Zalai Hírlap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
1988. november 1., kedd A termelés folyamatosságáért dolgoznak Műszaki karbantartók a Zalaegerszegi Ruhagyárban A termelési híradások legtöbbször az üzem, gyár vagy szövetkezet profilját meghatározó végtermékről tudósítanak. A karbantartókról jóval ritkábban esik szó. A közvélemény szemében természetes, hogy a gépek folyamatos működésükkel szolgálják a termelést — mondta Fullár Zoltán, villamos üzemmérnök, a Zalaegerszegi Ruhagyár TMK csoportvezetője. — A technika jelenlegi szintjén a műszakiak, karbantartók állandó, felelősségteljes, úgymond „odafigyelő” munkájára nagy szükség van. Varrógéptől az elektronikáig — A hatvanas évek legelején — amikor a tanulóéveket kezdtem itt az elektronika csodáiról még nem is hallottunk — mondta Borbély István műszerész. — A komoly technika csúcsát akkoriban a villanyvarrógépek jelentették, nem sokkal később a szabászai tárcsásfűrészek. Manapság már a harmadik generációs varrógépek üzemelnek, a számuk csak itt a gyárban megközelíti az ezret. A hajdani Neumannokon kezdtek az asszonyok, ezeket a Csepelek váltották fel, s most a Textimák uralják a géptermeket. Felvetődik a kérdés: akkoriban vagy manapság állnak többet a szalagok üzemzavar miatt? — Tizenharmadik éve dolgozom a gyárban — villanyszerelőként kezdtem — de a saját tapasztalatom szerint a technika fejlődése, az újabb gépek beszerzése önmagában nem jelenti, hogy ritkábban kell a szerelőnek a tervszerű karbantartáson felül velük foglalkozni — jegyezte meg az üzemmérnök. — A dolog nyitja részben az alkatrészutánpótlás, ami nálunk is nehéz ügy. Tőkés és szocialista országban készült gépeink egyaránt vannak és még csak azt sem mondhatom, hogy a nyugatiak a jobbak. A gond akkor keletkezik, ha a gép elromlik és néha egy apró alkatrészhiány miatt nem használható. Ilyenkor van könynyebb helyzetben az a szerelő, aki a gyártó országban él, mert legfeljebb elutazik abba a városba, ahol a keresett cikk kapható. A mi helyzetünk más. Telex a gyárhoz... A pénzügyesek kétségbe esnek, mert nemegyszer devizaigényes az alkatrész. Ha végre a szükséges hozzájárulások megvannak, akkor megrendeljük az alkatrészt és ha szerencsénk van, idővel meg is kapjuk. — A hajdani ismeretek sem elegendőek már a jelenlegi helyzetben — jegyezte meg Borbély István. — Az elektronikai szakma ismerete alapkövetelmény. Nemhogy nőtt, inkább csökkent a karbantartók száma. Ezt az intézkedést közgazdasági érvekkel lehet is magyarázni. Kár, hogy a meglévő feltételek — zömében alkatrészbeszerzési körülmények — ezzel szemben nem javították a helyzetünket. — Arra törekszünk, hogy lehetőség szerint a szalagok ne álljanak műszaki hiba miatt — mondta Fullér Zoltán. — Ez jobbára sikerül, de nem állítanék igazat, ha azt mondanám, hogy sohasem fordul elő. Szerencsére nem ez a jellemző. Sokat segít, hogy van alkatrészgyártó csoportunk. Az alkatrészgyártó műhelyben Tóth József csoportvezetőhelyettes fogadott. — Úgynevezett szegőapparáton dolgozom — mondta pár centiméteres hajlított fémlapocskának tűnő szerkezetet mutatva. — A szegőszalag továbbítására szolgál ez a kis alkalmatosság, ami pár forintot érő fémlemezből készíthető, igaz, aprólékos munkával, nem is rövid idő alatt. Ha ezt tőkés piacon szerezné be a gyár, darabjáért 600 forintnak megfelelő devizát kellene kiadni, jóllehet többszázas nagyságrendű tételre van szükség belőle. Az alkatrészgyártókat, karbantartókat anyagi—erkölcsi megbecsülésükről is megkérdeztük. Kevés az elismerés — Nem jó szívvel, de belenyugszunk, hogy nagyobb megbecsülést kapnak még az irodisták is a karbantartóknál — mondta Fullér Zoltán. — Az anyagi megbecsülésről csak annyit, hogy a munka rendjéből adódóan a tervszerű megelőző karbantartás megkívánja a hétvégi munkát. A jelenlegi adószabályok viszont inkább arra ösztönzik az egyéneket, hogy a pénz helyett szabadnapot kérjenek. Nem kell magyaráznom, hogy miért. Még ez is érhető, ám ezek a szabadnapok éppen a műszakban lévő munkatársakat sújtják és áttételesen a napi termelést is. — Elég annyit mondanom, hogy a személyi jövedelemadó az újítási kedvet is alaposan megcsappantotta — jegyezte meg Tóth József. — Pedig nekünk is mondják minden helyről, hogy csak bátran újítsunk! Ám az ember számol és ha a levonások után úgy látja, hogy nem érdemes törnie magát, akkor inkább szabadidőben jobban kifizetődő munkákra tartalékolja szellemi és fizikai energiáját. Háry László súlyt kell hogy kapjon. De az ipar és a felvásárlás szervezésében is közreműködésüket várjuk. PACSAI ÁFÉSZ, Kustán Gyula elnök: — Kis szövetkezet a miénk, ezért különösen nélkülözhetetlen nekünk az érdekképviselet. Mivel nem tartozunk az igazán nagy vevők közé, egyik-másik szállító lekezelően fogadja megrendeléseinket, ilyenkor jól jön a szövetség közreműködése. Így kelendő cikkekhez is hozzájuthatunk, a vásárlókat kiszolgálhatjuk. A szabályozók sokszor változnak, azok között nehéz az eligazodás. Kérésünkre a Mészöv szakemberei a helyszínre jönnek, hogy konzultációs értekezleten magyarázzák meg a boltosoknak például az árképzés módját. Kérésünk: segítsenek a számvitel egyszerűsítésében, mert nagy a bürokrácia, ami pedig sok embert köt le, márpedig a munkaerő egyre drágább lesz. Ugyancsak egyszerűsítést várunk a testületi munkában, kevesebb legyen a gyűlésezés, hiszen ezek szervezése, kiszolgálása sok erőt köt le. GYENESDIÁSI TAKARÉKSZÖVETKEZET, Gelencsér Zoltánné ügyvezető: — Mindenkor készséggel segíti a munkánkat a Mészöv, vállalják a közvetítő szerepet közöttünk és az országos szervek között. Éves gazdálkodási eredményünket például tavaly is komoly mértékben befolyásolta, hogy közreműködésükkel plusz kölcsön kerethez jutottunk, ez jól jött a tagjainknak is, hiszen az év végére fogytán volt a saját hitelezési lehetőségünk. A múlt év tavaszán új üzletet nyitottunk Vonyarcon, ehhez segítséget kaptunk a szövetségtől, akárcsak a valutabeváltási tevékenység engedélyeztetésekor. ZALAEGERSZEGI PÁTERDOMBI LAKÁSFENNTARTÓ SZÖVETKEZET, Lendvay Ernő elnök: — Készségesek a szövetség illetékesei, amikor hozzájuk fordulok. Az a pénz, amivel fenntartási költségeikhez hozzájárulunk minimális, annak többszörösét kapjuk vissza a Mészövtől. A szolgáltatásaik igen hasznosak és sokat jelentenek számunkra. Jogi kérdésekben, építési témákban vagy a számlák ellenőrzéséhez adnak segítséget. Csak annyit mondhatok, ha nem lenne érdekképviseletünk, létre kellene hozni. A MÉSZÖV TITKÁRA, dr. Panácz Gyula: — A magam részéről a leglényegesebbnek tartom, hogy elősegítsük a szövetkezetek jövedelmező gazdálkodását. A többi már ebből következik; például az, hogy a kistelepüléseken legyen bolt, egyre javuló árukészlettel. E témában sok vitánk van. Az a véleményünk, hogy az árrésen változtatni kell a kormányzatnak, mert különben nem lesz, aki vállalja az apró falvak kereskedelmi ellátását. A szövetkezetek igényeihez igazítjuk a munkánkat és feladatainkhoz a létszámot. Ma, mindenkit beleértve 33 a Mészöv létszáma (volt idő, amikor száznál is többen dolgoztak). Jól felkészült szakembereink amolyan menedzselő munkát végeznek. A hatósági jellegű dolgokat száműzni igyekszünk. Fontosnak tartjuk az információk gyors áramoltatását, az árképzés segítését, a bérgazdálkodás útvesztőiben való eligazodást. Revizori irodánk a gazdálkodás átfogó értékelése mellett a költségvetési kapcsolatok teljesítésére figyel, hogy megelőzzük a szövetkezetek esetleges elmarasztalását. Hasonló jellegű munkát végeznek jogászaink is. Szorgalmazzuk, hogy a szövetkezetek együttműködéssel bővítsék a nagykereskedelmi tevékenységüket, az áruházi és a kishatármenti kapcsolataikat. Szeretnénk hozzájárulni, hogy a takarékszövetkezetek méginkább használják ki a szövetkezésükből fakadó előnyöket, az erősebbek például vegyenek majd részt a vállalati finanszírozásban. Sok más mellett az egyéni kistermelők érdekképviseletére is pályázunk, és segítjük, hogy a szövetkezeti tagság anyagi vonzódása erősödjön. Elnökségünk olyan programot fogadott el, aminek teljesítése elősegíti a tagszövetkezetek gazdasági munkáját. Tehát legfőbb törekvésünk a szövetkezeteken keresztül a tagság szolgálata. N. F- jw I * UUI HÍRLAP 3 A keszthelyi Poly-2000 kérdőjelei JZUL Május végén Poly-2000 néven — külföldi érdekeltséggel — műanyagipari vegyesvállalat alakult Keszthelyen, a Zöldért kirendeltségének a telepén. A Zala Zöldért és a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat, valamint két NSZK- beli cég által létrehozott Kft üvegszálas erősítésű konyhai mosogatók gyártását kezdte meg, évi 25 ezer darabos termelésre berendezkedve. Ma az a hír járja, hogy az újonnan alakult vegyesvállalat terméke mind egy szálig a saját raktárukban van, azaz eladhatatlannak bizonyul. Ennek jártunk utána. ★ — A választ kissé meszszebbről kell kezdenem, mielőtt tovább rontanám a saját vállalatunk hírét. Tessék nézni, olyan termék ez, ami használhatatlan? — mutat a gyártócsarnokban egy valóban szép kivitelű mosogató edényt Kiss László, ügyvezető igazgató. — Tulajdonképpen indulási nehézségekről van szó, ami a vártnál hosszabbra nyúlott. Ez most a Kft és az alapítók közös gondja. Az idei piacot a társasági szerződésre alapoztuk, miszerint az éves termelés felét az NSZK-beli partnereknek szállítjuk. A gyártás júniusban indult, így csak exportra dolgoztunk, nem is számítva belföldi értékesítésre. A mintaként elküldött első 30 darabos szállítmány után a külföldi partnerek azonban kifogásokkal éltek. Miközben legyártottunk 1500 mosogatót, s ez a mai napig is a raktárunkban van. — Mi volt a partnerek észrevétele? — Kétféle típus készült, az egyikre azt mondták, hogy nincs rá kereslet, a másiknál pedig minőségi kifogásuk volt. Az utóbbi sem a mi hibánkból eredt, hiszen az általuk rendelkezésünkre bocsátott technikával és technológiával dolgoztunk. Csak később derült ki, hogy ez nem illeszkedik megfelelően a követelményekhez, a beépítésnél törnek a rögzítő fülek. Változtatni kellett tehát a konstrukción, az ehhez szükséges további szerszámokat a külföldi partnerek garanciális utánszállítással pótolták is. Ezek a problémák augusztusban jelentkeztek, a gondok viszont még máig sem oldódtak meg véglegesen. Hiszen jelentősen csökkenteni kellett a termelést, a dolgozók hoszszú időn át csak előkészítő, fenntartó munkákat végezhettek. Nem képződött árbevétel, így nyereség sem, kritikus helyzet alakult ki. A vállalat nem tudta teljesíteni a dolgozóknak tett bérezéssel kapcsolatos ígéreteit. A raktár telített, a termelés azonban jelenleg újból teljes kapacitással folyik. — Úgy vélem, joggal bizakodhatunk, hogy lesz kibontakozás az eddigi helyzetből — folytatja az igazgató. — Felgyorsított előkészítő munkával előrehoztuk a belföldi értékesítést, ma már vannak vásárlóink. A technológiai változtatást követően 500 darabra kaptunk megrendelést az NSZK-ból, három hazai vásárlóval pedig összesen 800- ra kötöttünk szerződést. A meglévő készlet NSZK szabvány szerint készült, a magyar szerelvények nem csatlakoztathatók hozzá, tehát azok belföldi piacra nem vihetők. A készlettel kapcsolatos kárigényünket egyébként az NSZK-beli partnereknek bejelentettük. ★ A több mint két hónapon át tartó bizonytalanság a dolgozók körében megingatta a vállalat életképességébe vetett bizalmat. — A jobb kereset reményében jöttem ide — mondja Zóka Zoltán, szerszámkészítő. — Kiküldtek az NSZK-ba, ott töltöttem a négyhetes betanulási időt. Nem akarom itthagyni a céget egyik napról a másikra. Azt nem mondhatom, hogy megtaláltam a számításomat, de látom, hogy a vezetőink mindent megtesznek a helyzet megoldása érdekében. Még bizakodom. — Havonta 6300 forintot viszek haza — említi Kiss Ernő, gépszerelő lakatos. — Nem volt érdemes váltanom, csupán néhány száz forinttal keresek többet, mint az előző munkahelyemen. Ami a bizalmat illeti, meginogtam. Most, hogy van megrendelés, reménykedek. — Az én keresetem is 6300 forint — csatlakozik a beszélgetéshez Patyi László, vegyipari szakmunkás. — A megígért ötven százalékos fizetésemelés bizony nem jött be mindmáig. A vállalatnál mindössze 17- en dolgoznak. — Ezekkel az emberekkel induláskor hegyeket lehetett volna mozgatni — fűzi hozzá az igazgató. — Gondjainkra a megrendelések révén már látszik a megoldás, a termékeket egyébként a BNV-n is bemutattuk, folytatjuk a további piackutatást. ★ A nehézségekből való mielőbbi kilábalás érdekében most nemcsak a gyártóknak és a felhasználóknak, hanem a vállalat dolgozóinak is újra egymásra kell találniuk. S természetesen a négy alapító tagvállalatnak is. Horányi Árpád Zóka Zoltán és Jónás Gyula az új termékek felületi minőségét ellenőrzi. Az élelmiszergazdaságban jövőre várhatóan mintegy ezer, együttműködő szervezet alakul át, választ a jelenlegitől korszerűbb működési formát. Egy részük — az új társasági törvény szellemében — átlép a jogi személyiségű gazdálkodó egységek közé, vagyis az egyszerű gazdasági társaságból közös vállalatot, korlátolt felelősségű társaságot (kft-t), vagy részvénytársaságot alapít. Olyan formációt választanak, amelyben az anyagi eszközök a korábbinál jobban hasznosulnak, a befektetett tőke jelentős osztalékot, nyereséget hozhat. Az újjáalakuló szervezetek, amelyek mezőgazdasági termelésre, élelmiszer-feldolgozásra, illetve szolgáltatásra egyaránt vállalkoznak, a tömegtermelés mellett a termékek minőségének javításában is érdekeltebbé válnak. A jövőben kialakuló, illetve átalakuló új gazdasági szervezetek működésére az eddiginél is inkább a vertikális integráció lesz a jellemző. (MTI) Vámszabad terület, részvénytársaság, táskagyártás Vállalkozások a létényei tsz-ben ! s A letenyei termelői szövetkezet irodájában 4 éppen egy megbeszélés kellős közepébe csöppen nek. Az újfajta tevé-kenységek bevezetéséről tárgyal Radics László főmezőgazdász, Kupriczi József főkönyvelő és Kátai Tibor műszaki főt ágazatvezető. Mint kiderül, több vasat tartanak a tűzben és néhány újdonság már sínen van. Október elejétől kezdték meg a Palota Bőrdíszművel együttműködve a női táskák gyártását. Előtte egy éven keresztül cipőfelsőrészt varrtak, de a tevékenység veszteségesnek bizonyult és felhagytak vele. A táska biztatóbb számukra; az már sokat jelent, hogy raktárban az alapanyag, amely lehetőséget teremt a folyamatos munkára. Az idén nyolcezer női táskát varrnak a letenyei szövetkezeti asszonyok szovjet exportra. Éves szinten ez a tevékenység 10— 12 millió forint árbevételt hoz az üzemnek. A nagyobb üzletet azonban az új társasági törvény adta lehetőségekben látják a szövetkezet vezető szakemberei. A régi, leszerelt és raktárnak használt hűtőházakat, valamint a hozzátartozó teret öszszesen 2 ezer négyzetméternyit vámszabad területnek készítették elő. Már csak a kapu festése van vissza, s napok kérdése, hogy az elvi engedélyből hivatalos engedély legyen. Korábban arról volt szó, hogy a Compack vállalattal kereskedelmi központ alakul itt ki, tengerentúli áruforgalmazásra. Ebből azonban nem lett semmi, viszont a Compack, az Erdei Termék Vállalat, több más partnerrel, így az Általános Értékforgalmi Bankkal, az Állami Biztosítóval, a szabadkai Integrál építő vállalattal, a Productcontroll nevű angol céggel megalakította a Produktcompack részvénytársaságot. A központja Budapesten van, s a vámszabad területünkön keresztül történik majd a sokoldalú kereskedelmi tevékenységet folytató vegyes vállalat áruinak külföldre szállítása — magyarázza a főkönyvelő. — A szerződések megvannak, október elején alakult meg a részvénytársaság, s januártól kezdené meg a működését. A napokban várjuk a Pénzügyminisztérium jóváhagyását. — Mit hoz a szövetkezetnek? — Több oldalról is hasznos. A vámszabad területünket bérbe adjuk a részvénytársaságnak 36 ezer nyugatnémet márkáért, ami legalább egymillió forint bevételt jelent a gazdaságnak. A dolgozóink számára itt jó munkalehetőség lesz, azonkívül mi üzemeltetjük majd az orvosi szenet előállító berendezést. — Ez érdekes... — A részvények 80 százalékával rendelkező angol cég tulajdonosa dr. Edward Somens által kifejlesztett gép napi huszonnégy órában folyamatosan feldolgozza az erdei fahulladékot és szalmát orvosi szénné. Az első részegységek itt vannak, az erdei termék vállalat tatabányai telepén szerelik össze. Két ilyen gép működik majd, s mivel gazdaságunk a kapacitást nem tudná lekötni, együttműködünk a környező üzemekkel. A próbaüzemre Lentiben az Épfa, illetve a Zefag fűrészporának feldolgozásával kerül sor. Bízunk benne, hogy hoz majd a közösnek ez a vállalkozás, amely nem jelent az indításnál nagy anyagi áldozatot. Mindössze százezer forintos tőkével vagyunk részvényesek, számunkra elsősorban a vámszabad terület bérlete jelenti a nagyobb bevételt. Később akár ezzel is lehetünk részvényesek. Elmondják, hogy fafeldolgozó üzem létesítése is folyamatban van, több lett ugyanis a fájuk, mert két hónapja zöld utat kaptak a Murán túl lévő , jugoszláviai területen megközelíthető erdőik hasznosításához. A második világháború után senki sem nyúlt ott a fához. Tárgyalnak továbbá a kavicsbányák kedvezőbb hasznosításának megszervezéséről. — Ahhoz nyúlunk, amiből jövedelmet remélünk, mert az alaptevékenységet is csak így tudjuk fejleszteni — mondják. — Jó volna visszahozni tizenöt év szünet után a tehenészetet, de beruházásra nem telik. A húsipari vállalat becsehelyi polai telepének hasznosításában lehetne valamit lépni. Erre vonatkozóan is tárgyalásokat folytatunk. Utalnak rá, hogy a határátkelőhely melletti területeiken az átmenő forgalom ellátására kereskedelmi egységet kívánnak létrehozni. Partnert keresnek hozzá. A szövetkezetben májusban volt vezetésváltás. Az erősen legyengült gazdaságot nem könnyű elmozdítani a holtpontról tőke és eszközök hiányában. A mostani törekvések azonban jelzik, van ötlet, vállalkozókészség, aminek remélhetőleg meg lesz a haszna is. Bozsér Erzsébet