Zalai Hírlap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

2 Herczeg Károly SZOT főtitkárhelyettes ünnepi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról.) Nálunk ehhez megvannak a feltételei­. Világos és reális célunk, programunk van, amelyet a párt XI. kongresszusa határo­zott meg: célul tűztük ki a fejlett szocialista társadalom felépítését. Népgazdaságunk reális ter­vekkel rendelkezik, amelyet népünk cselekvő ereje és tisz­tességes, odaadó munkája vált valóra évről évre, napról nap­ra. Gazdasági fejlődésünk eredményeit nem utolsó sor­ban a szocialista együttműkö­dés révén, a baráti országok­tól kapott kölcsönös támoga­tás hitelesíti. Az idei népgaz­dasági terv megvalósítása kü­lönösen nagy jelentőségű. A magyar munkásosztály és dol­gozó népünk tettrekészségére, szorgalmas munkájára építve képesek vagyunk idei gazda­sági feladatainkat jól elvégez­ni. Ennek legnagyobb tanúbi­zonysága a szocialista brigád­vezetők V. országos tanácsko­zásán is kialakult egyértelmű vélemény és állásfoglalás. Az a kezdeményezés, amely az el­múlt hetekben a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére ki­bontakozott munkaversenyben öltött testet: munkások, pa­rasztok, értelmiségiek tíz- és százezrei dolgoznak terveink gyakorlati megvalósulásáért. Tisztelt elvtársnők, elvtár­sak! Nagyszerű, nemes céljainkat csak akkor tudjuk megvalósít­­­tani, ha béke van a világon, ha biztosítottak a munka kül­ső feltételei is. Az elmúlt esz­tendőkben a szocializmus, az internacionalizmus erőinek térnyerésével kedvező válto­zások jöttek létre a nemzet­közi életben. A békés egymás mellett élés lenini elve mind­inkább tért hódít az orszá­gok nemzetek kapcsolatában. Az enyhülés folyamata — bár népi töretlenül —, napról napra erősebb és egyre inkább visszafordíthatatlanná válik. Az a békeprogram, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszu­sa megerősített és továbbfej­lesztett, a helsinki tanácsko­zás révén egyre inkább az európai országok, s a világ más-más társadalmi körülmé­nyek között élő népei számára is a békés egymás mellett élés normája lesz. A hidegháború­ra törekvő erők még oly nagy erőfeszítése sem tud változ­tatni az emberiség alapvető vágyán, azon történelmi folya­maton, hogy az ember mun­kára, életre és boldogságra született. A kapitalista társadalmi rendszer elhúzódó belső bajai, a létbizonytalanság, a nyo­masztó munkanélküliség fo­kozza a terheket és kiábrán­dulást szül. Ez növeli a mono­póliumok elleni harcot az el­nyomottakban, a munkások­ban és a tőkés társadalmak más haladó rétegeiben. Mind nagyobb a szocializ­mus vonzereje, erősödik a tár­sadalmi változások igénye a kapitalista országok lakossá­gában. Ezt a körülményt a tő­kés rendszer szószólói, propa­gandistái semmiféle figyelem­elterelő manőverrel, mester­kedéssel megváltoztatni nem tudják. A májusi eszme ereje, a nemzetközi munkásosztály együttes fellépése, növekvő te­kintélye — párosulva a szocia­lista világrendszer és a Szov­jetunió erejével és befolyá­sával — biztosítóim annak, hogy Európában, de az egész világon a békés élet érvénye­süljön. Kedves elvtársnők, elvtár­sak! őszinte tisztelettel köszön­töm dolgozó népünket május elsejének előestéjén. Erőt és jó egészséget kívánok, sikere­ket a munkában, boldogságot a családi életben és egyéni sorsokban. (MTI). Feloszlatták kilenc szövetségi állam parlamentjét Indiában Új-Delhi (MTI). A Dzsanata párti új indiai kormány szom­batra virradóra felkérte Ra­­szappa Danappa Dzsatti ügy­vezető államelnököt arra, hogy oszlassa fel kilenc északi szö­vetségi államban a kongresz­­szuspárti többségű törvényho­zást, és ezekben az államok­ban júniusra írja ki a helyi választásokat. Előzőleg a Legfelsőbb Bíró­ság elutasította néhány szövet­­ségi államnak azt a kérelmét, hogy a központi kormány ne legyen jogosult az állami par­lamentek feloszlatására. Új-Delhi (MTI): Dzsatti, In­dia ügyvezető államelnöke egy­napos huzavona után mégis engedett a Dzsanata-párti in­diai kormány azon követelésé­nek, hogy oszlassák fel 9 észa­ki szövetségi államban a kongresszuspárti többségű tör­vényhozást. Dzsatti, aki maga a Kongresszus Párt tagja, meg­próbálta halasztgatni a kor­mány követelésének teljesíté­sét. Miután azonban az alkot­mány előírásainak megfele­lően jóváhagyta a kormány nyilatkozat-tervezetét, Deszai miniszterelnök bejelentette a­­ szövetségi állam parlament­jeinek feloszlatását. A döntés alapján az érintett államokat — a valószínűleg júniusban sorra kerülő válasz­tásokig ----a fővárosból, Új-Delhiből fogják irányítani. Az érintett 9 állam: Nyugat- Bengália, Bihar, Uttar Pra­desh, Haryana, Himachal Pra­desh. Punjab, Rajasthan, Madhya Pradesh és Orissa. ★ Május 11-re a fővárosi bí­róság elé idézték Szandzsai Gandhit, Indira Gandhi volt miniszterelnök fiát. A bíróság Vazsner egy, a rendkívüli álla­pot idején letartóztatott politi­kus feljelentése alapján jár el. A politikus azt állítja, hogy bebörtönzéséért Szandzsai Gandhi a felelős, és hihetőlen amiatt tartóztatták le, hogy annak idején Szandzsi és egy d.', le L' o­ il m­i akart kötni egy amerikai vál­lalattal, s ezt Varsner elle­nezte. Ez az első eset, hogy a rend­kívüli állapot idején viselt dolgai miatt bírósági eljárást indítottak a miniszterelnök­­asszony fia ellen. Egyébként az új kormány már kineve­zett egy bizottságot, amelynek feladata kivizsgálni a Szand­zsai irányítása alatt álló Ma­­ruti Limited autógyár tevé­kenységét vizsgálja. ZALAI HÍRLAP Szárkisz:Arafat eszmecsere Bejrút (MTI): Eliasz Szár­kisz, Libanon köztársasági el­nöke, szombaton két óra hosz­­szat tárgyalt Jasszer Arafat­­­tal, a Palesztina­ Felszabadí­­tási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának elnökével. Jól ér­tesült körök szerint Szárkisz arra kérte Arafatot, hogy csökkentsék a PFSZ bejrúti táboraiban levő fegyveresek számát. Indítványozta, hogy 1000 táborlakó közül csak 7 vi­selhessen könnyűfegyvert, s a többieket vagy szereljék le, vagy irányítsák az ország déli részén létesített palesztin me­nekülttáborokba. Egyelőre nem ismeretes, hogy Jasszer Arafat milyen választ adott Szárkisz javasla­tára. A Libanoni Haladó Szocia­lista Párt vezetősége szomba­ton Bejrútban Valid Dzsumb­­lattot, a meggyilkolt baloldali libanoni vezetőnek, Kamal Dzsumblattnak a fiát válasz­totta ellenszavazat nélkül a párt elnökévé. GISCARD D­ESTAING KÖZ­­TÁRSASÁGI ELNÖK ural­mát, Raymond Barre kormá­nyának fennmaradását már nem csupán balról fenyegetik ellenzéki erők. Jacques Chi­­rac-nak, az újdonsült párizsi polgármesternek, egykori mi­niszterelnöknek, a gaulleista RPR vezérének alig titkolt ter­ve, hogy Giscard d’Estaing helyére kerüljön, s ő mentse m­eg a francia tőkés rendet az egyesült baloldal rohamaitól. A héten is így járt el: amikor Raymond Barre új programját a nemzetgyűlésben szavazásra bocsátották, Chirac hívei előbb nem akarták elfogadni, csak az utolsó pillanatban, heves vita után szavaztak bizalmat a kormányfőnek és elképzelé­seinek. Barre ki is fakadt: „Vagy megvan a bizalom, vagy nincs! A bizalmat nem lehet Pham Van Dong Moszkvában Moszkva (MTI): Pham Van Dong, a Vietnami Kommunis­ta Párt KB Politikai Bizottsá­gának tagja, miniszterelnök, hivatalos franciaországi láto­gatását befejezve, szombaton este Párizsból — úton haza­felé — Moszkvába érkezett Befejeződött az EGB 32. ülésszaka Genf (MTI): Genfben szom­baton hajnalban zárótanácsko­­zással befejeződött az EGB (Európai Gazdasági Bizottság) 32. ülésszaka, amely korábban fontos határozatokat foga­dott el A résztvevő államok képvi­selői a Szovjetunió javaslatá­ra elhatározták azt, hogy ren­dezzenek össz-európai kong­resszust a környezetvédelem­ről. Az EGB jövő évi üléssza­kán döntenek a találkozó idő­pont­járól Az amerikai külügyminiszter beismerése Az Egyesült Államokban még folytatódik az állampolgári jogokért a­karó Washington (MTI). Cyrus Vance amerikai külügyminisz­ter szombaton, a georgiai egye­temen mondott beszédében az amerikai külpolitika és az em­beri jogok kérdésével foglal­kozott Vance megfogalmazásai vi­lágosan mutatták: az új ame­rikai kormány tompítja az „emberi jogok védelme” ürü­gyén a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió ellen indított propaganda-hadjára­tát. A külügyminiszter arra helyezte a hangsúlyt, hogy az emberi jogok védelme „vala­mennyi ország feladata, nem­csak keveseké”, és elismerte: „Szerte az Egyesült Államok­ban folytatódik még a harc az állampolgári jogokért”. Vance diplomatikusan meg­indokolta, miért hagyott fel a Carter-kormány a jogsértések bírálatával a különböző, Wa­shingtonnal szövetséges dikta­túrák vonatkozásában. „Fogé­konynak kell lennünk saját biztonsági érdekeink iránt” — mondotta. A külügyminiszté­rium szóvivője a napokban erősítette meg: több mint 120 millió dollár korábban meg­szavazott amerikai katonai se­gély vár még folyósításra Chi­lének, s nincs terv arra, hogy a fasiszta juntának előirány­zott támogatás folyósítását megakadályozzák. Vance hangoztata, hogy kor­mányának nem célja beavat­kozni más országok belügyei­­be, de ismét hivatkozott Car­ter korábbi indokolására, amely szerint „az emberi jo­gok helyzete nem lehet kizá­rólag belügy”. A külügymi­niszter e vonatkozásban szólt arról, hogy az Egyesült Álla­mok a helsinki ajánlások vég­rehajtásáról tárgyaló belgrádi értekezleten is az „emberi kapcsolatok kérdéseit” kívánja szorgalmazni. Az amerikai külügyminiszter említést sem tett a belgrádi értekezleten napirendre kerülő többi kér­désről. Befejeződtek a pártközi megbeszélések az FKP és az FKP között Róma (MTI): Befejeződött az Olasz, illetve a Francia Kommunista Párt főtitkára, Enrico Berlinguer és Georges Marchais megbeszélése, amely pénteken reggel kezdődött Ró­mában. „Először beszéltünk pártközi megbeszélésen az olasz és francia államközi kapcsola­tokról is — jelentette ki figye­lemre méltó módon újságírók­nak Marchais. — Tehát a két országot érintő bizonyos kér­désekről abban a távlatban, hogy pártjaink esetleg kor­mányszerephez jutnak.” Az OKP részéről Paretta, a KB titkára ezt, bár közvetettebb formában, megerősítette: „E két párt, ha nincs is kormá­­nyon, nagyon nagy súllyal esik latba mindkét országban, ezért felelősséggel tartozik az ál­lamközi kapcsolatok alakulá­sáért is” — mondta. A szóba került nemzetközi kérdések kapcsán megfigyelők kiemelik. A francia kommu­nisták a közelmúltig elutasító álláspontra helyezkedtek a kö­zös piaci intézmények, például az európai parlament közvet­len választása iránt. Ebben legutóbb némi változás tör­tént. Marchais kijelentette, az FKP kész hozzájárulni a vá­lasztásokhoz, ha az európai parlament hatásköre nem bő­vül, s „nem fenyegeti Francia­­ország nemzeti érdekeit”. Az OEP évek óta a közös piaci intézményekben való részvétel mellett van, s támogatja a közvetlen nyugat-európai vá­lasztások gondolatát is, mivel csak nyugat-európai szinten látja elérhetőnek a monopó­liumok hatalmának korlátozá­sát. A jelenlegi megbeszélés a jelek szerint közelítette a két párt álláspontját e kérdésben. Mindketten kizárták, hogy az 1978-ban esedékes választáso­kon közös szervezettel lépje­nek fel (mint a keresztényde­mokraták, vagy a szocialisták), de közös, illetve egyeztetett programmal. A helsinki konferencia zá­róokmánya, a közelgő belgrá­di találkozó kapcsán a két kommunista vezető egybe­­hangzóan úgy foglalt állást, hogy a záróokmány rendelke­zéseinek teljes és maradékta­lan végrehajtását kell szorgal­mazni Európa mindkét felén, s hogy a záróokmány egyes részeit kiragadva propaganda­háborút folytatni (mint pél­dául az emberi jogok kérdésé­ben) nem szolgálja az európai enyhülés és együttműködés ügyét KORM­ÁNYV­ÁLÓSÁG PÁRIZSBAN? A SZOVJET—INDIAI KAPCSOLATOK NAPJA­IVK TERRORIZMUSÁNAK POLITIKAI HÁTTERE szeletenként megadni . ..” Giscard di Estaing egy tévényi­latkozatban elismerte a hely­zet súlyosságát, mégis kijelen­tette, hogy Barre kormánya a helyén marad, mert a gaul­leista alkotmány szerint csak akkor bukhatna meg, ha a nemzetgyűlés abszolút többsé­ge­­ellene foglalna állást, ez pedig a parlament mai össze­tételében elképzelhetetlen. Természetesen meg is gon­dolják például a gaulleisták, hogy „kollektív öngyilkossá­got” kövessenek el a kormány megbuktatásával. Hiszen olyan a gazdasági és szociális hely­zet hogy a választók többsége, ha most kellene az urnákhoz járulnia, a baloldal jelöltjeire adná voksát. A héten akkora sztrájk volt, amilyenre évek óta nem került sor: nem volt villanyáram, nem közlekedtek a vonatok és a metró, sok gyárban leálltak a gépek, a hi­vatalokban is szünetelt a munka. Ez volt a népi válasz a Barre-kormány stabilizációs tervére, amelyről általános a vélemény: képtelen megfékez­ni az inflációt és nem vet vé­get a munkanélküliségnek. Tulajdonképpen csak 12 hóna­pos haladékot akar nyerni a kormány. A jövő év tavaszán esedékes általános választáso­kig lélegzethez kellene jutnia. AZ INDIAI VÁLASZTÁ­SOK MEGLEPŐ EREDMÉ­NYE: a Kongresszus Párt sú­lyos veresége. Indira Gandhi asszony bukása után olyan vélemények hangzottak el, hogy Deszai kormánya jobbra és Amerika felé „nyit” majd. Ilyen helyzetben különös fi­gyelmet keltett, hogy Új-Del­hibe látogatott Andrej Gro­­miko szovjet külügyminiszter. Vadzspajival, az új indiai kül­ügyminiszterrel folytatott esz­mecseréje idején áttekintette a két ország kapcsolatait. Mint a szovjet sajtó rámutatott: „A szovjet—indiai kapcsolatokban nem csak a múlt eredményes, hanem ezek a kapcsolatok nagy jövő előtt is állnak.” Gromiko és vendéglátója meg­erősítette: a szovjet—indiai barátsági és együttműködési szerződés alapján kívánják to­vábbfejleszteni a két nép ba­rátságának szálait. A külügy­miniszteri tárgyalásokkal egy időben két új megállapodás aláírására került sor: a gazda­sági és műszaki együttműkö­désről, továbbá a hírközlésben való együttműködésről. Ugyancsak ez alkalommal szü­letett meg szerződés egyes áruk ez évi kölcsönös szállítá­sáról.­ Nem csak protokolláris eseménynek számít, hogy De­szai, az új kormányfő fogadta a szovjet vendéget. A szovjet sajtó megállapít­ja, hogy az imperialista körök számításai nem váltak be, a szovjet—indiai viszonyban nem következett be az az el­hidegülés, amelyet az indiai belpolitikai változások után a két nép közötti barátság ellen­zői vártak. A szovjet—indiai külügymi­niszteri találkozó alkalmával megvitatott nemzetközi kérdé­sekben vagy azonos, vagy egy­máshoz közelálló álláspontok alakultak ki. Olyan fontos té­mák szerepeltek a napirenden, mint a leszerelés, a közel-kele­ti válság, a dél-afrikai helyzet és az Indiai-óceánnak béke­övezetté változtatása. golyókat röpítenek ügyészek és ügyvédek fejébe, elrabolnak minisztert és egye­temi tanárt, autógyári vezér­­igazgatót és politikust —, a terrorcselekmények listája napjainkban egyre bővül. A terror mindenképp elítélendő, de észre kell venni, hogy a becsületes,­­ az eseményeket azonban csak felszínesen fi­gyelemmel kísérő embereket bizonyos sötét erők a maguk sötét politikai céljaira akarják kihasználni a terrorizmus el­marasztalása révén. Nézzük az NSZK példájét! Buback főállamügyész gyilko­sainak keresése közben az igazi baloldal tagjaira is le akarnak sújtani, vagy leg­alábbis a közvéleményt a bal­oldali pártok ellen akarják fordítani. Ugyanakkor a ter­rordráma arra is jó, hogy el­feledtesse a lehallgatási bot­rányt, amelybe majdnem bele­bukott a belügyminiszter .. . Miért kellene a polgár jogai­nak megsértése ellen ezen a címen tiltakozni, amikor ugye­bár a terroristák ellen irá­nyult a telefonlehallgatás? A nyugatnémet politikai légkör egyre romlik, a jobbratolódás nyilvánvaló. Mindez a terro­rizmus elleni harc jogcímén, ürügyén. Az olasz példák között akad egészen egyértelmű is. Go­lyóktól találva, holtan esik össze a Torinói Ügyvédi Ka­mara elnöke. Utána csöng a telefon egy szerkesztőségben, feljegyzik az ismeretlen tele­fonáló szavait: „A vörös bri­gádok vállalják a felelőssé­get ...” A nyárspolgár meg­ri­a­sztására elég a jelző: „vö­rös” ... Valójában olyan szél­sőséges csoportokról van szó, amelyek az antikommunizmus céljainak szolgálatában igye­keznek zavart kelteni, próbál­ják riogatni a kisembert. Olaszországban úgyszólván küszöbön állhat a kommunis­ták bevonása a kormányba­­, ez ellen hangulatot kelteni az ellenségnek, úgy látszik, min­den eszköz jó. Még a terror is, a manipulált terror, a meg­annyi, provokációnak minősít­hető terrorcselekmény. A polgári, jobboldali kormá­nyok rendszerint a maguk ja­vára akarják és tudják fel­használni, hogy ők tűnhetnek a kispolgár szemében, „A tör­vény és a rend” védelmezői­nek. Ezért szgorítja a nyomo­zói, rendőri tevékenységét a nyugatnémet kormány. Az olasz válság mélyebb. Ott már nem tudja a kereszténydemok­rata kisebbségi kormány a maga javára kisajátítani „a törvény és a rend” fogalmát: valamennyi demokratikus párt együtt sürgeti, hogy fog­ják le a gyilkosok kezét. Pálfy József : 1977. mftim . A TÜNTETŐK A MINISZTERELNÖK LEMONDÁSÁT KÖVETELIK Súlyos zavargások Pakisztánban Rawalpindi (MTI): Ismét ] súlyos zavargások robbantak ki szombaton délelőtt Rawal­­pindiben, miután az ellenzéki pártok tüntetési felhívást bo­csátottak ki. Ezzel Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnököt próbálják lemondásra kény­szeríteni. . A felvonuló tüntetők kisebb­­nagyobb csoportjai összecsap­tak a kivezényelt rendfenntar­tó erőkkel. Néhány lakóne­gyedben barikádokat emeltek, és az összecsapások nyomán több helyen tűz ütött ki. A rendőrök könnygázgráná­tokkal tartóztatták fel a Bhut­to miniszterelnök rezidenciája felé tartó tüntetőket. Az ellenzék az általános vá­lasztások megismétlését köve­teli, részt kíván venni egy fel­állítandó, ideiglenes kormány­ban, sürgeti a parlament fel­oszlatását, a területi kormány­zók lemondását, és az új vá­lasztási bizottság felállítását. Rawalpindi (MTI): A rendőr­ség háziőrizetbe vette szomba­ton Pir Pagarot, a Pakisztáni Nemzeti Szövetség ügyvezető elnökét. Az ellenzéki vezető nem hagyhatja el szállodai lakosztályát, így akarják távol tartani a városban folyó za­vargásoktól. Rawalpindiben szombaton egész nap elszigetelt, de annál hevesebb összetűzések voltak az ellenzéki tüntetők és a kor­mányerők között. A kormány­­nyal szemben álló lázongók köveket és tűzbombákat haji­­gáltak, felgyújtották a rendőr­ség egyik köz­ponti épületét is. Több helyen megrongálták a kigyulladt épületek oltására­­ kivezényelt tűzoltókocsikat is.

Next