Zalai Hírlap, 1984. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1984-06-01 / 127. szám

1984. június 1. A határidő előtt hat hónappal Sör az új palackozóból A nyár egyik kellemes habzó, hűsítő itala a sör. Ebből a nedűből, a májusban­­elavatott palackozó üzemének átadásával, évente 200 ezer hektoliterrel több készül­het el a Nagykanizsai Sörgyárban. A Ki­váló Vállalat ünnepségen dr. Szabó Fe­renc, a MÉM miniszterhelyettese jelképes gépindítással helyezte üzembe az új pa­­lackfejtőt. A töltősor — lentről. A két NDK gyártmá­nyú berende­zés óránként 48 ezer üveg sört képes palackoz­ni. Az egyik sor az úgynevezett minőségi sörö­ket ontja — nemcsak fél­literes, hanem 0,33 literes pa­lackokat is tud tölten­­i. A má­sik soron a kommersz sö­rök készülnek. A megnövekedett termelés kiszolgáló hát­tere is újakkal egészült ki. Így a teljes kapacitással működő két kazán mellett, egy harmadik is segíti a munkát, hogy az évi egymillió hektoliter sör elhagyhassa a gyárat. Negyven éve történt Egységtörekvés a békéért, függetlenségért A K­ Vlláoháharil előestéjén és első ni. tu­dunduuru éveiben még úgy látszott, hogy Magyarországnak közvetlen elő­nyei származnak a német szövetségből. A trianoni traumát jórészt feledtették a reví­ziós sikerek, a bécsi döntések „országgyara­pításai”. Igazolódni látszott az ellenforradal­mi korszak legitimáló lényege: az irredenta külpolitika. Sőt, a külpolitikai sikereken túl is viszonylag kedvező volt a helyzet az or­szágban. A hadsereg és a hadiipar felszívta a jelentős munkanélküli tömegeket, s így csak a legtovább látók tették fel a kérdést, mi lesz mindennek az ára, hogyan fest majd egyen­legünk a végső elszámolásnál. A messzebbre tekintők, az antifasiszta bal­oldal azonban már kezdettől figyelmeztetett , a hitlerista német elkötelezettség ország- és békeromboló veszélyeire. Szétszórt, s egymás­sal is viaskodó csoportjaiban hamarosan az együttműködési lehetőségek felkutatása ke­rült előtérbe. A népfrontpolitika végleges el­fogadásának jegyében 1941. folyamán a Kom­munisták Magyarországi Pártja új jelszót hir­detett meg: a független, szabad, demokrati­kus Magyarország jelszavát. Ez alkalmasnak bizonyulhatott az antihitlerista nemzeti-népi összefogás alapjainak lerakására. A szociál­demokrata baloldal és a népi írók bizonyos csoportjainak bekapcsolódása eredményezte aztán a tüntetéseket a Batthyány örökmécses­nél, Petőfi szobránál. Az 1941-es kísérletek korai és impozáns példája a Népszava híres karácsonyi számának antifasiszta és nép­frontos hevülete volt. A hamarosan megala­kuló Magyar Történelmi Emlékbizottság alá­írás-gyűjtései, az 1942. március 15-i tüntetés a Petőfi szobornál pedig már a másik Ma­gyarország jelentkezéséről és növekvő erejé­ről tanúskodott. Ki pu­priltási mozgalom fejlődésé­rő­ ellentű­dés­ben is cezúrát je­lentett az 1943-as háborús fordulat, Sztálin­grád, Voronyezs, az észak-afrikai és szicíliai partraszállás és az olasz kapituláció. Az or­szág két síkon is megindult a háborúból való kiválás irányába. Részint a kormányzó kör­nyezete kezdett rendszer-átmentési célzattal vérszegény béketapogatózásokba Svájcon, Tö­rökországom keresztül.­ Erre az is vezette, hogy ne a Szovjetunióval kelljen közvetlenül tárgyalnia. Másrészt a baloldalban erősödött az a felismerés, hogy a háborúból való kilé­pés csak aktív ellenállással, csak Németor­szággal szembefordulva lehetséges. Ez a két­irányú mozgás pedig mindenféleképpen nö­velte — az üldözések ellenére — az antifa­siszta erők befolyását, a békevágyat. Egyút­tal a kormányzat, a horthysta körök céljai­val ellentétben a háború utáni demokratikus kibontakozás esélyei és elképzelései is növe­kedtek. A h­illprista német megszállás, 1944. UltiCN­M, március 19-én — mond­hatni — tiszta vizet öntött a pohárba. Az egész legális baloldalnak, a szociáldemokrata pártnak, a Kisgazdapártnak, és a Paraszt­­szövetségnek betiltása a sajtó teljes gleich­­schaltolása, a többezer baloldali és németelle­nes letartóztatása, a terror és a deportálás most már elodázhatatlanná tette a a politi­kai ellenállás közös szervezeti keretének a megteremtését. Az 1943-tól Békepárt néven működő KMP kezdeményezésére a kommu­nisták, az SZDP baloldala, a Kisgazdapárt és a legitimisták (később a Parasztpárt csatla­kozott) május közepén létrehozták a Magyar Frontot. A Magyar Front megalakulása a hazai el­lenállási mozgalom addigi legjelentősebb ese­ménye volt. Általa megnőttek a kommunista párt szervezési és propaganda lehetőségei, ugyanakkor pedig a Front olyan rétegekre és körökre is kiterjesztette befolyását, amelyek — bár náciellenesek voltak — a kommunis­táktól idegenkedtek. A Magyar Front lenállás jelentősége ellenére, a sajátos törté­nelmi, társadalmi okokból nem jöhetett létre a sikeres németellenes szembefordulás leg­főbb feltétele: a népi ellenzék, a hadsereg és az uralkodó körök összefogása­­és közös ak­ciója. Ebben a felelősség egyértelműen az utóbbiaké. Ám a Front tevékenysége nemzeti tudatunk fontos része és egészséges nemzeti önbecsülésünk jogos táplálója. Dérer Miklós ZALAI HÍRLAP Javul a forgalombiztonság Kitérőket és talpfákat cserélnek A MÁV nagykanizsai pálya­­fenntartási főnöksége idén több mint 30 millió forint ér­tékű anyagot épít be, hogy te­rületén javuljon a forgalom­­biztonság. Elsőként a télen és tavasszal elszakadt hegesztési varratokat javították ki, az ez­zel kapcsolatos úgynevezett feszültségmentesítésit szintén elvégezték. Az utóbbi munka és a vágányszabályozás még közel egy hónapig tart. Ennek következtében a nyílt vonalak olyan állapotba kerülnek, hogy a nyári csúcsforgalomban nem lesz szükség további fenntar­tási munkákra. Mintegy 700 ezer forintos költséggel rövidesen végleg befejeződik Nagykanizsán a Béke úti vasúti átjáró teljes helyreállítása. A még szüksé­ges vasbetonelemek május vé­géig megérkeznek, majd az aszfaltburkolat javítására ke­rül sor, hogy ismét „zökkenő­­mentes" legyen itt is a közúti közlekedés. Hamarosan meg­kezdődik három kitérő cseréje, kettő a pályaudvaron, egy a sörgyári iparvágányon. A nagyobb zalai munkák közé tartozik még a Murake­­resztúr—Gyékényes közötti vo­nalszakasz vasbetonaljainak cseréje, mintegy 400 darab megrongálódottat kell újjal felváltani. Az idén befejeződik a már két éve tartó korszerű­sítés a balatonszentgyörgy— sármelléki vonalon. A vonatok közlekedési sebességének, emelését célzó­­ munkálatok során megerősítik az alépít­ményt, cserélik a síneket, talp­fákat és az ágyazatot. A cilinkói kassás A FÜRGE KASZA UTÁN szépen sorjáznak a rendek a cilinkói mezőn. Aki vágja, Magyari Miklós traktoros-ka­szás. A szen­tgyörgyvölgyi ha­tárban levő nagy kiterjedésű terület pedig a Zalaegerszegi Állami Gazdaság birtoka. A hozamon, a sűrű rendeken is látszik, hogy sokat ad a me­zőgazdasági üzem a gyepre, a kérődzők legolcsóbb tömegta­karmányára. Aztán a kaszás is olyan tökéletes munkát végez hogy párját ritkítja. Mondhat­ni: borotválja a legelő fűter­mését. — Évente legalább egyszer megkaszáljuk a legelőket is, így széna is lesz elegendő, ezt a nagyra nőtt füvet különben sem legelnék az állatok — mondja Magyari Miklós. — Sok tehén és növendék takar­mányáról kell ám nekünk gon­­doskodnunk! Nem is tudom pontosan, de hatszáznál bizto­san több az itt nevelt jószág. Valamennyit legelőn tartjuk, húshasznú fajták. MONDJA, HOGY JÓ EGY HETE ez a munkája, azóta sok-sok fordulót megtett már a réten és a legelőn. — Szaporodik is a rend, csak az a baj, hogy nem akar száradni. Amott — mutat a távolba — hiába forgatja Ma­gát Lajos traktoros társam, minden nap kap a fű több-ke­vesebb esőt. Nem hagyom szó nélkül, hogy eddig a csapadék hiányá­ra panaszkodtak. — Nem is azért mondom, mintha nem kellett volna az eső. A gyep hozamát is javí­totta a bőséges májusi áldás, a szántóföldi növényeknek pe­­dig tényleg aranyat ért. De van, aminek árt is. A készülő szénának bizony nem tesz jót, sokat veszít minőségéből. ÚGY SZÁMOLJA, hogy még száz hektárnyi gyep várja a kaszát. — Ilyen csapadékos időben egyedül is győzöm a munkát, ha viszont napsütéses az idő és gyorsan szárad a széna, akkor gépével Balla Jenő is hozzám csatlakozik. * Amikor pedig sok széna fek­szik már a renden, netán el­fogyott a kaszálni való, olyan­kor is akad munkája a réten, a legelőn. A kasza helyére más munkagépet szerel, aztán forgatja a száradó szénát vagy csillag rendsod­róval dolgozik, esetleg bálázza a megszáradt termést vagy H­amps tér­ko­csival gyűjti és viszi a kazla­­zókhoz. — Amire vég­zünk az utoljó­val is, hamaro­san kezdhetjük elölről, hiszen nem sok idő múlva már ott lesz az ideje a második kaszá­lásnak. Azt gondolná az ember, hogy akinek a meg­élhetést jobbára csak a gyepte­rület adja, télen nem is talál munkát. Olyan­kor a majorban van mit tennie, a sok állat té­len is ad elfoglaltságot, a ta­karmányozás, a karámok tisz­tán tartása minden időszak fel­­adata. AMIKOR DICSÉRNI VALÓ munkája minőségét említem, ő a gépének tulajdonítja az érdemet, holott bizonyára a kaszáson is sok múlik. — Annyi biztos, kézi kaszá­val nem tudnám ilyen szépen levágni. Azzal ritkán is ka­száltam, ki is mentem a gya­korlatból. Aztán lehetne ilyen munkához sok-sok embert ta­lálni? Nem hiszem. Én is, má­sok is megszoktuk segítőnket, a gépet. N. F. Nyereséges kapcsolat N­em kétséges, hogy a de­­mokratikus légkör, a vezetői beosztott viszony milyensége az üzemi, mun­kahelyi közérzet egyik alap­vető meghatározója. Kihat az információáramlásra, a dön­tési és végrehajtási folyama­tokra, s végsősoron a csopor­tok, egyének munkateljesít­ményére. Nemrég egyik tekintélyes kanizsai vállalatunk igazga­tójával beszélgetvén, szóba került e témakör is. „Hiba volna, ha csak az üzemi de­mokrácia meglevő fórumaira bíznánk, hogy biztosítsák, alakítsák a vezetők, beosz­tottak, munkások viszonyát fejlesztő megoldásokat” — jegyezte meg. Osztjuk véle­ményét, annál is inkább, mert azt figyelemre méltó házon belüli példákkal, ese­tekkel támasztotta alá. Mindenekelőtt azokat a jobbára kötetlen beszélgeté­seket, találkozásokat említet­te, amelyekre saját, vagy alulról jövő kezdeményezés­re kerül sor. Hol a műhe­lyekben, hol az üzemvezetői vagy az igazgatói irodában — munkások, párt és társadal­mi tisztségviselők, beosztott vezetők részvételével. Egyet­len feltétele van ezeknek az alkalmi eszmecseréknek: csak akkor kerül rájuk sor, ha akad kölcsönös mondani­való, vagy információhiány valamilyen napi vagy idő­szaki, de közérdekű részkér­désben. Nos, mind a közérzet, mind a vezetői munka szem­pontjából nyereségesnek bi­zonyultak ezek a kapcsolat­formák. Elsősorban mert nyíltságukat, közvetlenségü­ket és az információk hely­zetfeltárások mélységét te­kintve mással nem pótolha­tók. Nincs az „erről vagy ar­ról a témáról jobb hallgatni” felfogás és a vállalati, üzemi élet sok szelete kerül terí­tékre. Egy-egy munkaszer­vezési gondtól a termelési részfeladatok és az alkatrész­­ellátás napi ellentmondásáig, a tévhiedelmektől vagy a gmk-sok magas keresetének realitásától az érdekütközte­tő vitákig és a vezetői dön­tések utóéletéig, a végrehaj­tás torzulásáig széles a vá­laszték. Sőt, nem ritkán a gazdasági vezetés, az igazga­tó hibái is felmerülnek eze­ken a beszélgetéseken, ame­lyek ha nem lennének, ak­kor — így mondta az igaz­gató — „szegényebb lenne a vállalati valóságról, az em­berek hangulatáról-érdeklő­­déséről vagy a beosztott ve­zetők mentalitásáról alkotott kép. Nemrég éppen az utób­biak közül néhánynak a fa­­ragatlanságáról, nyegleségé­ről szerzett —, ha közvetve­­ — tapasztalatokat, így most már jobban tudja, mi­lyen irány­ban kell „gyúrni” őket... Természetesen nincs dön­tési szerepe ezeknek a kötetlen eszmecseréknek, ta­lálkozóknak, de nem is af­féle fórum­pótlék. Egysze­rűen csak a vezetői munka­­módszer és stílus értékes al­kotóelemévé, a nyíltabb lég­kör egyik katalizáló ténye­zőjévé váltak. Ezért is jó nyugtázni, hogy a megye üzemeiben, munkahelyein mindinkább terjed ez a köl­csönösen nyereséges kapcso­latforma. — Lukács — 3

Next