Zalai Hírlap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
1980. szeptember 1. ZALAI hfVLAP A megyei tanács vb napirendjén A telek- és lakásgazdálkodás Társas, vagy családi házat akar valaki építeni. Hol ehhez a telek? S ha van, milyen? Elérhető-e a villany, a víz, a csatorna, a gáz, mikor lesz út — ezernyi a kérdés. A megyei tanács 1977. tavaszán tárgyalta a telek- és lakásgazdálkodás helyzetét, s akkor — megválaszolandó a fentebbi kérdéseket, jobbá tenni a telek- és lakásgazdálkodást — több fontos határozatot hozott. Így az építési területek jobb kiválasztására, az időben történő műszaki előkészítésre utasította a helyi tanácsokat. Intézkedett, hogy meggyorsuljon a települések rendezési tervének elkészítése, szervezettebb, körültekintőbb legyen a lakásgazdálkodás. Mi történt az elmúlt több, mint három évben? — ezt mérte fel legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Van telek (?) A válasz röviden: javult a telekgazdálkodás. Az ötödik 5 éves tervben előírt lakásépítésekhez a területet az érintett tanácsok időben biztosították, ennek is része van abban, hogy a tervet mintegy 10 százalékkal sikerült túlteljesíteni. Az állami lakások építéséhez szükséges terület műszaki előkészítése is — kisebb fennakadásoktól eltekintve — megfelelő ütemben történt. Közel sem ilyen kedvező a kép a lakásépítések másik nagy csoportjánál, a magánerős építkezéseknél. Itt is vannak különbségiek. A legjobb munka az OTP beruházásban épülő lakásoknál volt tapasztalható, mert a helyi tanácsok és a takarékpénztár példásan együttműködtek. Nagy gondot jelentett viszont az egyedi társas és a családi házak építéséhez szükséges telek biztosítása. Sok bajnak forrása a megye településszerkezete. Amíg a kisközségekben szinte korlátlanul van építési telek, addig a városokban, a kiemelt települések egy részében alig-alig, vagy csak igen nagy erőfeszítések árán tudnak telket biztosítani. A megyei tanács — elősegítendő a telekgazdálkodást is — város- és községrendezési célokra jelentős összegeket biztosított. Így elkészült Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely, valamint 14 alsófokú központ és társközségeik általános rendezési terve, a városok egyes részeire pedig részletes rendezési terv az irányadó. Azt hinné az ember, ma már hosszú távra biztosított a telekellátás. Sajnos nem. Pénz is van. S hogy ez így van, az meglehetősen kedvezőtlenül hat az urbanizációra is. A városokba áramlás csak akkor lesz csökkenthető, ha a városkörnyéki településeken az alapellátás színvonala megközelíti a városokét. A jelen tervidőszakban több ilyen településen épült iskola, óvoda, oldották meg a vezetékes vízellátást. Mindezek szinte teljes mértékben lekötötték a helyi tanácsok fejlesztési alapjait, a tervszerű telekgazdálkodásra csak minimális összegeket tudtak fordítani. A kérdés ugyanis az volt: az alapellátás érdekében beruháznak, vagy építési telkeket alakítanak ki? A kettő együtt nem, vagy csak igen kis mértékben volt lehetséges. Ezen segítendő ez év elejétől az OTP segítséget nyújthat a tanácsoknak építési telkek kialakításához. Idén 6 millió forint áll e célra rendelkezésre. A megye 16 településén készült előzetes felmérés az igényekről és az előkészítés költségkihatásairól. A felmérést követő rangsorolásnál első helyre kerültek a városkörnyéki községek, így Egervár, Zalaszentiván, Bagod, Gellénháza és Kanizsa palini városrésze. Minden rendben volna hát? Nem! Most, az év vége közeledtén az a veszély fenyeget, hogy a rendelkezésre álló pénzt sem használják fel a helyi tanácsok. Ugyanakkor a megyének az a terve, hogy a következő években további községekre kiterjeszti ezt a kedvezményt. Üres házak — sok igénylő Részben a telek, részben a lakásgazdálkodáshoz tartozik, hogy Zalában mintegy 560 családi ház áll üresen. Egy 1977-es felmérés szerint ez a szám 650 volt. Azóta az OTP 470 üres lakás megvásárlásához nyújtott segítséget, ugyanakkor további lakások ürültek ki. Ám ezeknek a lakásoknak a jelentős része a kisközségekben található. Ha a megyének a településszerkezetét tekintjük az 560 üres ház talán nem lenne soknak mondható. Mellé kívánkozik azonban egy következő adat: a megye négy városában és Hévíz nagyközségben a hatóságok január 1-én 8192 lakásigénylőt, az előző évinél 3,9 százalékkal többet tartottak nyilván. Az igénylők közül 794 tanácsi lakásra lenne igényjogosult, több mint 78 százalékuknak nincs lakása, heten életveszélyes, 83-an egészségtelen lakásban élnek. Tavaly a már említett öt lakásügyi hatóság 1013 lakást osztott el, az 1977-től 1979-ig eltelt három év alatt a megyében mintegy 3 ezer család jutott a tanácsok útján lakáshoz. Közöttük a fizikai dolgozók, a fiatal házasok és a nagycsaládosok legalább olyan arányban vannak, mint az összes igénylőkhöz viszonyított számuk. A lakásgazdálkodásnak — azon túl —, hogy az igénylők száma és az épülő lakások aránya messze jár egymástól, egyéb sajátos gondjai is vannak. Ilyen többek között, hogy bár a lakásügyi hatóságok a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak az elhagyott tanácsi bérlakások felkutatására, mindmáig nem tudják elejét venni az önkényes lakásfoglalásnak. Nem sikerült kellően bevonni a lakásgazdálkodásba a kihasználatlan nagy lakásokat. Ilyen felmérésük, ami pedig a lakáscseréket is elősegíthetné, nincs a tanácsoknak. Ugyanakkor sok gondot jelent, hogy túlságosan kevés egy és háromszobás lakás épül. Segíteni a magánépítést A telek- és lakásgazdálkodással kapcsolatos teendőket egy változatlanul érvényben levő tanácshatározat szabja meg. A végrehajtó bizottság azonban — tekintettel arra, hogy a következő tervidőszakban a lakásépítésben a döntő szerep a magánerős építkezésnek jut —, szükségesnek tartja a városkörnyéki községekben, a kiemelt településeken úgy javítani a telekgazdálkodást, hogy az hozzájáruljon a lakónépesség megtartásához. A lakásgazdálkodásban pedig több kezdeményezést vár a szakigazgatási szervektől, elsősorban az üresen álló lakások hasznosításában, a cserék elősegítésében. Határozatában arra ösztönzi a tervezőket, hogy nagyobb számban tervezzenek több helyiséges lakásokat, amelyekben esetleg több generáció élhet, és a különböző nemű gyermekek is jól elhelyezhetők. T. S. Az újítás szellemi virtus.. Az EIVRT nagykanizsai fényforrás- és üveggyárában minden évben rendszeresen összeülnek a különböző szintű vezetők, hogy körvonalazzák a műszaki fejlesztési programot, a gyár újítási feladattervét. Minden területen akad jobb lehetőség, melynek felderítése, megoldása azokon múlik, akik közvetlenül érintettek a témában, közelről látják a feladatokat a célt — mondja Rejtő György műszaki osztályvezető. — Ez lehet apró észrevétel, de lehet nagyobb horderejű is. Ezt a mozgalmat az Izzó igyekszik fellendíteni, s egy nemrég életbe lépett kiírás útján minden érdekeltet — az ügyintézőtől az újítóig — anyagilag is ösztönözni. Az eredmény mérhető, gyárunkban azóta az újítási javaslatokra hat nap alatt rákerül a szakvélemény. Megnőtt a beadott újítások száma és gazdasági eredmény is. Tavaly például megközelítette a négymillió forintot. — Ez sok vagy kevés egy ekkora gyárnál? — Nem lehet összehasonlítani más üzemekkel. Nálunk a nagyobb horderejű műszaki fejlesztéseket a nagy apparátussal dolgozó budapesti gépfejlesztési intézet végzi. A valamivel kisebb feladatokat ugyancsak erre alkalmas mérnökök, szakemberek gyáron belül oldják meg. Több mint húsz dolgozónknak ez a műszaki fejlesztés adja a napi feladatát a gyáron belül A kisebb témák az újítási feladattervbe kerülnek, s általában eredmény kíséri a próbálkozást A hatalmas gyár üzemrészei között évek óta az üveggyáriak vezetnek az újításban. Az ok több féle lehet. Kálovits Ferenc mint laborvezető és mint újító érdekeltként válaszolt . Sok oka lehet, de egy biztos: a közvetlen vezetőknek olyan hangulatot kell teremteniük, hogy a dolgozónak kedve legyen az újításhoz. Nálunk a mintegy 400 fős kollektívában megvan ez a légkör, s szerencsére ötletdús szakemberben sincs hiány. — Úgy hírlik, van olyan újításuk, mely Európában is egyedülálló. — Azzal kezdődött, hogy „majd mi megmutatjuk”. Budapestről Nagykanizsára adták le egy olyan buratípusnak a homályosítását amit korábban jelentős élőmunka ráfordítással, viszonylag drágán gyártottak. Mi már az elején elhatároztuk, hogy ezt a speciális burát másképpen csináljuk, mert a régi módszer nem gazdaságos. Újításról eleinte szó sem volt, csak afféle szakmai büszkeségről. Gerencsér Gyula, Tóth Pálné, Borsos Péter társaimmal együtt már csak a végén „kapcsoltunk", hogy ez újítás, hiszen a kemény üvegből készülő lámpák nagyüzemi szintű homályosítása csak az USA gyáraiban ismert — És sajnálja, hogy erre csak később jöttek rá? — Szerintem az új keresése vérmérséklet, emberi magatartás kérdése, amolyan virtus. Úgy gondolom arra mindenki büszke, ha önállóan terméket produkál. Ez emberi tulajdonság, amelyhez csak segédeszközök azok az intézkedések, amit hivatalosan úgy fogalmaznak: újításhoz szükséges adminisztrációs és egyéb körülmények... Oy. A. Meteorológiai térkép a kukoricatermeléshez „Meteorológiai térképet” — készített a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat a teljes kukoricatermő területére — együttesen 217 000 hektárra. Az alkalmazásától a betakarítás gazdaságosságának javulását várják, s egyúttal azt is dokumentálják vele, hogy az időjárás alakulása ma már korántsem olyan uralkodó tényező a mezőgazdaságban, főként a rendszerekben, mint korábban, akárcsak egy évtizeddel ezelőtt is volt. Az IKR meteorológiai térképe arra ad választ, mire lehet a sok viszontagság ellenére számítani. Az egyes hibridek hőigényének ismeretében és a sok évi adatok szerint októberig bezárólag még várható hőmennyiség alapján megvizsgálták minden egyes fajta beérésének valószínűségét. Erről pontosan tájékoztatták mind a 220 taggazdaságot Helikopterről permetezik a szőlőt Villányban A Villány Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát villányi gazdaságában ezernyolcszáz hektárnyi szőlő peronoszpóra és lisztharmat elleni megelőző permetezését végzik helikopterrel. (MTI Fotó: Cser Istrin felvétele ( KS) A Zalahúsmelléküzemága 71 Rendezett major az állatforgalmi és húsipari vállalat teskándi sertéstelepe. Nem kevesebb, mint 1700 jószágnak van itt férőhelye, kocákat elletnek, malacokat nevelnek, süldőket hizlalnak. Az első félévben például 340 hízott állatot vittek a telepről a vágóhídra, s jelenleg is másfél ezer sertést hizlalnak. A hízóférőhelyek betelepítése csak kisebb részben történik saját nevelésű jószággal, illetve szerződéses felvásárlásból származó süldőkkel. A telepnek inkább az ad különleges jelentőséget, hogy a vállalat ide gyűjti össze és itt neveli fel a szabadpiacon kínált, de vevőre nem talált malacokat, süldőket. Ezzel értékesítési biztonságot ad a kistermelőknek a zalai húsipar, hiszen a vásárokon, a piacokon mindig megbízható vevőként jelentkezni. Jól bevált náluk a kombinatív takarmányozás, ahogy mondják, napjában egy alkalommal úgynevezett ,.locesanós etetést” folytatnak. Szükségesnek és hasznosnak tartják ezt, mert ezzel az ipari eredetű melléktermékek, mint például az ipari tepertő, a burgonya, a moslék, a csirkebőrke stb., jól hasznosíthatóan etethető. Csak a nedves etetés befejezését követően töltik fel az önetetőket hízósertéstáppal. A hizlalásnak ezzel a módszerével a legutóbbi értékelés szerint 15,5 kiló volt az állatok havi súlygyarapodása, s az élősúly előállítási költsége alatta maradt a húsz forintnak, pontosan 19,35 forintba jött az állatok kilója Mivel a Zalahúsnak mégsem a legfőbb tevékenysége az állattartás és azok hizlalása, ezért a vállalat melléküzemágának is mondják a teskándi telepet. Ezt a jelzőt annál is inkább kiérdemelte, mivel a telep általános karbantartása mellett a megye kistermelőinek megrendelésére önetetőket és önitatókat is gyártanak. Akik pedig e készítményekre kíváncsiak, azok részére tájékoztatás céljára egy bemutató teret alakítottak ki a majorban. Belátható időn belül tovább bővül a teskándi telep tevékenysége. A vállalat vezetése a kisgazdaságok folyamatos kocabeállítási igényét kívánja kielégíteni, ezért egy tenyészenység létrehozását határozták el. Ez a teleprész évente mint- 1egy hétszáz vemhes kocasüldő előállítására és további ezer hízósertés kibocsátására lesz alkalmas. Az átalakítást megkezdték, a munkálatok befejezése után, de még ez év végéig 120 kocasüldőt helyeznek el A vevő látja hasznát Pozícióváltás jelei A kisváros divatkövető lányai-asszonyai igyekeztek jóban lenni az egyetlen áruház konfekció-, cipő- és kötöttáruosztályának eladóival. Akiknek aztán sikerült barátnőkké verekedniük magukat, egyúttal jólértesültekké is válhattak — már ami az üzlet ruhanemű választékát illeti. Egy lépéssel a helyi divat előtt járhattak, annak köszönhetően, hogy „forró drót” (gyere gyorsan: az áruházba olasz pulóver, spanyol csizma, angol kosztüm érkezett) értesítette őket a friss szállítmányokról. S miután mindebből csak néhány tucat érkezett, attól egyáltalán nem kellett tartaniuk, hogy hamarosan a fél város ugyanabban jár mint ők, és útonútfélen visszaköszön a pult alól kimentett ruhadarab. Következésképpen esztergályoslány és asszisztensnő, pedagógus és tanítványa, mind az eladó kegyeit kereste. Leszálltak a magas lóról Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy — legyen szó divatos holmiról, cementről, csavarról, építési, szolgáltatási, javítási kapacitásról, vagy bármi másról — ahol valamiből hiány van, ott az eladó diktálja a feltételeket. Az építőipari, vagy a tervező vállalat rendre válogathat a rendelésekből, ha bőven akad tennivalója. A rosszul fizető, sok szervezést igénylő tatarozásokra nem vállalkoznak, a kisebb létesítmények tervezését későbbre halasztják, ha még az új, nagy beruházásokat is alig győzik. A hiánygazdálkodás tüneteit magán viselő gazdaságban természetes, hogy mindig a szállító (az eladó) vállalat az „erősebb”. Hiába próbálkozik a konfekcionáló gyár, hogy egy héten belül ilyen, vagy amolyan színű, szélességű és anyagú szövetet kérjen — mondjuk: kétezer métert — a textilüzemtől, ha az csak fél év múlva hajlandó szállítani, de akkor legalább tízezer métert. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy az efféle — egyáltalán nem légből kapott — esetek gyakran nem is hajlandóságon, hanem a képességen múltak—múlnak. Hiszen a szövetgyártó is hasonló gyorsasággal kap választ megrendelésére a fonóüzemből. A kereslet—kínálat, a hiány és a bőség nagy hatalomosztó... Ha a változás egyelőre még nem is átütő erejű, de vendéglátóiparunk dolgozói egyik—másik étteremben már leszálltak a magas lóról. Mintha a korábbinál nagyobb becsben tartanák a vendéget, s most már nem kegygyakorlók, amikor „csak” kisadagot, egytál-ételt, főzeléket kérnek tőlük. Mintha megváltozott volna a vendég és a vendéglátó korábbi erőpozíciója. Persze, nem általában, nem mindenütt. De a vendéglátók korábbi erőfölénye mégiscsak halványodik. Ezt jelzik az éttermek idehaza korábban nem tapasztalt, önmagukat kellető, hirdető táblái, a vasárnapi kedvezmények és más üzleti fogások. Az is igaz, persze, hogy a vendéglátóiparban nem annyira a kereslet—kínálat viszonyok, mint inkább a megemelt árak rendezték át a korábbi erőpozíciót. Nem így az építőiparban. Ha országosan nem is (összességében még mindig több a rendelés, mint az ágazat kapacitása) , de némelyik megyében, illetve egyik—másik szakmában — elsősorban a mély- és az útépítésben — máris érződik, hogy az ország a szokásosnál kevesebbet áldozhat új beruházásokra, fejlesztésekre. Következésképpen mind több építő- és tervező cég hangoztatja, hogy ezentúl nemcsak a forintra, hanem a fillérre is jobban néznek: elvállalják a tatarozást, a korszerűsítést, a kevesebb pénzt hozó kisebb munkákat is. Ajánlatok a TV-ben A Volán is nap nap után ajánlja magát a televízióban: a benzindrágulás mellett a vállalatok számára költségesebbé vált a közúti fuvarozás, következésképpen, amit lehet, vasútra terelnek. Persze, a Volánnál sem akarják, hogy nagy értékű teherautók munka nélkül vesztegeljenek: reklámjaikkal a lakosság kegyeibe próbálnak férkőzni: tüzelő- és építőanyag, propán-bután gáz, fűtőanyag szállítására, bútorok költöztetésére, de még méhek vándoroltatására is ajánlkoznak. Korábban szinte — ahogy mondani szokás — lábon elkelt minden. A bútort akár ki sem kellett volna rakni a vagonból, a vevő vitte máris. Nemrégiben viszont a tavalyi „nagybevásárlás” után visszaesett forgalom fellendítésére csökkentette árait a Bútorért. Úgy tűnik hát, hogy a szállítók, az eladók hatalmi pozíciója imitt—amott megingott már. Szó sincs persze igazi hatalomváltásról. Egyrészt a változás csak részleges, csak egyik—másik területre igaz, másrészt még nem is igazi, inkább csak a változások jelei érzékelhetők. Előnyben a vevő Ha ezek a jelek gazdasági kényszerből (vagyis a lassúbb gazdasági növekedésből, a visszafogott beruházásokból) fakadnak is, mi fogyasztók, mindenképpen szurkolhatunk a jelek markánsabbá válásáért. És végülis , jóllehet, átmenetileg kényelmetlenséget, fejtörést okoz majd a mérséklődő rendelés, a csökkenő igényű gazdasági életünk szereplői is jobban járnak, ha a vevő és a szállító hatalomváltása mellett teszik le voksukat. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert gyorsabban, pontosabban és azt kaphatják, amit megrendelnek, ily módon ők is előbb, és az igényekhez igazodva teljesíthetik vevőik kéréseit. Ilyenformán aztán mindenki jobban bízhat a termelés előző láncszemében: nem kell rendelésekben „rátartani”, nem muszáj a termelés biztonságához alkatrészeket, anyagokat „tartalékolni” (következésképpen kevesebb készlet után kell járulékot fizetni.) És ha a termelő, a kereskedő, a vendéglátó és a szolgáltató kénytelen jobban dolgozni, végsősoron a fogyasztó — akiért végülis az egész történtk* — lesz a legnagyobb haszon, élvező: Molnár Patrícia