Zalai Hírlap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-19 / 91. szám
1980. április 19. 80 áruház, 700 üdülő, vendéglő Készül a kereskedelem az idegenforgalmi szezonra Idényelőtti megbeszélésre hívta meg Hévízre a kereskedelem, a vendéglátás és az üdültetés illetékeseit a Somogy Zala megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat vezetősége. Bevezetőben Dévényi Zoltán, a vállalat igazgatója az elmúlt évi tapasztalatokat értékelte. A vállalatnak, miután harminc éve felelős már a Balaton déli partjának ellátásáért, volt tapasztalata, amikor tavaly a területátszervezés következtében Keszthelyt és a járást is átvette. A dolog így sem volt könnyű, hiszen évtizedeken át kialakult szokásokat kellett megváltoztatni, a régi kapcsolatok helyett újakat kialakítani. Ilyen körülmények között is, mint azt érintettek is megerősítették, az átállás zökkenőmentes volt, sőt a korábbi évekhez képest javult az ellátás. A törekvés persze, hogy a lehetőségekhez képest az idén még jobb legyen a helyénvaló. Ezért is idén a korábbi évek gyakorlatától eltérően a vállalat előbb megkezdte a felkészülést az idegenforgalmi szezonra, s ehhez keresett és talált partnereket az értekezleten. A vállalat ebben az évben 3 milliárd 800 millió forint értékű árut tervez forgalombahozni. Ennek 90 százalékát szerződéssel biztosították. Alapvető élelmiszerekből mennyiségi és választéki hiány nem lehet. Édesipari árukból is javul a kínálat, konzervekből egyes cikkek kivételével megfelelő mennyiséget és választékot tudnak biztosítani. Üdítő italokból 5 millió literes és 3 millió kétdecis palackot kínálnak. Bízva a szép gyárban, lesz elegendő napozószer, sportkrém. Egyébként kozmetikumokból néhány import cikket kivéve, bőséges lesz a választék. A szállításokat a túratervnek megfelelően végzik, szükség szerint persze ettől eltérés is lehet. A vállalatnak e célra 52, egyenként 5 tonnás teherkocsi áll rendelkezésére. Gondoskodtak szezonmunkásokról is, mintegy 100 diák és a vállalat egyéb munkahelyéről átcsoportosított dolgozó vesz részt a Balaton parti ellátás biztosításában. Az elkövetkező hetekben közel 80 csemege, szövetkezeti és állami kiskereskedelmi áruház, több mint 700 üdülő, vendéglő raktárát kell feltölteni, majd az egész idény alatt folyamatosan ellátni áruval. Ez a munka szoros együttműködést, az időpontok egyeztetését, a határidők kölcsönös tiszteletben tartását követeli meg. Különös figyelmet igényel a hétvégekre várhatóan nagy forgalom. A kiskereskedelemnek és a vendéglátásnak is fel kell erre készülni. Úgy is, hogy enged a tavaly esetenként tapasztalt óvatosságból, s legalább azokból az árucikkekből, amelyek szavatossága hosszú, nagyobb mennyiséget rendel. Nemcsak a nagykereskedelmi vállalat ajánlatából, a kiskereskedelem, a vendéglátás és az üdültetés képviselőinek itt is kinyilvánított szándékából arra lehet következtetni: mindent megtesznek azért, hogy a szezon alatt, majd utána is zavartalan legyen az ellátás. Tavaszi—nyári ruházati kínálat A meleg idő beköszöntésével egyszeriben keresettek lettek a tavaszi-nyári holmik. A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint a tavalyinál nagyobb forgalomra van lehetőség, de — mert az import nem bővül — a kínálat kevésbé változatos. A méteráruk közül az olcsóbb, a tömegigényeket kielégítő pamutszövetek kínálata várhatóan megfelel a keresletnek, javul a divatflanellek választéka. A kínálatot nagyrészt kínai kordbársony színesíti, de kapható és érkezik még csehszlovák, francia bársony, NDK-beli karton, Romániából pedig 40 000 méter nyomott, szintetikus kelme. A felső konfekció-kínálat a gyárak, a szövetkezetek alapanyagellátásától, szállítási lehetőségeitől függ. Férfi öltönyökből a tavalyinál 30 százalékkal többre szerződtek. Az összetétel is igazodik a kereslethez, az új árakhoz, fésüsgyapjú öltönyökből például a tavalyinak a kétszeresét rendelték, s a hazai termelést csehszlovák és lengyel import egészíti ki. Hasonlónak ígérkezik a kamaszöltöny kínálat, amelyben a ballagásra lesz elegendő sötétszínű, de kevés a tükörbársonyból készült öltözék. Az árleszállítás nyomán ismét nagyobb kereslet várható a kötött hurkolt alapanyagú női és leánykaruhák iránt ezekből elegendőt rendeltek, de ez az ipar szállítási elmaradása miatt még nem érződik a szaküzletekben. Férfifehérnemű mennyiségben — a pamutpólók kivételével — elegendő lesz, a kínálat több mint fele közel- és távol-keleti országokból származó importáru. A pamutpóló hiányát olcsóbb szintetikus ingpulóverekkel igyekeznek pótolni. Nőd és gyermekfehérnemű van elegendő, csecsemőruházatból is jó ellátás várható. Megjárni minden lépcsőfokot Művelődő gépész-brigád A tervszerűség nemcsak a munkában, hanem a művelődésben is alapkövetelménye a szocialista brigádmozgalomnak. E tekintetben szívderítő és tanulságos példával szolgálhat a Zalaszentgróti Állami Gazdaság központi gépműhelyének dr. Hamburger Jenő nevét viselő, ezüstplakettes kollektívája. Másfél évtizedes múltjuk során szinte mindama lépcsőfokokat megjárták, amelyek híján egy közösség nem juthat elegendő szellemi munícióhoz távolabbi céljai eléréséhez. Az alakulást követő években mi elsősorban a tanulást, s a munkához szükséges új szakmai ismeretek megszerzését szorgalmaztuk — emlékezett a 70-es évek néhány jelentős akciójára Ódor Jenő, aki a kerület egyik alapszervezetének párttitkára. — Miután a szakmaszerzéshez alapfeltétel a nyolc általános elvégzése, a kerületi kihelyezett dolgozók iskoláján több társunk szerzett végbizonyítványt. Kovács György és Mózsi József nevét említi példaként, akik előtt így nyílt meg a lehetőség, hogy mezőgazdasági gépszerelővé képezzék át magukat. A bognártól, a kovácstól az autószerelőig tucatnyi szakma képviselői dolgoznak a Hamburger-brigádban, s miután a gazdaság technikai fejlődése specializálódást követelt a gépszerelőktől, az új szakismeretek elsajátítása volt a következő lépcsőfok. — Sokan itt sem álltak meg, valóságos tanulási láz tört ki egyidőben — folytatta a párttitkár-brigádtag. — Öt volt társunk még az érettségit is sikerrel célozta meg. — Volt brigádtagok? — Valamennyien előreléptek azóta, középvezetők a gazdaságban. Dolgos társak voltak, s ha emiatt sajnáltuk is távozásukat, másrészt örültünk. Lehet-e ösztönzőbb példa az ő sorsuk alakulásánál a tanulás hasznára, értelmére? Most az új brigádvezetőnk a marxizmus—leninizmus esti egyetemre jár. — Az elődöm, Tóth Ferenc sokoldalú, képzett ember volt, én sem akarom rosszabbul tenni a dolgomat — mondja a nevezett, Boros József. — A szép múlt kötelez, azonfelül itt most szinte megújult a kollektíva: nyolc traktoros csatlakozott nemrég a brigádhoz. Sok mindent újra kell kezdenünk. Kiderül, az átszervezett brigád máris egy szép sikerrel mutatkozott be: a minap megnyerték a zalai és a veszprémi állami gazdaságok — a szomszéd megyeszékhelyen rendezett — munkavédelmi vetélkedőjét. A párttitkár jeles tradíciókra figyelmeztet: a Hamburger-brigád az évek során nem egy politikai, szakmai vetélkedő helyi győztese volt. — A munka, a tanulás, a közélet — nyolc párttagunk van — sokat követel a brigádtól, ám tesszük, amit tehetünk — mondja Ódor Jenő. — A tagság jó része bejáró, három környékbeli községből kerül ki, például Jóska is türjei. Otthon is sok a tennivaló, ki-ki gazdálkodik, neveli a családját. Nem könnyű hát szabad estét teremteni a kultúrház látogatására sem mindig, de erre is jut idő olykor. Egy-egy színházi és nótaestet említenek, míg kiállításokat gyakrabban keresnek fel. A párttitkár folklórműsorokat hiányol, amikkel szerinte okvetlenül színesebbé és főleg vonzóbbá lehetne változtatni a társadalmi ünnepek alkalmából tartott megemlékezéseket. A fiatalabb évjáratú brigádtagság gyakrabban jár a Hamburger-kultúrközpont műsoraira, a Relé szocialista brigádklub — jó fórum volt — viszont megszűnt. Kezdeményező kedv, vagy részvétlenség híján? — Erre a népművelőkkel közösen kellene megkeresnünk a választ — szögezte le búcsúzóul a párttitkár. — A folytatásban mi is érdekeltek vágatunk. Magyarán: erre a lépésre is vállalkozna a Hamburger brigád. T. A. ZALAI HÍRLAP A DKG-ban Mapegaz gömbcsap szerelő csarnok építését kezdték meg. Jelenleg a szerkezet összeállítása elkészült a 900 négyzetméter területű csarnokon, mely az év végén kerül átadásra. (Polgár Tamás felvétel Első: a Zrínyi Nyomda A politikai könyvek előállításában részt vevő nyomdák 1979. évi versenyében a Zrínyi Nyomda lett az első. Az Athenaeum Nyomda a második,a Szikra lapnyomda a harmadik, a Kossuth Nyomda a negyedik, a Franklin Nyomda pedig az ötödik díjat nyerte. A Ságvári és a Révai Nyomdát dicséretben részesítették. A verseny eredményét ma délelőtt a Kossuth Könyvkiadó kultúrtermében ismertették, s átadák a díjakat a nyomdák vezetőinek, képviselőinek. Bejelentették, hogy az idén is meghirdetik a politikai könyvek készítésében részt vevő nyomdák versenyét. Minden nap bizonyítanak Fiatalok a zalalövői tsz-ben IRIGYLÉSRE MÉLTÓN fiatalodik a zalalövői termelőszövetkezet aktív dolgozóinak átlagéletkora. Jelenleg 45 év. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 40 százalékban képviseltetik magukat a 35 évnél fiatalabb tsz-tagok, alkalmazottak. — Mi ennek az oka? — kérdeztük a szövetkezet személyzeti felelősétől, Kemény Lajostól. — Sok összetevője van, így csak a legfontosabbakat említeném. Mindennek alapja, hogy jó kapcsolatot építettünk ki Zalalövő és környéke általános iskoláival. Akár most is megtudnám mondani, hogy az idén végző nyolcadikosokból hányan jönnek hozzánk dolgozni. Miért? Mert az iskolások pontosan tudják, milyen feltételek mellett vesszük fel őket. A patronálás így egyben megfelelő utánpótlást is biztosít számunkra — hangzik a válasz, majd további érveket sorakoztat fel Kemény Lajos. Szabó József egyike a gazdaság leguniverzálisabb embereinek. Esztergályosként dolgozik a szövetkeztnél, de ismerik érdeklődését, tudását, s így nem véletlen, hogy most éppen az elkészült modern fűrészműhely értékes gépparkjának beüzemelésén dolgozik. Rábízhattak volna alapvetően más feladatot is — mondjuk világnézeti kérdésekről szóló előadás megtartását — vállalta volna mert munka mellett tanult a marxizmus—leninizmus esti egyetemen. — SOKAN MEGKÉRDEZTÉK MÁR, hogy miért tanulok? Olyankor azt szoktam válaszolni, mert hiányzik. El sem tudnám képzelni az életemet tanulás nélkül és szerintem így kellene godolkodni mindenkinek. Különösen a fiataloknak. Tudatilag sokat tudnának előrelépni. Persze a mindenapi gyakorlatban sem boldogul más, csak aki képezi magát. A technika mindig változik, egyre korszerűbb gépekkel dolgozunk, nem lehet megállni. Bánáti Miklós főagronómus érthetően elégedett a tsz munkaerő helyzetével. Szinte csak dicsérő szóval illeti a jól helytálló fiatalokat. — Vallom, hogy a sajátnevelésű — hozzáteszem a fizikai munkakörből kiemelt és taníttatott — szakemberekkel jobban járunk, mintha valamelyik egyetem, főiskola padjából kerül ide egy kezdő. A helybeliek, ha érdemesek arra és vezető munkakörbe kerülnek, jobban megtalálják a megfelelő hangot a beosztottjaikkal is. Nagyobb a felelősségérzetük és talán az ambíciójuk is. Idővel kiváló gyakorlati szakemberekké válnak — mondja a főmezőgazdász. Természetesen, nem teljesen „önellátók” a zalalövőiek sem. Számviteli főiskolán és más mezőgazdasági felsőoktatási intézményekben jelenleg is tanulnak hallgatók, akiket szerződés köt a zalalövői tszhez. Az idei zárszámadáson választotta a vezetőségi tagok sorába Horváth Károlyt, a karbantartó részleg kőművesét a tsz tagsága. — Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy rám esett a választás és igyekszem továbbra is megfelelni az elvárásnak — mondja a 28 éves fiatalember, akivel az anyagi és erkölcsi elismerésről beszélgetünk. — Úgy hiszem, nálunk nem lehet ok a panaszra. A különböző juttatásokon kívül én például 3500 forintot viszek haza havonta, és mint brigádtag — a Május 1. szocialista brigád tagja — elmondhatom, hogy az erkölcsi elismerést is megkapjuk. Beck József szintén fiatalon lett tavaly a zalalövői tsz központi tehenészeti telepének vezetőhelyettese. Harminckét ember tartozik a keze alá. — Nagy felelősség, de én igyekszem a legjobb tudásom szerint végezni a 300 férőhelyes telepen dolgozók irányítását. Előttük is, magam előtt is mindennap bizonyítanom kell. Ám ez engem inkább doppingol. Kiváncsi vagyok, *t*re vagyok képes? Terveim? Ha befejezem a szakközépiskolát, szeretnék továbbtanulni — mondja Reik József. HÁROM FIATALEMBER vallomása és a gazdaság két iányítójának véleménye alapján már képet lehet alkotni arról, hogy a zalalövői tsz-ben milyen energiákat szabadított fel a fiatalok csatasorba állítása. Végezetül Szabó Józsefnek, Horváth Károlynak, és Beck Józsefnek a következő kérdést tettük fel: — Ha a szövetkezet bármely vezetőjének a helyébe kerülnének, mit változtatnának meg legelőször? — Csökkenteném az adminisztrációt és még felelősségteljesebb feladatokat bíznék a fiatalokra — válaszolta Szabó József. — Az előbbre jutás lehetőségét a fiatalokban látom. Hogy még jobban aktivizálhatók legyenek, abban többet kellene tennie a KISZ-szervezetnek — így Horváth Károly. — Engem a mostani munkaterületem vonz leginkább, így inkább a magam háza előtt söprők, önkritikusan elismerem, van még mit javítani a munkaszervezés terén — hangzott a válasz Beck József szájából. Egyben tehát minden egyetértettek: felelősséggel azon fáradoznának, hogy a közös gazdaság előbbrelépjen. Ha ez a vetés egyszer kalászba szökken, gazdag termést arathatnak a zalalövőiek. Gallai Tibor I Színházi levél Érdeklődő lentiek — jó produkció Lentiben a Népszínház és a Veszprémi Petőfi Színház — valamint egy félamatőr produkció — hat színházi estjéből áll a Sólyom László Művelődési Központ által hirdetett, kissé soványnak tűnő évad, bár reménykednek: talán még egy pécsi produkciót is sikerül lekötni. Bérletet nem is hirdethettek — kaposvári vendégjátékokért rég hiába kilincselnek —, ám a színház iránti helyi érdeklődést jelzi, hogy szerdán minden jegy jószerivel elővételben elkelt a veszprémi társulat második, idénybeli bemutatójára. Csurka István Majális című drámáját láthatta — az egerszegi előadásokat megelőzően — itt a közönség, s a borsos — 44— 48 forint közötti jegyárak ellenére — még a környező községekből, így Rédicsről is számosan érdeklődtek az előadás iránt A városbeli nézők zömét a helyi üzemek dolgozói tették ki, köztük az Épfa-üzemből negyvenen foglaltak helyet a 350 férőhelyes színházteremben. A szünetben alkalmunk nyílt szót váltani a gyár e szépszámú érdeklődőinek néhányával: Árkovics Józsefné — aki a Sólyom László kultúrközpont társadalmi vezetőségében elnöki tisztet tölt be — például jónak ítélte a lenti színházi kínálatot. Hozzáfűzve: várták újra a Nemzetit, amint várnának más színházakat is, s addig, amíg ez a közönség óhaj teljesülhet, színházak híján előadóművészeket hívnak meg egy-egy estre. Bazsika Ferenc és felesége a két műszak és két kisgyermekük mellett — ha lehetséges néhány szabad órát teremteniük — ugyancsak régi színházrajongó. Állították: a fiatal városban mind népszerűbb a színház, s egy-két éven belül alighanem két ennyi program is kevés lesz Lentinek. Velük együtt szinte minden néző nagy várakozással fogadta ezt az új Csurka-darabot. A megkülönböztetett érdeklődésben bizonyára része volt annak is, hogy az előzetes közönségszervező propaganda jóvoltából sokan tudták: tulajdonképpen a korán, 45 évesen, 1976-ban távozott zalai születésű író, a Cserszegtomajról elindult Szabó István tragédiája bontakozik ki a darabbeli Marhás István szerepéből. A magát a Majálisban „az utolsó parasztíró”-ként emlegető írószereplő sorsa — Horvai István kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész vendégrendezésében — korszakok, életfelfogások, álmok és realitások ütközését sejtette. Nem tudom, így zajlott-e le a valóságban is a nagy tehetségű, meghasonlásában önkéntes száműzetést választó író és ez az alkohol, s az illúziók rabságából menteni igyekvők sorsdöntő találkozása. Bizonyosan kevésbé volt ennyire irodalmias ez az utolsó reményt megcsillantó, Szabó— Marhász önpusztító közegéből még egyszer kiragadó kísérlet. Feltehetően nem volt az eseménynek egy olyan csábító — és mondom: irodalmi közhelyeket idéző — „katalizátora” sem, mint a darabbeli néma dizőz, akit Takács Katalin sok leleménnyel jelenített meg a színen. S nyilván társnője az irgalmasságban, vagyis Joli is merőben más — tompább és mohóbban céltudatos — a mindennapi életben. (Görbe Nóra elragadó, reményt vesztett vadócára sokáig emlékezhetünk!) De nem is fontos a tények és a darabbeli mentőakció öszszevetése, sokkal lényegesebb volt Marhás és Vámos — az egykori társ — végszóra felizzó, Csurka helyzetelemzését, (ön) számvetését is nyújtó perlekedése. Marhás maga vallja be, hogy már nem képes — nem akar? — lépést tartani — az ellentmondásaiban is mozduló — paraszti sors változásaival íróként. Csak ül az árokparton , és visszanéz. Elveszett igaz értékek, vagy csupán lidércfény tűnik a szemébe? Vámos — kibillenve egyébként meglehetősen berozsdásodott emberi súlypontjából — maga sem tagadja kételyeit, ám egykori barátját a csaták közben oly szükséges kompromisszumokra figyelmezteti: enélkül nincs haladás. Amint végsősoron remény, sőt élet sincs. Szoboszlay Sándor (Marhus) és Jászai László (Vámos) többnyire jól oldotta meg e változó hőfokú dialógus emberi indítékainak ábrázolását. Velük együtt az ugyancsak Jászai-díjas Dobos Ildikó is főszereplővé nőtt Fügediné esettségének rajzával, amint Ruttkay Mária, érdemes művész komor kontrasztot jelentő öregasszonya is esemény volt minden jelenésében. E sorok írója számára mégis elsősorban az a végső írói kétely tűnt rokonszenvesnek, miszerint valóban Marhást kell megmenteni, s nem — vele együtt — Jolit, e kallódó, fényes csillagot is? Tőrük András 5