Zalai Hírlap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

IC 73. február 24. Megilletődöttség nélkül... Azt talán túlzás lenne kijelenteni, hogy egy mai állampolgár — ügyeit intézvén — különösebb megilletődöttséggel lép be bármely középület, hivatalos intézmény kapuján, ismerjük el azonban, hogy ilyen esetekben általában komolyan viselkedünk. A nagykanizsai járási hivatal, illetve bíróság méltóságteljes épülete előtt, majd az előtérbe belépve mi tagadás, jó ideje semmiféle megilletődöttséget nem érzünk, sőt! Már az épület előtt — furr módon a pavlovi kísérlet jut az eszembe — kapunk valami láthatatlan jelzést, kigyullad bennünk a „lámpa”, s igaz, nem a nyálunk csorog, mint Pavlov kutyájának, viszont mérhetetlen bosszúság fortyog bennünk. Igen, még akkor, mielőtt a kapun belépünk, mert tudjuk, mi minden fogad a lépcsőfeljáraton, a házi büfé szomszédságában A felsorolás nem is olyan egyszerű, a témának ugyanis számos variációja van. Van, amikor a „búsuló juhászt” látjuk a lépcsőn kuporogni, amint fejét térde közé ejtve alussza sörittas álmát. Van, amikor egy furcsa élőkép láttán Petőfivel együtt kiáltunk fel: „Szent Kleofás!” Mert csakugyan karaván kavarogott, csupán modernizált változatban, hiszen Petőfi cigányai semmiképpen sem Balatoni világost hörpintgettek nagy fohászkodások közepette kulacsaikból. S van még élőkép bőven. A szerencsésebb esetek közé tartozik, ha a Kanizsára beruccanó atyafiak csak ítesznek, nem beszélnek, esznek”. Dehát mi ez? Hogyan lehet ez? Az embernek sokszor az az érzése, hogy a vérbeli kocsmai hangulathoz már csak egy hegedűs hiányzik ... No, dehát a hegedűs csak hiányozzék! Ne hiányozzék viszont más. Egy intézkedés, amely rendet teremt végre a járási hivatal és a bíróság épületének földszinti előterében. Lehangoló, tekintélyromboló, viszolygást keltő dolog az, ha az ügyfélnek — mielőtt a megfelelő ügyintézőhöz bejut — sokszor ilyen élőkép kellős közepén kell átgázolnia. Évek óta beszélünk erről a visszás helyzetről, de csak beszélünk. Semmiképpen sem tudom elhinni viszont, hogy évek óta nem akad senki, aki rendet tud csinálni a sokat látogatott, központi helyen álló középület „pitvarában”. — hi — TALÁN HÚSZ ESZTENDŐS, ha lehet. Szőke hajú, keskeny arcú, nyúlánk termetű. Külseje után inkább képzelné az ember az iskola padjai közé, mint a gépmonstrumok világába. Pedig kora tavasztól késő őszig hajnali háromkor, fél négykor kel, hat órakor már munkába áll a teskándi téglagyárban, s dolgozik délután fél ötig. Akkor autóbuszra száll, hazamegy, segít idős, beteges édesanyjának, édesapjának a ház körüli munkák elvégzésében, s ha leszáll az este, saját dolgai intézésére is jut ideje Ilyenkor írja be a napi eseményeket, a vállalásokat, teljesítéseket a szocialista brigádnaplóba, ilyenkor veszi kézbe az iskolai tankönyveket, s ilyenkor jut ideje kedvenc időtöltésére, az olvasásra is. — Tízen vagyunk testvérek — mondja Draskovics Katalin —, de már csak hárman élünk a szülőkkel. A többiek megnősültek, férjhez mentek, Ami nyolc általás elvérzése után bolti eladó szerettem volna lenni, de sok volt a jelentkező, nem vettek fel. Akkor gimnáziumba mentem, de két év után abbahagytam, mert apámat nyugdíjazták, anyám agyvérzést kapott. Pénzt akartam keresni mindenáron. Hiába mondták a szüleim, hogy még megbánom, nem hittem nekik. Jelentkeztem ide a gyárba, fel is vettek a nyersgyártókhoz. Ott dolgozom ma is, de már mint brigádvezető. Három éve alakultunk, s vettük fel az Április 4. nevet. Tavaly sikerült elérnünk a szocialista Ericet. Harmincnyolcan vagyunk a brigádban, többségében aszszonyok, de van néhány lány és idősebb férfi is. A SOMOGY—ZALA megye» Tégla- és Cserépipari Vállalat minden évben rendez munkásvédelmi vetélkedőt. A múlt évin ő is részt vett. A vállalatin második, a megyein első helyet szerzett. Egy táskarádiót és három nap pótszabadságot kapott jutalomként. — A versenyre való felkészülés nem okozott különösebb gondot, hiszen itt a gyárban munkásvédelmi őr vagyok, naponta foglalkozom ezzel a témával. Persze azért jól esett az a segítség, amit az itteni vezetőségtől a vetélkedők előtt kaptam. — Nem fárasztó a korai kelés, a megerőltető munka, a harmincnyolc ember irányítása, s ehhez még a munkásvédelmi őr megbízatás? Elmosolyodik. — Ezt már mások is megkérdezték tőlem, de nekik sem tudtam mást válaszolni, mint: nem. Igaz fiatal vagyok, de talán éppen ezért, bírom a munkát. És szeretem is. Két hete, hogy leállt a termelés — a téli nagyjavítás megy — behoztak az irodára dolgozni, azt mondták, legalább hasznosítom az iskolában tanultakat, minethhogy időközben mégiscsak rájöttem a szüleim igazára és beiratkoztam a közgazdasági technikumba. Levelező tagozatra járok, most vagyok harmadikos. Hetenként egyszer, hétfőn délután van előadás, háromtól nyolcig. Különösebb tervem nincs a tanulással, csak szeretnék leérettségizni, hiszen hasznára válik az embernek, ha többet tud. Az érettségi mellé még könyvelői oklevelet is szerzek, s közben pénzt is keresek, segíteni tudom a szüleimet, s a magam apróbb kiadásaira sincs gond. Hogy kevés a szabad időm? Hát bizony szórakozásra nem nagyon futja. Mert még szakszervezeti propagandista is vagyok, s tavaly november óta — akkor léptem be a pártba — ifjúsági és kultúrfelelősi tisztséggel is megbíztak. Azért szívesen járok a barátnőimmel moziba, hetenként általában egyszer, de legszívesebben olvasok. Nagyon szeretem e történelmi tárgyú regényeket, meg Jókait, Berkesit. Van egy több, mint száz kötetes , házikönyvtáram, amit mindig gyarapítok. A TERVEI? Mindenekelőtt sikeres érettségi, aztán egy zenés-táncos brigádösszejövetel, aminek a költségét már gyűjtik a közös kasszában, esetleg egy közös kirándulás. — Jószerével csak a munkában vagyunk együtt, sok a vidéki, a családanya, mindenki siet haza, kevés idő jut a közös dolgok megbeszélésére, pedig lenne miről szót ejteni, elsősorban a kollektív szellemről, a brigád belső életéről, arról a fogadalomról, amit megalakuláskor tettünk, s amit szép piros betűkkel a naplóba is beírtunk, hogy ,,Mindenki egyért, egy mindenkiért”, mert ezzel bizony van egy kis baj. Ezért is kellene néhány közös megmozdulás, összejövetel, hogy megbeszéljük a dolgokat, emberileg, érzelmileg is közelebb kerüljünk egymáshoz. Hiszem, hogy időbel ez is megoldódik. Császár Zoltán Munka, tanulás, brigád ZALAI HÍRLAP Több tapasztalat - kevesebb ráfizetés a Volán 16. darabáras szolgáltatásánál 1971-ben több, mint 5 millió forintos veszteséggel zárta az évet a Volán 16. Vállalat darabáras részlege. — Nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenünk az első évben. Tájékozatlanok voltunk, és tapasztalatlanok. A MÁV-nál is elég gazdaságtalan volt e tevékenység, s nálunk még nagyobb összeggé kerekedett a ráfizetés. Aztán eljött a második év, és a nagy elhatározásból siker kerekedett — mondja Fercser József, a darabáras osztály vezetője. — Azt terveztük, hogy 25 százalékkal csökkentjük a ráfizetést. Három szocialista brigádunk erősen fogadkozott, hogy meg is lesz. Sikerült, 25,3 százalékkal csökkentettük a deficitet és egy év alatt ez sokat jelent. Azokon a távolsági járatokon, ahol gazdaságtalannak bizonyult a közúti fuvarozás, ott vasúti gyűjtővagonokkal oldották meg a szállítást, így adódott, hogy 1972-ben a helyes szervezés, a körültekintő, gondos munka eredményeként 201 ezer kilométert és 18 ezer fuvarórát takarítottak meg. Egész évben a 31 tehergépjármű 766 ezer kilométert tett meg. A vasúti vagonok kihasználtságában is sikerült előre lépni, a 6,55 tonnáról 7 tonnára emelték az egy vagonba rakott árumennyiséget. Ez azért is jelentős, mert a MÁV-nak ugyanúgy fizetnek a vagonokért, bármennyi benne az áru. A bevételünk felül volt a 12 millió forinton, egyértelműen sikerült előbbre lépnünk — fűzi hozzá az osztályvezető. — Új partnereket kerestünk, például a Lenti ÉPFA-tól mintegy 300 ajtót szállítottunk naponta darabáruként. Keressük, kutatjuk az újabb lehetőségeket most is, hogy a kocsiparkunkat minél jobban tudjuk foglalkoztatni. A szervezett diszpécserszolgálattal — MÁV-telefonhálózat és URH-rádiók — pillanatnyi helyzetjelentésre készek a körzeti irodák dolgozói. A kapcsolat különben is igen jó a vasúttal, és hasonló a viszony a fuvaroztatókkal is. A közúti szállítás korszerűsödésével a vállalatok mindinkább igénylik a konténeres módszert. Tavaly például már 21 ezer 880 konténeres feladás történt Zalaegerszegen. Erre a módszerre felkészültek a szállítók is, megfelelő gépjárművek, csukott Skoda 800- asok, IFA-k állnak rendelkezésre. A vasúti teherpályaudvarokon lévő raktárak sajnos nem elégítik ki az igényeket. Zalaegerszegen jó minőségű, de kicsi, míg Nagykanizsán elég nagy, de rossz állapotú a helyiség. Valahogy majd sort kerítünk a megoldásra, egyelőre csak a szociális létesítményekre van pénz. A négy körzeti irodában mindenütt tervezünk felújítást, új beruházást. Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Lentiben és Zalaszentgróton kisebb-nagyobb összeggel valósul meg dolgozóink öltöző-, étkező- és pihenőhelyiség-gondja — mondja Fercsel József. A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár 1972 januárjában 100 millió forintos költséggel hozzálátott az üzem korszerűsítéséhez. A beruházás nagyobbik része már megvalósult. Az új gépek segítségével először gyártanak poliészter alapanyagú trevira ruhákat. Az idén 150 ezer trevira felsőruházati cikk hagyja majd el a gyárat. (mtitató: Hadas János — is) 30 milliárd forint értékű import fogyasztási cikk a hazai ellátás javítására A lakosság áruellátásában fontos kérdéssel, az importtal foglalkozott a közelmúltban a Belkereskedelmi Minisztérium vezető testülete, a miniszteri értekezlet, amely meghatározta az importpolitikát, a vállalatok teendőit, s megtárgyalta a behozatal várható alakulását. A kereskedelem 1973-ra 29 —30 milliárd forint értékű fogyasztásicikk-importtal számol. Ez 9—10 százalékos növekedésnek felel meg, azonos a kiskereskedelmi forgalom bővülésének tervezett ütemével. A szocialista piacról származó import 10,4 százalékkal, a tőkés behozatal 8 százalékkal növekszik. Az előirányzat a fejlődő országokkal 25 százalékkal nagyobb importforgalomra ad lehetőséget, s Jugoszláviából a tavalyinál 33 százalékkal több árut hozhatunk be. A szocialista importból egyebek között 13 200-zal több, összesen 70 200 személygépkocsit, ugyancsak több mopedet, motorkerékpárt és kerékpárt, szőnyeget, zöldség- és gyümölcs konzervet vásárolunk. A tavalyi 7000-rel szemben 25 000 asztali rádiót és 10 000-rel több magnetofont importálunk. A narancs- és a banánimport tervezett 20—20 százalékos növelését a fejlődő országokból biztosítják, s növelik más termékekből is a behozatalt. Iránból például kötöttárut, Egyiptomból ruházati cikkeket és hűtőszekrényt, Indiából könnyű szöveteket vásárolunk. A Magyar Hárfástrió Zalában A hét első négy napján „Világjáró művészek” címmel az Országos Filharmónia és a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya szervezésében tíz községünk ifjúságának 11 hangversenyt adott a külföldön is jól ismert Magyar Hárfástrió. Akülönleges összeállítású együttes: Sz. Molnár Anna (hárfa), Vermes Mária (hegedű) és Szeredi S. Gusztáv (mélyhegedű, viola d’amore) változatos műsorát, hangszer bemutatóját és művészi játékát nagy tetszéssel fogadta a mintegy háromezer fiatal hallgató. A műsorban Kovács P. József előadóművész magyar költők verseivel ért el nagy sikert. A műsorszámokat Király László egerszegi zeneiskolai tanár ismertette. s A témához méltó, színvonalas tanácskozások Jegyzetek tsz zárszámadó közgyűlésekről BEFEJEZÉSHEZ közelednek megyénkben a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések. Egy-egy zárszó elhangzásával ismét idősebb lett egy évvel a zalai termelőszövetkezeti mozgalom, mert hiszen a szövetkezet életében nem anynyira december 31-e, hanem e közgyűlések jelentik a valódi évzárást. Ilyenkor mérik fel nagy alapossággal, hogy mit tettek, meddig jutottak, nemcsak a tárgyalt esztendőben, de fő vonásaiban az egész eddigi úton. S ilyenkor — a különböző számadatok összevetése mellett — elkerülhetet- len az összehasonlítás a zárszámadó közgyűlések lefolyá- sa, színvonala között is. Ezt megtéve pedig ismét elmond- ható, hogy a közösben töltött újabb esztendő ilyen szempontból sem telt el nyomtalanul. HA VÁLASZTANI KELLENE azok között a jelenségek között, hogy a mostani közgyűlések melyik eleme ragadta meg leginkább az embert, egyszerűbben mondva, mi tet- szett a legjobban, a zárszám- adásokat különböző minőségiben látogató többség az írás- ban előre kiadott beszámolókra szavaz. S ami a legfontosabb, így vannak ezzel a legilletékesebbek, a termelőszövetkezet gazdái is. Ezúttal igen tekintélyes számú közös gazdaságban alkalmazták ugyanis azt a megoldást hogy a zárszámadás legfontosabb adatait, a számokból levonható főbb következtetéseket, értékelést írásban is elvégezte a termelőszövetkezet vezetősége, s az anyagot, a közgyűlés a tagok rendelkezésére bocsátotta. Ezekben a gazdaságokban ily módon megszűnt az a sok éven át és joggal bírált gyakorlat, hogy az elnök, vagy főkönyvelő által felsorolt számhalmaz hallatán ide-oda kapkodta a fejét a tagság, próbált elcsípni néhány összefüggést, azonban előbb utóbb feladta a kilátástalan küzdelmet, hisz ki tudna ennyi adatot egyszerre megjegyezni, „megemészteni”? Ez aztán természetesen a vita során annak színvonalában is éreztette hatását. Ezúttal viszont a főbb adatokat mindenki tudta: volt idő az otthoni, nyugodt körülmények között történő áttanulmányozásukra. S HA MÁR A BESZÁMOLÓRÓL van szó, hadd következzen a mostani közgyűlések egyik legkellemesebb, legértékesebb színfoltjának jellemzése. E jelzőket a nőbizottsági elnökök felszólalása ér- idemelte ki. Az esetek túlnyomó részében nagyszerűen megragadták a lehetőséget arra, hogy tájékoztassák a termelőszövetkezeti tagságot a nőbizottság szerepéről, tevékenységéről, s néhány statisztikai adattal, a közös munkában való részvételi arány kimunkálásával, az asszonyok, a női munkaerő szerepének érzékeltetésével felhívják a tagok és vezetők figyelmét az e téren elvárt követelmények teljesítésére. Ha azt számítjuk, hogy e bizottságok tulajdonképpen első ízben léptek a közgyűlés elé ilyen igényű beszámolóval, az ellenőrző bizottságok pedig legalább anynyiszor, ahány zárszámadó közgyűlést tartottak már a gazdaságokban — úgy feltétlenül a nőbizottsági elnökök mondandóját kell dicséretesnek, jól sikerültnek mondani. Természetesen fejlődött az ellenőrző bizottsági elnökök beszámolójának a színvonala is, s ami különösen lényeges jelenség, szembetűnő bennük a nagyobb önállóság. Ma már sehol sincs az az érzése az embernek, hogy az elnöki beszéd alá itt-ott indigót tettek, s a másodpéldányt kapta felolvasás céljára az ellenőrző bizottság elnöke. Helyes kezdeményezés, hogy a beszámolókba jól ötvözték — a saját ellenőrzések mellett — a külső, illetve felső szervek vizsgálatait, ellenőrzéseit is. A néhány bosszantó igénytelenség élére kívánkozik, hogy egyik legnagyobb gazdaságunkban, nem készített írásos beszámolót az ellenőrző bizottság, hanem a zárszámadó közgyűlésen az elnök néhány, mint beharangozni szokták, keresetlen, de inkább kapkodva öszszeszedett szóval próbált — úgymond — beszámolni a tagságnak ténykedésükről Ami persze minden volt, csak nem méltó számadás. A VEZETŐSÉGI beszámolók még egy nagy pozitívumáról mindenképpen szólni kell, ez pedig az emberközpontúság. Jóllehet éppen a számadatok írásos közlése adott tágabb lehetőséget a szóbeli előterjesztés ilyen megfogalmazására, tény azonban, hogy a tagság nagyon szívesen fogadta a közös munkában legjobban helytálló kollektívák, illetve személyek név szerinti dicséretét, s ugyanakkor a mulasztáson ért munkaterületek konkrét, őszinte bírálatát. Ami az elismerést illeti, különösen érdekes és megkapó felszólalás hangzott el ezzel kapcsolatban a zalaszentmihály—pacsai tsz közgyűlésén. A vezetőség és a tagság méltán dicsérte a gyümölcstermesztőket, akik a növénytermesztés számára oly keserves esztendőben az alma révén minden ágazatnál nagyobb nyereséghez juttatták a gazdaságot. A jó termést nem adták ingyen, keményen meg kellett érte dolgozni, az elismerés egy részét azonban mégis a növénytermesztők címére továbbították. Mondván, hogy a gyümölcsösben látszott az eredmény, eleve ösztönző volt a jó termés, a mezőkön azonban az elkeserítő kép ellenére folyt következetes, kemény munka. Méghozzá olyan prémium nélkül, amihez a gyümölcsösben dolgozók hozzájuthattak. Ha egyes ágazatok munkásai ilyen összhangban, ennyire együttérezve, gondolkodva végzik munkájukat, ez a közösségi tudat fejlődésének egyik igen lényeges jellemzője, megnyilvánulása. JÓRÉSZT ez utóbbi kategóriába tartozik azoknak a gyengébb gazdálkodási eredményeknek a közgyűlésen való fogadása is, amelyek a kedvezőtlen időjárás számláiára írhatók. Egyetlen gazdaságban sem hangzottak el meggondolatlan, méltatlan vádak vezetőkkel, tagtársaikkal, vagy bárki, bármi mással kapcsolatban, viszont szinte kivétel nélkül nagyon jó szemmel választották le azokat a veszteségeket, amelyek nem objektív körülményekből, hanem emberi mulasztásokból adódtak. Ilyenkor aztán egyenesen, keményen hangzott a szó, meg lehetett értei . . Pozitívum, hogy a vezetőségek ezt nem igyekeztek viszszavenni Ez feltétlenül a javítás szándékára enged következtetni. A fontos persze a tett lesz, aminek máris itt az ideje. Hiszen a mai napok eseményei, munkái, döntései már a következő, 1973-as zárszámadás anyagát jelentik. Kovács Ferim