Zalai Hírlap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

1986. január 2., csütörtök Gelka helyett GELKA A Gelka nagykanizsai szer­vize három évvel ezelőtt Elektromos Karbantartó Kis­vállalataiként kezdte függet­len életét, s alig két hete is­mét bélyegzőt cserélt, hiszen eltűnt a „ikis” jelző. A válto­zás látszólag formális. Takács Béláné, szb-titkár, bérszámfejtő így fogalmaz: — Egy vállalat legfőbb dol­ga, hogy eredményesen és ha­tékonyan gazdálkodjon. Az itt dolgozó biztonságot, jó jöve­delmet, alkalmas munkafelté­teleket kíván magának. — Akad reklamáció — köz­li Balázs Béla főkönyvelő. — Főleg a határidőkkel, mert az alkatrész-utánpótlás nem so­kat változott. Ha nem ka­punk, a készülékek is nálunk maradnak, és még jó, ha cse­rével győzzük. Örök tárna, miért nincs a rádióhoz 70 filléres rugó vagy az új szuper színes tele­vízióhoz panel. Vannak ren­delések, visszaigazolások. Ez azonban nem segít a helyi vállalási határidőkön, ame­lyek bizonytalanok egyes ré­gi, vagy éppen új televízió, rádió, háztartási kisgép már­kánál. A kimutatásokból kiderül: az utolsó „gerikás” év mérle­gében több mint 700 ezer fo­rintos hiány szerepelt, s az önállóságot is alig 2,3 millió forintos vagyonnal kezdték. Ez bizony ugyancsak piciny vállalat volt am­kor, nemhogy kisvállalat. Dolgukat nehezí­tette, hogy a kisvállalati for­ma újszerű volt a felügyeleti szerveknél is, így azután az új lehetőségeken belül ma­guknak kellett ösvényt vágni.­­ Profit bővítéssel kezd­tük, hogy egyáltalán talpon maradjunk — mondja Nagy Lajos igazgató. — Szeren­csénkre divatba jöttek a szá­mítógépeik, aztán feljavítunk különféle híradástechnikai be­rendezéseket és olcsó áron azokat is értékesítjük. Min­denki jól jár, ráadásul az időszakos szabad kapacitást is kitöltjük. — Amióta tulajdonunkba került a városi kábelteleví­ziózás feltételeit biztosító vo­nali hálózat és központi anten­na, nincs idő a siránkozásra — szögezi le Szántó Károly csoportvezető. — Alig győz­zük az igényeket kielégíteni. A kábelrendszert karbantart­juk és bővítjük. Ma 8080 la­kásban rajtunk múlik, milyen a vételi lehetőség. Körülbelül 40 kilomé­trnyi föld alatti kábel felújítását és a kapcso-Jobb jövedelmek Két milliós nyereség Alkatrész gondok lódó berendezések felülvizs­gálatát végezzük, s ehhez pénz kell. Ezt a pénzt ma már ennek az önálló vállalatnak kell megteremteni, jó gazdálko­dással. Idén várhatóan 1,9 millió forintos nyereséget ér­nek el, jó évet zárva. Futotta műszerekre, a szolgáltatást könnyítő gépjárműveikre, be­rendezésekre. Közben javul­tak a bérek is. Az egyik leg­jobban fizetett műszerész Kuklek Endre fizetésikor 7—8 ezer forintot vehet fel a pénztárban. — A műszerészi munka is mérhető. Felkészültségtől, ru­tintól függ ki, mennyi idő alattt találja meg a hibákat. A teljesítésből progresszívan emelkedve kerekedik ki a fi­zetésünk. Természetesen min­den javításra garanciát kap a készülék tulajdonosa,é s ez a minőségi követelményeket fo­kozza — mondja Kuklek End­re. Mint a rövid közvélemény­­kutatás után a műhelyben ki­derül, 1983-ban 39 700 forint volt a bérszínvonal, 1985-ben már elérte a 60 ezer forintot. A bajban sem maradtak magukra A Simon család öröme A súlyos baleset tavaly nyá­ron történt. Az első közös nya­ralásra indult a család. Már majdnem célhoz értek, ami­kor egy hirtelen rosszullét miatt a férfi nem tudta biz­tonságos helyre kormányozni a járművet, az autó egy fá­nak rohant.­­ Hetekig felmérni sem tudtam, mi történt — emléke­zik a családfő. — Ha akkor a tudatomig jut, hogy a hátra­levő életemre tolókocsiba kényszerülök, talán nem éltem volna túl a helyzetemet. A halál gondolata később is gyakran felmerült benne, ám ilyen gyenge pillanataiban mindig felrémlett: mi lesz ak­kor a családdal? A feleségé­vel, aki oly sokszor biztatta, hogy majd könnyebb lesz az életük, ha még egy kicsit nőnek a gyerekek. Mert bizony kez­detben sem volt könnyű. Pá­lyakezdő szakmunkások voltak mindketten, amikor házasságot kötöttek. Hamarosan megszü­letett az első gyermekük. Az édesanya gyesre ment, aztán belevágtak az építkezésbe ... Idősebb fiúk, Attila már tíz­éves, Szilárd nyolc, Adélka pedig még óvodás. — Hát igen, nyaralni ké­szültünk, az első közös nya­ralásra — ismétli a feleség ki tudja hányadszor, hiszen a történtek felett talán sohasem tudnak napirendre térni. Úgy érezték, lassan révbe jut a család. Nagyon boldogok vol­tak. — Ilyesmi bárkivel előfor­dulhat. Ezért szeretném az új­ságon keresztül elmondani mindenkinek a saját tapaszta­latainkat — folytatja a férfi. — Azt szeretném a példánk­kal igazolni, hogy a legnehe­zebb helyzetben sem szabad feladni a reményt. — Én pedig azt tartom fon­tos tanulságnak esetünkből, hogy nemcsak közömbös, má­sok bajával nem törődő em­berek élnek. Mi az első nap­tól kezdve rendkívül sok se­gítséget kaptunk a férjem ■munkahelyétől. Amint Bicsák Lajosnak, a Zalaegerszegi Mű­bútor Szövetkezet elnökének a tudomására jutott a balese­tünk, azonnal felkeresett ben­nünket, hogy megnyugtasson: mindenben számíthatunk rá­juk — így az asszony. — 1968-ban szakmunkás­ként kerültem a szövetkezetbe — veszi át a szót a férj. — Hamar beilleszkedtem a kol­lektívába. Úgy éreztem ma­gam ott, mint egy nagy csa­ládban.,Odafigyeltünk egymás örömeire, gondjaira, segítet­tünk kinek miben kellett. Ezért mertünk mi is belevágni az építkezésbe, mert a társaim biztattak: jönnek hozzánk is dolgozni, csak szóljunk. Az ambiciózus fiatalember technikus képesítést szerzett, nyolc éve munkásőr lett, alap­szervi párttitkárnak választot­ták, csoportvezetővé nevezték ki. — Ma is képes lennék ko­molyabb szellemi munkára, de a rehabilitációs intézetben azt tanácsolták, állapotomnak, erőnlétemnek jobb lesz a ma­nuális tevékenység. Először tartottam attól, hogyan is ke­rülök az esztergapad mellé, de a munkatársaim állandóan biztattak, sikerülni fog. Meg is csinálták olyanra a gépe­met, hogy bárhova odaállha­tok a tolókocsival. — És hogy legyen hová az esztergagépet beállítani, csi­náltak az udvarunkban egy műhelyt is — fűzi hozzá a fe­leség. — Amire hazakerült a férjem az intézetből, szinte az egész környezetünket átalakí­tották, hogy a párom egyedül is közlekedhessen. — Kapunk állandó munkát — szögezi le a legfontosabbat Simon György. — A feleségem is bedolgozó lett, hogy minél többet törődhessen a családdal és mellette pénzt is keressen. Sajnos, hogy így történt, s ne­ki kell viselni a nagyobb ter­het. — Amióta újra van kocsink, könnyebb az életünk — hárít­ja el az előbbi dicséretet a fe­leség. — Gyurinak szinte mindene a mozgás. Ezért olyan nagy öröm, hogy hamar megkaptuk a speciális Tra­bantot, amellyel bárhova el­mehet, de ha úgy adódik, be­lefér az egész család. A gyer­mekeinknek sem kell lemon­dani semmiről. Esetleg csak az zavarhatja egy kicsit őket, hogy az apa nem olyan, mint régen. — Álmomban olyan vagyok„ — mondja csendesen a férfi. — Sokszor úgy érzem, hogy sietek, szaladok, de tudom, a lábaim nem engedelmesked­nek. Ha csontom tört volna, annak gyógyítására van orvos­ság. A gerincvelő sérülésére, sajnos még nincs. De én abban reménykedem, hogy egyszer talán arra is lesz. És az or­vosok biztatnak: 34 éves va­gyok, előfordult már ilyen fia­tal embereknél, hogy szerve­zetük kiheverte a súlyos sérü­lést és sokat javult az álla­potuk. László Mária Téli délután a Rózsa-hegyen Ünnepek táján gyakrabban keresik fel a hegyi hajléko­­­kat. Vendégjárás idején ha­marabb fogyatkozik meg a legutóbb hazavitt bor is, s ha másért nem, hát már csak emiatt is fel kell menni a hegyre. Az enyhe őszies na­pok is csalogatják a gazdá­kat, noha alig akad tenniva­ló. A karmacsi Rózsa-hegyre vezető út mentén parkoló gépkocsik messziről árulkod­nak arról, hogy benépesült a környék. Mezei József tfi£njtása sál foglalatoskodik, amikor bekopoghatunk a nyitott pin­­ceajtón. — Most értem ide — mondja. — Karmacson lakom, helyben dolgozom a téeszben, gyakran jövök fel. Néha csak pár órára, mint ma is, de jó kikapcsolódás ez. — Mi munka adódik? — Csak éppen körülnézek, s bort viszek haza — mutat a még üres demizsonokra. — Családi körben tartjuk a szilvesztert. A fejtés még odébb lesz, úgy január köze­pén ... ! K­ivívi Horváth Ferenc v UCT1111 hajlékában né­pes vendégkör társalog. — A jó szomszédság gyak­ran összehoz bennünket egy kis beszélgetésre munka köz­ben — mondja a gazda. — összetart errefelé a nép. Csak felkiabálunk egymásnak, ha látjuk, hogy itt van valaki. — Őszintén szólva, néha fé­lek már, ha be kell menni a szomszédhoz, mert azért nem vagyunk akkora borivók. Be­szélgetni azt viszont szeretünk — mondja Csikós Zoltán. — Gombát szedni jöttem, talál­tam is — mutat egy marék­nyi földi gévát. — Én kukoricaszárat vág­tam, az is van egy darab itt az oldalban — említi teendőit Molnár József. — Hiányzik is, ha úgy megy el egy hét, hogy nem kerülök erre. — Az asszonyok ritkábban jönnek? — Ilyenkor jobbára csak férfiakat látni a hegyen — féli el a gazda. — Fejtéshez készülődünk, sokan már túl is vannak rajta, ez is inkább nekünk való, s nem asszony­munka. A vindornyafoki Ka. József is hamar meggyőz bennünket arról, hogy ven­dégszerető emberek a kör­nyékbeliek. Talán az álmát is elvinnénk, ha nem ülünk le csak pár percre is a pincéjé­ben. — Már délelőtt kijöttem, itt volt a feleségem és a fiam is, az előbb mentek el — mond­ja Takács bácsi. — Nyugdí­jas vagyok. Sajnos — teszi hozzá mindjárt. — Ráérek, de több idő is kell most már annak, amivel azelőtt könnyen bírtam. — Akad kinti teendő? — A felső szomszédunk paksi, most neki dolgozom. Négyszáz négyszögölön van régi szőlője, amit már nem akar művelni. Arra kért, hogy vágjam ki a tőkéket, ezt kezdtem el ma. — S a pincében? — Meglesz a fejtés a na­pokban. Hamar elvégezzük, akár a szüretet — említi fel az idei rossz termést. A szomszédos Mez®ii5ék portája mellett az idegen sem mehet el úgy, hogy meg ne szólítsák. A veszedelmesnek tűnő eb is barátságossá válik a gazda szavára. A tulajdo­nosnak i­s öröm, ha megte­kintik a saját munkával fel­épült új, szép pincét. Ahogy alkonyodik, többen már elindulnak lefelé az úton. Vannak, akik még maradnak egy kicsit, míg leég a tűz odabent. Bő termést mérő, boldog új esztendővel búcsúzunk a hegy gazdáitól. Horányi Árpád Politika és közigazgatás A közigazgatásnak az a ren­deltetése, hogy a társadalom- és gazdaságpolitikai célkitűzé­seket mindenkire kötelező ál­lami akarattá formálja és esz­közeivel gondoskodjék meg­valósításukról. A politika és közigazgatás közvetlenebb kapcsolatának lehetünk tanúi, ha a politikai elhatározásokat összevetjük a közigazgatás által kiadott jog­szabályokkal, intézkedésekkel. Azt látjuk, hogy a társadalmi fejlődés kérdéseire reagáló po­litikai válaszok a közigazga­tás munkájában is hangsúly­módosulásokat követelnek. Az előtérbe került szociálpolitikai feladatok például intenzívebb munkát igényelnek a szociá­lis ügyekkel foglalkozó köz­igazgatási szervektől. A lakás­ellátási politika néhány évvel ezelőtti változása a lakások ta­nácsi elosztásának rendjét korrigálta. A munka nélküli jövedelemszerzés és a nemkí­vánatos jelenségekkel szembe­ni hathatósabb fellépés szigo­rúbb ár- és adóellenőrzést tett szükségessé. Módszer és munkastílus A közigazgatás nem minden ponton igazodik automatiku­san a megváltozott követel­ményekhez. A szervezeti és létszámügyekben a közigazga­tás stabilitásra törekszik. Sa­ját elhatározásából ritkán hajt végre átcsoportosításokat. Az­­erre való kezdeményezés több­nyire a politikától indul ki az államigazgatás elvi,politikai irányításának folyamatában. A közigazgatáson,­ elsősor­ban a lakossághoz közelebb ál­ló tanácsokon múlik, hogy mi­ként valósulnak meg a terü­let- és településfejlesztési cé­lok, milyen az ellátás színvo­nala. Az általuk felhasznált források, miután nem termelő szféráról van szó, nagyobb­részt a költségvetésből szár­maznak. Rendszerint az a helyzet, hogy az igények min­dig nagyobbak, mint a rendel­kezésre álló eszközök nagysá­ga. Az ebből származó fe­szültségek gyakran kikerülhe­tetlenül a közigazgatásban csa­pódnak le még akkor is, ha ott a legjobb szándék szerint intézik a közösség dolgait. Ezért nagyon fontos segítsé­get jelent annak a helyes po­litikai megítélése, hogy egy­­egy fejlesztésben mi múlik a közigazgatási szerveken és melyek a rajtuk kívülálló té­nyezők. Hasonló közvetlen összefüg­gés van a pártszervezetek és -szervek gyakorolta politikai irányítás módszerei és a köz­­igazgatás munkastílusa között. A lakosság széles tömegeivel párbeszédet folytató, a cselek­vő támogatásra építő politika a közigazgatástól is ilyen szemléletű tevékenységet kö­vetel. Erre legjobb bizonyíték a tanácsigazgatásra vonatko­zó közigazgatáspolitika. A tanácsi önállóságban, a testületek szerepének növelé­sében, a kötetlenebb gazdál­kodási lehetőségek megterem­tésében, az irányítás rendjé­nek korszerűsítésében, lénye­gében mindenütt a párt álta­lános politikája tükröződik. Annak a társadalomirányítási gyakorlatnak a közigazgatás­ban való megjelenése, amely az élet minden területén fo­kozni kívánja az érdekeltsé­get és felelősséget, amely igyekszik visszaszorítani az irányítás aprólékos beavatko­zásait, a helyi kezdeményezé­seket gátló kötöttségeket. Közérzet-alakító hatás A közigazgatás legkézzel­foghatóbban a lakossággal va­ló mindennapos érintkezése során politizál. Az állampolgá­rok ügyes-bajos dolgaikat in­téző közigazgatási alkalma­zottaknak mindig azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a hozzá­juk fordulók őket a közhata­lom képviselőinek tekintik. Tegyük hozzá: teljes joggal. Hozzáállásuk, magatartásuk­ alapján nemcsak róluk vagy az általuk reprezentált szerv­ről alkotnak véleményt. A közigazgatás társadalmi köz­érzetet, és­pedig politikai köz­érzetet, hangulatot alakító té­nyezőként jelenik meg. Meg­győződésünk, hogy az ilyen vagy olyan hatás már akkor jelentkezik, amikor az állam­polgár belép a tanácsházára. Fontos, hogy tud-e tájékozód­ni, könnyen megtalálja-e az illetékest. Ha várakoznia kell, az milyen körülmények között történik. Az ügyintéző annak tudatában hallgatja-e meg, hogy a hozzáfordulónak az előadott ügy a legfontosabb. A megoldást keresi-e vagy a megoldás akadályait. Felesle­gesen kér-e iratokat, bizonyí­tékokat. Az írásbeli értesítések hang­neme, a kioktató, nyers stílus éppen úgy megengedhetetlen, mint az udvarias, ám érthe­tetlen ködösítés. A személye­sebb megszólítás sem jelent bizalmaskodást. Mindez nem igényel mást, mint nagyobb odafigyelést, adott esetben tü­relmet, vagy ahogy mondani szokták ügyfélcentrikus, igaz­gatási stílust. Természetesen azok az igaz­gatási szervek, amelyek a kor­látozottan rendelkezésre álló anyagiak — lakás, telek, he­lyiség, segélyek — elosztását végzik, nem tudnak minden igényt kielégíteni, rangsorol­niuk kell. Gyakran kell enge­délyeket megtagadniuk, ellen­őriznek, jogsértések esetén bír­ságolnak. Ezek kétségtelenül nem népszerű intézkedések. Az érintettek nehezen is lát­ják be, hogy ilyenkor a társa­dalmi igazságosság érvényre juttatásáról vagy a közösségi érdekek védelméről van szó. Mennyivel másabb azonban fogadtatásuk, ha a közigazga­tás részéről következetességet és nem kivételezést, indoko­latlan előnyhöz juttatást ta­pasztalnak. Ha a döntések in­dokolása közérthető, meggyő­ző, tényekre alapozott és nem követhetetlen jogszabályi idé­zetek gyűjteménye. Nyilvánosság és ellenőrzés A közigazgatás működése többnyire szabályozott rend­ben zajlik, ami — valljuk be — a kívüállók számára nem mindig követhető. Súlyosbítja a helyzetet, ha a döntésekkor mérlegelt szempontok nem vi­lágosak. Ilyenkor az állampol­gárok kiszolgáltatottnak érez­hetik magukat és nagyobb a hatalommal való visszaélés le­hetősége is. Megelőzésére a közigazgatásban sincs más re­cept, mint a nagyobb nyilvá­nosság és a társadalmi ellen­őrzések kiszélesítése, hatéko­nyabbá tétele, a közigazgatás demokratizmusának növelését, fejlesztését célzó politika meg­valósítása. Dr. Bálint Tibor _ 3 Megkezdődött az ólommentes benzin árusítása Az előzetes bejelentéseknek megfelelően az év végére be­fejeződtek az előkészületek, és január 1-én megkezdődött a hazai ólommentes benzin áru­sítása az ÁFOR tizenegy és az Interag két üzemanyagtöl­tő állomásán. Százhalombat­tán, a Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál készül ez a 91 oktán­számú — normál — ólom­mentes benzin, amely min­denben megfelel a legszigo­rúbb nyugat-európai előírá­soknak, egyebek között a DIN-,szabványnak is. Az ÁFOR nagy gondot for­dított arra, hogy szállítás és tárolás közben se kerülhessen ólomszennyeződés, vagy egyéb idegen anyag ebbe a környe­zetkímélő üzemanyagba. Az ólommentes benzint ugyanis a katalizátoros kipufogóval fel­szerelt személygépkocsik használják, s a legkisebb ólomszennyeződés is gyorsan tönkretenné ezt a különleges berendezést. Ezért új tank­autót állítottak be az ólom­mentes benzin szállítására, amelybe másfajta üzemanya­got még nem töltöttek. To­vábbi biztosítékul szolgál, hogy a tankautó, a töltőállo­mások tartálya és az üzem­anyag -kiszolgá­l­ó kút minden átvezető és beemelő nyílásá­nak átmérője so­kkal kisebb a szokásosnál, s így még vélet­lenül sem lehet hozzá csat­lakoztatni, vagy a katalizáto­ros autó tankjába betölteni másfajta benzint a szokvá­nyos felszereléseikkel. Az ólommentes benzint áru­sító töltőállomások hálózatá­ról információs térkép ké­szült, amelyet a határállomá­sokon, az idegenforgalmi iro­dákban kapnak meg az érde­kelt külföldi autósok. A tér­képből az is kitűnik, hogy a nagyforgalmú tranzit­utak és a Balaton mentén általában 150—200 kilométeres távolsá­gon belül hozzájuthatnak eh­hez az üzemanyaghoz a kata­lizátoros gépkocsival járó au­tósok. A kijelölt töltőállomá­sokon külön tábla jelzi — fe­hér alapra festett zöld betűs BLEIFREI felirattal —, hogy ezen a helyen kapható az ólommentes benzin. Ára lite­renként 22 forint. (MTI)

Next