Zalai Hírlap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
1973.Június 1. Az idén is indul első osztály az útépítő szakközépiskolában Jelentkezés június 15-ig Szakmai körökben közismerten rossz megyénk középfokú útépítő szakember ellátottsága. Zalához legközelebb Székesfehérvárott van útépítő szakiskola. A naptávolság és a kedvezőtlen utazási lehetőségek miatt az elmúlt években igen kevés zalai jutott el Székesfehérvárra, de a nehéz körülmények miatt még kevesebben birkóztak meg a négyéves feladattal. E kedvezőtlen helyzeten kívánt segíteni a megyei tanács építési osztálya, amikor tárgyalást kezdeményezett a székesfehérvári szakiskolával és megkezdte a kihelyezett tagozat szervezését a szakmailag érintett vállalatokhoz intézett megkereséssel. Ennek eredményeként 1972 szeptembere óta működik a megyei tanács építési osztálya-I nak szervezésében a székesfe- I hérvári Jáky József Útépítési és Útfenntartási Szakközépiskola zalaegerszegi kihelyezett levelező tagozata. A tagozaton jelenleg ötvenen készülnek a júniusban esedékes első évi vizsgákra. Nagy segítséget nyújtott a tagozat beindításához a Zalaegerszegi Építőipari Szakközépiskola, amely otthont adott az osztálynak és tanári kara azzal, hogy elvállalta a tantárgyak nagy részének oktatását. Az első év befejezése előtt az eddig elért eredmények alapján a szakiskola és a felügyeletét ellátó Közlekedési és Postaügyi Minisztérium úgy határozott, hogy kellő érdeklődés esetén lehetővé teszi az 1973— 1974-es tanévben új első osztály beindítását. Az érdeklődők előzetes írásos jelentkezésüket a Zala megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályához (Zalaegerszeg, Kosztolányi u. 10.) küldhetik el 1973. június 15-ig. A tanulmányi idő középiskolai érettségivel rendelkezők részére 2 év, általános iskolai végzettségűek részére 4 év. A felvételhez munkaadói javaslat és 2 éves gyakorlat szükséges, felvételi vizsgát tenni nem kell. Az iskola az útépítési szakképesítés mellett általános mélyépítési ismereteket is nyújt. A 2, illetve 4 éves képzés után a végzett hallgatók technikusi képesítő vizsgát tehetnek. A láthatatlan konkurrencia Érdekes és felettébb elgondolkodtató adatot hallottunk a GELKA Zala megyei kirendeltségének vezetőjétől: a 3000—5000 darabszámos havi javítóforgalomnak csak mintegy 13—14 százaléka a készpénzfizetéses, a többi garanciális. Bizonyított tény, hogy a gyártási hibák többsége a készülékek 1—2 éves garanciaidején belül „jön” ki, ám ekkora aránytalanság semmiképp nem indokolt. Ugyanis a rádiók, televíziók több száz alkatrésze közül az idők folyamán néhány óhatatlanul tönkre megy. Pótlásukra csak szakember hivatott, aki rendelkezik a hibakereséshez, javításhoz szükséges alapvető műszerekkel. A szövetkezeti, magánkisipari műhelyek e feltételnek általában megfelelnek. Nem úgy a láthatatlan konkurrensek, akik mindenütt megtalálhatók, mindenütt kifejtik „áldásos” ténykedésüket, s akiket rendkívül körülményes tetten érni, felelősségre vonni. Azokról van szó, akik engedély nélkül, saját zsebükre foglalkoznak rádiók és televíziók, mosógépek és centrifugák, porszívók és padlókefélők javításával, szerelésével, a kontárokról. Tevékenységük nemcsak azért káros, mert törvénytelen úton jutnak keresethez, sokkalta inkább azért, mert az általuk „megjavított” készülékek előbb-utóbb mégis eljutnak a legközelebbi GELKA-szervizbe, de már olyan állapotban, hogy csak a legnagyobb anyagi ráfordítással, rengeteg alkatrész kicserélésével lehet megjavítani őket. Főleg az elemes, tranzisztoros rádiók, magnetofonok veszélyesek ilyen szempontból. Mivel az alacsony feszültség miatt nem kell áramütéstől tartani, a laikus is bátran nyúl a készülékbe s hozzá nem értésével néha helyrehozhatatlan kárt okoz. S mit mond a számla átvételekor a megrendelő? Hogy a GELKA kihasználja monopolhelyzetét, annyit kér a javításokért, amennyit éppen akar. Nem védeni kívánjuk a GELKÁ-t, bizonyára nem is igénylik a fogadatlan prókátorságot, hiszen vezetői nagyon jól tudják, hogy a saját dolgozóik sem egyformák, különböznek emberi magatartásban, szakmai tudásban, még azt is elismerik, hogy nem minden esetben tartják be a határidőket, nem mindig végeznek száz százalékos munkát, s foglalkoznak úgy a megrendelőkkel, ahogyan azt az írott és íratlan szabályok megkövetelik ... Nem. Mindössze arról van szó, hogy a „kontármozgalom’ elburjánzása miatt nemcsak őket kell felelőssé tenni a borsos számlákért. Okosabb, ha a hiba észlelésekor a tulajdonos azonnal szakemberhez fordul, már csak azért is, mert azok az általuk végzett javításért felelősséget vállalnak. Itt is érvényes az a mondás, hogy a drágább az okttéd. Cs. Z. ZALAI HÍRLAP A Batthyány-kastély új gazdáiért Újsághír: Április 4-e alkalmából — több évtizedes nevelői munkája elismeréseként — a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Gyimesi Lajost, a zalaszentgróti kisegítő (foglalkoztató) iskola és nevelőotthon igazgatóját. A SZENTGRÓTI egykori Batthyány-kastély ősparkjában, az évszázados platánok árnyékában található egy fiatalabb, bár ugyancsak megizmosodott platán is. Gyimesi Lajos, a kisegítő tanintézet vezetője nem kis büszkeséggel mutatta ezt a sudár, szép fát, mondván, ezt már a kastély új gazdái ültették, nem sokkal a 23 év előtti „honfoglalást” követően. Ő maga 19 éve került ide vezetőnek, s most már nyugdíj előtt áll. Pedagógusnak készült mindig, a családi tradíciót követve: apai részről 1823-ig — eddig vallottak a familia iratai — ezt a szép pályát választotta minden előd. Fiatalon egyedül maradva, az egykori pedagógus árvaház lakójaként szerzett tanítói oklevelet, Kecskemét-környéki tanyai iskolákban kezdte a pályát, majd a front, első családja egy bombázást követő pusztulása után visszatért szülőföldjére, a Dunántúlra. Keszthelyen megbízták a gyógypedagógiai munka megszervezésével, s közben képesítést is szerzett. Hívták másfelé, ám ő már nem tudta elhagyni a beteg gyerekek emberré nevelésének megszeretett, szép hivatását. — Azt hiszem, az is befolyásolt a döntésben, hogy második házasságomból egyik fiam sérülten született. A feleségem is a gyógypedagógiát választotta hivatásul. Nálunk dr. Bárczi Gusztáv volt, aki államunk nagyvonalú segítségével, a régi kastélyok nevelőotthonná alakításával elindította a gyógypedagógiai hálózat kifejlesztését. A felszabadulás előtt? Akiknek törődniük kellett volna az üggyel, azok csak annyit tettek, hogy saját sérült gyermekeiket eldugták svájci és más külföldi otthonokban, a parasztgyerek megmaradt falubolondjának, hasonló lehetőségek híján... Államunk a sérült gyerekek emberré nevelésében is komolyan vette a demokráciát, így juthattunk el máig. — De idáig hosszú út vezetett. Milyen mérföldkövekre emlékezik vissza szívesen? — TULAJDONKÉPPEN minden napunkról órákat, beszélhetnék, nevelőtársaimmal együtt. Minden gyerek a sajátunk. Talán megérti, ha elmondom, hogy eddig 193 fiatal került ki innét, nyolc—tíz évet itt töltve. Ismerjük értelmük rezzenésének minden pillanatát, a tanulás, az eszmélés, a kibontakozás örömeit, de további életútjuk is nyitott könyv, hiszen rendszeres kapcsolatot tartunk velük. Legnagyobb örömünk, hogy egykét kivétellel helytállnak. Valaha induláskor ez csak remény volt. — Hogyan kezdtek? — Nehezen. A kastélyban káosz volt, széthordták a berendezést az utolsó gazda, egy Károlyi gróf távozása után. Az állam, a megye segítségével lassanként falpra álltunk. •Tuttta, honnét kapták az első játékokat, a gyerekek? a megyei pártbizottságtól! Nagy """’oka volt a m»"felelő, mai áldozatkész nevelői és személyzeti gárda kialakítása is: '•Kezdetben le'hüsme-'ttlen emberek is gyűltek ide, a központi, nagyvonalú ellátás s ’mszedői. Élelmet loptak, takarót, arra számítva, ezek a gyerekek úgysem tudnak panaszkodni. Megszabadultunk tőlük, ahogy azoktól is, akik csak ugródeszkának tekintették az itteni nevelősködést. Ma a nevelői gárda majd fele helybeli érettségizettekből áll, akik nálunk, munkájuk mellett szereztek képesítést. s Itt élnek, hivatásuknak tekintve a megyéből ide került fiatalok felnevelését. — Megyei gyerekek élnek , itt? — Jórészt, s néhány bejáró fiú kivételével már csak kislányok, hetvennégyen. A somogyi, somogyvári fiú inté-zettel együttműködve megosztottuk tennivalóinkat. Egy mai mérföldkő: a kanizsai leánynevelőbe most kerülnek ki első végzettjeink, akik munkába állva otthont kapnak a városban, amíg saját otthont, családot nem alapíthatnak. — Vagyis szinte teljes a rehabilitáció? — Jó betanított munkások válnak, növendékeinkből, s a lányok többsége megtalálja a családi élet boldogságát is. A baj akkor következhet be, ha nem megfelelő közösségbe kerülnek, ha kihasználják őket a munkahelyen, de ez a kivétel, hiszen az üzemedben tovább segítik őket, folytatva a mi munkánkat. Néha a szülők megértése is h'ányzik még. Panaszkodott ...'bírhiitst’an” ! ’-javára e hoer otthon , nem akar kézmosás nékül leülni enni. .. Ez éppen nevelésünk egyik nem sikere! És ma már ---- szökés az intézetből régóta, sőt ide szöknek vissza nyaranta néha hazulról. SZENVEDÉLLYEL, melegséggel teli szavaiból egy tartalmas, s szakmai körökben is méltán sikeresnek mondott intézeti élet képe bontakozik ki. S még valami: a pálya igaz szeretete. Azt mondja, nyugodt szívvel megy majd nyugdíjba, kitűnő kezekben tudja a gyerekek sorsát. Az a kis, hajdan elültetett platán valóban sudár fává izmosodott. T. A. VIZSGÁK ELŐTT Három hét múlva kezdődnek a szakmunkás vizsgák. „Jaj, de rövid az idő addig” — mondják egyesek, míg mások vidáman nyugtázzák: „van időnk bőven”. A zalaegerszegi 407-es szakmunkásképző intézet utolsó éves növendékei, egytől egyig szeretnének jól vizsgázni, ez nem kétséges. Jobb bizonyítvány — magasabb órabér — Nálunk például rengeteget számít az eredmény — mondja Szekeres János vasszerkezeti lakatos, aki gyakorlati tanóráit a Ganz-MÁVAG zalaegerszegi gyáregységében tölti — s meséli, hogy nekik pontosan elmondták: aki jelesre végez 9—10 forintos órabérre"számíthat, aki négyesre az 8—9-re, s aki éppenhogy csak átmegy, annak meg kell elégednie a 7—8 forintos órabérrel. — Mire számít? — kérdezem, s ő.„mosolyogva feleli. — Legalább négyesre szeretnék vizsgázni. Szekeres János egyébként Babosdöbréten lakik, édesapja a teskándi téglagyárban szalagkezelő, négyen vannak testvérek, s ő, szakmunkás bátyja javaslatára jelentkezett ipari tanulónak. — A nyolc általános után középiskolába akartam menni, de azt mondta a bátyám, előbb szerezzek szakmát, utána még mindig ráérek érettségizni. Úgy érzem, jól tettem, hogy rá hallgattam. Hogy miért pont ezt választottam? Egy üzemlátogatás kapcsán láttam először vasszerkezeti lakatosokat, s úgy tűnt, komoly, férfias munka ez. — Kétségtelen így van — kapcsolódik be Tóth László, aki igaz, szobafestő és mázoló szeretett volna lenni,de abban az évben, mikor indult volna, nagy volt a túljelentkezés, s így a vasszerkezeti lakatos szakmát választotta. — Megszerettem a három év alatt — mondja. — Hídszerkezeteket, mozdonyalvázakat, ütközőket és hűtőberendezéseket készítünk. Én a hűtőházban dolgozom, s gondolom a szakvizsga után is ott maradok. Szintén kollégista. Szülei Nemessándorházán laknak, öten vannak testvérek, s kérdésemre, szeretne-e Egerszegen letelepedni, azt mondja, nagyon jó a közlekedés, szívesebben választja szűkebb hazának a falut. Megszokta már, s mivel közel a város, nem is gondolkodik azon, hogy itt vegyen lakást vagy építsen házat. — Persze a nagyon távoli jövőt még nem tudom — mosolyog. "• — Én sem akarok a városban lakni — szól közbe Szekeres János. — Nagyon szeretem a zalai tájat, a falusi életet, úgy hiszem, én is bejárószakmunkás leszek. Babosdöbréte nincs messze. Kell az érettségi is Szabó Erzsi fodrász tanuló. Nem kötődik tájhoz, városhoz. — Közepesre szeretnék vizsgázni, persze, ha mégis sikerül négyesre, akkor aztán igazán boldog leszek — mondja mosolyogva. •— Nem ragaszkodom sem városhoz, sem faluhoz, mindenhova elmehetek ahol a munkámra szükség van. Márpedig azt hiszem, a szolgáltatásnak erre az ágazatára mind nagyobb igény lesz még akkor is, ha betör a Staróka-korszak. Igaz, praktikus az álhaj, állandó viselete mégsem egészséges. No, de a parókákat is csak meg kell csinálni, rendbe kell hozni, úgy, hogy a fodrászok munkája soha se csökken. Erzsi szülei Csatárban laknak, édesapja csiszoló szakmunkás a Szállítógépgyárban, s egy nővére van, aki viszont ... — először a középiskolát végezte el — mondja Erzsi —, s utána az élelmiszeriparban szerzett szakképesítést. Én megfordítom a dolgot. Lesz szakmám, s utána föltétlenül el akarom végezni a gimnáziumot esti tagozaton. Ebben a kérdésben valamennyien egyetértenek. Mindnyájan tovább akarnak tanulni. — Érettségi nélkül, ma már nincs jó szakmunkás — ■ mondja Horváth Tibor autószerelő tanuló. — Nem elég az, ha tökéletesen ismerjük a szakma csínját-binját, azt hiszem, hogy az általános műveltség és a tájékozottság megszerzése is elsőrendű. Szakma és történelem Tibor Türjén lakik — jelenleg ő is kollégista — az általános iskolában mindig jobb volt négyes rendűnél, s mint állítja, már ötödik osztályos korában eldöntötte, hogy autószerelő lesz. Nagyon érdekelték a motorok, a gépek. — A szakmunkásképző iskola második, harmadik osztályában már kitűnő rendű lettem, s kedvem támadt egyéb fórumokon is bizonyítani a szakma iránti szeretetemet. Jelentkeztem a szakma kiváló tanulója versenyre, ahol megyei első, majd országos nyolcadik helyezést értem el. ■— Amint hallottam, közismereti tantárgyakból is jeleskedett. — mondom, de ő szerényen kijavít. — Csak történelemből versenyeztem. Mégpedig hasonló sikerrel. Szintén a megyei első, országos döntőben pedig kilencedik helyezést értem el. — Tehát nemcsak a gépeket, a motorokat, de a történelmet is szereti? — fordulok hozzá. — Lehetséges, hogy Kerekes György türjei tanáromnak köszönhetem, hogy az átlagosnál abban érdekel e nagy témakör. Azt hiszem, ő úgy tanította ezt a szép tantárgyat, ahogy kell. Kiegészítő élményként majd minden történelmi filmet megnézek, s szívesen olvasok könyveket, amelyek régmúlt századok hangulatát és eseményeit idézik. Tibor a vizsga után a Ki és Volánnál fog dolgozni, még nem tudja milyen feltételek mellett, de mint mondja, ezt még ráérnek megbeszélni. Első a vizsga, annak kell jól sikerülnie. A versenyeket, amelyeken ragyogóan szerepelt, afféle kis elővizsgáknak tartotta. Edzésnek, erőpróbának, de a vizsga az más. Ami azután következik az már az igazi élet. M. K. Azt hisszük, nem egy pályatársa vállalná szívesen Bacsó Péter filmjeinek fogadtatását, vagyis azt, hogy a széleskörű érdeklődést — magyar filmek ritka kísérőjét — még sokszor parázs, szenvedélyes vita is kíséri. Vitatkoznak a Bacsó-filmeken kritikusok, a filmek témaköre által érintettek, a szimpla szórakoztató, kommersz filmek dömpingje után felpezsdült nézők, sőt talán még azok is, akik csak társaságban hallanak a Bacsó-filmek merész konfliktusairól. A Jelenidő országos visszhangját követően a Harmadik nekifutás is reményteljes pályafutás elé tekinthet. Témája — egy vezérigazgató lemond és munkásként kívánja újrakezdeni az életét — ugyancsak izgalmas, sokat sejtető. Többnyire már e konfliktus az, ami megosztja a film nézőinek véleményét. Valóságot látunk-e, ilyen extra esetből szőtt történetet megtekintve, vagy pedig csak egy reklám ízű dramaturgiai fogásról van szó? — vetették fel többen. Mások, ellenkezőleg, úgy vélekedtek a Harmadik nekifutás indításáról, hogy azt az élet dramaturgiája szabta meg így, s a film a főhős, Jakus István Próbatételén keresztül teremti ■ | meg azt a lehetőséget, hogy s i szokásosnál mélyebben közelítse meg a valóságot, s nyil i tabban beszélhessen problé | máinkról. Azaz a vezérigazgat i te meglepő elhatározása olyan • | ábrázolási feltételeket teremt. • | amelyek révén a konfliktusok • | szinte a végletekig kiéleződlenek és már nincs helye a • | kompromisszumoknak: élei | tünk ismeretlen vonulatai táirulnak fel az efféle nyílt valóságrajz erős fényében. Természetesen ez utóbbi a . Harmadik nekifutás Jakus: ügyének értőbb fogadtatása. A film lényegét azonban nem a vezérigazgató lemondásában kell keresni, bár tagadhatatlanul fontos szerepet szán ennek is a rendező, mint példázatnak, ahogy nyilatkozataiban olykor hangsúlyozza. Jakus újrakezdésének nehézségei feltárják a szocialista demokrácia érvényesülésének mai gondjait, s a jelenidő után — tágabban — most is erről kíván szólni Bacsó Péter. Hiszen Jakus — új helyzetében — kénytelen felfigyelni azokra a problémákra, amik körülveszik magánéletében és a gyárban, s amik hátráltatják érvénnyesülésében, jogait és kötelességei gyakorlásában. Magyarán: teljesértékű emberré vallásában, társaival együtt. Bajcső a demokrácia gátjainak nem puszta illusztratív, tanmese-szerű megjelenítését adja új filmjében, hanem a jogok érvényesítéséért folytatott konkrét küzdelem folyamatát, amely alakítja, gazdagítja, edzi hőseit, vagyis egy értelmesebb, igazabb élet lehetőségéhez vezetheti őket. Pártos hevű, figyelemre méltóan pontos, életközeli realizmust jelent így a Harmadik nekifutás, s ez egyben magyarázat a fokozott érdeklődésre, a film körüli vitákra is. Bacsó rendezői eredményességét néhány magas színvonalú színészi teljesítmény (Avar István, Madaras József) is segíti. FILM: Harmadik nekifutás A fam egy kockája 5 Drága „zápor’ Főként kora reggel, de a nap más időszakában is úgy fest egyik-másik városi ház környéke, mintha az előző percekben kiadós zápor hullott volna. A kiskertben derékig vízben áll a palánta, amitől még nem is sajnálja az ember a nedvet, a tubarózsa azonban már feletlenül beérné kevesebbel is, nem beszélve a járdáról, sőt, a ház előtti utcarészletről, ami nyilvánvalóan a por távoltartása okából részesül a nem kis költséggel előállított ivóvízből. Mindebből már sejteni lehet, hogy megint a már viszonylag sokszor emlegetett ésszerű vízhasználatról lesz szó. Igen, e témában újfent elérkezett az ideje egy kis lelkiismeretre való hivatkozásnak. A zalaegerszegi vízműveknél elmondják, hogy ezekben a napokban csaknem ugyanannyi a vízfogyasztás a városban, mint tavaly a legforróbb kánikulai napon. Kétségtelen, száraz hónap volt a máris, azonban a nem éppen rendeltetésszerű vízfelhasználást jól mutatja, hogy a ritka esős napokon, vagy azokat követően általában ezer köbméterre maradt el a fogyasztás a más napokon mért mennyiségtől. Ha meggondoljuk, hogy egy köbméter vízre 2,30 forint állami dotáció jut a lakosságnak, könnyen kiszámítható, hogy milyen sokba kerül a mesterséges ,,zápor". A víz- és csatornamű vállalatnál egyébként ki sem hagyják mondani, hogy esetleg vízhiány volna, vagy a nyáron attól kellene tartani, annál inkább sem, mert tíz napon belül újabb két, bővizű kutat állítanak termelésbe, amelyek egymaguk képesek biztosítani a tavalyi csúcsfogyasztás több, mint egyharmadát. Valamiféle, a budapestihez hasonló hivatalos hatósági vízkorlátozás tehát nem lép életbe a megyeszékhelyen, a pazarláshoz azonban nem vagyunk elég gazdagok, ezt az egyéni és a közületi fogyasztóknak egyaránt be kell látniuk.