Zalai Hírlap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
1986. január 2., csütörtök Gelka helyett GELKA A Gelka nagykanizsai szervize három évvel ezelőtt Elektromos Karbantartó Kisvállalataiként kezdte független életét, s alig két hete ismét bélyegzőt cserélt, hiszen eltűnt a „ikis” jelző. A változás látszólag formális. Takács Béláné, szb-titkár, bérszámfejtő így fogalmaz: — Egy vállalat legfőbb dolga, hogy eredményesen és hatékonyan gazdálkodjon. Az itt dolgozó biztonságot, jó jövedelmet, alkalmas munkafeltételeket kíván magának. — Akad reklamáció — közli Balázs Béla főkönyvelő. — Főleg a határidőkkel, mert az alkatrész-utánpótlás nem sokat változott. Ha nem kapunk, a készülékek is nálunk maradnak, és még jó, ha cserével győzzük. Örök tárna, miért nincs a rádióhoz 70 filléres rugó vagy az új szuper színes televízióhoz panel. Vannak rendelések, visszaigazolások. Ez azonban nem segít a helyi vállalási határidőkön, amelyek bizonytalanok egyes régi, vagy éppen új televízió, rádió, háztartási kisgép márkánál. A kimutatásokból kiderül: az utolsó „gerikás” év mérlegében több mint 700 ezer forintos hiány szerepelt, s az önállóságot is alig 2,3 millió forintos vagyonnal kezdték. Ez bizony ugyancsak piciny vállalat volt amkor, nemhogy kisvállalat. Dolgukat nehezítette, hogy a kisvállalati forma újszerű volt a felügyeleti szerveknél is, így azután az új lehetőségeken belül maguknak kellett ösvényt vágni. Profit bővítéssel kezdtük, hogy egyáltalán talpon maradjunk — mondja Nagy Lajos igazgató. — Szerencsénkre divatba jöttek a számítógépeik, aztán feljavítunk különféle híradástechnikai berendezéseket és olcsó áron azokat is értékesítjük. Mindenki jól jár, ráadásul az időszakos szabad kapacitást is kitöltjük. — Amióta tulajdonunkba került a városi kábeltelevíziózás feltételeit biztosító vonali hálózat és központi antenna, nincs idő a siránkozásra — szögezi le Szántó Károly csoportvezető. — Alig győzzük az igényeket kielégíteni. A kábelrendszert karbantartjuk és bővítjük. Ma 8080 lakásban rajtunk múlik, milyen a vételi lehetőség. Körülbelül 40 kilométrnyi föld alatti kábel felújítását és a kapcso-Jobb jövedelmek Két milliós nyereség Alkatrész gondok lódó berendezések felülvizsgálatát végezzük, s ehhez pénz kell. Ezt a pénzt ma már ennek az önálló vállalatnak kell megteremteni, jó gazdálkodással. Idén várhatóan 1,9 millió forintos nyereséget érnek el, jó évet zárva. Futotta műszerekre, a szolgáltatást könnyítő gépjárműveikre, berendezésekre. Közben javultak a bérek is. Az egyik legjobban fizetett műszerész Kuklek Endre fizetésikor 7—8 ezer forintot vehet fel a pénztárban. — A műszerészi munka is mérhető. Felkészültségtől, rutintól függ ki, mennyi idő alattt találja meg a hibákat. A teljesítésből progresszívan emelkedve kerekedik ki a fizetésünk. Természetesen minden javításra garanciát kap a készülék tulajdonosa,é s ez a minőségi követelményeket fokozza — mondja Kuklek Endre. Mint a rövid közvéleménykutatás után a műhelyben kiderül, 1983-ban 39 700 forint volt a bérszínvonal, 1985-ben már elérte a 60 ezer forintot. A bajban sem maradtak magukra A Simon család öröme A súlyos baleset tavaly nyáron történt. Az első közös nyaralásra indult a család. Már majdnem célhoz értek, amikor egy hirtelen rosszullét miatt a férfi nem tudta biztonságos helyre kormányozni a járművet, az autó egy fának rohant. Hetekig felmérni sem tudtam, mi történt — emlékezik a családfő. — Ha akkor a tudatomig jut, hogy a hátralevő életemre tolókocsiba kényszerülök, talán nem éltem volna túl a helyzetemet. A halál gondolata később is gyakran felmerült benne, ám ilyen gyenge pillanataiban mindig felrémlett: mi lesz akkor a családdal? A feleségével, aki oly sokszor biztatta, hogy majd könnyebb lesz az életük, ha még egy kicsit nőnek a gyerekek. Mert bizony kezdetben sem volt könnyű. Pályakezdő szakmunkások voltak mindketten, amikor házasságot kötöttek. Hamarosan megszületett az első gyermekük. Az édesanya gyesre ment, aztán belevágtak az építkezésbe ... Idősebb fiúk, Attila már tízéves, Szilárd nyolc, Adélka pedig még óvodás. — Hát igen, nyaralni készültünk, az első közös nyaralásra — ismétli a feleség ki tudja hányadszor, hiszen a történtek felett talán sohasem tudnak napirendre térni. Úgy érezték, lassan révbe jut a család. Nagyon boldogok voltak. — Ilyesmi bárkivel előfordulhat. Ezért szeretném az újságon keresztül elmondani mindenkinek a saját tapasztalatainkat — folytatja a férfi. — Azt szeretném a példánkkal igazolni, hogy a legnehezebb helyzetben sem szabad feladni a reményt. — Én pedig azt tartom fontos tanulságnak esetünkből, hogy nemcsak közömbös, mások bajával nem törődő emberek élnek. Mi az első naptól kezdve rendkívül sok segítséget kaptunk a férjem ■munkahelyétől. Amint Bicsák Lajosnak, a Zalaegerszegi Műbútor Szövetkezet elnökének a tudomására jutott a balesetünk, azonnal felkeresett bennünket, hogy megnyugtasson: mindenben számíthatunk rájuk — így az asszony. — 1968-ban szakmunkásként kerültem a szövetkezetbe — veszi át a szót a férj. — Hamar beilleszkedtem a kollektívába. Úgy éreztem magam ott, mint egy nagy családban.,Odafigyeltünk egymás örömeire, gondjaira, segítettünk kinek miben kellett. Ezért mertünk mi is belevágni az építkezésbe, mert a társaim biztattak: jönnek hozzánk is dolgozni, csak szóljunk. Az ambiciózus fiatalember technikus képesítést szerzett, nyolc éve munkásőr lett, alapszervi párttitkárnak választották, csoportvezetővé nevezték ki. — Ma is képes lennék komolyabb szellemi munkára, de a rehabilitációs intézetben azt tanácsolták, állapotomnak, erőnlétemnek jobb lesz a manuális tevékenység. Először tartottam attól, hogyan is kerülök az esztergapad mellé, de a munkatársaim állandóan biztattak, sikerülni fog. Meg is csinálták olyanra a gépemet, hogy bárhova odaállhatok a tolókocsival. — És hogy legyen hová az esztergagépet beállítani, csináltak az udvarunkban egy műhelyt is — fűzi hozzá a feleség. — Amire hazakerült a férjem az intézetből, szinte az egész környezetünket átalakították, hogy a párom egyedül is közlekedhessen. — Kapunk állandó munkát — szögezi le a legfontosabbat Simon György. — A feleségem is bedolgozó lett, hogy minél többet törődhessen a családdal és mellette pénzt is keressen. Sajnos, hogy így történt, s neki kell viselni a nagyobb terhet. — Amióta újra van kocsink, könnyebb az életünk — hárítja el az előbbi dicséretet a feleség. — Gyurinak szinte mindene a mozgás. Ezért olyan nagy öröm, hogy hamar megkaptuk a speciális Trabantot, amellyel bárhova elmehet, de ha úgy adódik, belefér az egész család. A gyermekeinknek sem kell lemondani semmiről. Esetleg csak az zavarhatja egy kicsit őket, hogy az apa nem olyan, mint régen. — Álmomban olyan vagyok„ — mondja csendesen a férfi. — Sokszor úgy érzem, hogy sietek, szaladok, de tudom, a lábaim nem engedelmeskednek. Ha csontom tört volna, annak gyógyítására van orvosság. A gerincvelő sérülésére, sajnos még nincs. De én abban reménykedem, hogy egyszer talán arra is lesz. És az orvosok biztatnak: 34 éves vagyok, előfordult már ilyen fiatal embereknél, hogy szervezetük kiheverte a súlyos sérülést és sokat javult az állapotuk. László Mária Téli délután a Rózsa-hegyen Ünnepek táján gyakrabban keresik fel a hegyi hajlékokat. Vendégjárás idején hamarabb fogyatkozik meg a legutóbb hazavitt bor is, s ha másért nem, hát már csak emiatt is fel kell menni a hegyre. Az enyhe őszies napok is csalogatják a gazdákat, noha alig akad tennivaló. A karmacsi Rózsa-hegyre vezető út mentén parkoló gépkocsik messziről árulkodnak arról, hogy benépesült a környék. Mezei József tfi£njtása sál foglalatoskodik, amikor bekopoghatunk a nyitott pinceajtón. — Most értem ide — mondja. — Karmacson lakom, helyben dolgozom a téeszben, gyakran jövök fel. Néha csak pár órára, mint ma is, de jó kikapcsolódás ez. — Mi munka adódik? — Csak éppen körülnézek, s bort viszek haza — mutat a még üres demizsonokra. — Családi körben tartjuk a szilvesztert. A fejtés még odébb lesz, úgy január közepén ... ! Kivívi Horváth Ferenc v UCT1111 hajlékában népes vendégkör társalog. — A jó szomszédság gyakran összehoz bennünket egy kis beszélgetésre munka közben — mondja a gazda. — összetart errefelé a nép. Csak felkiabálunk egymásnak, ha látjuk, hogy itt van valaki. — Őszintén szólva, néha félek már, ha be kell menni a szomszédhoz, mert azért nem vagyunk akkora borivók. Beszélgetni azt viszont szeretünk — mondja Csikós Zoltán. — Gombát szedni jöttem, találtam is — mutat egy maréknyi földi gévát. — Én kukoricaszárat vágtam, az is van egy darab itt az oldalban — említi teendőit Molnár József. — Hiányzik is, ha úgy megy el egy hét, hogy nem kerülök erre. — Az asszonyok ritkábban jönnek? — Ilyenkor jobbára csak férfiakat látni a hegyen — féli el a gazda. — Fejtéshez készülődünk, sokan már túl is vannak rajta, ez is inkább nekünk való, s nem asszonymunka. A vindornyafoki Ka. József is hamar meggyőz bennünket arról, hogy vendégszerető emberek a környékbeliek. Talán az álmát is elvinnénk, ha nem ülünk le csak pár percre is a pincéjében. — Már délelőtt kijöttem, itt volt a feleségem és a fiam is, az előbb mentek el — mondja Takács bácsi. — Nyugdíjas vagyok. Sajnos — teszi hozzá mindjárt. — Ráérek, de több idő is kell most már annak, amivel azelőtt könnyen bírtam. — Akad kinti teendő? — A felső szomszédunk paksi, most neki dolgozom. Négyszáz négyszögölön van régi szőlője, amit már nem akar művelni. Arra kért, hogy vágjam ki a tőkéket, ezt kezdtem el ma. — S a pincében? — Meglesz a fejtés a napokban. Hamar elvégezzük, akár a szüretet — említi fel az idei rossz termést. A szomszédos Mez®ii5ék portája mellett az idegen sem mehet el úgy, hogy meg ne szólítsák. A veszedelmesnek tűnő eb is barátságossá válik a gazda szavára. A tulajdonosnak is öröm, ha megtekintik a saját munkával felépült új, szép pincét. Ahogy alkonyodik, többen már elindulnak lefelé az úton. Vannak, akik még maradnak egy kicsit, míg leég a tűz odabent. Bő termést mérő, boldog új esztendővel búcsúzunk a hegy gazdáitól. Horányi Árpád Politika és közigazgatás A közigazgatásnak az a rendeltetése, hogy a társadalom- és gazdaságpolitikai célkitűzéseket mindenkire kötelező állami akarattá formálja és eszközeivel gondoskodjék megvalósításukról. A politika és közigazgatás közvetlenebb kapcsolatának lehetünk tanúi, ha a politikai elhatározásokat összevetjük a közigazgatás által kiadott jogszabályokkal, intézkedésekkel. Azt látjuk, hogy a társadalmi fejlődés kérdéseire reagáló politikai válaszok a közigazgatás munkájában is hangsúlymódosulásokat követelnek. Az előtérbe került szociálpolitikai feladatok például intenzívebb munkát igényelnek a szociális ügyekkel foglalkozó közigazgatási szervektől. A lakásellátási politika néhány évvel ezelőtti változása a lakások tanácsi elosztásának rendjét korrigálta. A munka nélküli jövedelemszerzés és a nemkívánatos jelenségekkel szembeni hathatósabb fellépés szigorúbb ár- és adóellenőrzést tett szükségessé. Módszer és munkastílus A közigazgatás nem minden ponton igazodik automatikusan a megváltozott követelményekhez. A szervezeti és létszámügyekben a közigazgatás stabilitásra törekszik. Saját elhatározásából ritkán hajt végre átcsoportosításokat. Azerre való kezdeményezés többnyire a politikától indul ki az államigazgatás elvi,politikai irányításának folyamatában. A közigazgatáson, elsősorban a lakossághoz közelebb álló tanácsokon múlik, hogy miként valósulnak meg a terület- és településfejlesztési célok, milyen az ellátás színvonala. Az általuk felhasznált források, miután nem termelő szféráról van szó, nagyobbrészt a költségvetésből származnak. Rendszerint az a helyzet, hogy az igények mindig nagyobbak, mint a rendelkezésre álló eszközök nagysága. Az ebből származó feszültségek gyakran kikerülhetetlenül a közigazgatásban csapódnak le még akkor is, ha ott a legjobb szándék szerint intézik a közösség dolgait. Ezért nagyon fontos segítséget jelent annak a helyes politikai megítélése, hogy egyegy fejlesztésben mi múlik a közigazgatási szerveken és melyek a rajtuk kívülálló tényezők. Hasonló közvetlen összefüggés van a pártszervezetek és -szervek gyakorolta politikai irányítás módszerei és a közigazgatás munkastílusa között. A lakosság széles tömegeivel párbeszédet folytató, a cselekvő támogatásra építő politika a közigazgatástól is ilyen szemléletű tevékenységet követel. Erre legjobb bizonyíték a tanácsigazgatásra vonatkozó közigazgatáspolitika. A tanácsi önállóságban, a testületek szerepének növelésében, a kötetlenebb gazdálkodási lehetőségek megteremtésében, az irányítás rendjének korszerűsítésében, lényegében mindenütt a párt általános politikája tükröződik. Annak a társadalomirányítási gyakorlatnak a közigazgatásban való megjelenése, amely az élet minden területén fokozni kívánja az érdekeltséget és felelősséget, amely igyekszik visszaszorítani az irányítás aprólékos beavatkozásait, a helyi kezdeményezéseket gátló kötöttségeket. Közérzet-alakító hatás A közigazgatás legkézzelfoghatóbban a lakossággal való mindennapos érintkezése során politizál. Az állampolgárok ügyes-bajos dolgaikat intéző közigazgatási alkalmazottaknak mindig azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a hozzájuk fordulók őket a közhatalom képviselőinek tekintik. Tegyük hozzá: teljes joggal. Hozzáállásuk, magatartásuk alapján nemcsak róluk vagy az általuk reprezentált szervről alkotnak véleményt. A közigazgatás társadalmi közérzetet, éspedig politikai közérzetet, hangulatot alakító tényezőként jelenik meg. Meggyőződésünk, hogy az ilyen vagy olyan hatás már akkor jelentkezik, amikor az állampolgár belép a tanácsházára. Fontos, hogy tud-e tájékozódni, könnyen megtalálja-e az illetékest. Ha várakoznia kell, az milyen körülmények között történik. Az ügyintéző annak tudatában hallgatja-e meg, hogy a hozzáfordulónak az előadott ügy a legfontosabb. A megoldást keresi-e vagy a megoldás akadályait. Feleslegesen kér-e iratokat, bizonyítékokat. Az írásbeli értesítések hangneme, a kioktató, nyers stílus éppen úgy megengedhetetlen, mint az udvarias, ám érthetetlen ködösítés. A személyesebb megszólítás sem jelent bizalmaskodást. Mindez nem igényel mást, mint nagyobb odafigyelést, adott esetben türelmet, vagy ahogy mondani szokták ügyfélcentrikus, igazgatási stílust. Természetesen azok az igazgatási szervek, amelyek a korlátozottan rendelkezésre álló anyagiak — lakás, telek, helyiség, segélyek — elosztását végzik, nem tudnak minden igényt kielégíteni, rangsorolniuk kell. Gyakran kell engedélyeket megtagadniuk, ellenőriznek, jogsértések esetén bírságolnak. Ezek kétségtelenül nem népszerű intézkedések. Az érintettek nehezen is látják be, hogy ilyenkor a társadalmi igazságosság érvényre juttatásáról vagy a közösségi érdekek védelméről van szó. Mennyivel másabb azonban fogadtatásuk, ha a közigazgatás részéről következetességet és nem kivételezést, indokolatlan előnyhöz juttatást tapasztalnak. Ha a döntések indokolása közérthető, meggyőző, tényekre alapozott és nem követhetetlen jogszabályi idézetek gyűjteménye. Nyilvánosság és ellenőrzés A közigazgatás működése többnyire szabályozott rendben zajlik, ami — valljuk be — a kívüállók számára nem mindig követhető. Súlyosbítja a helyzetet, ha a döntésekkor mérlegelt szempontok nem világosak. Ilyenkor az állampolgárok kiszolgáltatottnak érezhetik magukat és nagyobb a hatalommal való visszaélés lehetősége is. Megelőzésére a közigazgatásban sincs más recept, mint a nagyobb nyilvánosság és a társadalmi ellenőrzések kiszélesítése, hatékonyabbá tétele, a közigazgatás demokratizmusának növelését, fejlesztését célzó politika megvalósítása. Dr. Bálint Tibor _ 3 Megkezdődött az ólommentes benzin árusítása Az előzetes bejelentéseknek megfelelően az év végére befejeződtek az előkészületek, és január 1-én megkezdődött a hazai ólommentes benzin árusítása az ÁFOR tizenegy és az Interag két üzemanyagtöltő állomásán. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál készül ez a 91 oktánszámú — normál — ólommentes benzin, amely mindenben megfelel a legszigorúbb nyugat-európai előírásoknak, egyebek között a DIN-,szabványnak is. Az ÁFOR nagy gondot fordított arra, hogy szállítás és tárolás közben se kerülhessen ólomszennyeződés, vagy egyéb idegen anyag ebbe a környezetkímélő üzemanyagba. Az ólommentes benzint ugyanis a katalizátoros kipufogóval felszerelt személygépkocsik használják, s a legkisebb ólomszennyeződés is gyorsan tönkretenné ezt a különleges berendezést. Ezért új tankautót állítottak be az ólommentes benzin szállítására, amelybe másfajta üzemanyagot még nem töltöttek. További biztosítékul szolgál, hogy a tankautó, a töltőállomások tartálya és az üzemanyag -kiszolgáló kút minden átvezető és beemelő nyílásának átmérője sokkal kisebb a szokásosnál, s így még véletlenül sem lehet hozzá csatlakoztatni, vagy a katalizátoros autó tankjába betölteni másfajta benzint a szokványos felszereléseikkel. Az ólommentes benzint árusító töltőállomások hálózatáról információs térkép készült, amelyet a határállomásokon, az idegenforgalmi irodákban kapnak meg az érdekelt külföldi autósok. A térképből az is kitűnik, hogy a nagyforgalmú tranzitutak és a Balaton mentén általában 150—200 kilométeres távolságon belül hozzájuthatnak ehhez az üzemanyaghoz a katalizátoros gépkocsival járó autósok. A kijelölt töltőállomásokon külön tábla jelzi — fehér alapra festett zöld betűs BLEIFREI felirattal —, hogy ezen a helyen kapható az ólommentes benzin. Ára literenként 22 forint. (MTI)