Zalai Hírlap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

* ZALAI HÍRLAP 1975. Január L ■------------------------------------------------------------------------------------------... -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------yt---------------------------------­ ­ Cél: sokoldalúan megismertetni a Szovjetuniót Két MSTZBT-tatraurnart mérieuréhnL terrvrihnl Két évvel ezelőtt alakult­­ meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja a Zalai Kőolajipari Vállalatnál. Az idei működésről készítet rövid számadásból kiderült, hogy a tavalyihoz viszonyítva újabb lehetőségekkel, a szovjet élet­tel, emberekkel való minden­napi ismerkedés formáival bő­vítették munkájukat. Emlékesei«» élménybeszámolók Mindez legfőképp a szocia­lista brigádok vállalásaira épül, sőt számukra külön aján­lást is készített a tagcsoport elnöksége a Szovjetunióval való ismerkedés módjairól, így többek között ankétot szervez­tek az üzemben a magyar— szovjet műszaki-tudományos együttműködésről. A további tájékozódást jelentősen meg­könnyítette, hogy a brigádta­­go­­ számára összesen­ 140 pél­dány jár a különböző magyar nyelvű szovjet sajtótermékek­ből, más tagcsoportokkal pe­dig vándorkiállítási, anyago­kat cseréltek. A Május 9 szo­cialista brigád ünnepi gyűlé­sen emlékezett meg a névadó eseményről — a Győzelem Napjáról. Hogyan él, mit atkot a szov­jet ember — ennek bemutatá­sára közvetlen és hangulatte­remtő eszköznek bizonyultak az élménybeszámolók. Különö­sen az öt szovjet köztársaságot megjárt elnökségi tag, Kovács Tibor vetítetetképes beszámolói arattak osztatlan sikert. Ha­sonlóan szép élményt mondha­tott magáénak az a 120 brigád­tag, akik megtekintették a Na­­gyezsda című, a fiatal Izenint bemutató címet. Nagyon értékes keresztmet­szetet­ kaptak a kőolajipari munkások egy előadás során a szovjet csapatok felszabadító harcairól, köztük Zala megye felszabadításáról is. Az új esztendőben szeretnék méginkább emberközelbe bon­ni a baráti ország mindennap­jait: folyamatban van a kap­csolatfelvétel a testvér megye, herszoni olajfinomító munká­saival. Mint mondták, a tag­csoport ennél szebb jubileumi ajándékot nem kaphatna. A részletes terveket a közel­jövőben vitatja meg a tagcso­port elnöksége, de egy biztos: az év rangjához méltó politi­kai, művészeti és irodalmi rendezvények sem maradnak ki a számításból.­ ­ Ezüstérmeseknél A Zalaegerszegi Szállítógép­gyárban működött 1974-ben a város legaktívabb MSZBT- tagcsoportja. Életük, tényke­désük és terveik bizonyítják ezt, Csanádi Ernő ügyvezető elnök alig győzi a sorolást. A legbüszkébb a Szovjet­unióról szóló megyei vetélke­dőn elért második helyre. Azt megelőzően nagyon sokan megismerkedtek a gyárban a szovjet politikai, gazdasági és társadalmi élettel, az üzemi vetélkedőn 12 szocialista bri­gád vett részt A legjobb bri­gádok jutalomként megláto­gatták a Szovjet Tudomány és Kultúra Házát a fővárosban. Kiállítások sorát rendezték meg a klubkönyvtárban, a 15 szovjet köztársaságról, a régi orosz építészetről. Ezenkívül rengeteg színes diaképet hoz­tak szovjetunióbeli utazásaik­ról, s az év elején elhelyezik a kint készített felvételek nagyméretű fotóit is. Sok gépgyári dolgozó szá­mára emlékezetes marad a szi­bériai Komszomol-küldöttség­­gel rendezett baráti találkozó, amelyet a vendégek pantomim­műsora tett még színesebbé. A szovjet sajtótermékek, kiadvá­nyok számára külön böngésző­polcokat készítettek a gyárban. Az elnök szerint a sikeres barátsági élet egyik tartozéka, hogy jól együttműködnek az ugyancsak tagcsoport KHV- val, programokat, kiállítási anyagokat cserélnek, közös rendezv­éényeket tartanak. A már elkészült 1975-ös ter­vekből kitűnik, hogy a felsza­badulás és az MSZBT megala­kulásának 30. évfordulóját méltóképpen akarják ünnepel­ni. A régi és az új Zalát saját fotószakkörük kiállításon mu­tatja be; a KHV-val közösen zenés, műsoros emlékestet ren­deznek, kirándulásokat szer­veznek a felszabadító harcok egy-két színhelyére. A magyar —szovjet barátságért legtöbbet tevő aktivistákat jutalomútra, a Szovjetunióba küldik, és rendszeresen felkeresik a Szov­jet Tudomány és Kultúra Há­zát A klubkönyvtárban folytat­ják a megkezdett kiállítássoro­­zatot a Szovjetunió életéről, gazdaságáról, művészetéről, és művészeti estekre is sor kerül az élménybeszámolók mellett November 7-re nagyméretű, térhatású faliképet készítenek, amelynek eredetije a Forra­dalmi Múzeumban található. A klub programjában nagy­szabású és kisebb, játékos MSZBT-vetélkedők rendszere­sen szerepelnek majd. L. J. Csúcsforgalom a postán A ■hMgcnmd postán, a ka­rácsony előtti legforgalmasabb napokon, a hivatalos leveleken kívül 60 ezer darab üdvözlő­lapot vettek fel, és közel 900 csomagot kézbesítettek. A táv­író forgalom, táviratküldés és az év végi vásárlások miatt az átlagos napi pénzforgalom a duplájára emelkedett. Képün­kön, reggel 6 órakor már osz­tályozzák a leveleket a kézbe- AZ ELSŐ MEGBÍZATÁST 21 esztendővel ezelőtt, a nagy­­kanizsai járási pártbizottságon kapta: segítse a pártalapszer­­vezeti vezetőségek munkáját; rendszeres látogatásai során tájékoztassa őket az időszerű kérdésekről, a párt álláspont­járól; ellenőrizze a határoza­tok helyi megvalósítását és tá­jékozódjon az adott területen élő embereket foglalkoztató kérdésekről, s szerzett tapasz­talatairól számoljon be. A já­rási pártbizottság aktivistája­ként négy évig járta a mező­­gazdasági jellegű pártszerveze­teket Varró Dezső. Érvelt, vi­tázott, agitált, sokszor éjsza­kába nyúló beszélgetéseket folytatott a helyi vezetőkkel, az emberekkel, míg végül kö­zös nevezőre jutottak. A hely­színen szerzett tapasztalatok birtokában nemcsak az észre­vételeit közölte a járási párt­vezetéssel, hanem a saját el­képzelését is hozzáfűzte: ho­gyan, milyen módon lehetne ezt vagy azt a kérdést az adott területen megoldani. Aztán a megyei tanácsra került dol­gozni, ahol a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály üzemész­­ettjeként folytatta tevékeny­ségét, mint a megyei pártbi­zottság aktívája. — Nagyon sok és sokféle emberrel ismerkedtem meg az elmúlt évek alatt — mondja Varró Dezső. — E jó emberi kapcsolatokat hasznosítani tu­dom ma is a munkámban. Az aktivista munkája soha nem volt könnyű. Sokszor ütköztek a nézetek, a mezőgazdaság át­szervezése idején bizony még párttagokkal is vitáztam, mert ők sem akarták megérteni, hogy nekik lesz jobb a nagy­üzemi termelés. Hogy hara­gudtak-e rám emiatt? Volt olyan ismerősöm, akivel az­előtt jó kapcsolatot tartottunk, de a tsz-szervezést követően ez meggyengült. Aztán az ered­mények, a tények minket iga­zoltak." Ma már ha találko­zunk, csak mosolygunk az ak­kori dolgokon. Olyanok is van­nak, akik azóta rendszeresen felkeresnek. Osztoznak öröm­ben, bánatban. Tanácsot, ja­vaslatokat kérnek egyéni dol­gaikban, n ez nagyon jó önél. A bizalom jele ez, s nemcsak nekem szól, hanem annak a politikának, amit képviselnek. NO PERSZE az idő sok min­dent megszépít, s bizonyos idő távlatából másként is ítéli meg az ember a dolgokat Így van ezzel a pártmunkás is, aki ma könnyed hangon említi azt a forradalmi átalakulást, amely­nek aktív részese volt, s az­óta is tevékeny harcosa, ő ugyanis mindig mezőgazdasági pártalapszervezeteket patro­nált, a termelőszövetkezetek­ben segítette megértetni, való­ra váltani a párt célkitűzéseit. — Emiatt helyzeti előnyöm is van azokkal szemben, akik nem mezőgazdasági területen dolgoznak — mondja. — Most is tsz-pártszervezetet, a pacsait segítem. S tekintve, hogy a tényleges munkám is a falu­hoz kötődik, így többségében ismerem a politikai és a gazda­sági vezetők mellett a szövet­kezetek anyagi helyzetét is, ami sokat jelent a politikai munkában Ahány ház, annyi szokás — tartja egy régi mondás. Ez némi módosítással vonatkozik a szövetkezetekre is. Mind­egyiknél más és más az adott­­ság ezáltal más a gond, a ‘’onagosítás módja is. Ebben a pártszervezetek sokat tesznek, segítik a tsz-ek vezetőit, s az együttes erőfeszítések ered­ményeként születnek az újabb és újabb sikerek. — Nem adják könnyen eze­ket a sikereket — sóhajt Var­ró Dezső. — Mindenkor meg kell érte küzdeni. Nézzünk egy példát. A szövetkezetek bebi­zonyították, hogy életképesek, magasabb szintű termelést, életszínvonalat biztosítanak, mint valaha az egyéni parcel­lák. Ebből nyilvánvalóan kö­vetkezik, hogy a további előre­lépés, a nagyobb, koncentrált szövetkezetei­ létrehozása, ahol üzemszerűen lehetséges a ter­melés. Ezzel egyet is értenek mindenütt addig, amíg az egyesülésről nem esik szó. Ak­kor, ha nem is olyan, mint a szervezés idején, ha savós meggyőzésre van szükség, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a szó legszorosabb értelmében nagy­üzemi legyen, mert ezt diktál­ja a fejlődés. Igen, az élet rohamtempóban halad, s nem szabad lemarad­ni, mert az nemcsak az adott közösségnek, hanem mindany­­nyiunknak kárt okoz. Időben felismerni a feladtokat, bátran cselekedni — ez az előrehala­dás útja. Erre utalnak a kong­resszusi irányelvek is, ame­lyek valóra váltásában mind­annyiunknak ezernyi teendője lesz. — SOHA NEM FÉLTEM at­tól, hogy mint aktivistának nem lesz dolgom — mondja Varró Dezső. — Vannak ugyan egyes kampányfeladatok, ame­lyek után jólesik egy kis szusz­­szántás, de az csupán erőgyűj­tés a hétköznapok sokrétű munkájához. Mert az van bő­ven, nem is nagyon kell ke­resni. Sokat tettünk már a fej­lődés érdekében, de még töb­bet és főleg jobban, következe­tesebben kell dolgoznunk még újabb sikerekért. Takács Hmm A PÁRT AKTÍVÁJA Az év utolsó munkanapján a megye üzemeiben Az év utolsó munkanapja a folyamatos termelés mellett egy kicsit a számvetésé is. A megye üzemeiben a tegnapi napon sem szünetelt a munka, és legtöbb helyen már az idei, 1975-ös tervek valóra váltásán dolgoztak. A gépsorokat javították, ké­szítették elő a Kanizsa Bútorgyárban az 1975-ös évre. Gél József műszaki igazgatóhelyettes vál­lalkozott a múlt esztendő rö­vid értékelésére, amely ös­szességében sikeresnek mond­ható. A rekonstrukció utáni első teljes gazdasági évben az eredetileg tervezett mennyisé­get túlteljesítették, ebben az évben 494 millió forint értékű bútort készítettek. A szervezési intézkedések hatásosak voltak, a kollektíva áldozatkész együttműködése eredményezte, hogy a kereskedelem igényeit kielégítették, jó minőségű bú­torokat gyártottak, minimális volt a reklamáció. Sikeres bel­földi és külföldi kiállításokon vettek részt, ahol jól vizsgáz­tak a kanizsai bútorok. Az utolsó napokban már a jövő évi termelés feltételeinek meg­teremtésén dolgoztak. Rekordév volt az elmúlt esz­tendő a fűtőolajat készítettek. Ezzel együtt a vállalat export- és belföldi kötelezettségeinek ma­radéktalanul eleget tett. Az év legkiemelkedőbb ese­ménye a vállalatnál a benzin­gyártásra való felkészülés volt, amelynek keretén belül kong­resszusi munkaversenyben el­készítették az etilezőt. Ugyan­csak a szocialista brigádok húzták fel az új orvosi rende­lőt is. Eleget tett éves célkitűzésé­nek a Zalai Kőolajipari Vállalat házató­ján is, ha a bitumenből elérte­ a 300 ezer tonnás ter­melést, és rekordgyártás volt fóliás bitumenből is, kereken 20 ezer tonna hagyta el a gyá­rat A megyeszékhelyi válla­latnál egyébként az év utolsó munkanapján 850 tonna nyers­olajat dolgoztak fel, amiből 50 torna benzint, 160 tonna gáz­olajat, 450 tonna bitument, és a fennmaradó mennyiségből Zala megyei Állami Építőipari Vállalat is. Az elmúlt évben 1056 lakást készítettek és adtak át tulaj­donosaiknak. Emellett orszá­gos kiemelt beruházásokon — mint a zánkai úttörőtábor, a nagykanizsai Egyesült Izzó — dolgoztak. Az év utolsó mun­kanapján e munkahelyeken kívül még a tapolcai bauxit­­lakóépü­leteknél, valamint a zalaegerszegi és nagykanizsai lakásépítkezéseknél tartottak műszakot. December 20-ra teljesítette szállítási szerződéseit a Nagykanizsai Finommechanikai Vállalat A vállalati tervet — 180 mil­lió forint volt — az előzetes értékelések alapján 5—6 száza­lékkal túlteljesítették. A bake­lit- és a szekrénygyártó üzem az év közbeni akadozó alap­anyagellátás miatt elmaradt a tervtől, de a lámpa- és az ion­üzem a sajátját túlteljesítette, s így összességében az évről évre dinamikusan fejlődő ka­nizsai vállalat az idén ismét lépett egyet A megnövekedett feladatokat kevesebb létszám­mal teljesítette, nagyot javult a termelékenység. Mit hozott önnek 1974? Munka­vélemények a névről Amit akartam, azt elértem ebben az évben. Házat építet­tünk, sikerült beköltözni, ami­korra terveztük és részben be is bútoroztuk már. Másfél éves kisfiam van, a feleségem gép­írónő. Egyébként most otthon van a kicsivel gyermekgondo­zási szabadságon. Nem volt könnyű megszerezni és elérni azt, amink most van, de a dolgok úgy sikerültek, aho­gyan szerettük volna. Az én fi­zetésem ebben az évben ezer forinttal volt több, mint ko­rábban. Nem azért mondom, de meg is kellett dolgoznom érte Normában dolgozunk, ugyanis... Bolla Géza esztergályos fe­lelte ezt a címben feltett kér­désre a Ganz-MÁVAG zala­egerszegi gyáregységében, egy délelőtti­ rövid cigarettaszü­netben. — Négyhónapos kisfiam van, nekem őt hozta ez az év és érthetően emlékezetes is marad — mondta Czigány Ró­bert főművezető. — Tavaly nősültem, negyvennégy éves vagyok. — Úgy tudom, szombaton volt az új szövetkezeti laká­sának műszaki átadása és né­hány hét múlva beköltözhet­­nek. — Igen. Ez is nagy esemény, mely ehhez az évhez kötődik, de azért számomra nem mér­hető az előbbihez. Másrészt, ami a közeli beköltözést. illeti, egyelőre azért nem is annyira biztos a dolog. A tanácsi építő­ipari vállalat ugyanis előbb építtette fel a házat, mint szá­mítottuk és utak egyáltalán nincsenek az épület körül. Előbb ezt a problémát kell megoldani, azután gondolha­tunk beköltözésre... ★ Varga György a Gam-MÁVAG tanműhelyében mű­vezető. A kérdésen tűnődött kicsit, aztán azt válaszolta, hogy lényegében minden év hoz valamit, ami — ha nem is szenzáció, de előrelépés vala­miképpen. Ők a feleségével szintén lakásra gyűjtenek, ■ miután gyerek nincs, kerek hetvenezret kell majd egy ösz­­szegben lefizetniük. Ez év feb­ruárjában adták be a lakáské­relmet a vállalathoz — ked­vezményes munkáslakás-akció keretében szeretnének rendes otthonra szert tenni.­­ Tizenötezer forint híján együtt van már a pénz. Körül­belül hetvenhatban várhatjuk, hogy lakást kapunk, addigra együtt is lesz a szükséges ösz­­szeg. Ez az év tehát a nagy el­határozások, tervezgetések és és a gyűjtés éve volt Semmi nagy dolgot nem mondhatok róla, mégis úgy érzem, hogy tartalmas, szép esztendőnk volt. Gáspár Judit csinos, fiatal szövőnő. Halk szavai, szerény­sége láttán-hallatán bizony alig gondolhatnánk, hogy az ebben az évben alakult brigád­juk a Kőbányai Textilművek zalaegerszegi gyáregységének egyik legjobban dolgozó kol­lektívája lett. Gáspár Judit ugyanis bri­gádvezető­­ volt. Nem váltot­ták le, nem is fáradt bele a munkába,, hisz mint mondta, a közös sikerek csak újabb tet­tekre sarkallták, hanem egy hónappal ezelőtt más terület­re helyezték, oda, ahol most jobban szükség van a munká­jára. Beszélgetésünk során csen­desen megjegyezte, hogy az el­múlt év számára az eddigi leg­mozgalmasabb esztendő volt. — Miért? — kérdez vissza. — Talán első helyen a brigádot említem, hiszen csak titkon reméltük, hogy a tavaszi meg­alakulás, és a kezdeti lendület az év végére ilyen eredményt hoz. A november hetediki érté­keléskor a Rákóczi Ferenc bri­gádot említették az elsők kö­zött, mint akik jó munkát vé­­geztek. — Az ifjúsági parlamentjü­kön is történt valami, amit gondolom szívesen említ. — Igen, április 25-én kap­tam meg életem első Kiváló Dolgozó kitüntetését — Magánélet... ? — Menyasszony lettem. És azt hiszem főleg ezzel együtt mondhatom, hogy 1974 a leg­szebb évem volt... Az egyéni boldogulás for­rása a közös vagyon gyarapo­dása. Ezt a régi aranyigazsá­got ékesen példázza Váti Fe­renc elektroműszerész négy­éves számvetése a Zalaszent­­gróti Rekord Ruházati Szövet­kezetnek . Amikor kilenc esztendő­vel ezelőtt, idejöttem, ismerve azt az egyenletes fejlődést, amit a szövetkezet elért, arra gondoltam, hogy nemcsak a számításomat találom meg szü­lőfalumban, de az egyéni bol­dogulásom, terveim is az itt végzett munka nyomán vál­hatnak valóra — mondja Váti Ferenc. — Felejthetetlen marad az idei május a számunkra — mondja lelkesen. — Akkor költöztünk és szüleink segítsé­gével sikerült bebútoroznunk, gépesítenünk a háztartásun­kat. Vettünk televíziót is, mert a lakásért fizetendő tör­lesztés mellett futja a kerese­tünkből a jó megélhetésre is. — Mit hoz a jövő, milyen álmokat dédelgetnek a boldog Váti-családban? — Csinosítgatjuk az ottho­nunkat, s a kislányunknak testvérkét akarunk majd — említi Váti Ferenc. — No és úgy gondoltuk, hogy ha már megvan a kicsi, akkor jöhet a kocsi is. Szépen keresünk és hiszem, hogy munkánk nyo­mán ez a mai álom is meg­valósul az előző években el­képzelt célkitűzésekhez ha­sonlóan.

Next