az embereket. A múlt év egyéni parasztja, amikor a közöst választotta, csak a kezdeti lépést tette meg ahhoz, hogy szocialista emberré váljék. A szocialista öntudat, a közös munkához való jó viszony a szocializmus építésének mindennapi munkája során alakul ki. A pártszervezetek politikai munkájának feladata, hogy ezt a fejlődési folyamatot elősegítse, gyorsítsa. A szövetkezetek létrejöttét alapos politikai felvilágosítás előzte meg megyénkben. Ennek során személyre szólóan tisztázták a szövetkezeti élet számos kérdését. S amikor az első közgyűlések lezajlottak, — amikor elindult a közös munka — éppen az alapos előkészítés folytán — több pártszervezetben olyan vélemény kapott lábra, hogy most már rendben vagyunk, s túljutottunk a dolog nehezén. Te vajon így áll-e a helyzet? A gyakorlat, a napi gondoik mást bizonyítanak. — Látni kell, hogy nem oldódtak meg az összes problémák, amelyek a szövetkezetbe lépett parasztok körében éltek. Figyelembe kell venni, hogy a szövetkezetbe lépett parasztok néhány hónappal ezelőtt még az egyéni utat taposták. Alig jutottak túl azon a lelki vívódáson, amelyet az egyéni gazdaságggal való szakítás jelentett. Ez különösen ott érződik, ahol egyelőre még csak a tervezgetésig jutottak el, ahol ősszel indul a közös munka. S itt, de a már szépen működő szövetkezetekben is, nélkülözhetetlen a pártszervezet következetes politikai tevékenysége. Az előbbi helyeken csak ezzel biztosítható a zökkenők elkerülése, csökkentése. A többi szövetkezetben pedig a politikai munka hivatott növelni a munkalendületet. S ez nélkülözhetetlen feltétele a szövetkezetek megszilárdításának. A szövetkezeti mozgalom tapasztalatai mutatják, hogy az új szövetkezetekben az agitá- ciós munka során sokoldalúbb, politikai nevelőmunkát kell vé-, gezni, mint az egyénileg gaz-' dálkodók szövetkezetekbe való, tömörítése idején. A dolgozó' parasztoknak a szövetkezetek-! be lépésével erősödött a mun-' kás-paraszt szövetség. De ez a szövetség úgy szilárdul és válik erőssé, ahogy erősödik a szövetkezeti egység, a tsz-tagsági összefogása, összeforrottsága. A tsz-tagok ,akik nemrég még külön-külön gazdálkodtak, egymás problémáival alig-alig törődtek és csupán a kisgazdaság méreteiben gondolkodtak. Most a szövetkezetben a látóhatár kitágult és a lehetőségek nagyobbak lettek. Nagyobbnak kell tehát lenni a felelősségtudatnak is, mert a tagság most már nem csak önmagának, de az egész kollektívának felelős; azért, amit tesz vagy nem tesz., A szövetkezeti tagok tekintélye része érzi is ezt a felelős-! ségérzetet és ennek szellemé-, ben cselekszik. De mindez nem spontán folyamat, hanem következetes politikai ráhatás eredményeként jött és jöhet létre. ! nősíteni kell a szövetke- zeti tagságban a közös vagyonhoz való helyes viszonyt. A közös tulajdon megbecsülése, védelme és erősítése az emberek nagy részében hoszszabb idő móltán alakul ki. — Erre az első pillanattól kezdve nagy gondot kell fordítani. Ezt egészében elvégezni szintén — a szövetkezet vezetőségével karötve — a pártszervezet politikai munkája hivatott. Hasonló szerep vár a kommunistákra a munkamorál, az egymáshoz való viszony formálása, alakítása terén is. Ahogy a szövetkezetek létrejöttét a párt és szervezeteinek szívós munkája eredményezte, ugyanúgy a megszilárdítás is a kommunisták politikai munkájának lehet a következménye. Természetes tehát, hogy elsőrendű feladat a tsz pártszervezetek politikai munkájának fejlesztése. Ez azonban elképzelhetetlen a pártszervezetek erősítése nélkül. A felsőbb pártszervek felismerték ennek fontosságát és tevékenységükben jelentős szerepet kapott a tsz pártszervezetek fejlesztése. Jellemző példáját adta ennek a zalaegerszegi járás, ahol a közelmúltban 25 tag és tagjelölt felvétel történt. A pártépítés a tsz pártszervezeteket érintette, így a legjobb pártonkívüli tsz-parasztok bejutottak a kommunisták kollektívájába, és általában erősödtek a pártszervezetek. Önmagában a tag- és tagjelölt felvétel nem elégséges ahhoz, hogy megoldja a tsz pártszervezetek előtt álló feladatokat. Ez csak eszköz, melynek párosulnia kell a kollektív gazdaságok párttagságának akarásával és a külső segítséggel. A helyi pártszervezetek okos, a helyzetet alaposan ismerő és az ebből adódó feladatokat így helyesen kiválasztó tevékenysége, motorja lehet a tsz-nek. De ehhez nélkülözhetetlen, hogy legalább oly lendülettel dolgozzanak, mint a szervezés idején, és ezt párosítsák az azóta szerzett tapasztalatokkal. Segíthetik ezt a külső pártbizottsági aktívák is és a közös összefogás meghozza a kívánt eredményt. A kanizsai gázgömbtároló átadásának ünnepélyén mindenkinek feltűnt egy divatjamúlt, «Édenkalapot» viselő, ezüstös hajú, stuccolt bajszú idős ember, aki cipőjét, ruháját nem kímélve, tüzetesen megvizsgált minden talpalatnyi helyet, s szemében valami különös fénnyel nézte az egyes műszereket. — Schill mérnök. Ő tervezte a berendezést — mondta Angyalosi elvtárs, a kanizsai gázosok igazgatója, amikor a különös ember iránt érdeklődtem. Amikor az ünnepség során erre alkalmassá vált a helyzet, sikerült is néhány kérdést intéznem hozzá. — Mérnök úr! Szeretném, ha elmondaná, mit érez most, hogy megvalósulva látja terveit? — vágtam mindjárt a lényeg kellős közepébe. — Nehéz ezt szavakkal kifejezni — mosolygott szerényen Schill Ottmár, a 01 esztendős gépészmérnök —. Ilyen élménye nem sok akad az embernek életében. S most valahogy úgy érzem, nem éltem hiába. Marad utánam valami, amely az embereket szolgálja. Azt hiszem, a szobrász vagy a festőművész is így érezheti magát, mint én most, amikor sikerült az alkotás. — Mikor kezdte el a berendezés terveinek kidolgozását? — 1955-ben került szó arról, hogy olyan önműködő gázfogadó, tároló és leadó állomást kell építeni, amilyen még nincs az országiban. Akkoriban még az Építésügyi Minisztérium Mélyépítési Tervező Vállalatánál dolgoztam. Ugyanis — veti közbe — a múlt év decemberében nyugdíjba vonultam. Tekintettel arra, hogy a feladat érdekesnek mutatkozott, a megoldás megkeresése megragadta fantáziámat. Hosszas előtanulmányok után — s ez bizony nem volt könynyű, mert tapasztalatok hiányában saját ismereteimre és elgondolásaimra voltam utalva — 1957-ben készítettem el a kiviteli tervet. A kész tervvel szemben aztán sokan aggályaikat fejezték ki. Én azonban bíztam benne, hiszen szívemet-lelkemet, 35 esztendős mérnöki pályafutásom legjobb tapasztatait, ismereteit öntöttem belé. Nos, amint látja — mutatott a gömbtárolóra, majd a környező műszerházakra — sikerült... — Van-e még valami terve a jövőre vonatkozóan? — Bár nyugdíjas vagyok, de nem tudok elszakadni a tervezőasztaltól. Közvetlen tervem egyébként nem más, mint a berendezés próbaüzemeltetésének szemmeltartása. Ha csak tehetem, leutazom majd Kanizsára, hogy gyakorlatban összegezhessem a berendezés működésének tapasztalatait. Ezekre a tapasztalatokra ugyanis nagy szükség van, mert a második 5 éves terv során több hasonló berendezés építésére kerül sor, s én ebből a munkából szeretném kivenni a részemet. Fontos az, ország számára, hogy fejlettebbé, korsze-rűbbé tegyük a gáz-, szolgáltatást. Ezt indokolja többek között az is, hogy például 1 köbméter gáz[ elégetése átlag 6 kilo-] gramm szén kalória-, értékét helyettesíti. Tudomásom szerint csak ebben a város-,ban évente 30 millió köbméter gázt fo-gyasztanak, könnyen kiszámítható tehát, hogy milyen hatal-mas mennyiségű sze-net takarítanak meg a népgazdaság számá- ra. Ebből kiindulva érthető, hogy miért a szívügye az államnak, és személy szerint nem 1 kern is a ,gázszolgálta- tás korszerűsítése, bő-i vitásé. Beszélgetésünket megszakították. A tervező mérnököt és ön vendégeket, valamint a gömbtároló építőit, asztalhoz szólították a házigazdák, mondván: ilyen formában is meg kell ünnepelni ezt a napot. Búcsúztunk Schill Ottmártól: " Köszönjük a nyilatkozatot, mérnök, úr, és sok sikert ki' vánunk terveihez... " Timár Ede i Ttervezte: Schill Ottmár A MÉK nyilatkozata a zalai zöldségáru kivitelről és a behozatalról A Földművesszövetkezetek Zala megyei Értékesítő Központjában a tavaszi zöldségáru kivitel és behozatal megyei »mérlegéről« érdeklődtünk. A Központ vezetői az alábbiakról tájékoztatták lapunkat: A megyében a tavasz folyamán 8000 csomó karalábét, 6000 zöldpaprikát, 10 mázsa tejeskáposztát, 20 mázsa kelkáposztát és 40 mázsa cukorborsót szállítottunk a mai napig az ország különböző megyéiből. Elsősorban Békés, Csongrád és Baranya megyék a zöldségáru ellátó területeink. Zalából a legfontosabb «kiviteli cikk« a saláta volt. A zöldségáruk között ebből a leggazdagabb megyénk. A mai napig mintegy 40 ezer fej salátát szállítottunk az ország különböző vidékére, s a napokban újabb 60 000 fejet szállítunk Budapestre. Ez a mennyiség még a zalabéri és a zalaszentbalázsi termelőszövetkezetek kertészetében van, értékesítésére már kora tavasszal szerződést kötöttünk a szövetkezeti parasztokkal. Ezenkívül 270 mázsa zöldhagymát vásároltak tőlünk más megyék. Korábban — elsősorban a borsfai Haladás Termelőszövetkezet kertészetéből — zöldpaprikát és karalábét. Exportra 8 vagon zöldhagyma kelt el Zalából. S a földművesszövetkezeti felvásárlásból még egy vagon alma. A zöldhagymát Csehszlovákiába, az almát Nyugat- Németországba szállították. — Megfelelő-e megyénk zöldségáru kivitele és behozatala közti arány? — Elégedettek vagyunk, mert az áruforgalmat elsősorban a két város lakosságának zöldségszükséglete, s a megye területén a felkínálás határozta meg. Lényegesebb fennakadás egyik oldalon sem történt. Talán a cukorborsónál lehet ezt említeni. A cukorborsót Baranya megyéből vásároltuk, bár ott sincs belőle olyan bőségesen. Ezt példázza, hogy júniusban már mi szállítunk cukorborsót Baranyába. Célunk — az exportálás és belföldi értékesítésen kívül — elsősorban a megyeszékhely, s Nagykanizsa bőséges ellátása valamennyi zöldségféléből. Most már — a fogyasztókkal együtt — türelmetlenül várjuk az újburgonya felhozatalt. Harminc-negyven súlyvagon- 4131 Budapestre szállítunk, s exportálunk is. Az idén több mint 400 hold korai burgonyát vetettek a megye területén a termelők. II Cserépkályhagyártó Vállalat sikere a Budapesti Ipari Vásáron A Cserépkályhagyártó Vállalat részt vett a Budapesti Ipari Vásáron. Egyedi kályhákat vittek fel, készítményeiket ízlésesen berendezett pavilonrészben mutatták be. Itt 10 darab cserépkályhát helyeztek el, három darabot pedig más vállalatok szobaberendezéseivel együtt — mint komplett garnitúra — mutattak be. A cserépkályhák mindegyike más-más formában, különböző csempemintákban készült. Tetszetős, világoszöld, sárga, barna, aranysárga színeik, kandallószerű modern kivitelük nagy tetszést aratott a vásár látogatói körében. A szakemberek véleménye szerint az öt hasonló vállalat termékei közül formában a legszebb, minőségben a legjobb a zalaegerszegieké volt. A kiállított cserépkályhák néhány nap alatt elkeltek. A vásárlók többsége ragaszkodott ahhoz, hogy a kiválasztott darabot a vásár után azonnal elszállíthassa. Akinek már nem jutott ezekből a cserépkályhákból, azok határidő lekötésével, rendelést tettek. Számos rendelő volt kommersz cserépkályhákra is. Részükre augusztus hónap végére készül el a rendelt példány. Az egyedi típusok gyártását — kapacits hiánya miatt — későbbi időpontra vállalta a gyártó üzem. Az ipari vásár ideje alatt több, mint 150 kályhát rendeltek a vállalattól. összesen hatszázezer forint forgalmat bonyolítottak le a vállalat képviselői, a budapesti és a szolnoki kirendeltség megbízottai. Munkájukban két kisegítő is részt vett. Véleményük szerint akár 10 millió forint értékű árut is eladhattak volna, ha a gyár bírná kapacitással. A Cserépkályhagyártó Vállalat tehát szép sikert aratott, öregbítette a zalai ipar hírnevét. 3. Tíz és fél vagon DDT-t vásároltak a Zalaegerszegvidéki termelők Felkészültek a burgonyabogár elleni védekezésre a Zalaegerszeg környéki termelők. A mai napig összesen 10,5 vagon DDT-tartalmú permetező- és porozószert vásároltak a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Vállalat zalaegerszegi raktárából. Legnagyobb menynyiségben a 10 és 20 százalékban DDT-t tartalmazó Hungária Matadorból vásároltak. A burgonyabogár elleni védekezőszerek bármelyikéből továbbra is nagy mennyiség áll a termelők rendelkezésére a vállalat raktáraiban. A burgonyabogár pusztítására új hatóanyaggal próbálkoznak a megyében. A DDT tartalmú permetezőszert rézgálic oldattal vegyítik. Az esőzés ellenére is 30 kilogramm mézet pergetnek egy méhcsaládtól az Egervári állami Gazdaságban öt éve létesítettek méhészetet az Egervári Állami Gazdaságban. Méhészetük 1957-ben vált nyereségessé. Tavaly 47 000 forint tiszta jövedelemmel számolt a méhészetből a gazdaság. Az idén 50 000 forint nyereségre számítanak. A gazdaságnak 250 család méhe van. Az akácvirágzás kezdetén 220 családot a gazdaság tulajdonában levő akácerdőkbe telepítettek. A méhészek tegnapelőtt bontották fel a kaptárakat, s megkezdték a pörgetést. Az első napi eredmény szép bizonyítéka a méhek szorgalmának. Egy-egy család kaptárából átlagosan 28—30 kilogramm kitűnő minőségű akácméz származik. Ez a mennyiség különösen azért tekinthető jó eredménynek, mert az idén az esőzés beállta miatt aránylag rövid volt az akácvirágzás ideje. A virág most kezdett sárgulni, a nektártartalma ilyenkor a legnagyobb. Ha az esőzés eláll — Ombódi Ferenc, a gazdaság igazgatója szerint — pótolható a veszteség. A napokban kezdi virágzását a bodza, s ez újabb alkalom a mézgyűjtésre. A gazdaság ebben az évben 26 mázsa méz értékesítésére szerződött az egervári földművesszövetkezettel. Két méhészük vállalta, hogy terven felül további 5 mázsa mézet pörgetnek. Több segítséget érdemlő ÖTLETES EMBEREK (Letenye, május) — Az újításokról érdeklődik az elvtárs? No, akkor menjünk ki a műhelybe. Igaz, hogy a főmérnök elvtárs most nincs itthon, de majd csak kerítünk minkit, aki tud referálni.... A páraültő letenyei hajlatok csöndesek. Az éjszaka nagy eső volt, nem lehet rámenni a földekre, a traktorosok, zotorosok egy része behúzódott a fedél alá itt, az új gépállomáson. Út itt minden, a kavics is, mely a talpunk alatt ropog, miközben a tágas műhely felé megyünk. Skoda János elvtárs, a párttitkár lépked mellettem. Az udvar terebélyes, sík térség. A műhely mögött katonás rendben sorakoznak a kijavított traktorok, elevátorok, kaszáló- és rendsodró gépek. A hatalmas, szürke ajtó zárva, nyitva. A csarnokban emberek hajolnak a beteg alkatrészek fölé. Zajos a terem, a hangunkat is nehéz hallani. A párttitkár bemutatja a gépállomás univerzális dolgozóját, Hajdár Jánost. Alacsony ember, fülig olajos, kézfogásra csak a könyökét adja. Hét éve peregnek itt, a gépek között napjai. Ért a villanyszereléshez, a traktorokhoz, rotorokhoz. Hegesztő. Ezúttal az égőpirosra miniumozott fűkaszába illeszti be a csavarokat. Ezreket takarít meg a dobkosár maró — Hallottam, van néhány újítása, Hajdár bácsi... — Akad egy-kettő, szó se róla. Például a dobkosár élesítő. Két éve szerkesztette egy kiselejtezett esztergapadból, egy villanymotorból, egy köszörűkőből és ócskavasból. Átinvitál az esztergaműhelybe, bekapcsolja az áramot, forogni kezdenek a kerekek. — Tompa zúgás tölti be a termet. — Az újítás előtt két-három napig tartott, míg vésővel, vágóval, reszelővel kireszeltük a cséplőgépek dobkosarait, most egy és fél óra alatt végzünk vele, ezzel. ... — mondja s megsimogatja a szerkezetet. Kintről behallatszik a kalapácsolás. — Először azt mondták, hogy nem sokat ér, most meg nem lehet nélküle élni. Az idén 30 dobkosarast köszörültünk ki. Ötszáz forintot kapott az újításáért. Megérdemelte, hisz időt, fáradtságot takarítanak meg az emberek. A hengerfúrót is ő csinálta. Eddig, ha hengerfejet kellett fúrni, Kaposvárra, vagy máshová vitték. Most már nem kell pénzt kiadni a küldözgetésekre, mert házon belül elkészítik a fúrást. Néhány álmatlan óra az egész, egypár ócskavasra van szükség és ezrek maradnak még a gépállomás kasszájában. Mi ezért a fizetség? A jó szó! Mit kapott ezért az újításáért? — Pénzt nem, csak a munkatársak csodálatát és elismerését. Három éve nem volt Kanizsán, pedig itt van egy kőhajításnyira. Itt érzi jól magát a műhelyben, olajos ruhában, a gép, a munka az élete, szenvedélye, szerelme. Azon töri a fejét, hogy másoknak is könnyebb legyen. Jó, hogy vannak ilyen emberek. Több törődést Aztán itt vannak a gumisütő minták. Segítségükkel fel lehet újítani a régi, megrongálódott gumikat. Ezer forintokat takaríthatnának meg, ha most is működtetnék a műhelyt. A télen szerkesztették meg a Zetorra szerelhető körfűrészt. Falsz Gyula műhelyvezetőtől és Sümegi Géza főmérnöktől származik az ötlet, a kivitelezés Kosi Ferenc és Hajdár János érdeme. Amikor az őszi munkák befejeződnek, a Zotorokkal összekapcsolható körfűrészekkel favágást lehet végezni. Jó keresetet jelent ez a munka a gépállomásnak. Töri a fejét a főmérnök, a munkás. A nyár végén olajütőt akarnak szerkeszteni. Bíznak benne, hogy sikerül. Megkapják-e az anyagi, erkölcsi megbecsülést a Letenyei Gépállomás újítói? Nem eléggé. A vezetők elhanyagolják a jutalmazást. Tavaly például nem fizettek ki egy fillért sem az újításokért, holott a dolgozók munkabérének egy százalékát, 16 ezer forintot ki lehet erre a célra fizetni. Mivel indokolják ezt? Arra hivatkoznak, hogy a télen költözés volt, elfeledkeztek róla, meg arra, hogy igazgatóváltozás volt. Igaz, hogy sok munka akadt, míg berendezkedtek, míg az igazgató megismerkdett a dolgozókkal, a munkakörrel, de nem lett volna szabad elfeledkezni az újítókról. Még pótolni lehet az elmulasztottakat. És ezt kell tenni, hogy az újítók kedvet kapjanak, és érezzék, értékelik, becsülik dicséretre méltó törekvéseiket. BALLAG JÁNOS