Zalai Hírlap, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

1987. március 2., hétfő Hogyan döntsünk? is A vagy a Hungária Sokszor leírtuk már, az utóbbi hónapokban markánsan átalakult a magyar pénzügyi élet. A verseny első jelei a tavaly július elsején kettévált biztosítási szférában jelentek meg. Mi is történt röviden e néhány hónap alatt? A szétválás után mindkét biztosító szinte azonnal üzletpolitikát hirdetett, habár a gyors átállás miatt idejük sem maradt arra, hogy hosszú távú koncepciót dolgozzanak ki. Akkor úgy tűnt, a verseny csak nagyon lassan és korlátozottan bontakozik ki majd. S elsősorban a szolgáltatások színvonalában mutatkozik meg legkedvezőbb és testhezálló formát válasszuk ki. A casco-biztosításnál pedig meglehetősen előnyös helyzetbe kerültek az ügyfelek, az Állami Biztosító például kínál olyan szerződésfajtát, ahol naponta kapunk meghatározott összeget azért, mert nem tudjuk karambolos autónkat használni. A Hungáriánál, ha az autónk új értékére kötünk szerződést, akkor öt évig a javítási díj kiszámításánál a teljes vételárat veszik alapul, tehát a korábbinál többet kapunk. (Például totálkáros autó esetében a mindenkori teljes vételárat fizetik ki kártérítésként. Az Állami Biztosító is kínál hasonló szerződést, de a határidő nem öt esztendő, hanem három. Azt már viszont mindenki maga döntheti el, hogy melyik variáció, illetve díj felel meg leginkább az igényeinek. Figyelnek egymásra Szó se róla, mindkét biztosító szinte néhány nap alatt megszervezte az üzleti nyitvatartás meghosszabbítását, a gépkocsi biztosításnál a helyszíni kárfelmérést, sőt a hétvégi ügyeletet, amire a korábban monopolhelyzetben lévő ÁB nem volt képes, ma már érthetetlen oknál fogva. Ám hamarosan a valóság megcáfolta az elképzeléseket, mindössze néhány nappal a szétválás után az Állami Biztosító is válalkozott például az eredetileg a Hungáriának juttatott cascho-biztosítások megkötésére, illetve a Hungária is kiterjesztette tevékenységi körét az ÁB hatókörébe tartozó életbiztosításokra. Problémát nekünk, ügyfeleknek csak az jelenthetett, hogy ugyanazért a díjért minimálisan eltérő feltételeket kínáltak, s az eltérés tulajdonképp csak a szolgáltatások színvonalában mutatkozott meg. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a két biztosító nagyon figyelt egymásra, és hasonló irányban próbált lépni. Érdemes tájékozódni Az első hónapokban inkább csak a reklámverseny szemtanúi lehettünk, ám nem kellett sokáig várnunk fordulatra. Néhány hónap alatt több változás ment végbe, mint korábban évek során. Az év végén a biztosítók közzétették új biztosítási feltételeiket, megteremtődött tehát a biztosítási díjak versenyének lehetősége is. Az alapdíjak általában nem változtak, ám a biztosítók ismét az élet realitásához igazodva új variációkat is kínáltak — persze plusz díjakért. Itt viszont már nyoma sincs az azonosságnak, a plusz díjért adott szolgáltatások értéke már merőben különbözik, tehát érdemes mindkét biztosítóhoz elmenni és pontosan informálódni, hogy a számunkra — Hogyan bír ennyi aszszonnyal? — Neki kell hozzánk alkalmazkodni — így Törökné, nevetve. — Bizony, néha nem jut szóhoz — toldja meg Sziliné. — Látja, most sem hagynak beszélni — panaszolja tréfásan Békés Ernő. — Ha nagyon nyelvelnek, akkor elkiáltom magam, hogy csönd! Két percre az is lesz ... — Jó dolog brigádvezetőnek lenni? — Is. Jó, mert remek kis kollektívát vezethetek, szépek a sikereink, a munkahelyünk valóban a második otthonunk. Rossz, amikor anyaghiány miatt bosszankodunk. A keresetre nem panaszkodhatnak. — Igaz, túlórával, de megvan a hat és fél, hétezer forintunk. A tavalyi bérszínvonalunk 85 ezer forint körül alakult — mondja Törökné. Előkerül a gondosan vezetett brigádnapló, tevékenységük dokumentumaival. Csak félmondatokban idézve belőle: hét fő tagja ,a Vöröskeresztnek, rendszeres véradók. Beteg társaikat rendre látogatják. A vesekő eltávolító műszerhez 550 forinttal járultak hozzá. Ezer forintot küldtek a keszthelyi vak kislány műtétjéhez. Részt vett a brigád Nyakas Zsolt katonai esküjén. Kommunista műszakban 112 órát dolgoztak. Törökné kiváló dolgozó lett. Patronálják a Petőfi óvodát. Balesetük nem volt. A meó nem emelt kifogást, és a felhasználók sem. Takarékoskodtak anyaggal, energiával. Éppen az utóbbival kapcsolatos egy figyelemre méltó dolog a brigád életéből. — Szakács Sanyi bácsi újítása az anyagtakarékossággal kapcsolatos. El is fogadták. Meg a „főnökét” is — mutat Békés Ernőre Törökné. — A brigád nevében akartuk beadni, de azt mondták, úgy nem lehet. — Viszont a siker részese volt a kollektíva egésze, így hát az újítási díjból brigádvacsora lett. Ott is nagyon jól éreztük magunkat — mondja a „főnök”. A pénzgazdálkodásuk is jellemző egy szocialista kollektívára. A címmel járó öszszegek, mindig a közös kaszszában maradnak, s abból gazdálkodnak. Törökné a legbőbeszédűbb, őt kérdezem. — Ismeri mondjuk a Békés Ernő családját? — Az övét? Mindenkiét! Várjon, bebizonyítom. Mindjárt kiszámolom ... Tizennégy „gyerekünk” van, abból három a lány. Otthon fordított a helyzet, mint itt, bent az üzemben. — Tanulnak? — Igen. Kezdve attól, hogy többen a brigádból itt szereztek szakmunkás oklevelet. Ott vagyunk minden évben a szakszervezeti oktatáson, s természetesen szakmailag is képezzük magunkat. Folyóiratok, szakkönyvek egyikünk könyvespolcáról sem hiányoznak. Lépést tartunk a technika fejlődésével — mondja a brigádvezető. Majd hozzáteszi: — Nyelvtanárok is vagyunk. — Hogyan? — Mészáros Petrát magyar férje az NDK-ból „hozta”. Jól beszél már magyarul, s ezt egy kicsit a brigádnak is köszönheti. Ámon Istvánná, Szabó Gyuláné, Horváth Árpádné, Nyakas Zsolt, Nemes József, Németh László — az említetteken kívül a brigád tagjai — közösen tanítják Petrát. — A brigád mikor lesz ismét családostól együtt? — Nemcsak családostól, de nyugdíjasokkal is: április 3-án. Befizettünk egy közös kirándulásra Pozsonyba. Ha jól tudom, a busz másik „felét" egy egészségügyi szocialista brigád alkotja. Kitűnő lehetőség, hogy kapcsolatainkat bővítsük — lelkesedik máris az utazásért Törökné. — Ha nem lenne a brigád olyan, amilyen, csak a munka ... — Azt hisszük, nagyon hiányozna — fogalmazza meg véleményüket a vezetőjük, s a többiek egyetértően rábólintanak. Mészáros Ferenc __ f*Pp] ___ limai hsrup] Elmozdultak a holtpontról A KISGÖRBŐI termelőszövetkezet vezetői két esztendő után először álltak úgy a közgyűlés elé, hogy nyereségről számolhattak be. A mérleg 2 millió 54 ezer forint eredményt mutatott 1986. végén. Sok ez vagy kevés? Abszolút számban inkább az utóbbi, de a megye egyik legkisebb szövetkezetében — mindössze 950 hektár a szántóterület, a termelési érték 70 millió forint, az összes árbevétel 83 millió forint — mégiscsak elmozdulást mutat a holtpontról. A szövetkezetiek nem becsülik túl az eredményt, inkább óvatosan beszélnek róla, mert az ágazatokban sok még a tenni és változtatni való. Persze már ez az eredmény is abból adódik, hogy bizonyos intézkedéseik sikeresek voltak. Tikos József főkönyvelő és elnökhelyettes elmondta, hogy elsősorban a kiegészítő tevékenységre érvényes ez. A legtöbb jövedelmet ugyanis a kőbánya, az építőipar és a kereskedelem hozza, amelyek árbevétele 40 millió forint körül alakult. A problémás az építő részleg volt. Amíg korábban kevés volt a munkája, az elmúlt évben lekötötték a kapacitást. Ebben része volt a személyi változásoknak is nem csak annak, hogy oldódott a beruházási stop, könnyebben jutottak megrendelésekhez. Ha több az építkezés, a kő piaca is jobb, ugyanis a kőbánya termékének egy részét éppen az útépítő részleg használja fel. Általában bekötő utak építésére vállalkoznak Zalában, Vasban és Veszprémben. Számottevő a kereskedelmi tevékenységük: nyolc boltjuk tízmillió forint forgalmat ért el bálázott ruhák árusításával. Emellett bérmunkában mintegy negyven asszony munkaruhákat készít, valamint nitrokémiai szerelvényeket gyárt. Ez a tevékenység is nyereséges. E MUNKÁKAT úgy tekintik, van mit igazítani, javítani rajtuk, de fő bevételük és eredményforrásai közös gazdaságnak. Ezért is beszélnek róluk általában elsőként, csak azután kerül szóba az alaptevékenység, ami az elmúlt esztendőben sem hozta a vártakat. A növénytermesztési ágazat búza, kukorica, napraforgó és repce, valamint tömegtakarmány termelésével foglalkozik, s a múlt évben a búza hozamának kiesése miatt nem sikerült nyereséget elérni. Az állattenyésztésről nem szívesen beszélnek, de ettől még nem oldódnak meg a gondok. Néhány évvel ezelőtt kisöpörték a tehenészetet. Utóbb viszont saját erőből rekonstrukcióval elkészült a 300 férőhelyes telep. Igaz, hiányzik még néhány járulékos beruházás, például a silótároló, a takarmányozási gépek, de a legfontosabb épületek — közte a 16 állásos fejőház — megvannak. A selejtezések miatt egyelőre még csak 140 tehén áll az istállókban, a fejlesztéshez azonban adott az alapanyag. Az év végére már 200-ra növelik a létszámot. Kettős hasznosítású tartásra rendezkedtek be, a húst és a tejet egyformán fontosnak ítélték meg. Az ágazat árbevétele 11,5 millió forint volt az előirányzott 12 millióval szemben, a költségek pedig 300 ezer forinttal növekedtek. AZ ALAPTEVÉKENYSÉGBEN tehát van még mit változtatni és a kisgörbőiek számolnak is ezzel. Főleg a költségek csökkentésében látnak fantáziát és az érdekeltségi rendszert akarják kifejleszteni. A növénytermesztésben pedig a lerongyolódott gépparkot újítják fel, hogy a korszerűbb technológiát alkalmazhassák. A világbanki hitelből 11 millió forintot pályáztak meg gépek vásárlására. Új vetőgép, traktor, kombájn, mélylazító segíti majd a termelést és ez év januárjától az IKR termelési rendszerhez kapcsolódva termelik az ipari növényeket. A hitel megterheli a gazdaságot, de úgy vélik, szükség volt a terhek vállalására, mert a hullámvölgyből való kikapaszkodáshoz nélkülözhetetlen a magasabb színvonalú termelés az alapágazatokban. A mérlegkészítés alkalmat adott arra, hogy áttekintsék, elemezzék az ágazatokat és további intézkedéseket gondoljanak végig. A tagságban partnerre találtak a vezetők, s ebből merítették a bátorságot, hogy erre az évre 4 millió 920 ezer forint nyereséget tervezzenek. B. E. 1. Naponta 7—8 tonna üveget készít a nagykanizsai Üveggyár hőálló hutája. Az itt gyártott laboratóriumi és háztartási eszközök fele exportra kerül, jelenleg többek között NSZK, francia, szovjet megrendelésre. Képünkön a kész termékeket ellenőrzik, osztályozzák. 2. A Kerámia- és Cserépkályhagyár tavaly felújított és modern nagytermelékenységű berendezésekkel felszerelt zalakomári üzemében naponta két műszakban 1000 négyzetméter mozaiklapot gyártanak. Képünkön: Korcz Jenőné és Gazdag Istvánná lapszedők munka közben. 3. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság cölöpözőbrigádja Schüder Tibor művezető irányításával február elején kezdte el a Hévízi tónál a könnyűbúvárok elhelyezéséül szolgáló épület alapozását. Képünkön az utolsó — a 124. — hat méternél is hoszszabb fenyőrönk beemelését örökítettük meg. Az úszó berendezés segítségével a vízszint alatt 1,7 méteres mélységig kell a cölöpöket levernie a ráckevei brigádnak. 3 Egy kis kollektíva nagy hatása Mindössze 9 tagú a Color Ruházati Vállalat letenyei üzemének pártalapszervezete, ám az év politikai mérlegét megvonó titkárasszony, Farkas Jenőné joggal hangsúlyozta: „Nem vagyunk sokan, de nagy a húzóerőnk... ” Mindez az éppen a legnehezebb feladatban, a számukra is megnőtt gazdaságpolitikai követelmények becsületes és emberi—szakmai értelemben példát — többletet nyújtó teljesítésében nyilvánult ez meg legjobban. S hogy tekintélyt szülő példájukat, meggyőző—mozgósító szavukat e tekintetben az egész kollektíva követte — azt a termelési eredmények mennyiségi és minőségi javulása, sőt, az exportkötelezettségek túlteljesítése is ékesen igazolja. Nemcsak a gondos beszámolóban és munkaprogramban, hanem a közvetlen légkörű vitában is jelentős teret kapott két törekvés. Szervező és kádernevelő képességük javát nyújtva akarnak többet tenni az üzem kétműszakossá válásáért, ezáltal a helyi foglalkoztatás szélesítéséért. A másik fő cél: a már megkezdett, tudatos párttag-utánpótlás nevelés folytatása, s ezzel összhangban a fiatalok hozzásegítése egy üzemi KISZ-alapszervezet megalakításához. (Jó jel, hogy tavaly még ennek hiányában is egy 18 éves munkásfiatallal erősítették soraikat.) Gyors és nyílt tájékoztatás és — egyelőre — a pártoktatást helyettesítő politikai előadássorozat még színvonalasabbá tétele, nyilvános pártnapokkal kiegészítve: ezt a folyamatot kell továbbvinni az agitációs és propagandamunka új, emberközességet kívánó követelményei jegyében. Dicséretes, hogy az eszmecserék háttérolvasmányaiként ez a kis alapszervezet csupán tavaly 4 ezer 700 forint értékű politikai irodalmat terjesztett! Leköszönt tisztségéből a jó kollektívát kovácsoló, immár nyugdíjas Farkasné. A választás után azt mondta, hogy meghatott, de nem aggódik. Utódjának, Györkös Józsefnének minden lehetősége, felkészültsége megvan, hogy akcióképesség és létszám tekintetében még erősebb alapszervezetet irányítson. L. J. Ami tegnap elég volt — ma már kevés lehet — Bár a MÁV nagykanizsai vontatási főnökségénél működő V-ös pártalapszervezet vezetőségi beszámolójában csupán érintőlegesen hangzott el néhány megjegyzés a gazdasági munkáról —, s ez nem véletlen, hiszen alig egy hónappal ezelőtt egy egész taggyűlést szántak e témára —, a hozzászólásokban mégis sok szó esett a munkafegyelemről, a vagyonvédelemről, az elkövetkező időszak ezzel kapcsolatos feladatairól. Szenvedélyes vélemények hangzottak el arról, hogy végre „fel kell rázni” az embereket, tudatosítva velük, ami tegnapi teljesítményekkel még elegendő volt, az mára már kevés lehet. S ez saját munkaterületükön is igaz. Tudvalevő: a vasút nem dúskál a fejlesztésre fordítható pénzösszegekben, ezért ami adott, azzal kell jobban gazdálkodni. Élesen vetődött fel: jottányit sem nézhető el lelketlen munka. S ha valaki nem akar megfelelni a követelményeknek — előfordul cinikus reagálás az intézkedésekre — az ne maradhasson meg munkahelyén. Felvételkor pedig ne olyan „munkatársakkal” gyarapodjon a létszám, akiket más helyekről úgy küldtek el, önkritikával említette a beszámoló, hogy tavaly nem vettek fel új tagokat az alapszervezetbe annak ellenére, hogy négyen is szerepeltek a számításba jöhetők között. Az ak: koruk már meghaladta a harminc évet. Azt mindenki elfogadta, hogy javítani kell a meggyőző, nevelő és párttagajánló tevékenységet a fiatalok körében. Ám az életkor szerinti megkülönböztetést igazságtalannak és a párt felkészült erői gyarapítása szempontjából ésszerűtlennek ítélte az egyik hozzászóló. Tanulságos észrevétel ez mindazokra gondolva, akik munkájukat és elkötelezettségüket tekintve megfelelnének a párttagokkal szemben állított követelményeknek. R. F.