Zalai Hírlap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
1985. szeptember 2., hétfő v... ' '■ ■ .. .■■■■■ ... . ■■ * ...■. ... . .. ■..v ... . ...... . ^........................ ^ ^ Mi lesz a zalaegerszegi baromfifeldolgozó környezetvédő beruházásával? A Zala Megyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat — legalább is a kivetett csatornabírság összege alapján — az egyik legnagyobb környezetszennyező Zalaegerszegen. Az áldatlan állapoton változtatandó, a vállalat vezetői egy többlépcsős szennyvíztisztítási program beindításáról döntöttek, amelyhez megkapták a megyei tanács támogatását is. Ennek első eredménye már látható, hiszen néhány hete működik az úgynevezett előtisztítómű első egysége. Ám ahhoz, hogy a kibocsátott szennyvíz minősége megfeleljen az Országos Vízügyi Hivatal előírásainak, még komoly építkezésekre lenne szükség. Csakhogy erre nincs meg egyelőre a pénz, így a program gyors folytatása kétséges. Ez pedig már-már a vállalat létét fenyegeti. Évi többmillió forintos bírság Hogyan alakulhatott ki e helyzet? Meglepő, de igaz: ezt az üzemet már eleve úgy tervezték, hogy indulásakor sem felelt meg szennyvízrendszere a környezetvédelmi előírásoknak. Ki a felelős abban, hogy e dokumentációt átengedték, az ma már kideríthetetlen, pedig itt van minden bajnak a gyökere. Időközben ugyanis az OVH előírásai tovább szigorodtak, s a vállalat még kedvezőtlenebb helyzetbe sodródott. Gyakorlatilag 1978-tól került a baromfifeldolgozó szeftn vezése abba a kategóriába, amelynek alapján az évi többmilliós bírságokat kivetik a vállalatra. Ugyanettől az évtől számíthatóak azok a sziszifuszi erőfeszítések is, amelyekkel az üzem változtatni akar a már-már tűrhetetlen állapoton. Ám e munkát nem sok siker koronázta. Az első nagyobb bírságot — 5,8 millió forintot — hét év előtt kellett fizetniök. Még abban az évben újabb 2,3 milliót utaltak át a vízműnek a szennyvíztisztítás és a csatornázás rájuk eső részének költségeire. Egy évvel később pedig — a bírságon felül — ütemes összeggel járultak hozzá a város ipari üzemeinek szennyvízelhelyezéséről készülő tanulmányterv költségeihez. Bár azóta a városi isztítómű elkészült, a bírság összege nem csökkent. Még úgy sem,hogy közben nemrég méltányolták próbálkozásaikat. Lévén az üzem a Baaton vízgyűjtőjének körzetében, a bírság eleve ötszörösei más területeken szokásosnak, s mivel több mint öt éve szennyeznek. ..belép’’ egy újabb ötszörös szorzó, azaz huszonötszörös bírságot vethetnek ki rájuk. Ez 1983-ban 41,5 millió forintot jelentett volna, az idén 60 milliót. Ekkora összegeket a vállalat természetesen képtelen kifizetni. Végül a felügyeleti és szakigazgatási szervek döntése alapján például 1983-ban 4,2 millió lett a bírság öszszege A szennyvíztisztítómű első része már működik, de aligha pótolja az igazi tisztítóművet. A kivitelezéshez a meglevőnél sokkal több pénz kellene. Fillérekből Talán soha nem tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget a hulladékoknak, a másodlagosan még felhasználható melléktermékeknek, mint napjainkban. Érthető ez, hiszen a gazdaság vérkeringésébe visszajuttatott anyagok jelentős megtakarítást eredményeznek, s a környezetvédelmi szempont is egyre nagyobb súllyal esik latba. Nagykanizsán és a város közel húsz kilométeres körzetében ezt a"begyűjtő tevékenységet a Dél-Dunántúli MÉH Vállalat kanizsai telepe végzi. És nem is rosszul, legalábbis emellett szól, hogy évekre visszamenőleg túlteljesítik a terveiket. Tavaly például a 28 millió forintos előirányzatot két millió forinttal múlták felül. Tevékenységükről beszélgettünk Gáspár János telepvezető-helyettessel.. . Két nagy forrásunk van: a lakossági hulladékok átvétele és a gyárak, vállalatok, intézmények feleslegessé vált melléktermékeinek összegyűjtése — mondja. — Az elsőt a város három pontján működő átvevők biztosítják, az utóbbi helyekről — mennyiségi szempontból ez a jelentősebb — értesítés esetén magunk szállítunk, bár ha a partner maga hozza be az árut, akkor a fuvarköltségét visszatérítjük. — Tavaly a város több pontján megjelentek a MÉH üveggyűjtő konténerek. Bevált ez a módszer? — A négy kihelyzett konténerünkben inkább a szemét gyűlik, semmint az üveg. Ezen nekünk egyébként akkor sem lenne jelentős hasznunk, ha rendeltetésüknek megfelelően használnák őket az emberek. Inkább a lehetőséget akartuk megteremteni ahhoz, hogy a vissza nem váltott üvegek rakosgatása ne okozzon gondot a lakosságnak és ne a szemétbe kerüljön az üveg. A tapasztalataink így a konténerek tartalmához hasonlóan vegyesek. Míg beszélgetünk, esik az eső, aznak a bálák és a dolgozók a sarat dagasztják. Látóhátón nem túl kedvezőek a munkakörülmények. — Nincs módunk beruházásokra, mert a telep évei meg vannak számlálva — magyarázza Gáspár János. — A város rendezési terve szerint 10 éven belül el kell innét költöznünk. Emiatt — pedig pénz lenne rá — nem tudjuk a munkahelyünket korszerűsíteni. Maradnak egyelőre az ideiglenes megoldások. Jelenleg folyik a szociális épületünk, valamint a papír- és a rongyraktár, s az irodahelyiség tatarozása. R. F. milliók MEH-terlépi helyzetkép Kanizsáról Segítségre van szükség A tervek a tisztítómű kivitelezésértegyébként a Mélyéptervtfj|||Bjp|? el is készültek. 3 a Délviép — ha a baromfifeldolgozó fizetni tud —, azonnal megkezdi az építkezést és rövid határidő alatt át is adja. Ehhez azonban 18 millió forint kellene. Ennek a vállalat azonban csak 30 százalékát képes állni. A többi pénzt vízügyi és egyéb támogatásból várják. Hitelt már nem tudnak felvenni, ugyanis neteherviselő képességük ezt nem teszi lehetővé. Ha segítséget kapnak, a tisztító második ütemét szeretnék jövő év közepéig befejezni. A vita még tart Jelenleg a vállalatnak 23 millió forintos csatornabírságot kellene kiegyenlítenie, természetesen ezt nemcsak a baromfifeldolgozó, de sokkalta erősebb termelőegységek sem tudnák kifizetni. Így még ma is folynak a viták az összeg lényeges csökkentéséről. Ha ez sikerül, a vállalat vezetői szerint csak akkor esz remény a megoldásra. Ha nem, senki sem tudja, mi fog következni . . . Meixner Zoltán Érmes sertések Keszthelyről Hirtelenjében nehéz lenne összeszámolni, mennyi díjat szerzett állataival dr. Kovács József keszthelyi tanszékvezető egyetemi tanár, aki egyben a magyar nagyfehér hússertés nemesítője. Több mint harminc éve foglalkozik tenyésztői munkával, s ez idő alatt kitűnő genetikai anyagot sikerült a keszthelyi törzstenyészeten összehoznia. Állományával — amelynek sok éven át a baki tangazdaság volt az eltartója, s újabban a zalaszentgróti tangazdaság a gazdája — mindig a magyar húltermelés élvonalában volt, a fajta valamennyi szakmai elállításon kiválóan szerepelt. A közelmúltban megrendezett 70. Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás És Vásár újabb sikert hozott a nemesítőnek és a tenyészetnek: koca és kan füldőiket két aranyéremmel díjazták. Ráadásnak pedig jött még a Duroc-fajta bronzérme, amely két éve került a törzstenyészetbe. Ezt a keresztezési programokban ajánlják alkalmazni szülőpár apaként a végtermék előállításakor. — Jó érzés elismerést kapni, tudni, hogy az ember dédelgetett jószágai díjat érdemeltek — mondja a sikert dokumentáló érmek birtokában a nemesítő. — A kitüntetés egyben kötelez és arra buzdít, hogy folytassuk a munkát, azaz a következő agrár seregszemlén ismét ott legyünk és hasonlóan jól szerepeljünk. — A nemesítőben milyen érzéseket keltett a mostani kiállítás? — Talán az ott látott állatok és a tenyészértéküket jelző adatok meggyőzik az érdekelteket, hogy nagyszerű, értékes tenyészanyaggal rendelkezik az ország. Ez remélhetőleg inspirálja majd az árutermelő üzemeket a mind igényesebb apaállat-gazdálkodásra, s a tenyészanyag-beszerzés által elérhető jobb eredmények megcélzására. — Éppen a minőség kívánatos javítása érdekében? — Ha mindenütt a törzstenyészetekből kikerülő, értékes genetikai tulajdonságokkal rendelkező kanokkal történne a pároztatás, akkor biztosan javulna a vágási minőség. Nem tartom kizártnak, hogy éppen ez a kiállítás lesz majd a sertéshústermelés minőségi fejlődésének mérföldköve. Például azzal, hogy a kiváló képességű tenyészsertések iránti érdeklődést kiváltja a kistermelőkből is. — Ilyen jószágokhoz hol juthatnak hozzá a tenyésztők? — Mi az ISV-vel vagyunk kapcsolatban, tehát innét és az állattenyésztési vállalat megyei állomásának közreműködésével kerülhetnek a tenyészállatok a nagyüzemekhez és a kistermelőkhöz. A legnagyobb gondunk az, hogy a sokat érő apaállatok termelésbe állítása, kihelyezése vontatott. — Mennyit kínálnak évente? — Törzstelepünkről 1400 kocasüldő és 250—300 kan kerül esztendőnként az árutermelőkhöz, ez pedig a hazai sertéshústermelés szempontjából már igen jelentős. Megjegyezném, hogy a mi nagyfehér sertésünk alapfajtaként szerepel a baki tangazdaság két árutermelő telepén. — Tehát remény van a minőség gyors változására? — Csak néhány esztendeje, hogy a kiegyensúlyozott belföldi ellátás érdekében meghirdetésre került a húsprogram, és íme az eredmény: dicséretes lendülettel, látványos termelésnövekedést hozott a sertéstenyésztésben. Ehhez pedig hozzáadta a magáét a keszthelyi törzstenyészet is, mint ahogy most hozzá kíván járulni a minőség javításához. A nemesítő három éve megyei alkotói díjat kapott, az idén Ujhelyi-díjjal tüntette ki a miniszter. S hogy azóta sem lankadt a keszthelyi törzstelepen a tenyésztői munka, annak az OMÉK-on nyert díjak a bizonyítékai. N. F. Koca és malacai a keszthelyi törzstenyészetből. Csúcsforgalom a lenti agrokémiai centrumban Őszi főszezon van a lenti agrokémiai centrumban. Nyújtott műszakban és ügyeletben fogadják a műtrágyával megrakott vagonokat és szolgálják ki a lenti körzetében gazdálkodó termelőszövetkezeteket. Naponta több mint 200 tonna műtrágyát visznek el a gazdaságok az őszi vetések előkészítéséhez. A telep dolgozóitól sok pluszt kívánt a munkás. Krisztánovics Gábor targonca- és erőgépkezelőnek, Szente Ferenc rakodónak, Vass János markolódnak, Lengyel Istvánná raktárosnak szinte nincs megállása. Nem ritkán, a megkövesedett árut úgy kell kicsákányozni a vagonból, bár egy óra helyett négyet vesz igénybe a kirakodás. A kiadás sem mindig egyszerű, a kálisó például csak őrlés után kerülhet a szövetkezetek szállító-szóró gépeinek tartályába. Várhatóan az idén 24 ezer tonnát tesz ki a telep műtrágyaforgalma, ami 4 ezer tonnával több a múlt évinél. Emellett a közös gazdaságok részére tűzifát, cementet és egyéb árut fogadtak, bértárolást szerveztek, valamint futózott abroncsokat forgalmaznak. Ezzel kedvezőbbé válik az agrokémiai centrum gazdálkodása, kisebb a műtrágya tárolási költsége. Előreláthatóan a tervezett 412 forint helyett 250 forintba kerül a műtrágya tonnájának tárolása Tankol a műtrágyaszóró (ZH fotó — Kiss Ferenc felvétele) - 3 Hétvégi munka keszthelyi, zalaegerszegi üzemekben (Folytatás az 1. oldalról.) ★ Keszthelyen a BESZÖV Balogh Ferenc utcai lakásépítésén augusztus elseje óta állandó a szombati műszak. — Rendszeres a hétköznapi túlórázás is, ami a munkaidő után még este hétig tart — mondja Tóth József művezető. Az új technológiával készülő 32 lakásos ház falát betonozzuk. — Ha az idő engedi, minden nap túlórázunk — veszi át a szót Györkös Károly brigádvezető, aki hetedmagával dolgozik most az építkezésen. Brigádjának egy részével együtt vállalták, hogy az épület szerkezetépítését október huszadikáig befejezik. Aztán nem jut több idő a beszélgetésre. A betonozást nem lehet abbahagyni. Zalaegerszegen A Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei a határidők pontos betartása érdekében számos munkahelyen dolgoztak szerte a megyében. A zalaegerszegi főépítésvezetőség dolgozói például, a Berzsenyi utcában a legújabb sátortetős, tízemeletesen, a Ságvári Gimnázium Rákóczi úti épületén, valamint, — mi itt jártunk — az Átalszegett utcában egy másik lakóházon szorgoskodtak. — Mire tűzték ki a műszaki átadást? — kérdem Horváth Lajos művezetőt. — November 1-re kell átadnunk a házat. Ám ennél a vállalati belső határidő előbbre van, szeptember 12-én. Így, ha valami gond adódna, még segíthetünk rajta a fennmaradó két hétben. — Addig már nem sok idejük van, s az egyik traktus külső festése még meg sem kezdődött. — Ez a munka gyorsan megy, időben megleszünk. Egyébként elég jól állunk. A szerelőipar például már nem dolgozik a hétvégén, mert annyira előre tartanak a víz-, gáz- és villanyhálózat kiépítésével. Nekünk is csak a festések, tapétázások vannak hátra az épület egyes részeiben. Anyaghiány nem nehezíti a munkánkat, megvan a létszám is, úgyhogy én bízom a pontos átadásban. — Hány lakás épült fel itt? — Hatvanhat. Egy hasonló épületet már készített a vállalat a Népköztársaság útján, ez annak egy kissé módosított változata. Az én irányításommal már legalább ezer új otthon készült, de nyugodtan mondhatom, hogy ez az épület kiemelkedik a korábbiak közül. Itt ugyanis a tervezők már messzemenően figyelembe vették az igényeket. Vannak egyszobás lakások, de vannak három, továbbá három és fél szobásak is. Kinek milyen az igénye, s mennyire vastag a pénztárcája, aszerint válogathat. Az épület hagyományos outinoid technológiával készült. A következő épület kivitelezéséhez hamarosan hozzáfog a vállalat itt a szomszédban, s ezzel be is zárul az Átalszegett utca páratlan oldala. A baki tangazdaságban Sorra érkeznek a dolgozók a baki tangazdaság központi telepére. Kosi János, a hannai kerület kertésze intézkedik, tárgyal, pár mondatra futja csak idejéből, mert az osztrák kamionost nem lehet megvárakoztatni. — Hannai gyümölcsösünkből osztrák exportra Vilmos körtét rakodunk. Vasárnap egy kamiont indítunk, hétfőn, kedden még kettőt. Egyre—egyre 16 tonnát kell felrakni, s ez nem kis munka. A Vilmos körte szállítás egyébként ipari célú export, vagyis nem úgy fogják a ,,sógorék’’ megenni, hanem inni. Lé készül belőle. Az autók indultak Hannába, s a Vilmos körte délre már a kamionon is volt. A központi telep szerelőműhelye sem kihalt. Egy Heston silózó körül szorgoskodik Szalai László, Vincze Ernő és Czigány Béla szerelők. — A gépnek holnap mennie kell — mondja Rákosa Zoltán, a gazdaságnál levő IKR vezetője. A szerelők a legtermészetesebbnek veszik, hogy nekünk nem a naptár „színeit" kell néznünk, még ha ma pirosbetűs nap van, akkor sem. Az időjárás enged, a kukorica silózásra érett, a gépnek menni kell!