Zalai Hírlap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-31 / 126. szám
1980. május 31. gyepi Mikbaleset ürügyén a nagykanizsai Ságvári kertről Egyszerű balesetnek indult. Május 22-én a kanizsai Zrínyi Miklós általános iskolaelsősei kint játszottak a tőlük alig 300 méterre fekvő Ságvári kertben. Szakos Judit két méterre a nevelőktől a mérleghintáról leesve csúnyán összetörte az orrát. Az esetről értesítették a gyermek édesanyját, aki azonnal a szakrendelőbe vitte. Másnap kiderült, hogy a törés súlyosabb, műteni kellett, a kislány azóta kórházban fekszik. A szülő a felvett jegyzőkönyv azon sorával, hogy a baleset a gyermek figyelmetlenségéből keletkezett, nem értett egyet, s nem írta alá. Hogy az egyéni felelősség kutatására indított vizsgálódás végül is miért lett közérdekű, azt a balesetveszélyes helyszín indokolja. Az Ady Endre utca 15. számú ház kapualján át megközelíthető Ságvári kert sok mindenre emlékeztet, de sem a kert, sem a játszótér, sem a sportpálya kifejezés nem, illik rá, pedig valamennyinek a nyoma fellelhető. Kert, mert az öreg fák, a kirakott padok, az elburjánzott gyep erre utal. Ám az összetört padok, elvadult üvegcserepekkel, vashulladékkal, földkupacokkal, romos épülettel, hatalmas gödrökkel tarkított terület csak sejteti a szebb napokat. Az évek során társadalmi munkában felállított hinták egy része összetörve. A kiálló csavarok, szögek veszélyeztetik használóikat, a félig ledőlt rozsdás drótkerítés darabjairól nem is szólva. Mindez évek óta amolyan senki földjének látszik, pedig érdekelt jócskán akad. Mint kiderült, az Ady és a Zrínyi iskola mintegy 700 gyerekének ugyanis ez a terület a szabadidő központja, a napközis diákok 45 perces kikapcsolódásainak egyetlen lehetősége. — Évek óta súlyos gondot okoz a rongálás — mondja Fehér Lajos, az Ady iskola igazgatója. — A szülők — döntően a DKG dolgozói — csinálták a játszószereket, évente rendbe teszik, festik őket. Ám délutánonként és hétvégeken a nagyobb gyerekek, kamaszok birtokolják, s vandalizmusuk nem ismer határt. Alig fél éve tetettünk ajtókat, ablakokat az öltözőnek használt épületrészre — másik fele romos —, ám azóta a rácsokat meghajlították, az ajtókat betörték. Két éve volt egy javaslat, hogy a Zetkin Klára bölcsőde felől bejáratot csinálnánk, s bekerítenénk az egészet, de a bölcsőde nem járult hozzá. Pedig jó lett volna, mert a plébánia — tőlük béreljük a terület egy részét — a kerítés építési költségeinek a felét fizette volna. Szóltunk a rendőrségnek is, de belátjuk, mindig ők sem őrizhetik ezt a területet. Kitettük az iskolagondnokság által javasolt táblát „Idegennek tilos a bemenet”, de ez sem old meg semmit. — A gyerekeknek pedig kell a mozgási lehetőség, hiszen délutánig bezárva sem lehetnek — mondja dr. Kelemen Ottóné, a Zrínyi iskola igazgatója. — Bár ez a baleset feltehetőleg a jelenlegi körülmények ellenére is bizonyára bekövetkezett volna, mi a véleménye a Ságvári kert állapotáról? — Valóban veszélyes, mindig is óvtuk a nevelőket, hogy mérlegeljék a körülményeket. Ám az is igaz, hogy szerettük volna, ha azt az alig félórát levegőn töltik a gyerekek, mozoghatnak, s egyáltalán fát, füvet látnának. S mivel más közeli lehetőség nincs ... — Én is így voltam vele — mondja Horváth Lászlóné napközis nevelő. — A Sétakert messze van, s ott szévódik a vasútvonal. Ha az uttorohazig megyünk, akkor pedig fele idő a sétával megy el, nem pedig a játékkal. A kis Judit balesete? Hárman is ott ültünk két méterre a hintától, mégis megtörtént, sajnos. A megkérdezett pedagógusok egyöntetűen vallják, hogy a legjobb megoldás a Ságvári kert teljes bekerítése lenne, de mivel a területnek csak egy része van tanácsi tulajdonban, így a kerítés költségei, az épületek átalakítása nem egyszerű jogi eset, pénz viszont nincs a terület megvásárlására. Rendben tartani pedig amíg nem zárható, nem bekerített, addig szinte lehetetlen. Részleges megoldásról a városi tanácson tájékoztattak. — Régi gondról van szó — mondja Tüske Tibor osztályvezető-helyettes. — De mivel a terület csak részben a mi tulajdonunk, így nehéz az intézkedés. Mindenesetre a Délzalai Víz-Csatornamű és Fürdő Vállalat valamit enyhít a bajunkon. A vízműnél a nemrég kötött szocialista együttműködési szerződés egyik intézője Fülöp József. — Mivel részben velünk szomszédos a kert, vállaltuk, hogy az egyik sportpálya használata fejében a terület bő egyharmadát rendbetesszük, bekerítjük, őrzéséről gondoskodunk. Ez az első ilyen sportlehetőséget teremtő akciónk, ha beválik, több hasonlót szeretnénk, hiszen dolgozóink máshol is érdekeltek. Még az idén befejezzük amit ígértünk. Íme a Ságvári kert részlete, ahol a baleset történt. (Buzek Dénes felvétele) Mint ahogy a mesékben szokták, úgy kezdhetném a történetet. — Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy település, melyet úgy hívtak Nagyrécse — Pettend-puszta. Ennek a pusztának lakói — a volt cselédek — elhatározták, hogy nem járatják a több kilométerre fekvő faluba gyermekeiket, hanem csinálnak nekik egy iskolát. Elgondolásukat tettek követték. Az intézői lakást átalakították tanteremnek, a fellelhető deszkákból , padokat fabrikáltak, hogy le- t." Igyen mire leülnie a huszonöt fig kis tanyasi nebulónak... JLJ I A megye jóváhagyta az iskolalétesítést. 1949. május első hétfőjének reggelén a pettendi iskolában vidám gyermeksereg tele torokkal harsogta: „Jó reggelt kívánunk tanító bácsi !” Tanterem, pad volt, de hiányzott az egyik legfontosabb eszköz, a tábla. Az ügyes kezű iskolateremtők mindent megoldottak, de e kérdésben csődöt mondott a tudományuk. Hiába próbálkoztak feketére mázolni néhány deszkát, nem fogott rá rendesen a kréta. Körzeti igazgatóm —, aki jó szívvel fogadott és sok hasznos tanáccsal ellátott — táblát adni nem tudott. Az első szülői értekezleten szóltam a táblahiány okozta gondjaimról, bár tudtam, segítséget tőlük nem várhatok. De tévedtem! Néhány nap múlva —, ahogy a mesékben történni szokott — megjelent a Első táblám története „jó tündér”! Tavasz lévén az udvaron üldögéltünk a gyerekekkel, amikor a dülőútról befordult egy kocsi, rajta egy hatalmas, le- és felhúzható táblával. A lovakat az az ember hajtotta, akiről keveset beszéltek a pusztaiak. Ahogy megállt a kocsi, a hajtó leugrott, odajött hozzánk és csak ennyit mondott: — Jó napot! Hoztam egy táblát, mert azt hallottam nincs. Segítsenek bevinni az iskolába. A meglepetéstől szóhoz sem jutottam. — Ki adta? Honnét hozza? Kíváncsian kérdezősködtem, de emberem nem méltatott válaszra. Kurtán csak annyit válaszolt: — Kanizsáról jövök. Miután gyermeki segédlettel becipeltük a váratlan kincset, egy doboz krétát tett az asztalra. — Ez még hozzá jár! A fiaimból meg neveljen becsületes, rendes embereket, arra kérem! Ezzel megemelte kalapját és elköszönt. A nebulók krétát kértek, s boldogan nekiláttak az ajándék kipróbálásának. Én pedig mialatt néztem a váratlan örömtől kipirult arcukat, azon töprengtem, milyen kifürkészhetetlen az emberi lélek. Tudtam, mi rejlett kérése mögött. A történet ezzel még nem ért véget. Csattanóját néhány héttel később hallottam másoktól. — Képzeljétek — mesélte egy értekezleten a köréje gyűlteknek egy kanizsai igazgató — beállított hozzám egy parasztember azzal a kéréssel, hogy adjak neki táblát, mert iskolát csináltak, s nincs mire írni a gyerekeknek. — Sajnos — mondom — én iscsak nem adhatok, forduljon a mell jegyéhez. Az ember fejét csóválja és egyre csak hajtogatja: — Tábla kell, az iskolának tábla kell! Próbálom meggyőzni, hogy az ügyben nem vagyok illetékes, de nem ért a szóból. Aztán egyszer csak megunja a magyarázgatásom, s azt mondja: — Nézze igazgató úr, én éveket ültem börtönben emberölésért. Addig innét el nem megyek, míg táblát nem kapok! Gondolhatjátok, milyen kellemesen kezdtem magam érezni! Tíz perc múlva a hivatalsegéddel együtt segítettem felpakolni kocsijára az egyik nélkülözhető táblánkat, így lett az első táblám — szerzőjével együtt — pedagógus pályám kedves emléke. Vaska Miklós . Ez már valami kiutat sejtet. Talán a terület tulajdonosaival egyetértésben bővíthető lenne ez a szocialista együttműködési szerződés és más üzemek segítségével, s a szülők támogatásával megoldható lenne e játszókért gondja. Három évig nem okoz majd fejfájást, hiszen a két intézmény felújítása ennyi időt vesz igénybe, s rövidesen kezdődik az osztályok szétköltöztetése. Ezek az esztendők arra jók lennének, hogy mire a gyerekek viszajönnek, a Ságvári kert is megújuljon. Szükség lenne rá, mert Ugyan a 22-i baleset közvetlen oka nem szögesdrót, rozsdás, széttört hinta, elszórt üveg és vashulladék, de bármikor ezek is lehetnek. Akkor pedig nem lehet azzal védekezni, hogy évek óta idejárnak a gyerekek és soha sem fordult elő baleset. Győri András ZAKAI HÍRLAP Tuskó, Mokány és a többiek Biri Bori sikere MÍG TÍZSZER SEM adták elő, de már mintegy 2500 nézője volt a Biri Bori című ifjúsági musicalnak. A cím is sejteti, hogy a látogatók tömege az iskolásokból tevődik öszsze, s ha tudjuk, hogy a közreműködők, szereplők között sincs 30 évesnél idősebb, akkor duplán is ifjúsági ez a legújabb zenés, énekes színmű. Az ötlet Ivancsics Jánost, a nagykanizsai kereskedelmi szakközépiskola tanárát dicséri. — Az ifjúság részére készült musical ritka mint a fehér holló, nem mintha az idősebb korosztálynak oly nagy válogatási lehetősége lenne — mondja a fiatal matematika tanár. — Gondoltam meg kell próbálni, így azután felutaztam Blank Péter kollégámhoz Budapestre. ■ A kiszemelt regény Hárs László hasonló című műve volt. Feldolgozásához az író özvegyét is meg kellett keresni, aki minden engedélyt megadott, így kezdődött, valamikor tavaly nyáron. Én a dalokat, dalszövegeket írtam, a hangszerelésre Baráth Zoli barátomat kértem meg. A TÁRS ZENETANÁR mellesleg a Hot Brass Band zenekar vezetője. — Jancsi a dallamokkal gyorsan megvolt, s mivel kiváló zongorista, csinált egy magnófelvételt is, amit elhozott. Mi tagadás a dzsesszt alaposan beloptuk, mire a 12 betétdalból a 10 legjobbat kiválasztottuk. A darabot az idei gyermeknap tiszteletére, amolyan meglepetésnek szántuk, a Fabik Károly Úttörőház Pepita színpadával együtt. Túl az első bemutatókon, úgy érzem jól sikerült a meglepetés. Az alkalmi, első igazi rendezés egy pillanatra megijesztette Balázsy Mária Évát, az úttörőház munkatársát, de végül az egyik leglelkesebb szószólója lett a Biri Borinak. — Jó félévig tanultuk a darabot, sok szituációs játékot elpróbáltunk, s a legjobbakra építettük fel az egy óra 10 perces musicalt. A koreográfiát dr. Pataki Miklósné vállalta. Hogy milyen nehézségeink voltak, sejteti, ha elmondom, hogy az egyik főszereplő — Glatyi — Papp Gábor itt énekelt először. Glatyi, alias Papp Gábor azóta „befutott”. Minden valamire való középiskolás, sőt pedagógus tudja kit rejt a Kisvárosi Rómeó becenév. — Nektek szereplőknek, mi a véleményetek a darabról? — Tetszik, a feladat is nekünk való — kezdi Papp Gábor. — A mi korosztályunkról szól, tehát, mindössze magunkat kell színpadra vinni. Az úgynevezett Jázmin téri galeri és Bori harcáról van szó Borit, a vidékről felkerült kislányt a tér gyerekei nem fogadják be. Bori szerepet változtat, határozott, pesti kislányként jelentkezik, ő Biri. Ez a stílus jobban tetszik a fiúknak mint a szerény Borié. No, de nem mesélem el, hogy ez a kettőség milyen remek szituációkat teremt, tán mondanom se kell, a végén minden jóra fordul. A DARAB az ötletes poének mellett tíz remek betétdalt is tartalmaz, s minden körülmény adott, hogy a 10—18 évesek jól szórakozzanak. A siker kettős. A nyári szünet után már közel tucatnyi helyre hívták a kanizsaiakat, akik egyébként Dunántúl minden ifjúsági házában fellépnek majd darabjukkal. Ahogy a szereplők mondták, már az is siker, hogy remek közösség, sőt baráti társaság alakult, a regénybeli Jázmin téri galeria megelevenedett, azóta igazi baráti kollektívaként él Nagykanizsán. Az úttörőház szintén nyert, a ..kiöregedő” Pepitások utánpótlása Tuskó Mokány. Csöp. Karesz, Pupák úr, Glatyi és Bori révén, s pét daluk rvomán biztosítottnak látszik. Talán nem jóvá^^het-^l^n indíszk¡-'V'jf'¡, ha elálnuk, hogy időközben a szerzőgárda újabb, teljes estét' betöltő darab előadását is tervbe vette ft Megyénk járásai közül a lenti rendelkezik a leghosszabb államhatárral, melynek őrizete, a határőségen kívül minden becsületes állampolgárnak is kötelessége. E meggondolás, a feladatok megbeszélése, értékelése céljából hívta meg a területileg illetékes határőr parancsnokság a lenti városi-járási alapszervezeti párttitkárokat, állami és tanácsi vezetőket a minap a rédicsi őrsze tanácskozásra. Négy határőr kisség A lenti járás lakói tavaly 5 határsértő elfogásában működtek közre, s nagyon sok fontos, a határőrizettel kapcsolatos tényre hívták fel a határőrök figyelmét. A járásnak immár négy határőr községe van: Nemesnép, Rédics, Szemenyecsörnye és Szentgyörgyvölgy — az utóbbi kiérdemelte a kiváló címet is. E járásból indult el a 60 -as évek közepén az úttörők határőr raj, majd gárda mozgalma — a járásban 12 ilyen van 216 taggal. Számottevő segítséget nyújtanak a határőröknek az önkéntes határőr csoportok. Pál János, a területileg illetékes kerületparancsnok helyettese arra kérte a jelenlévőket, hogy tegyék még jobban napi munkájuk szerves részévé a határőrizet segítségét. Adott esetben legyen ez akár pártmegbizatás is párttagok számára, illetve az ilyen aktív tevékenységet ismerjék el például a szocialista brigádok munkájának értékelésekor is, míg az oktatási intézményekben a hazafias neveléshez használják fel a lehetőséget. Mást is kért a parancsnokhelyettes. Nevezetesen azt, hogy a gazdasági szervek a határőrök által végzendő gazdasági munkát a jövőben jó előre igényeljék, jelentsék be, hogy a szolgálatot ennek megfelelően tudják megszervezni. Szívesen segítenek, de — szakítva az eddigi „hagyománynyal” — munkáért járó bérért. Eddig ugyanis ajándékok — tv, rádió, szőnyeg stb. — elosztása, felhasználása, nyilvántartása gyakran gondot okozott. Jó együttműki idén Kovács István a dobri pártalapszervezet titkára csoportjával elsők közt csatlakozott az önkéntes határőr mozgalomhoz. Náluk a párttagok fele önkéntes határőr, immár tíz éve szorgalmasan végzik ezt a munkát, s kitűnő kapcsolatot alakítottak ki nemcsak ők, de kiszeseik is a tornyiszentmiklósi őrssel. Hasonlóan elismerően szólt az együttműködésről Bakos Béla rédicsi tanácselnök. A községnek és a társközségeinek 27 kilométeres határszakasza van. A tisztek közt több tanácstagjuk van,s újra őket jelölték a választóik. A fiatalokat a falvak lakói saját gyermekeikként kezelik, mindenütt szívesen látják. Nem véletlen. Járdaépítésben, parkosításban, pedagógus lakásépítésben működtek közre a határőr fiúk, s egy, a közeli hegyben lakó idős embernek is ők a legfőbb támaszai: bevásárolnak számára, elvégzik a ház körüli munkát. Rosta László a városi — járási KISZ- bizottság titkára a fiatalok aktivitásáról szólva hangsúlyozta, hogy ott jó a fiatalok és a határőrök kapcsolata, ahol ezt a falusiak kezdeményezték, mert a határőrök minden jó megmozdulásra hajlandók, a társadalmi munkától a közös ünnepségeken keresztül a diszkóig. Az utóbbit külön aláhúzva, mert mint egyik határőrtiszt tréfásan megjegyezte, kevés soraikban a fiatal lány. Felkészültek a szezonra Közeledik az idegenforgalmi szezon. Rédicsen 650 ezer volt tavaly a határt átlépő turista. Az újabb „népvándorlásra” felkészültek az illetékesek, de változatlanul szükség van azok közreműködésére, akik jelzik, hol akarják illegálisan elkerülni egyesek ezt az állomást. M. F. Társadalmasított határőrizet Továbbra is számítanak a lakosság kisüreműküdésére