Zalai Hírlap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-01 / 77. szám
4 . ZALAI HÍRLAP Lakodalom, nászéjszaka nélkül Pátrói patrióták — A papír szerint városkörnyéki község vagyunk, de bizony távol esik Nagykanizsa, közúton is 20 kilométer van közöttünk. A besorolás miatt a járáshoz sem tartozhatunk, s mint afféle társközség, csak úgy csendesen éldegélünk — kesergett ősszel a pátrói almáskertben egy asszony. — De nemesek vagytok, hiszen ott van a kutyabőr, bizonyítja — évődik társa. Hát igen. Mind a két szüretelő igazat állított. Harminc esztendeje ugyanis még viselte a „Nemes” előnevet a falu, s a régi öregek ma is csak így emlegetik szülőhelyüket: Nemespátra. Ennek, az Árpádkorig visszavezethető történelmi múltnak köszönhető, hogy az 508 lakost számláló község népességének 85 százalékát napjainkban is a Dömötörffy, Györffy, Bebők, Szakáll és Bolla család alkotja. Ám a neveken és kutyabőrön kívül mást is örököltek a pátraiak. Lakodalmuk, népdalkincsük, népi szokásaik féltett kincsként vannak számon tartva. Kodály és Bartók már 1934- ben összegyűjtötte, feldolgozta e község néprajzi, népzenei értékeit. A kutatás ma is folyik, hiszen Dömötörffy Józsefné az általa összeírt mondókákkal néhány éve a TOT különdíját kapta a szegedi szavalóversenyen. És amikor arról cikkeztek az újságok, hogy Zalában nem szállt fel a páva, a pátróiak gondoltak egy nagyot, megalakították a pávakört. — Olyan hagyományokkal, népszokásokkal, egyedi ritlmusokkal rendelkezünk, amelyet ■nem szabad elfeledni — mondja Berke József, a surdi közös községi tanács vb-titkára. — Még élnek köztünk azok az öregek, akik betéve tudják a verseket, fülükben csengenek a dallamok. A közel 40 tagú pávakörünk — mert én is tagja vagyok — ezeket akarja átmenteni a mai óvónőknek, fiataloknak. S hogy a pávakör szakmailag kellő irányítást kapjon, három éve felvették a kapcsolatot Poszaveczné Arany Idával, a HSMK vegyeskarának karnagyával. Azóta számos sikeres fellépés fűződik a lelkes pátrós patrióták nevéhez. A legutóbbi szombat különösen maradandó emléket szerzett a zalai kisközségnek. — Lakodalom lesz Pátrón — terjedt a hír az utóbbi napokban Nagykanizsán. Jólértesültek még hozzátették: ökröt is sütnek. Bár az ökörből végül csak borjú lett, az tény, hogy az utóbbi két hétben lakodalmi lázban égett a falu. A szekrényekből előkerültek az öreg szülőktől örökölt, 3 vagy 4 szélből varrt kasmír szoknyák, a kikeményített csipkés alsószoknyák, a fekete selyem kötények, a pántlikás hátrakötők, melyek néhanapján ma is díszítik a pátrói asszonyok fejét. — Száz vendégre sütöttünk, főztünk — fogad Ádám Sándorné, aki ezen a szombati estén a nászasszonyi szerepet tölti be. — Megbolydult itt mindenki. A tanács, a tsz, az áfémsz, a takarékszövetkezet mintegy 12 ezer forintot adott, mi, helybeliek a vacsorához valót hordtuk össze. Volt is dolga a tucatnyi gazdaaszszonynak. A kultúrház erre az alkalomra konyhává alakult oldalszárnyában minden van, ami szem, szájnak ingere. Bebők Jánosné, afféle rangidős szakácsnőként emelgeti előttem a fedőket, a térítőket. — Nem akarok hazudni, de életemben már vagy másfél száz keresztelő és lakodalmi ebédnél, vacsoránál működtem közre. — Mint főszakács? — Ez a megkülönböztetés mifelénk nem szokás. A pátrói menyecskék tudják a dolgukat. Ilyenkor összejön a rokonság és megy minden a maga útján. Az egyik főzi a levest, a másik süti a réteseket, a harmadik a patkót, a kukorest, sütemény helyett pedig mindenki kuglóffal, vagy ahogy erre szokás mondani, kublival érkezik. Van is eredménye a munkának. A kukorés, afféle lakodalmas kalács, szemet gyönyörködtetően pirul, mellette a rózsákkal díszített diós és mákos patkók. A sütőből frissen kikapkodott rétesek az újságírónak főleg az orrát irritálják, a mindenfelé ágaskodó demizsonokkal azonban kacérkodni sem mer, kocsival érkezett. , — Az előkészületeket már pénteken megtettük. Mára csak a sütés és a főzés maradt, hogy minden melegen kerülhessen az asztalokra — mondja Borsos Ferencné, miközben újabb pecsenyés tálat emel ki a sütőből. Közben kinn már alkonyodik, érkeznek a vendégek. Feketébe öltözött, bőrcsizmás bácsikák, fehér blúzos, népviseletben pompázó asszonyok, divatos öltönyben feszítő legények köszöngetnek jobbra, balra, teremben már gyakitázott a prímás, a cimbalmos is túl van a hangoláson. A terített asztalon pedig 70 centis, színesre festett, szárazsüterményből fűzött és összerakott úgynevezett „vendégfa” árulkodik: rövidesen várható az „ifjú pár”. Cigarettányi idő sem múlik, amikor csendesül a tömeg, megjöttek. A násznagy int, s felcsendül a nóta: „Nyisd ki babám az ajtód, csendesen mert meghallják a szomszédok . . .”. És bevonul a lakodalmas nép. No, nem akárhogyan, hanem miként az Pátrón szokás. A násznagy — az előbb még vb-titkár — idősb Berke József átmászik az asztalon és ezt követően sorra foglalják el helyüket a vendégek. Koccannak a poharak, fészkelődnek a gyerekek, csak az ifjú pár mosolyog kitartóan. Az első kortyok után megered a nyelv, egyre többen kapcsolódnak az éneklésbe. Mire odaérünk, hogy „lakodalom van a mi utcánkban”, már mindenki túljut a feszélyezettségen, a tálaló asszonyok egyre gyakrabban kukkantanak be az ajtón. S immár nemcsak a szakácsnőkről folyik a víz, a bőgős, a brácsás szintén törölgeti a homlokát. Hiába, a lakodalmas nép nem ismer könyörületet. — Minden jól megy — telepszik mellém elégedetten Dömötörffyné. — Hát nem gyönyörű? A lányom lakodalmát, sőt két éve a fiamét ugyanígy csináltuk. Ma már évente alig 5—6 esküvő van a faluban. Ha minden szokás nem is, de a java még él. S hogy értője legyek a helyi hagyományoknál, magyarázza a pozsovics — magyarul vendéghívó, vendégmulattató" — dolgát, a menyasszony búcsúztatót, a kacsingató, a gombolyító és a magyar kettős lépéseit, s utoljára hagyja az ételek betálalását, amely így pátrói módon egyedülálló az országban. Hogy mi a pátrói szokás, az gyorsan kiderül, amikor feltűnik az ajtóban Bebek Géza, a pozsovics, mögötte áll tálaló asszony, kezükben a párolgó húsleves. Eltérően más tájegy-ségektől, itt énekszó kíséretében kerül az étel az asztalra. Zeng is a kórus, mi pedig alig várjuk, hogy merhessünk. Hasonlóan felséges a tormamártással tálalt főtt hús, a négyféle rétesről nem is szólva És még szinte meg sem töröltük a szánkat, amikor újabb fogást hoznak. „Félre tüdő a májtól, szaladj legény a leánytul, erre te, arra te,e ne keveredjél te." A nótához pedig mi más tartozhatna, mint a kásán párolgó pörkölt, mely zúza és máj. Ekkor már a legjobb evők is hiába öblögetnek, a gyomor sem tágul a végtelenségig. Pedig az elsőtálaló asszony ismét pördül az ajtóban, a kezében fakanál. Szerencsére nem ételt hoznak, csak a szitával, lepedővel beborított koldust kísérik be, hogy behajtsa a kásapénzt. S miután jól megrakták pénzzel a lábasát, nem rest sem énekelni: „ . . . koldulásom után kőházat rakattam”. A mókás kéregetés — volt akikből fakanállal kellett kiverni a pénzt — után folytatódik a vacsora, fokhagymás marhahúst kapunk, hozzá bukoresit és savanyú paprikát. Természetesen a pirított „tik” sem maradhat el, mi mással körítve, mint dallal. „A mi tikunk megbolondult, a fazékba belebódult, tyjjtyurám, putyurám, te leszel a vacsorám". — Érdekes népszokások élnek itt Pátrón. A lakodalom egyes elemei pedig kimondottan egyediek — mondja Falvay Károly néprajzkutató. Mivel mindezt eredetiben felvenni ritka alkalom, megállapodtunk a faluval, hogy saját szórakozásukra csinálunk egy „ugyanolyant mint az igazit’’ és filmre vesszük. Hogy a helyiek gazdagodjanak, s az utókornak kedveskedjünk, egy kópiát nekik is elküldünk. — És mi lesz az ifjú párral? — fordulok Dömötörffy Gyöngyihez, az alkalmi menyaszszonyhoz, aki óvónőnek tanul Egerszegen. — Meg minden lehet — mondja nevetve. — Független vagyok, s a „kedves uram”, Borsos Ferenc úgyszintén. A hagyományőrző Pátrában bizonyára ilyen lesz az igazi lakodalmuk is. Győri András Kiváló és Érdemes Művészek A „Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze”: Bálint Endre festőművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Csenki Imre nyugalmazott Kossuth-díjas karnagy; Foky Ottó, a Pannónia Filmstúdió Munkácsy Mihály-díjas és Balázs Béla-díjas bábfilmrendezője, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Görgei György Liszt-díjas karmester, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének vezetője, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Kiss Nagy András Kossuthdíjas szobrászművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Makk Károly, a Magyar Filmgyártó Vállalat Kossuth-díjas filmrendezője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Psota Irén, a Népszínház Kossuth-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Ruzicska György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Szőllősy András Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Ungvári László nyugalmazott Kossuth-díjas színművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Varga Mátyás nyugalmazott Kossuth-díjas díszlettervező, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. A „Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze”: Békés Itala, a Madách Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Bíró Miklós, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas operatőre; Esztergályos Cecília, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Fekete Tibor, a Kecskeméti Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Gelley Kornél, a Nemzeti Színház színművésze; Gyimesi Kálmán, a Szegedi Nemzeti Színház Liszt Ferenc-díjas magánénekese; Hajdufy Miklós, a Magyar Televízió Balázs Béladíjas rendezője; Hemző Károly Balázs Béla-díjas fotóművész; Kemény Éva Munkácsy Mihály-díjas és SZOT-díjas alkalmazott grafikusművész; Heltai Lajos, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas operatőre; Komlóssy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas magánénekese; Koncz Gábor, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze; Koós Iván, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas báb- és díszlettervezője; dr. Márkus Éva, a Pannónia Filmstúdió Balázs Béla-díjas szinkronfilmrendezője Melocco Miklós Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész; Metzger Márta, a Mai gyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa; Mialkovszky Erzsébet, a Ma- Idáen Színház Jászai Mari-díjas jelmeztervezője; Mikes Lilla Jászai Mari-díjas előadóművész, a Korona Pódium művészeti vezetője; Oberfrank Géza karmester, a Fővárosi Operettszínház Liszt Ferenc- díjas művészeti vezetője; Pon Igor Ildikó, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa; Romvári József, a Magyar Filmgyártó Vállalat osztályvezetője, Balázs Béla-díjas díszlettervező; Sapszon Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara , Liszt Ferenc-díjas karigazga-tója; Sebestyén János Erkel Ferenc-díjas és Liszt Ferenc- díjas orgona- és csemballó-művész, a Magyar Rádió fő munkatársa; Sinkó László, a Nemzeti Színház Jászai Mari- díjas színművésze; Sós László Munkácsy Mihály-díjas és SZOT-díjas alkalmazott grafikusművész; Szabó István, a Magyar Filmgyártó Vállalat Kossuth-díjas filmrendezője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi docense; Szentpál Mónika, a Radnóti Miklós Színpad előadóművésze; Szilágyi Tibor, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze; Stuppán Irén Munkácsy Mihály-díjas textiltervező; Temesi Hédi, a Magyar Filmgyártó Vállalat színművésze; Tímár Éva, a Miskolci Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Uhrik Teodóra, a Pécsi Nemzeti Színház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa; Vadas Kiss László, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese; Vajda Dezső, a Népszínház magánénekese. Mintegy félmillió forint értékű készlettel várják az idegenforgalmi szezon indulását a lenti termelőszövetkezet háziipari műhelyében. A méltán népszerű hetési szőttesek ma is nagy gonddal, aprólékos munkával készülnek hagyományos szövőszékeken. Képünkön: Kovács Istvánné (balról) és Varga Györgyné fehérszőttest készít. (Polgár Tamás felvétele) 1982. április 1. Irodalmi és művészeti díjak József Attila-díj: Berlők László költő, a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója; Czine Mihály irodalomtörténész, az ELTE egyetemi tanára; Gyurkovics Tibor költő, drámaíró; Iszlai Zoltán költő, kritikus; Kiss Tamás költő; Simonffy András író; Spiró György prózaíró, drámaíró, műfordító; Sükösd Mihály író. Jászai Mari-díj: Balázs Péter, a Vígszínház színművésze; Csákányi Eszter, a Kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze; Csiszár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője; Falvay Klára, a Szolnoki Szigligeti Színház színművésze; Farkas Bálint, a Fővárosi Operett Színház színművésze; Fóthy Edit, az Állami Bábszínház színművésze; Gáli László, a Debreceni Csokonai Színház igazgató-főrendezője; Hetényi Pál, a Népszínház színművésze; Káldy Nóra, a Madách Színház színművésze; Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője; ifj. Richter József, a Magyar Cirkusz és Varieté artistája. Liszt Ferenc-díj: Gulyás Dénes, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Hargitai Zsuzsa, a Budapest Táncegyüttes magántáncosa; Nagy Ferenc, a Magyar Állami Operaház karigazgatója, karmester; Polgár László, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Sztevanovity Zorán előadóművész, zeneszerző; Tillai Aurél karnagy, a Pécsi Tanárképző Főiskola, főiskolai tanára; Tóth Ferenc kórusvezető, a komlói Kodály Zoltán ének-zene tagozatos általános iskola énektanára. Erkel ferenc-díj: Jeney Zoltán zeneszerző; Tallián Tibor, az MTA Zenetudományi Intézete tudományos munkatársa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi adjunktusa. Balázs Béla-díj: Balázsovits Lajos, a Magyar Filmgyártó Vállalat színművésze; Biró Zsuzsa, a Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturgja; Cserhalmi György, a Magyar Filmgyártó Vállalat színművésze; Dévényi László, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Kovács Tamás fotóművész; Márk Iván, a Magyar Televízió operatőre; Rófusz Ferenc, a Pannónia Filmstúdió animátora; Tímár István, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Vajda Béla, a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrendezője; Wessely Ferenc, a Pannónia Filmstúdió szinkronrendezője. Munkácsy Mihály-díj: Banga Ferenc grafikusművész; Bőd Éva keramikusművész; Bors István szobrászművész; Bujdosó Ernő festőművész; Domanovszky György művészettörténész, művészeti író; Finta József alkalmazott grafikusművész; Horváth Márton üvegtervező iparművész; Király László belsőépítész, a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat tervezője; dr. Miklós Pál művészettörténész, művészeti író, a Magyar Iparművészeti Múzeum főigazgatója; Tóth Sándor szobrászművész. (MTI) Újságírók kitüntetése Szerdán a Parlament Vadásztermében hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából újságírókat tüntettek ki. A kitüntetéseket Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke adta át. Az ünnepségen jelen volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, az az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, és Győri Imre, a Központi Bizottság osztályvezetője. Kimagasló újságírói munkájuk elismeréseként Rózsa Ferenc-díjban részesültek: Baló György, a Magyar Televízió osztályvezető-helyettese; Márkus Gyula, a Magyar Távirati Iroda belgrádi tudósítója;F Ónody György, a Magyar Rádió rovatvezetője; Sulyok Katalin, a Nők Lapja munkatársa; Szántó Jenő, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja és dr. Varga György, a Figyelő főszerkesztő-helyettese. Rajtuk kívül ketten a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, harminchárman a Munka Érdemrend arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, harminchárman pedig a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt vették át. (MTI) Két magyar dráma a gyulai Várszínházban A gyulai Várszínházban két magyar dráma ősbemutatója, Kodály-est és a magyar líra második fesztiválja várja az idei nyáron a Gyulára látogatókat; huszadszor kerül sor az Eszperantó Nyári Egyetemre, és ismét fogadják a Gyulához kötődő képzőművészeket a hagyományos nyári művésztelepek — egyebek közt ezt kínálja az idei gyulai nyár. A Körös-parti kisváros legjelentősebb művészeti fóruma, a Várszínház június 11-én vendégjátékokkal nyit, majd július 2-án Marton László rendezésében láthatják a színházbarátok Székely János Vak Béla király című történelmi drámájának ősbemutatóját. A Várszínház Iglódi István rendezésében mutatja be július 23-án Jékely Zoltán Oroszlánok Aquincumban című vígjátékát. Augusztus 5-én rendezik meg, immár másodszor, az egyetemes magyar költészet fesztiválját, amely a Várszínház és a Televízió szegedi stúdiójának közös estje —, s nyilvános felvétele — lesz. A Kodály-évforduló tiszteletére június 21-től négy estén át a Székelyfonót és a Psalmus Hungaricust láthatja— hallhatja a közönség, a Kodály-műsor rendezője Sik Feren. A Várszínház gáláiára július 17-én kerül sor, ezúttal a Vérfürdőben.