Zalai Hírlap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

1988. november 1., kedd A termelés folyamatosságáért dolgoznak Műszaki karbantartók a Zalaegerszegi Ruhagyárban A termelési híradások leg­többször az üzem, gyár vagy szövetkezet profilját meghatá­rozó végtermékről tudósíta­nak. A karbantartókról jóval ritkábban esik szó­. A közvélemény szemében természetes, hogy a gépek fo­lyamatos működésükkel szol­gálják a termelést — mondta Fullár Zoltán, villamos üzem­mérnök, a Zalaegerszegi Ru­hagyár TMK csoportvezetője. — A technika jelenlegi szint­jén a műszakiak, karbantar­tók állandó, felelősségteljes, úgymond „odafigyelő” mun­kájára nagy szükség van. Varrógéptől az elektronikáig — A hatvanas évek legele­jén — amikor a tanulóéveket kezdtem itt az elektronika csodáiról még nem is hallot­tunk — mondta Borbély Ist­ván műszerész. — A komoly technika csúcsát akkoriban a villanyvarrógépek jelentették, nem sokkal később a szabá­szai tárcsásfűrészek. Manap­ság már a harmadik generá­ciós varrógépek üzemelnek, a számuk csak itt a gyárban megközelíti az ezret. A haj­dani Neumannokon kezdtek az asszonyok, ezeket a Csepelek váltották fel, s most a Tex­­timák uralják a géptermeket. Felvetődik a kérdés: akko­riban vagy manapság állnak többet a szalagok üzemzavar miatt? — Tizenharmadik éve dol­gozom a gyárban — villany­szerelőként kezdtem — de a saját tapasztalatom szerint a technika fejlődése, az újabb gépek beszerzése önmagában nem jelenti, hogy ritkábban kell a szerelőnek a tervszerű karbantartáson felül velük foglalkozni — jegyezte meg az üzemmérnök. — A dolog nyit­ja részben az alkatrészután­pótlás, ami nálunk is nehéz ügy. Tőkés és szocialista or­szágban készült gépeink egy­aránt vannak és még csak azt sem mondhatom, hogy a nyu­gatiak a jobbak. A gond ak­kor keletkezik, ha a gép el­romlik és néha egy apró al­katrészhiány miatt nem hasz­nálható. Ilyenkor van köny­­nyebb helyzetben az a szere­lő, aki a gyártó országban él, mert legfeljebb elutazik abba a városba, ahol a keresett cikk kapható. A mi helyze­tünk más. Telex a gyárhoz... A pénzügyesek kétségbe es­nek, mert nemegyszer deviza­­igényes az alkatrész. Ha vég­re a szükséges hozzájárulások megvannak, akkor megrendel­jük az alkatrészt és ha sze­rencsénk van, idővel meg is kapjuk. — A hajdani ismeretek sem elegendőek már a jelenlegi helyzetben — jegyezte meg Borbély István. — Az elektro­nikai szakma ismerete alap­­követelmény. Nemhogy nőtt, inkább csökkent a karbantar­tók száma. Ezt az intézkedést közgazdasági érvekkel lehet is magyarázni. Kár, hogy a meglévő feltételek — zömében alkatrészbeszerzési körülmé­nyek — ezzel szemben nem javították a helyzetünket. — Arra törekszünk, hogy lehetőség szerint a szalagok ne álljanak műszaki hiba mi­att — mondta Fullér Zoltán. — Ez jobbára sikerül, de nem állítanék igazat, ha azt mon­danám, hogy sohasem fordul elő. Szerencsére nem ez a jel­lemző. Sokat segít, hogy van alkatrész­gyártó csoportunk. Az alkatrészgyártó műhely­ben Tóth József csoportveze­tőhelyettes fogadott. — Úgynevezett szegőappa­­ráton dolgozom — mondta pár centiméteres hajlított fémla­pocskának tűnő szerkezetet mutatva. — A szegőszalag to­vábbítására szolgál ez a kis alkalmatosság, ami pár forin­tot érő fémlemezből készíthe­tő, igaz, aprólékos munkával, nem is rövid idő alatt. Ha ezt tőkés piacon szerezné be a gyár, darabjáért 600 forintnak megfelelő devizát kellene ki­adni, jóllehet többszázas nagy­ságrendű tételre van szükség belőle. Az alkatrészgyártókat, kar­bantartókat anyagi—erkölcsi megbecsülésükről is megkér­deztük. Kevés az elismerés — Nem jó szívvel, de bele­nyugszunk, hogy nagyobb megbecsülést kapnak még az irodisták is a karbantartóknál — mondta Fullér Zoltán. — Az anyagi megbecsülésről csak annyit, hogy a munka rendjéből adódóan a tervsze­rű megelőző karbantartás megkívánja a hétvégi mun­kát. A jelenlegi adószabályok viszont inkább arra ösztönzik az egyéneket, hogy a pénz he­lyett szabadnapot kérjenek. Nem kell magyaráznom, hogy miért. Még ez is érhető, ám ezek a szabadnapok éppen a műszakban lévő munkatársa­kat sújtják és áttételesen a napi termelést is. — Elég annyit mondanom, hogy a személyi jövedelemadó az újítási kedvet is alaposan megcsappantotta — jegyezte meg Tóth József. — Pedig ne­künk is mondják minden helyről, hogy csak bátran újít­sunk! Ám az ember számol és ha a levonások után úgy látja, hogy nem érdemes tör­nie magát, akkor inkább sza­badidőben jobban kifizetődő munkákra tartalékolja szelle­mi és fizikai energiáját. Háry László súlyt kell hogy kapjon. De az ipar és a felvásárlás szerve­zésében is közreműködésüket várjuk. PACSAI ÁFÉSZ, Kustán Gyula elnök: — Kis szövet­kezet a miénk, ezért különö­sen nélkülözhetetlen nekünk az érdekképviselet. Mivel nem tartozunk az igazán nagy ve­vők közé, egyik-másik szállí­tó lekezelően fogadja megren­deléseinket, ilyenkor jól jön a szövetség közreműködése. Így kelendő cikkekhez is hozzá­juthatunk, a vásárlókat ki­szolgálhatjuk. A szabályozók sokszor vál­toznak, azok között nehéz az eligazodás. Kérésünkre a Mé­szöv szakemberei a helyszín­re jönnek, hogy konzultációs értekezleten magyarázzák meg a boltosoknak például az ár­képzés módját. Kérésünk: se­gítsenek a számvitel egysze­rűsítésében, mert nagy a bü­rokrácia, ami pedig sok em­bert köt le, márpedig a mun­kaerő egyre drágább lesz. Ugyancsak egyszerűsítést vá­runk a testületi munkában, kevesebb legyen a gyűlésezés, hiszen ezek szervezése, kiszol­gálása sok erőt köt le. GYENESDIÁSI TAKARÉK­­SZÖVETKEZET, Gelencsér Zoltánné ügyvezető: — Min­denkor készséggel segíti a munkánkat a Mészöv, vállal­ják a közvetítő szerepet kö­zöttünk és az országos szer­vek között. Éves gazdálkodási eredményünket például tavaly is komoly mértékben befolyá­solta, hogy közreműködésük­kel plusz kölcsön kerethez ju­tottunk, ez jól jött a tagja­inknak is, hiszen az év végé­re fogytán volt a saját hite­lezési lehetőségünk. A múlt év tavaszán új üz­letet nyitottunk Vonyarcon, ehhez segítséget kaptunk a szövetségtől, akárcsak a valu­tabeváltási tevékenység enge­délyeztetésekor. ZALAEGERSZEGI PÁTER­DOMBI LAKÁSFENNTARTÓ SZÖVETKEZET, Lendvay Er­nő elnök: — Készségesek a szövetség illetékesei, amikor hozzájuk fordulok. Az a pénz, amivel fenntartási költségeik­hez hozzájárulunk minimális, annak többszörösét kapjuk vissza a Mészövtől. A szolgál­tatásaik igen hasznosak és so­kat jelentenek számunkra. Jo­gi kérdésekben, építési té­mákban vagy a számlák el­lenőrzéséhez adnak segítséget. Csak annyit mondhatok, ha nem lenne érdekképvisele­tünk, létre kellene hozni. A MÉSZÖV TITKÁRA, dr. Panácz Gyula: — A magam részéről a leglényegesebbnek tartom, hogy elősegítsük a szö­vetkezetek jövedelmező gaz­dálkodását. A többi már eb­ből következik; például az, hogy a kistelepüléseken le­gyen bolt, egyre javuló áru­készlettel. E témában sok vi­tánk van. Az a véleményünk, hogy az árrésen változtatni kell a kormányzatnak, mert különben nem lesz, aki vál­lalja az apró falvak kereske­delmi ellátását. A szövetkezetek igényeihez igazítjuk a munkánkat és fel­adatainkhoz a létszámot. Ma, mindenkit beleértve 33 a Mé­szöv létszáma (volt idő, ami­kor száznál is többen dolgoz­tak). Jól felkészült szakembe­reink amolyan menedzselő munkát végeznek. A hatósági jellegű dolgokat száműzni igyekszünk. Fontosnak tartjuk az információk gyors áramol­tatását, az árképzés segítését, a bérgazdálkodás útvesztőiben való eligazodást. Revizori iro­dánk a gazdálkodás átfogó ér­tékelése mellett a költségve­tési kapcsolatok teljesítésére figyel, hogy megelőzzük a szö­vetkezetek esetleges elmarasz­talását. Hasonló jellegű mun­kát végeznek jogászaink is. Szorgalmazzuk, hogy a szö­vetkezetek együttműködéssel bővítsék a nagykereskedelmi tevékenységüket, az áruházi és a kishatármenti kapcsolatai­kat. Szeretnénk hozzájárulni, hogy a takarékszövetkezetek méginkább használják ki a szövetkezésükből fakadó elő­nyöket, az erősebbek például vegyenek majd részt a vál­lalati finanszírozásban. Sok más mellett az egyéni kistermelők érdekképvisele­tére is pályázunk, és segítjük, hogy a szövetkezeti tagság anyagi vonzódása erősödjön. Elnökségünk olyan programot fogadott el, aminek teljesíté­se elősegíti a tagszövetkezetek gazdasági munkáját. Tehát legfőbb törekvésünk a szövet­kezeteken keresztül a tagság szolgálata. N. F- jw I * UUI HÍRLAP 3 A keszthelyi Poly-2000 kérdőjelei JZUL Május végén Poly-2000 né­ven — külföldi érdekeltség­gel — műanyagipari vegyes­­vállalat alakult Keszthelyen, a Zöldért kirendeltségének a telepén. A Zala Zöldért és a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat, valamint két NSZK- beli cég által létrehozott Kft üvegszálas erősítésű konyhai mosogatók gyártását kezdte meg, évi 25 ezer darabos ter­melésre berendezkedve. Ma az a hír járja, hogy az újon­nan alakult vegyesvállalat terméke mind egy szálig a saját raktárukban van, azaz eladhatatlannak bizonyul. En­nek jártunk utána. ★ — A választ kissé mesz­­szebbről kell kezdenem, mi­előtt tovább rontanám a sa­ját vállalatunk hírét. Tessék nézni, olyan termék ez, ami használhatatlan? — mutat a gyártócsarnokban egy valóban szép kivitelű mosogató edényt Kiss László, ügyvezető igazgató. — Tulajdonképpen indulási nehézségekről van szó, ami a vártnál hosszabb­ra nyúlott. Ez most a Kft és az alapítók közös gondja. Az idei piacot a társasági szer­ződésre alapoztuk, miszerint az éves termelés felét az NSZK-beli partnereknek szál­lítjuk. A gyártás júniusban indult, így csak exportra dol­goztunk, nem is számítva bel­földi értékesítésre. A minta­ként elküldött első 30 dara­bos szállítmány után a kül­földi partnerek azonban kifo­gásokkal éltek. Mi­közben le­gyártottunk 1500 mosogatót, s ez a mai napig is a raktá­runkban van. — Mi volt a partnerek ész­revétele? — Kétféle típus készült, az egyikre azt mondták, hogy nincs rá kereslet, a másiknál­­ pedig minőségi kifogásuk volt. Az utóbbi sem a mi hi­bánkból eredt, hiszen az ál­taluk rendelkezésünkre bo­csátott technikával és techno­lógiával dolgoztunk. Csak ké­sőbb derült ki, hogy ez nem illeszkedik megfelelően a kö­vetelményekhez, a beépítés­nél törnek a rögzítő fülek. Változtatni kellett tehát a konstrukción, az ehhez szük­séges további szerszámokat a külföldi partnerek garanciális utánszállítással pótolták is. Ezek a problémák augusz­tusban jelentkeztek, a gondok viszont még máig sem oldód­tak meg véglegesen. Hiszen jelentősen csökkenteni kellett a termelést, a dolgozók hosz­­szú időn át csak előkészítő, fenntartó munkákat végezhet­tek. Nem képződött árbevé­tel, így nyereség sem, kriti­kus helyzet alakult ki. A vál­­l­­alat nem tudta teljesíteni a dolgozóknak tett bérezéssel kapcsolatos ígéreteit. A raktár telített, a terme­lés azonban jelenleg újból teljes kapacitással folyik. — Úgy vélem, joggal biza­kodhatunk, hogy lesz kibon­takozás az eddigi helyzetből — folytatja az igazgató. — Felgyorsított előkészítő mun­kával előrehoztuk a belföldi értékesítést, ma már vannak vásárlóink. A technológiai változtatást követően 500 da­rabra kaptunk megrendelést az NSZK-ból, három hazai vásárlóval pedig összesen 800- ra kötöttünk szerződést. A meglévő készlet NSZK szab­vány szerint készült, a ma­gyar szerelvények nem csat­lakoztathatók hozzá, tehát azok belföldi piacra nem vi­hetők. A készlettel kapcsola­tos kárigényünket egyébként az NSZK-beli partnereknek bejelentettük. ★ A több mint két hónapon át tartó bizonytalanság a dolgozók körében megingatta a vállalat életképességébe ve­tett bizalmat. — A jobb kereset reményé­ben jöttem ide — mondja Zóka Zoltán, szerszámkészítő. — Kiküldtek az NSZK-ba, ott töltöttem a négyhetes betanu­lási időt. Nem akarom itt­hagyni a céget egyik napról a másikra. Azt nem mond­hatom, hogy megtaláltam a számításomat, de látom, hogy a vezetőink mindent meg­tesznek a helyzet megoldása érdekében. Még bizakodom. — Havonta 6300 forintot viszek haza — említi Kiss Ernő, gépszerelő lakatos. — Nem volt érdemes váltanom, csupán néhány száz forinttal keresek többet, mint az előző munkahelyemen. Ami a bizal­mat illeti, meginogtam. Most, hogy van megrendelés, re­­ménykedek. — Az én keresetem is 6300 forint — csatlakozik a beszél­getéshez Patyi László, vegy­ipari szakmunkás. — A meg­ígért ötven százalékos fizetés­­emelés bizony nem jött be mindmáig. A vállalatnál mindössze 17- en dolgoznak. — Ezekkel az emberekkel induláskor hegyeket lehetett volna mozgatni — fűzi hozzá az igazgató. — Gondjainkra a megrendelések révén már látszik a megoldás, a termé­keket egyébként a BNV-n is bemutattuk, folytatjuk a to­vábbi piackutatást. ★ A nehézségekből való mi­előbbi kilábalás érdekében most nemcsak a gyártóknak és a felhasználóknak, hanem a vállalat dolgozóinak is újra egymásra kell találniuk. S természetesen a négy alapító tagvállalatnak is. Horányi Árpád Zóka Zoltán és Jónás Gyula az új termékek felületi minő­ségét ellenőrzi. Az élelmiszergazdaságban jövőre várhatóan mintegy ezer, együttműködő szervezet alakul át, választ a jelenlegitől kor­szerűbb működési formát. Egy részük — az új társasági tör­vény szellemében — átlép a jogi személyiségű gazdálkodó egységek közé, vagyis az egy­szerű gazdasági társaságból kö­zös vállalatot, korlátolt fele­lősségű társaságot (kft-t), vagy részvénytársaságot alapít. Olyan formációt választanak, amelyben az anyagi eszközök a korábbinál jobban hasznosul­nak, a befektetett tőke jelentős osztalékot, nyereséget hozhat. Az újjáalakuló szervezetek, amelyek mezőgazdasági ter­melésre, élelmiszer-feldolgo­zásra, illetve szolgáltatásra egyaránt vállalkoznak, a tö­megtermelés mellett a termé­kek minőségének javításában is érdekeltebbé válnak. A jövőben kialakuló, illetve átalakuló új gazdasági szerve­zetek működésére az eddigi­nél is inkább a vertikális in­tegráció lesz a jellemző. (MTI) Vámszabad terület, részvénytársaság, táskagyártás Vállalkozások a létén­yei tsz-ben !­ s A letenyei termelő­­i szövetkezet irodájában 4 éppen egy megbeszélés­­ kellős közepébe csöppen­­ nek. Az újfajta tevé-­­­kenységek bevezetéséről­­ tárgyal Radics László­­ főmezőgazdász, Kupricz­i József főkönyvelő és­­ Kátai Tibor műszaki fő­­t ágazatvezető. Mint kiderül, több vasat tartanak a tűzben és néhány újdonság már sínen van. Ok­tóber elejétől kezdték meg a Palota Bőrdíszművel együtt­működve a női táskák gyár­tását. Előtte egy éven keresz­tül cipőfelsőrészt varrtak, de a tevékenység veszteségesnek bizonyult és felhagytak vele. A táska biztatóbb számukra; az már sokat jelent, hogy raktárban az alapanyag, amely lehetőséget teremt a folyamatos munkára. Az idén nyolcezer női táskát varrnak a letenyei szövetkezeti asszo­nyok szovjet exportra. Éves szinten ez a tevékenység 10— 12 millió forint árbevételt hoz az üzemnek. A nagyobb üzletet azonban az új társasági törvény adta lehetőségekben látják a szö­vetkezet vezető szakemberei. A régi, leszerelt és raktárnak használt hűtőházakat, vala­mint a hozzátartozó teret ösz­­szesen 2 ezer négyzetméter­nyit vámszabad területnek készítették elő. Már csak a kapu festése van vissza, s napok kérdése, hogy az elvi engedélyből hivatalos enge­dély legyen.­­ Korábban arról volt szó, hogy a Compack vállalattal kereskedelmi központ alakul itt ki, tengerentúli áruforgal­mazásra. Ebből azonban nem lett semmi, viszont a Com­pack, az Erdei Termék Vál­lalat, több más partnerrel, így az Általános Értékforgalmi Bankkal, az Állami Biztosító­val, a szabadkai Integrál építő vállalattal, a Product­­controll nevű angol céggel megalakította a Produktcom­­pack részvénytársaságot. A központja Budapesten van, s a vámszabad területünkön keresztül történik majd a sok­oldalú kereskedelmi tevékeny­séget folytató vegyes vállalat áruinak külföldre szállítása — magyarázza a főkönyvelő. — A szerződések megvannak, október elején alakult meg a részvénytársaság, s januártól kezdené meg a működését. A napokban várjuk a Pénzügy­minisztérium jóváhagyását. — Mit hoz a szövetkezet­nek? — Több oldalról is hasznos. A vámszabad területünket bérbe adjuk a részvénytársa­ságnak 36 ezer nyugatnémet márkáért, ami legalább egy­millió forint bevételt jelent a gazdaságnak. A dolgozóink számára itt jó munkalehető­ség lesz, azonkívül mi üze­meltetjük majd az orvosi szenet előállító berendezést. — Ez érdekes... — A részvények 80 száza­lékával rendelkező angol cég tulajdonosa dr. Edward So­­mens által kifejlesztett gép napi huszonnégy órában fo­lyamatosan feldolgozza az er­dei fahulladékot és szalmát orvosi szénné. Az első rész­egységek itt vannak, az erdei termék vállalat tatabányai telepén szerelik össze. Két ilyen gép működik majd, s mivel gazdaságunk a kapaci­tást nem tudná lekötni, együttműködünk a környező üzemekkel. A próbaüzemre Lentiben az Épfa, illetve a Zefag fűrészporának feldol­gozásával kerül sor. Bízunk benne, hogy hoz majd a kö­zösnek ez a vállalkozás, amely nem jelent az indítás­nál nagy anyagi áldozatot. Mindössze százezer forintos tőkével vagyunk részvénye­sek, számunkra elsősorban a vámszabad terület bérlete je­lenti a nagyobb bevételt. Ké­sőbb akár ezzel is lehetünk részvényesek. Elmondják, hogy fafeldol­gozó üzem létesítése is folya­matban van, több lett ugyanis a fájuk, mert két hónapja zöld utat kaptak a Murán túl lévő , jugoszláviai területen megközelíthető erdőik haszno­sításához. A második világ­háború után senki sem nyúlt ott a fához. Tárgyalnak to­vábbá a kavicsbányák kedve­zőbb hasznosításának meg­­­szervezéséről. — Ahhoz nyúlunk, amiből jövedelmet remélünk, mert az alaptevékenységet is csak így tudjuk fejleszteni — mondják. — Jó volna vissza­hozni tizenöt év szünet után a tehenészetet, de beruházás­ra nem telik. A húsipari vál­lalat becsehelyi polai telepé­nek hasznosításában lehetne valamit lépni. Erre vonatko­zóan is tárgyalásokat folyta­tunk. Utalnak rá, hogy a határ­­átkelőhely melletti területei­ken az átmenő forgalom ellá­tására kereskedelmi egységet kívánnak létrehozni. Partnert keresnek hozzá. A szövetkezetben májusban volt vezetésváltás. Az erősen legyengült gazdaságot nem könnyű elmozdítani a holt­pontról tőke és eszközök hiá­nyában. A mostani törekvé­sek azonban jelzik, van ötlet, vállalkozókészség, aminek re­mélhetőleg meg lesz a haszna is. Bozsér Erzsébet

Next