Zalai Hírlap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
2 FIATALOK «A házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvénynek az a célja, hogy az alkotmány 15., 16. és 62. §-a alapján népköztársaságunk társadalmi rendjének és a szocialista erkölcs felfogásának megfelelően szabályozza és védje a házasság és a család intézményét, biztosítsa a házasságban és a családi életben a házastársak egyenjogúságát, fokozza a gyermekekért való felelősséget és előmozdítsa az ifjúság fejlődését és nevelését” (1974. évi törvény a házasságról, a családról és a gyámságról.) De van ilyen vélemény is: „A házasság, mint intézmény meghalt, elavult Mást kell helyette kitalálni...”. Mi ez? A kor divatos szemléletének megfelelő kesernyés sóhaj ? Mert ugyan ki merné ma ugyanezt felelősséggel hangoztatni egy olyan országban, ahol a 15 éven felüli lakosság kétharmada házasságban él? A tényen — miszerint a család a társadalom alapegysége — már senki se vitatkozik, mint ahogy azon sem, hogy ezt az alapegységet folyvást erősíteni, támogatni kell. Ezt szolgálja az 1952. évi IV. törvény módosítása, az új családjogi törvény is. Mit olvasnak ki belőle, mondjuk házasságkötés előtt álló mai fiatalok? Tartozni valakihez — Érdekes, az említett „álszabadelvűséggel”, a „bolond leszek feladni a szabadságomat” szemlélettel elvétve ma is találkozni a fiataloknál — mondja elgondolkodva Ekler Erzsébet, a Zala Bútorgyár KISZ-titkára. — A fiatalokkal való beszélgetéseim során előelőbukkan néhány ilyenfajta gondolat te. De nem ez a tipikus. A tipikus más. — Milyen? A széparcú, hosszúba fény elmosolyodik. Bevallja, hogy körülbelül olyan, mint ahogy ő gondolkodik. — Szükség van a házasságra, hoffit az ember tartozzon valakihez! Házasságra sarkallja az embert a gyermek utáni vágy is. A saját élet, a családi élet utáni óhaj. A boldog jövő számomra csakis egy családi élet keretében képzelhető el, olyan családban, ahol gyermekek nevelkednek, jó apa, jó anya oldalán. — Hogy gyerek? — kérdezem. A fiatal lány, akinek szeptember 7-ére tűzték ki az esküvőjét, határozottan, gyorsan felel: — Kettő biztos. De lehet, hogy több. — Hogyan fogják nevezni asszony korában? — Czetter Zsigmondnénak. , Természetes, hogy a férjem nevét viselem. Nem hinném, hogy valaki régimódisággal vádolna emiatt. Régi magyar névhasználat ez. Mit sem csorbít az egyéniségemen... A nő legyen önállós Kovács Katalin, a ZALATERV fiatal közgazdásza néhány napja így írja alá a nevét: Bajomé, Kovács Katalin. Vajon miért éppen ezt a változatot választotta? — Már egyetemista koromban is elgondolkoztam rajta, miért kell egy nőnek megváltoztatnia a nevét, ha férjhez megy. Szerintem ettől az egyénisége csorbul meg. Bajor László, az ugyancsak közgazdász férj, készséggel alátámasztja ezt: — A névválasztás a nők egyenjogúságát juttatja kifejezésre. Szerintem ennek a ténynek nevelő hatása van a köztudatban. Tetszik Kati választása. Olyan nőt, aki nem gondolkodik önállóan, nem tudtam volna feleségül venni. A nők egyenjogúságának kiteljesedése egy ország fejlettségi szintjét is mutatja, s a mostani névválasztással kapcsolatos változás, noha csupán formai dolog, mégis jelentős fejlődést mutat. — Mit szólnak az esküvő előtti 30 napos várakozási időből? — Mi egy éve ismerjük egymást — mondja mosolyogva Kati. — Erre a „gondolkodási időre” nincs tehát szükségünk. Persze akadhatnak meggondolatlan emberek, nyilván tőlük védi ily módon a házasság komolyságát a törvény. (Nagykanizsán például az új törvény életbelépése óta négy jegyespár lépett vissza az esküvőtől az említett 30 napon belül) — Mi a véleményük a házasságról, a családról? — Egy szép családi élet, alapja a boldogulásnak — mondja Bajor László. — Aki utódot akar, annak tudnia kell, hogy a gyermek csakis egy család keretében tud megfelelően fejlődni, szüksége van apára, anyára, az általuk teremtett kedvező légkörre. Nagyon helyes dolognak tartom, hogy a jövőben a családi életre nevelés az iskolák osztályfőnöki óráinak tematikájába is beépül. De még ez sem minden. Több szaklapra, elmélyültebb tanácsadásokra, s nem utolsósorban a szülők, sőt a munkahelyi vezetők személyes példamutatására lenne szükség. A gyermek a gyönyörű dologi Csigó Gábor, a Dunántúli Kutató- és Feltáró Üzem geofizikai osztályának fiatal technikusa azt mondja: — A házasság ... egy újabb és szebb, közös családi élet. Újabb... A szó árulkodik. Talán arról, hogy Csigó Gábor gyermekként megismerte a családi élet örömeit, de az élet törvényei szerint most kilép azokból, hogy egy másikban, egy újban, a sajátjában találja meg őket. — Jó lehet valakivel osztozni örömben és bánatban. Ez a gyerek! — A fiatalember e ponton szinte szenvedélyessé válik. — A gyermek az valami gyönyörű dolog... Gyönyörködni benne, szeretni, nevelni ... Nagyszerű cél lehet. Nagy elismeréssel fogadtam mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az állam a gyermekes családok támogatására hozott, de bízom benne, hogy az emberek többsége nem ezek miatt akar gyereket. Hanem a gyerekért — Hogy fogják hívni a feleségét? — Csigó Gábornénak! — vágja rá magától értetődően, s nem várva be az esetleges további kérdést gyorsan megmagyarázza döntését: — Én a női egyenjogúságot nem nagyon ismerem el... _ ? — Régi dolog ez. Legyen csak a férfi a családfő! Ezen mindketten mosolygunk egy kicsit, a kinyilatkoztatás ugyanis — félreértés ne essék — semmiképpen nem azt jelenti, hogy a feleség valami alsóbbrendű lény... Csakhát az ősi szokások... ★ Amikor ezekkel a fiatalokkal beszélgettem, többször is eszembe jutott mit mondott néhány hónapja egy szociológus ismerősöm: — Hamarosan eljön az idő, amikor ebben a társadalomban csak olyan emberek érvényesülhetnek, s tölthetnek be fontos pozíciókat, akik jó apák, jó anyák, s akik rendezett családi életet élnek. Ma még talán jópáran akadnak, akik megkérdezik, mi köze a hivatásnak, vagy a szakmának a családhoz. De azt is nagyon sokan tudják , hogy sok köze van. Mint ahogy Bajor László, Kovács Katalin, Ekler Erzsébet Csigó Gábor megsejtette már. Bortek IMHIcé — a házasságról — a gyerekről — az új családjogi törvényről ZAIKAI HÍRLAP Óvodabővítés a társadalmi munkában A zalaegerszegi, Herszon lakótelepi óvoda bővítésénél ma több mint húsz ruhagyári dolgozó munkálkodik, s ugyancsak ma, valamint szeptember 18-án a teskándi téglagyárban kommunista műszak keretében gyártják a téglát az óvodai építkezéshez. A kommunista műszak keretében reggel hattól délig a téglagyárban húsz munkás 13—14 ezer B—30-as téglát gyárt A városi tanácstól kapott tájékoztatás szerint az ötven férőhellyel történő bővítésnek mintegy fele, 500—600 ezer forint értékű munka társadalmi összefogással valósul meg. A kivitelezés — melynek irányítója, szervezője a Zalaegerszegi Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat — gyakorlatilag már két héttel ezelőtt megkezdődött az alapok ásásával. A földmunkában jelentős segítséget nyújtottak a Mü. M. 407-es szakmunkásképző intézet diákjai is. A pavilon előreláthatólag a jövő év tavaszán lesz készen, addig még a város több üzeme, vállalata is részt vesz a munkálatokban. Bethlen Gábor levele A „nagy fejedelem”, Bethlen Gábor 1625-ben kelt levele került elő a Pécsi Levéltárban. Feltehetően a Baranyába áttelepült Erdélyi-család iratanyagából származik és évtizedeken át lappangott sok más papír között. A fejedelem pecsétjével ellátott levél Brassó város polgármesterének szól és egy Törökországba küldött értékes szállítmányról intézkedik. Maga a levél — huszonöt sornyi írás — a kancellárián készült, ehhez csatlakozik Bethlen Gábor saját kezű postscriptuma, Gabriel, azaz Gábor névaláírással. (MTI) A szentgróti múlt vallatója A KIS HÁZ melletti hígkőből vágott asztallapján féltucat helytörténeti tanulmány; lapozgatjuk a köteteket Székelyhídi Vilmossal, a szentgróti múlt lelkes búvárával. Talán, mert a távolban apincegazdaság gyűjtőtartályai sorakoznak, a Mohács utáni szentgróti évszázadokat feltérképező tanulmányának egyik lapjáról ezt idézi: — Majoránnás, Kentaur, Citromos, Csukásürmös,Levendula, örvényes, Meggyes. .. ilyenfajta borok teremtek már a középkorban errefelé. Az oklevelek szerint még a török is kedvelte a mi borúntat, hajdan őrizni is kellett erősen a hegyeket szürettájt. Ezer ilyen érdekességet bogarásztam ki a régi papírosokból. Például izgatott, miért mondták Zrínyi-csárdának az egyik, rég lebontott épületet? A levéltárban azután kiderült, hogy amikor a költő és hadvezér a Batthyány-kastélyban időzött, katonái■ ott ütötték el az időt. Erről ma már senki sem tudott mifelénk. Hogy mégis mind többen eligazodjanak a régmúltban, a tanulmányok egy-egy példányát átadtam a járási könyvtárnak. — Nemrég kisfilmet forgattak egyik munkája nyomán. — ÜGY VAN! Tavaly második díjat nyertem A barátság hídja című dolgozattal a Moszkvai Rádió pályázatán. Szemtanúja voltam Hatamov törzsőrmester hősi tettének: élete árán mentette meg az ősi Zala-hídat, és azóta hét társával együtt nyugszik földünkben. Erről forgatott filmet itt nemrég a Katonai Filmstúdió, s azt írták, hamarosan a nézők elé kerül ez a felszabadulást idéző alkotás. Várjuk! Mint ahogy a megfiatalodott dr. Hamburger Jenő emlékmúzeum őszi avatását is. Örömmel idézi, hogy a nagyközségi tanács újjávarázsolta a forradalmár egykori lakóházát. Így kibővíthetik a Hamburger-gyűjteményt, a Göcseji Múzeum pedig kiegészíti a helytörténeti anyagot Húsz éve vetették meg a gyűjtemény alapjait: írt egy Hamburger-tanulmányt és számos emléket kapott annak idején a forradalmár özvegyétől. Mindmáig azonban a felét sem sikerült kiállítani helyszűke miatt ennek a gazdag anyagnak, de most már végre méltó kiállítást rendezhetnek, miután a teljes épületet a múzeum rendelkezésére bocsátották a tatarozás után. Megvalósíthatja egy másik régi vágyát is így Vili bácsi: számos dokumentummal rendelkezik a nagyközség és a járás veterán kommunistáiról, akiknek tetteit, emlékét most már megőrizheti a múzeumi kiállítás. — Nemcsak Szentgrót múltjának kutatása, hanem a múzeumi gyűjtemény létrehozása is Vili bácsi áldozatkész, lelkes munkálkodásának köszönhető. Hogyan kezdődött életében ez a nemes szenvedély? — VAGY HÚSZ ÉVE egy felszabadulási kiállítás megrendezésével bíztak meg, talán mert ismerték vonzódásomat a múlt relikviáihoz. Egy ízben régi iratokat rendezgettem a községházán és Mária Terézia korabeli oklevelek kerültek a kezembe. Izgatott, mi lehet a latin szavak mögött, de itt senki nem tudott segíteni megfejtésükben. Magam kezdtem el hát szótárazni, fordíthatni, és lassan napi tevékenységemmé vált a kutatás. A múzeum? Dr. Hamburger Jenő népszerű ember volt mifelénk, sokat tett a szegénységért, kötelességemnek éreztem emlékét ápolni, s a pártszervek is támogattak ebben. Elkelt ez a: segítsen, mert akadtak valaha, akik azt mondták: minek a múzeum, lakásra van inkább szükség! Ma már ukrán látogatott a mi múzeumunk, homt rég bizonyította létjogosultságát. A «i.AVni’nr.rw.r.rp.TTVMívveviik érdekes darabja lesz Takács Erzsébet SZOT-díjas szobrászmfivésnnő plakettje. Mint leveléből kiderül, nyári szentgróti kiállításakor ihlette meg a múzeumi anyag a művésznőt az orvos-forradalmár plakettjének elkészítésére. Több példányt küldött a plakettből Szentgrótra, s egyet éppen Székelyhídi Vilmosnak, aki most azon meditál, hogy akár a forradalmár nevét viselő munkásőrszázad, vagy kultúrház évente adományozhatná ezt a plakettet egy-egy áldozatkész szentgrótinak. A nemrég nyugdíjba került, ám fáradhatatlan múzeumalapító egy újabb helytörténeti munkájáról is beszámolt, amelynek most már az utolsó lapjait írja. A párt szentgróti történetét foglalta össze 1917- től napjainkig, annak a pártnak a krónikáját, amelynek maga is tagja 1945. áprilisa óta. T. A. Solymáron, az ország egyik legkorszerűbb téglagyárában megkezdte a termelést az első gyártósor. Az olasz gyártmányú gépek emberi kéz érintése nélkül évente 33 millió cserepet készítenek. Néhány hét múlva megkezdődik a téglagyártó gépek próbaüzeme is. Képflipkön: az új téglagyár őrlőberendezései. (MTI Fotó: Csikós Gábor felv. ) Kft 974. szeptember. SZABADIDŐ Mit csináltatok szombaton? — Szórakozni voltunk, táncolni. Ugye, milyen ismerős ez a válasz, és milyen természetes, hogy a szórakozást említve a tánc, a nevetés jut először eszünkbe. Vagy mégsem? Ha jobban belegondolunk, több mindent fel tudunk sorolni, ami szórakoztat minket és mégsem a nevetéssel, a „mulatással” van összefüggésben. A szórakozás tartalma, a szabad idő felhasználás kérdései iránt mutatkozó nagy érdeklődést a gyakorlat szülte. A szabad szombatok egyre több munkahelyen való bevezetése, a szolgáltatások népszerűsége, terjedése a lakosság körében, a társadalom egyre szélesebb rétegeiben növeli meg a szabad idő mennyiségét. Annyi plusz idő áll a rendelkezésünkre, amely lényegesen több, mint amennyi házkörüli teendőink elvégzéséhez, a munkavégzés közben elhasznált energiánk pótlásához, a felfrissülésünkhöz elegendő. A korábbi évekhez, évtizedekhez képest egyre több idő jut művelődésre, szórakozásra. Kérdés, hogy élünk-e, és hogyan ezzel a lehetőséggel? Is politikai kérdésről is van szó, hiszen a jól, a hasznosan töltött szabad idő, a valóban kikapcsolódó időtöltés — szórakozás pozitív hatása jól mérhető a munkateljesítményenis. Nem tagadhatjuk, jócskán vannak ma még, akiknek a szórakozás valóban nem jelent többet, mint a táncot, a mutatást, a sörözést, vagy a kártyát A társadalom egészében azonban elindult és egyre inkább általánossá lesz a szabadidő felhasználásának egészségesebb folyamata. Miben jelentkezik ez? Megnőtt a tanulási kedv, növekedett az érdeklődés a kulturális intézmények — színházak, mozik, múzeumok — látogatása iránt. Az utóbbi években az eladott lemezek számával re mérhetően nőtt a komolyzenei érdeklődés, egyre növekszik hétvégeken a kirándulók száma stb. A társadalom anyagi—gazdasági helyzete — az, hogy évről évre jobban élünk, hogy jut pénz a kirándulásra, autóra, telekre, színházra, hanglemezre — nagymértékben hozzájárul ehhez a fejlődéshez. Megteremtődtek tehát a gazdasági, anyagi feltételek. Lássuk be azonban, hogy nemcsak pénz kérdése ez. Igényeink is megnőttek és állandóan növekednek, hiszen enélkül a folyamat el sem kezdődhetett volna. z igények növekedését, érdeklődésünk változását jelzi az is, hogy ma — még inkább, mint korábban — nem választhatjuk szét mereven a művelődést és a szórakozást. Nem két külön kérdésről, hanem nagyon is egymásba fonódó tevékenységekről van szó. Vannak ugyan a művelődésnek és a szórakozásnak is olyan területei, amelyek határozottan szétválnak. A tanulási tevékenységet például természetesen inkább a művelődés szándékával végezzük, zenés szórakozó helyekre viszont elsősorban kikapcsolódni, szórakozni megyünk és aligha jutna eszünkbe erről a művelődés szándéka. Nyilvánvaló, hogy a szórakozási—művelődési formák kiválasztását nagyon sok tényező befolyásolhatja. Természetes, hogy minél igényesebb valaki, minél szélesebb érdeklődési körrel, nagyobb műveltséggel rendelkezik, annál igényesebb lesz szórakozásának megválasztásában is. Az egész társadalom ” szempontjából pedig ez azt jelenti, hogy a társadalom műveltségének jó jelzője szórakozásunk színvonala is Szórakozásunk igényesebbé és sokrétűbbé válását jól mutatja a saját munkaterületemről, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont egyik vizsgálatából vett példa is. E vizsgálat a nézőknek és hallgatóknak a rádió és a televízió szórakoztató szerepéről, a szórakoztató műsorokról alkotott véleményeit vizsgálta és többek között azt állapította meg, hogy a legnagyobb szórakozást az emberek többsége számára a televíziózás jelenti. Ez a tény persze önmagában még azt is jelenthetné, hogy ez azért van így, mert a televízió a legkényelmesebb, a legkisebb fáradsággal elérhető szórakozástomna. Miért hát, hogy mégis idézzük? Azért, mert a tévénézők a műsor egészét, magát a televíziózást tartják igen szórakoztatónak. A televízió műsorpolitikájának alapja a művelődés, a tájékoztatás és a szórakoztatás egységének megteremtése. A televízió nemcsak szórakoztató műsorokat sugároz, hanem ismeretterjesztő, komolyzenei, stb műsorokat is. A nézők számára pedig többé-kevésbé minden vagy majdnem minden műsor, a Nyitott boríték, az Iszlám vagy a nemzetközi karmesterverseny, a kabaré, szórakozást nyújt. Ez pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy olyan műsorok is, amelyek gyarapítják ismereteinket, fejlesztik zenei, irodalmi stb. ízlésünket betölthetik a szórakozás szerepét igen sok ember számára.A társadalom fejlődése abban az irányban halad, hogy ez a folyamat, amely művelődési kedvünk növekedésében, szórakozásaink, igényesebbé válásában elindult, minél általánosabb, minél természetesebb legyen Politikai, világnézeti kérdés ez, és egész társadalmunk érdeke. _ __