Zalai Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
1985. január 25., péntek Tiszta lappal Tartozás nélkül folytathatja munkáját a Nagykanizsai ÁG örömmel újságolták a Nagykanizsai Állami Gazdaság vezetői, hogy az 1985-ös esztendőt tartozás nélkül kezdhetik, minden esedékes adósságot visszafizettek. Hosszú volt az út idáig, sok éven át terhelte hitel, vagy más tartozás a hetvenes évek végére válságba került mezőgazdasági üzemet. Most tiszta lappal folytathatják munkájukat. Azoknak lett igazuk,, akik hittek abban, hogy az új vezetés — a dolgozók felzárkózásával — képes lesz megújítani, talpra állítani a gazdaságot. Milliók újraalapozásra — Az évtized első esztendejében kétmillió forint nyereség volt az indulás, amit kisebb-nagyobb összeggel minden évben sikerült növelni, így most hétmilliónál tartunk — mondja Végh János közgazdasági igazgatóhelyettes. — Még távol az elvárhatótól. . . — Magunk sem tartjuk nagy összegnek, de a valamikori veszteségből kigazdálkodásra előírt közel négy millió forintot időközben rendeztük, ráadásul sok milliót fordítottunk a gazdaság újraalapozására, a veszteséges tevékenységek kiiktatására. És mostanra a fejlesztési hiteleinket visszafizettük, tehát jelentősebb tartozásunk nincs. Újabban, az éveken át sok bajt és veszteséget okozó sertéstelepek hozzák a legtöbb pénzt, de azt is nagy eredménynek tartják, hogy a gyümölcspiac pangásának időszakában eltartja magát az ágazat. Mit kellett az eredményekért tenni? A kérdésre Mika József termelési igazgatóhelyettes válaszol: — Felsorolni is sok lenne, egy merőben más gazdaság formálásába kezdtünk, mint amilyen volt korábban. — Konkrétan? — Az üzemegységi formáról például áttértünk az ágazati rendszerre. Ez messze hatékonyabb és ezért lényegesen kevesebb emberre van szükség. Elsősorban az adminisztratív állományt csökkenthettük. Már öt év bizonyítja, hogy ez jó lépésünk volt. Az ágazatvezetőkkel egyeztetik a terveiket, akik önálló feladatokat kaptak és kapnak, kevés a központ által diktált tennivaló, azok közül első helyen szerepel a nyereségterv. Annak teljesítési módja már a termelő egységre tartozik. — Az önállósággal pedig jól élnek az ágazatok vezetői és dolgozói — szögezi le Mika József. — Bérszínvonal tekintetében az utolsók között voltunk az ország állami gazdaságainak sorrendjében. A pénzt a feladatokhoz mértük, ezzel megnyertük a törzsgárdát, azokat, akikre építhettünk, lével hozták meg döntéseiket. Vertikális fejlesztésekbe fogtak, így alakították ki meglehetősen rövid idő alatt a végterméket előállító gyümölcslé készítő, a keveréktakarmányt gyártó üzemeiket. Közben fokozatosan szűrték ki termelésükből a veszteséges tevékenységeket, ezzel párhuzamosan felújították az amortizálódott gépparkjukat, gyümölcsöseiket ellátták speciális gépekkel, egyebek között azért, hogy a fák nyolc napos permetezési fordulóját biztosíthassák. — Ültetvényeinkben a minőség került előtérbe — mondja Czinege József főkertész. — A régi telepítésűeket kiselejteztük, miközben újabb 170 hektárnyi kertést alakítottunk ki. Ott már „piacos” árut szüretelünk. Rövidesen többet minden korábbi mennyiségnél, méghozzá szolidabb költségráfordítással. — Ez utóbbinak mi a titka? — Alacsonyabbak a fák, kisebb a koronájuk, így könynyebb a metszés és a szüret, valamint a hatékonyabb növényvédelem. — Újabb selejtezések? — Csak azok a fák kerülnek kivágásra, amelyeknek lejár a „kihordási” idejük, tehát elöregszenek. A következő években tíz— tizenegyezer tonna gyümölccsel számolunk. Ez a korábbival megegyező menynyiség, de a termőterület kisebb. — A határunk más részébe pedig olyan területeket vettünk vissza a termelésbe, amik már hosszú időn át használaton kívül voltak — teszi hozzá a termelési igazgatóhelyettes. — A művelésbe vont földeken főleg kukoricát termelünk, erre van szükség, hiszen túlsúlyban abrakfogyasztó állataink vannak. Nincs megállás — Hogyan sikerült nyereségessé tenni a sertéstartást? — Mindent az árutermelésnek rendeltünk alá, ehhez igazodva változtattunk a telep technológiáján és a fajtán, az utóbbit a húsipar is segítette — válaszol Mika József. — Most a tenyésztés, a nevelés és a hizlalás között összhang van a két sertéstelepünkön — teszi hozzá Kocsmár Géza főálattenyésztő. — A férőhelykihasználás közel száz százalékos, a tartástechnológiához pedig megtaláltuk az alkalmas fajtát. Most évente 16 ezer hízót tudunk eladni. — Milyen haszonnal? — Kocánként nyolcezer forint fölött van a tiszta pénzünk. Ehhez persze 22—23 darabos malacszaporulatra van szükség és csak nyolc—kilenc százalékos lehet az elhullás, így hoz szép hasznot a 850 anyaállat. Újabban a szepetneki sertéstelep a gazdaság egyik büszkesége. Említik, hogy ott vezették be először az ötnapos munkahetet, s az átállás minden megrázkódtatás nélkül sikerül. De a kisebb, kápolnapusztai hizlaldára sincs panasz. — Egy vágóhíd felépítésével szerettük volna sertéságazatunkat vertikálissá tenni — mondja Mika József. — Anyagiak hiányában ez eddig nem sikerült, de nem mondtunk le e tervünkről. — Tehát teljes már a rend a gazdaságban? — Attól még távol vagyunk, de különben is tökéletes üzemről aligha lehet szó, hiszen mindig újabb feladatokkal találjuk magunkat szemben. Azt tudjuk, hogy egy pillanatra sem szabad megállnunk, mert az egyenlő lenne a visszaeséssel, ezért fejlesztenünk kell, hogy előre jussunk. Nemecz Ferenc Összpontosítás a gazdaságosságra Ezek után a termelés gazdaságossá tételére összpontosult a figyelem. Mindenekelőtt a piaci helyzet figyelembe véte Felhasználni a megszerzett tudást Vizsgaidőben az MSZMP megyei oktatási igazgatóságán CSOPORTOK AZ AJTÓKNÁL, s hol társalgás, hol csendes éljenzés és gratuláció zaja tölti meg a folyosókat. — Fiúk, értelmetlen dolog puskákat gyártani, most amikor a leszerelésről kezdődnek tárgyalások — hangzik a tréfás megjegyzés az egyik jókedvű társaságból. Vannak, akik derűsen, a jó felkészülés tudatában, mások jegyzeteiket forgatva, drukkosan várják a megmérettetést a megyei oktatási igazgatóság esti egyetemi hallgatói közül. Czendrei Zoltán, a zalalövői költségvetési üzem megbízott vezetője felszabadultan beszélget társaival. Teheti, mert jelesen vette az akadályt munkásmozgalom-történetből. — A párt élcsapat jellege volt a tételem, ami a polémiára, keresztkérdésekre okot adó téma — magyarázza a fiatalember. — Ezért is tetszett, s egyáltalán a vizsgáztatás légköre, olykor párbeszédes stílusa miatt. Aztán elmondja is, milyen ponton alakult eszmecserévé a felelete az osztály vezetőjével, Jakab Vilmossal. — Főleg a bírálat-önbírálat kérdésénél. Tetszett neki, amikor kifejtettem: legyen az nyílt, tárgyilagos, de ne az utcán vagy folyosón hangozzék el, hanem az arra hivatott fórumon, pártszerű keretek között. EGYÉBKÉNT AZ ELSŐ NÉGY VIZSGÁZÓT akár ügyeletes kabalának is felfogadhatják, mert mindnyájan jelessel zárták a félévet. — Itt az eminens, őt kérdezze! — mutatnak a folyosó végén álló másodéves „polgazdos” csoportban Czigány Jenőre. — Illik készülni, ennyi az egész — hárítja el az elismeréseket az IÁÉV ügyviteli vezetője. — Úgy vélem, beosztásomhoz, de mozgalmi megbízatásomhoz is kötött az esti egyetem elvégzése: a szakszervezeti oktatást irányítom a szerelőipari főépítésvezetőségnél. Elég sok az érettségizett, tájékozott ember nálunk — fura volna, ha felkészületlenül állnak eléjük, különösen gazdaságpolitikai kérdésekben. Bekopogtatok az osztályba. Végszóra érkezek, miszerint Kishalmi Vilma osztályvezető elégedett a 15 hallgató összteljesítményével. Ugyanis valamivel jórendű fölötti az átlag. Katona Józsefné osztályában viszont javában tart a vizsga. — Az írásbelije aránylag jól sikerült. . . A tétele? — Az 1918-as polgári forradalom — válaszol Szaksz Ibolya, a benn ülő négy hallgató egyike. Gombócz Lászlónak, a zalaegerszegi MOM-gyár optikusának a két világháború közötti szovjet külpolitikáról kell referálnia. Egy ponton oldalvágányra ment az egyébként gördülékeny felelet. Évközbeni jó szereplése alapján kicsit többet vártam, de a négyest megilleti — hangzik az értékelés. Elégedetten lép ki várakozó társaihoz a fiatal szakmunkás. Habár mindenki tudja, négyesnél jobb felelet nem volt, mégis ugratják: — Te, az osztály esze is csak ennyit tudtál? — AZ A FONTOS, hogy az ember felhasználja a megszerzett tudást — válaszol Gombócz László. — Mert a gyárban, a műhelybeliek tízórai- és ebédszünetben bizony gyakran „megfeleltetnek”, jókat vitázunk. A sporttal kezdjük, de percek alatt a politikába vágunk. Aztán felém fordul: — Magam jelentkeztem ide, mert a 2 éves marxista— leninista középiskola után — oda úgy küldtek — megtetszett a tanulás és olvasni is nagyon szeretek. Manapság, amikor elég nehezen áttekinthetők a nemzetközi viszonyok és azok összefüggései — igen jól jönnek nekem az itt tanultak. Nemrég vettek fel a pártba, s éppen csütörtökön kapom meg a tagkönyvemet. Azt hiszem — úgy is akarom —, hogy nem okozok csalódást: lesz majd jobb is az eredményem az év végi, egyben utolsó záróvizsgán — köszön el a szakmunkás fiatalember. Lukács József A Köbtex zalaegerszegi üzemének fonodájában (képünkön) az első negyedévben 262 tonna fonalat gyártanak, a szövödében pedig másfél millió négyzetméter szövetet készítenek a tervek szerint. A terv túlteljesítéséhez kommunista műszakok szervezését is megkezdik a közeljövőben. mm Hlmop Adóalap eltitkolás és felületes munkavégzés Tallózás a megyei népi ellenőrzéshez érkező bejelentésekből A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz évente elég nagy számban érkeznek különböző jellegű magán és közérdekű bejelentések. A legtöbben a kereskedelmi ellátással kapcsolatban, valamint a fogyasztói érdekvédelem ügyében panaszkodnak. Az ilyen jellegű észrevételek, az összes bejelentés húsz százalékát teszik ki. Sajnálatos tény, hogy a beadványok negyven százaléka nem megalapozott. Annak viszont örülünk, hogy a levelek többsége név és pontos lakcím feltüntetésével érkezik hozzánk — tájékoztat Bajor László, a MNEB gazdasági szakértője. — Így aztán azonnal hatékonyan tudunk intézkedni. Természetesen kapunk névtelen jelzéseket is. — Napjainkban sokan szóvá teszik, hogy a gmk-k tevékenységénél, néhány helyen visszaélések tapasztalhatók. Ezzel kapcsolatban hozzánk is érkezett névtelen bejelentés. Az illető szerint Nagykanizsán, a Kanizsa Bútorgyárban főmunkaidőben géembáznak. Kimentünk a helyszínre, és a következőkről győződtünk meg: a vállalat vezetése a hivatalos és a gmk munkaidőt szigorúan különválasztja, rendszeresen ellenőrzi. A felvetés tehát megalapozatlan volt. Amint tovább nézegetjük az iratokat, egy érdekes esetre bukkanunk. — A bejelentő személye ebben az ügyben ismert — folytatja a szakértő. — Egy kőműves kisiparos tevékenységével kapcsolatban tett észrevételeket. A kisiparos húszezer forintos munkát végzett nála, amiről nem adott számlát, ami adóalap eltitkolásnak számít. Ezen kívül bejelentés nélkül foglalkoztatott segédmunkásokat, ami társadalombiztosítási kötelezettség elmulasztásának minősül. A felsorolt vádpontok bizonyíthatók voltak, így szabálysértési eljárásokat kezdeményeztünk. A kisiparost megközelítőleg tizenötezer forint pénzbírsággal sújtották. Amit még érdemes megjegyezni: a feljelentés azért történt, mert a kisiparos még egy munka elvégzését ígérte a megrendelőnek, a kivitelezési idejét viszont egyre halogatta. Ha állja a szavát, s időben nekilát a munkának, akkor elmarad a feljelentés, és az említett szabálytalanságokra sem derült volna fény. A keszthelyi Vasipari és Gépjármű Javító Szövetkezet felületes munkát végzett egyik ügyfelének a kocsiján. A vizsgálat a következőket állapította meg: — A szélvédő üvegnek hiányos volt a tömítettsége. A fékrendszerrel kapcsolatban hibát észleltek. A fényezésnél is akadtak problémák. Egyezerkétszáznegyven forint munkadíj túlszámlázás történt. Helytelen díjtételeket alkalmaztak. Felszámoltak hét kiló lemezt, amit be sem építettek. . . — Milyen felelősségrevonások történtek? — A népi ellenőrzés fegyelmi eljárás kezdeményezését kérte, ám ebből nem lett semmi. A szövetkezet elnöke három dolgozót írásbeli figyelmeztetésben részesített. Pedig ez az ügy ennél mindenképpen többet érdemelt volna. A szabálysértési feljelentés alapján, a keszthelyi tanács a három dolgozót összesen tízezer forint bírság megfizetésére kötelezte. A szövetkezet részéről ennek a jogosságát — amint jelezték —, kifogásolni akarják. Pedig annak idején megjegyzés nélkül aláírták az üggyel kapcsolatban készült jegyzőkönyvet... V. F. 3 Új jövedelemszabályozás A startpisztoly képletesen szólva eldördült január elsején. Életbe léptek a néhány hónappal ezelőtt meghirdetett változások, a vállalatok és szövetkezetek már az új rendeletek szerint láttak munkához. Gazdálkodásuk várhatóan alapvetően megváltozik, s ebben nagy szerepet kap az új jövedelemszabályozás is. Érdekeltségi alap A legfontosabb változás, hogy megszűnik a fejlesztési és részesedési alap. Helyét az osztatlan érdekeltségi alap veszi át, amiből a kötelező adók és adósságok megfizetése után a vállalatok saját elhatározásuk szerint használhatják föl a pénzüket, ebből lehet tehát új gépeket vásárolni, üzemcsarnokokat építeni, vagy éppen béreket emelni. Miután nem kell kötelezően „dobozolni” a pénzt, vagyis a különböző alapok között előre szétosztani, a vállalatok nagyobb önállósággal dönthetnek a nyereségek felhasználásáról. Jónéhány fórumon elhangzott, hogy a nyereséggel arányos elvonás, amely a múlt év végéig volt érvényben, éppen a legjobban dolgozó cégeket sújtotta, hiszen minél hatékonyabban dolgoztak, annál többet fizettek. Mostantól kezdve attól függ inkább az adó, hogy mire akarják a pénzt fordítani, de a korábbihoz képest kisebb körben tovább él a nyereség növekedésével arányos elvonás is. Jól tükrözi a változást egy teljesen új adófajta bevezetése, a vagyonadó. Bevezetésének célja arra ösztönzi a vállalatokat, hogy minél hatékonyabban fektessék be eszközeiket, ám ezek közé nemcsak a gépeket, épületeket kell érteni, hiszen ide tartozik például a bankbetét is. A hozamból természetesen részesedni akar a költségvetés, mint tulajdonos. Ezt fejezi ki tehát a három százalékos vagyonadó, amelyet az érdekeltségi alapból kell majd befizetni. A másik, részben új elvonási forma a felhalmozási adó. Mértéke 18 százalék, és szintén az érdekeltségi alapot terheli, amennyiben a vállalat új fejlesztésre szánja el magát. Az elvonás nagysága a mindenkori gazdaságpolitikai célokat fejezi ki, összehangolja a vállalat lehetőségeit és a népgazdaság célkitűzéseit a beruházások piacán. Drágult a munkaerő Jogosan merülhet föl a kérdés, hogy 18 százalékos elvonás hatására nem csökkennek-e majd tovább az amúgy is megcsappant fejlesztések? E nem kívánt hatás ellensúlyozására különböző rendelkezéseket hozott a kormány, amellyel megkönnyíti a fejlesztésbe vágó cégek terheit: ezentúl az amortizáció teljes mértékben a vállalatoknál marad, s megszűnik jónéhány, korábban a beruházásokat korlátozó befizetés, például az építési adó és a beruházási illeték. A vállalatok életének másik meghatározó tényezője az élő munka költsége. Ez még mindig túlságosan alacsony Magyarországon, s így a vállalatok sokszor gazdálkodnak pazarló módon még szakképzett munkásgárdájukkal is. E nem kívánatos tendencián kíván segíteni a béradó, amelyet a vállalatok jelentős részénél az összes kifizetett bér után kell fizetni. A vállalatok pénzét az előbb említett adókon kívül más, a korábbival azonos jellegű elvonás is terheli, a városi és községfejlesztési hozzájárulás 15 százaléka, valamint a 35 százalékos nyereségadó. Ezeket kell legelőször a nyereségből kifizetni. Maguk dönthetnek Az elmondottakból egyértelműen kiderül, hogy a vállalatok ugyanannyi pénzt fizetnek majd be a költségvetés számláira, mint eddig, szakszerűen fogalmazva, nem csökken az elvonás mértéke. Ám, az elvonás alapelve már nemcsak a nyereségarányos adóztatás, és a vállalatok nagyobb felelősséggel dönthetnek a pénzük felhasználásáról, s mérlegelhetik a helyzetüket. Reális most már a választás, vajon új gépeket vegyenek-e egy adott évben, avagy éppen 25 százalékkal emeljék-e a béreket? Bár nagyon nehéz előre felmérni a jövedelemszabályozás változásának hatásait, egy bizonyosnak látszik, elsősorban a hatékonyan működő vállalatok járnak jól, számukra kedvezőek az új rendeletek. Lakatos Mária