Zalai Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

4 Pályázati felhívás tiszthelyettes-iskolai jelentkezésre A Honvédelmi Minisztérium pályázati felhívást bocsátott ki tiszthelyettes iskolai jelent­kezésre. A Magyar Néphadse­reg tiszthelyettes iskoláira azok jelentkezhetnek, akik 17. életévüket 1971. szeptember 1-ig betöltik, 23 évnél nem idő­sebbek, legalább az általános iskola nyolc osztályát elvégez­ték és a fegyveres szolgálatot hivatásuknak érezve, a Ma­gyar Néphadsereg hivatásos tiszthelyettese­ akarnak lenni. A jelentkezés feltételei: erköl­csi-politikai megbízhatóság, fi­zikai alkalmasság a katonai szolgálatra, magyar állampol­gárság, nőtlen családi állapot A tiszthelyettes iskolára pá­lyázók jelentkezési lapot a ki­egészítő parancsnokságtól, il­letve a szakmunkásképző is­kola igazgatójától, sorkatonák alakulatuk parancsnokságától kapnak. A jelentkezési laphoz mellékelni kell sajátkezűleg írt részletes önéletrajzot, szü­letési anyakönyvi kivonatot, a legmagasabb iskolai végzett­ségről szóló bizonyítványt (szakmunkásképzőt végzettek az oklevelet), valamint erköl­csi bizonyítványt A jelentkezők gépkocsizó lövész, harckocsizó, tüzér, légvédelmi tüzér, műszaki, lokátoros, híradó, hadtáp, gépjármű technikus, fegy­verzeti technikus, vagy repü­lőműszaki szakra pályázhat­nak. A technikus szakokra el­sősorban azok jelentkezzenek, akik a választott szaknak meg­felelő, vagy ahhoz hasonló szakképzettséggel rendelkez­nek. A pályázók májusban alkal­massági vizsgálaton vesznek részt. Az eredményről az ér­dekeltek július 15-ig kapnak írásban értesítést. Azokat, akik a felvételi követelményeknek megfelelnek, szeptemberben behívják. A tiszthelyettesi is­kolai tanulmányi idő két év. A pályázat beküldésének határ­ideje április 15-e. (MTI). Jelentkezés a művészeti szakközépiskolákba és az Állami Balett Intézetbe A zeneművészeti szakközép­­iskolákba az 1971—72-es tan­évre jelentkezők névsorát az általános iskolák igazgatói február 1-ig juttatják el a hoz­zájuk legközelebb eső zene­művészeti szakközépiskola igazgatóságához. Zeneművé­szeti szakközépiskolába csak azok kerülhetnek be, akik ze­nei felvételi vizsgát tesznek, és a követelményeknek meg­felelnek. A felvételi vizsga anyagát — kérésre — a zene­­művészeti szakközépiskola igazgatósága közvetlenül közli az érdekeltekkel. A képző- és iparművészeti szakközépiskolába jelentkezők névsorát az általános iskolák igazgatói ugyancsak február 1-ig juttatják el a szakoknak és területeknek megfelelő tan­intézetek igazgatóságához. A pályázókat március elején rajzi felvételi vizsgára hív­ják be Az Állami Balett Intézetbe az 1971—72-es tanévre május 1. és 15. között jelentkezhetnek felvételre azok a 10—14 éves fiúk és 10—12 éves lányok, akik az általános iskola ne­gyedik osztályát elvégezték, illetve a jelen tanévben vég­zik. A vidékiek írásban, a bu­dapestiek személyesen jelent­kezhetnek az említett időszak­ban. Az intézet dme: Buda­pest, VI., Népköztársaság útja 25. (MTI). Rendszáma: VV 51—51 A fűtési idény előtt már egy­két hónappal megkezdi a munkát és tavaszig úton, út­félen találkozhatunk vele. Ve­zeti Varga Ferenc, a Volán 16. számú Vállalat gépjárműveze­tője A rakomány — háztartá­si szén — Zalaegerszegen és köz­vetlen környékén öt—hat for­dulót teszek meg egy nap. Ez azt jelenti, hogy a megrende­lőkhöz naponta százötven, száznyolcvan mázsa szenet szállítok — ismerteti teljesít­ményét a gépkocsivezető, akit járművével együtt állandó te­lephelyesként 1963-ban helye­zett vállalata a Tüzéphez. A­ szívlapáttal serényen rak­ja az egyik bejárathoz a sze­net. Rakodója már befejezte a munkát. Ő vállalta, hogy a szállítmányt eljuttatja a kért helyre . Mindenki érdekeit figye­lembe kell venni. Igaz, ez nem mindig sikerülhet, mert né­hány vásárló azt is elvárná, hogy a pincébe és szeneskam­rájába is bejárjak autóstul. A városban a szűk kapualjban, ahol egy személygépkocsi be­fér, nem biztos, hogy én is be­férek a Molotovval — mondja A megrendeléstől számított három napon belül kell az árut a helyszínre szállítani. —Ha minden körülmény jó, akkor fennakadás nem is le­het, azonban a gépkocsiveze­tés sem mentes a problémák­tól. Most különösen a csúszós útviszonyok nehezítik a mun­kát. Havas, jeges udvarokból üresen bizony nehéz kijutni, s ilyenkor akár órákat is vesz­tegelhetek. S be is bizonyítja a Molo­tov, hogy milyen makacs, ha a rakomány zömétől megsza­badítják. A csúszós úton elpö­rögnek a kerekei, csak egy kis szénpor segít. — Nem panaszkodni akarok, mert szeretem a munkámat, de ha már újságba kerülök, jó lenne azt is megírni, hogy a kedves vevők pontos címet jelöljenek meg, mert aztán szidhatnak, ha véletlenül a szomszédba rakjuk le a tüze­lőt távollétükben, vagy netán több száz méterrel a lakástól — oda ahova a címzés szól — jegyzi meg. A maradék rakománnyal újabb helyre kell menni. A legkisebb mennyiség öt má­zsa, amit kiszállítanak. Ez is lehet többféle minőségű. Az ilyen kis tételek keverése ne­hezíti a felrakást. — Minden napra jut valami apró bosszúság, de ezzel szá­molni kell. Jó érzés, ha a na­pot azzal fejezhetem be, hogy mindenhova eljutottam, aho­va az előjegyzés szólt. — Ezen a télen csak ja­nuár 3-án nem tudtunk kiin­dulni. Más napokon a kiesést pótoltuk. Még sok akadálynak nézhetek elébe, mert a félidő hátra van — mondja. Ledobja az utolsó lapát sze­net is Este hat óra felé köze­ledik az idő. — Régen volt már reggel. Elkel a pihenés. (6.) 6. Don Calo Villalba-ban bosz­­szúsan értesült a változásról. A hagyományos maffiát féltet­te az egyre arcátlanabbul elő­térbe tolakodó „amerikások­­tól”. Luciano, akitől a „tehe­nek és taligák” hadművelet megkezdése előtt Don Calo a sárga zászlót a fekete L betű­vel kapta, hazatérte után han­goztatni kezdte a ,,Madre No­bile”, a tiszteletreméltó ne­mes anya, a Don Calo újjá­szervezte klasszikus maffia megreformálásának szükségét. A viterbói per kilencedik hó­napjába lépett és a Portella della Ginestra-i merénylet ér­telmi szerzői között még nem hangzott el a maffia neve... Pisciotta azonban, amikor a tanúk emelvényére Domenico Albano Bergette maffia főnö­ke lépett, megtörte az omertát A kérdésre, hogy ismeri-e, így válaszolt: — Igenis, ismerem. Ő volt egyik vérszopónk. A rablott értékek, a váltságdíjak zöme a kezébe vándorolt, így akarta ezt a tiszteletreméltó társaság és annak legfőbb ura, Don Ca- Iegero Vizzini, aki Bartolomeo Matrangaval küldte Giuliané­­nak a parancsot: örökre ve­gyük el a rongyosok étvágyát a földtől. Mi azért küzdöttünk, hogy Szicília ne legyen vö­rös. .. Ezért szövetkeztek ve­lünk a palermói hercegek és Róma új urai, a keresztényde­mokraták. .. De mindezt rész­letesen és még sok mást is, el­mondok majd Palermóban, ha Giuliano meggyilkolása miatt ott bíróság elé állítanak... — Azt maga nem éri meg! — kiáltotta közbe az egyik ügyvéd. Pisciotta gúnyosan és maga­biztosan fordult a védők pad­sora felé: — Téved, tisztelt ügyvéd úr. És mindenki téved, aki azt hiszi, hogy ma már engem feltűnés nélkül eltehet­nek láb alól. Ám, ha meg is ölnének, közlöm önökkel, gon­doskodtam, hogy az igazság, a kellemetlen igazság, minden­féleképpen kiderüljön. — Fenyeget? Zsarol? — hor­kant fel az államügyész. Pisciotta gúnyos fintort vá­gott és nem válaszolt. Minden oka megvolt azonban, hogy tartson a maffia bosszújától. Albano volt ugyanis az egyet­len, aki Don Calo bizalmából jelent meg a tárgyaláson. Al­bano gyilkos pillantásokkal méregette a „majomketrecből ágáló és időnként köhögési ro­hamokkal küszködő Pisciottát. A villalbai maffia dán min­denáron azt akarta elérni, hogy Pisciottát még mielőtt Viterbo­­ban túl sokat fecseghetne, a pa­lermói Ucciardone börtönbe szállítsák át. A rivális, a lát­hatatlan ellenfél, Luciano, azonban mindenekelőtt nyil­vánosan akarta kom­promit­­táltatni Don Calo és a kon­zervatív „Bajusz Petik” ban­dáját, ahogy Luciano az el­avult és feudális tradíciókhoz ragaszkodó hagyományos ma­­fiózókat gúnyolta, hogy azután ő maga és egyre terebélyese­­dő titkosszervezete kaparintsa meg azok befolyási övezeteit és a teljhatalmú Nagy Tanács vezetését. Pisciottát a csendőrség orra előtt a rendőrség tartóztatta le, hogy Giuliano miatt borsot törjön nagy riválisa orra alá Pisciotta ugyanis a csendőrség embere lett és a tárgyaláson is mindent elkövetett, hogy a rendőrséget kompromittálja. Felolvasta Verdian­i rendőr­kapitány Giulianohoz írott le­velét. „Drága barátom” — kezdő­dött az országos körözés alatt álló bandavezérhez szóló le­vél, annak a rendőrfőnöknek tollából, akinek Giuliano el­fogása lett volna a feladata — „mint azt nagy pártfogónknak megírtam, tekintettel Olaszor­szág érdekeit szolgáló magasz­tos céljainkra, közlöm veled, hogy még a pénzkérdést is el tudom intézni, hisz sürgős el­határozásaid, úgy gondolom, föl is függnek. A nemzet ér­dekében emelt szavam elég volt ahhoz, hogy mindenütt kellő mennyiségű pénz álljon rendelkezésedre, bárhová menj is. Csak közöld velem minél előbb, mennyi készpénzre len­ne szükséged...” A tárgyalás újabb könnygáz bombája volt ez. A bíróság el­nöke már csak letargikusan tudta szemlélni az elé tárt bi­zonyítékokat. .. S hogy a meg­torlás mégis késett" Annak egyetlen magyarázata volt : Pisciotta ellenfelei elhitték, hogy léteznek azok a bizonyí­tékok, amelyekről a bandita beszélt és amelyek biztos rej­tekhelyen vannak és amelyek a bandita esetleges váratlan halálával nyilvánosságra ke­rülnének. Pisciotta jól tudta, hogy ez a hiedelem az életét védi, és mégis félt az élete elleni me­rénylettől, egy esetleges mér­gezéstől. Ezért a börtönben élelmet nem fogadott el sen­kitől. Az anyja főzött rá és mindennap behordta fiának. Az igazgatóság később vissza­vonta a külső élelmezés enge­délyét, de elítérte, hogy Pis­ciotta, mielőtt a börtönkoszt­ból enne, egy kutyával kóstol­tathassa meg azt. — Többeknek megért volna ötvenmillió lírát, ha befogom a pofámat — mondta utolsó perbeli felszólalásában —. Az első ilyen ajánlatot még mon­­teleprei otthonomban tette a tiszteletreméltó Galeto Cusu­­mano. Giuliano meggyilkolása után írtam Aliata hercegnek. Erre a levelemre jelent meg nálam Cusumano. Azt mond­ta: elhagyhatnám az országot és még ötvenmillió lírát is kapnék. A második ajánlatot a palermói börtönben kaptam valakitől, akit jelenleg még nem kívánok megnevezni. A harmadikkal pedig itt, a viter­­boi börtönben kerestek fel. (Folytatjuk.) SALAI HÍRLAP Vízrebocsátották az év első hajóját a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységé­ben. A Hajógyár NSZK megrendelésre készült Diorit nevű 1920 bruttó regiszter tonnás hajóját január 12-én vízrebocsátották. A hajót, 4 másik ugyanilyen kőszállító hajóval együtt, Otto A. Müller NSZK hajózási szállítmányozó vállalat rendelte. (Telefoto MTI — Mező felv. — KS) Munkaerőgazdálko­dás, statisztika, pszichológia Továbbképzésen a munkaügyi előadók A megye középirányító szakembereinek képzése in­dokolta a vállalati munkaügyi előadók számára indított tan­folyamot. A féléves előadás­­sorozat keretén belül a hallga­tóknak módjukban lesz elsajá­títani a munkájukhoz szüksé­ges gazdaságpolitikai, munka­jogi és a vezetéssel kapcsola­tos egyéb kérdéseket. Az 1970. január 15-én tar­tott foglalkozáson például gazdaságpolitika, munkaerő­gazdálkodás, munkalélektan és az üzemgazdaságtan téma­körök szerepeltek. A hallgatók egyes számú csoportjában huszonheten, kü­lönböző előképzettségű nők és férfiak vesznek részt. Délelőtt dr. Agárdi Tibor, a Zala me­gyei Állami Építőipari Válla­lat munkaügyi osztályának ve­zetője a munkaerőgazdálko­dásról beszélt. Az előadás után számos kérdést tettek fel az elhangzott anyagból. — A hallgatók a témával kapcsolatban a legfrissebb anyagot kapják. Új, alapos is­meretek megszerzését teszi le­hetővé az előadás meghallga­tása, az anyag elsajátítása — mondta az osztályvezető. — Színvonalas előadásokat hallunk. Az elhangzottakkal jól tudom a már alapfokú ké­pesítéssel szerzett ismeretei­met bővíteni — mondja Ko­kas Gyula, akit osztálybizal­minak választott meg a hall­gatóság. Nem egyöntetű a vélemény, mert Uti József normaellenőr Nagykanizsáról nem szívesen utazik az előadásokra. — Nekem már nincs szüksé­gem a munkámhoz az itt hal­lottakra. Számomra egy spe­ciálisan, a foglalkozásommal kapcsolatos előadás felelt vol­na meg. Gyenes Gyula hallgató is társa véleményén volt, hiszen húsz éve ugyanannál a válla­latnál dolgozik, ugyanabban a munkakörben. Az Észak-zalai Víz- és Csa­tornamű Vállalattól három dolgozó vesz részt a tanfo­­folyamon. Különösen Szeidel Istvánné örül a tanulási lehe­tőségnek. — A statisztikai anyagot hallgattam szívesen, mert ab­ból igen hiányos volt az isme­retem. Valószínű ezzel kell majd sokat foglalkoznom. Ez nem jelenti azt, hogy mint munkaügyi és személyzetis számára a többi tárgy jelen­téktelen lenne — ad hangot megelégedettségének. A Zala megyei Kézműipari Vállalat munkaügyi előadója számára az eddig elhangzottak részben ismertek. — Bár közgazdasági techni­kumban végeztem, mégis úgy tapasztalom, hogy a tíz évvel ezelőtt kapott ismeretek rá­szorulnak a felfrissítésre, ki­bővítésre. Mindemellett a munkapszichológia, a munka­jog teljesen új és így nagyon figyelni kell az előadásokat — jegyezte meg Juhász Istvánná. A Zala megyei Tanácsi Út­építő Vállalat három dolgozó­ja ügyes kezdeményezésnek tartja a tanfolyamot. — Attól tartok, hogy kevés lesz az idő az elsajátításhoz. Az előadók mind olyan magas szinten képzettek, hogy mi hallgatók nehezen birkózunk meg a leadott anyaggal. Ettől eltekintve bízok a vizsga si­kerében — mondta Tar István bércsoportvezető. Délután a hallgatók figyel­me alábbhagy, bár az előadás változatlanul színes, érdekes. — Az­ ötödik óra után zöm­mel már fáradtak vagyunk. Ilyen komoly témával foglal­kozó előadásokat nyolc órán keresztül hallgatni, figyelni nehéz. Képtelenség jegyzetelni például a most hallható elő­adást — vélekedett Varga Csa­ba normál, aki a csoport leg­fiatalabb tagja. A munkapszichológia elő­adója Baranyai Sándor való­ban zsonglőrködött a tárgy­hoz szükséges kifejezésekkel, meghatározásokkal, példák­kal. A résztvevők gyakorlati em­berek. Hasznosnak, szükséges­nek tartják a továbbképzést, de az a vélemény alakult ki, ha a beszámolókon is olyan magas követelményekhez mé­rik tudásukat, mint az előadá­sok színvonala, akkor nagyon meleg napoknak néz elő a hallgatóság. 1971. január 17. 1946 — hid a Dunán Budapest nem lehet hidak­ nélkül. így jajdult fel a köl­tő, Illyés Gyula, az iszonyat napjaiban: „A legszomorúbb látvány / ez volt: a betörött / gerincű néma hidak / a két város között, ahogy feküdtek sorban, / mint leölt állatok / a bűnben és mocsokban / ők, az ártatlanok.” Óriási mészár­széknek nevezte a napokat, amikor a fasiszta düh sorra megsemmisítette a budapesti hidakat. És ünnep lett 1946 tele, ja­nuár tizennyolcadika. Ekkor nyitották meg ünnepélyes ke­retek között a forgalom szá­mára Budapest felszabadulás utáni első állandó Duna-híd­­ját, a Kossuth-hidat. Huszon­öt évvel ezelőtt. A jubileum megkívánja a történelmi visszapillantást: bizonyára lesz majd vállal­kozó, aki megírja a pesti hi­dak regényét is, mert a hi­dak történelme valamiféle­képpen Budapest történelme. A Budát és Pestet összekötő állandó híd gondolatával Zsigmond király uralkodása idején találkozunk. Egy erre­­járt francia lovag, bizonyos Bertrandon de la Broquiére úr útifeljegyzéseiben olvas­hatjuk, hogy a király tornyot épített a pesti parton, szem­ben a várral, és ez a torony az állandó híd pesti hídfője lesz. Az építmény már hat lándzsányi magas volt. Ma­radványai még a XIX század elején is láthatók voltak — de a híd akkor nem épült meg. Hosszú századokig csak hajóhidak kötötték össze a két partot Az eszme Széchenyi István gondolatában érett meg, neki köszönhetjük a Lánchíd fel­építését. Az építkezés elő­munkálatai 1839-ben kezdőd­tek Clark Thierney William angol mérnök tervei alapján. A hidat 1849. november 20-án nyitották meg ünnepélyes ke­retek között. A hidak legújabbkori tör­ténelmének szintén hősi nyi­tánya van. 1945 tavaszától 1946 januárjáig a szovjet had­sereg által épített ideiglenes híd jelentett egyetlen össze­köttetési lehetőséget a partok között. Január 18: Kossuth­­híd. 1946. augusztus 20: Sza­­badság-híd. 1947. november 16: Margit-híd. 1949. novem­ber 20: Lánchíd. 1964. no­vember 20: Erzsébet-híd. A hősi munkával megépí­tett Kossuth-híd 1955-ig szol­gálta a közúti járművek for­galmát, később csak gyalo­gos­forgalmat engedélyeztek rajta, és 1960-ban lebontot­ták. A Kossuth-híd már nem áll. De emlékezünk rá. Új hídjaink büszkén feszülő ívei­ben tovább él, és ahányszor rágondolunk, emléke felsza­badult népünk alkotó erejét idézi. S. 1.

Next