Zalai Hírlap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

1989. május 2., kedd „Mindenben partnere, ami a jövő” Megnyílt a Tavaszi Grazi Vásár Az idáig csak­ a BNV-t is­merő honpolgárunk, aligha­nem csodálkozva tapasztalja, hogy nem minden nemzetközi vásár olyan, mint a miénk. A szombaton délelőtt megnyitott grazi termékbemutató ugyanis nemcsak családiasabb, hangu­latosabb, mint a nagyobb múltra visszatekintő budapes­ti, hanem a szó szoros értel­mében vett vásár is , ahol a látogató nemcsak gyönyörköd­het a kiállított termékekben, hanem zömmel meg is veheti azokat. A 37 ezer négyzetméteres külső, és 43 ezer négyzetmé­teres fedett területen több mint kétezer cég állította ki áruját. Ezek közül mintegy 630 külföldi — több mint harminc országból —, s hazánkból is közel 20 vállalat és szervezet tartotta fontosnak a részvé­telt. A vásár jelentőségét érzé­kelteti, hogy jelen volt a meg­nyitón dr. Kurt Waldheim, köztársasági elnök és az alig pár napja hivatalba lépett új gazdasági miniszter, dr. Wolf­gang Schüssel is. Hazánkat Nagy János nagykövet képvi­selte, de a határmenti kap­csolatok fontosságát jelezve a díszvendégek között felfedez­hettük dr. Bors Zoltán vas­megyei tanácselnököt is. A Tavaszi Grazi Vásár — amely most negyvenedik al­kalommal nyitotta ki kapuit, s ebből harmadszor nemzet­közi — jelmondata arra utal, hogy a szervezők már a szá­zadforduló éveire koncentrál­nak. A kissé szabados fordí­tás — „Mindenben partnere, ami a jövő” — egyben legkö­zelebbi nyugati szomszédaink együttműködési készségét jel­zi valamennyi számbajöhető országgal — tehát hazánkkal is. • Vásári sétánk során sok ér­dekességgel találkozhattunk. Érzésünk szerint elsősorban a divat dominált, s nemcsak a ruházati és kozmetikai cik­kek választéka volt óriási, ha­nem a bútoroké és egyéb la­kásberendezési tárgyaké is. Az egészséges táplálkozásra való nevelés jegyében jóné­­hány gasztronómiai bemuta­tót is láttunk, s az élelmiszer­választék láttán bizony még a mi nyálunk is csörgött. A sörgyártók is egymást múlták felül, az osztrák „na­gyok” mellett például itt volt a bajor Luitpold herceg — akinek magyar érdekeltségei is vannak — fehér sörével. Nem világos, hanem fehér sö­rével, amit a helyszínen fő­zött. Az októberi müncheni sörseregszemlére nem enged­ték be, itt most vigasztalód­hatott, nagy keletje volt ne­dűjének. A bajorok mellett nemzeti kiállítással jelentkeztek az olaszok, lengyelek, jugoszlá­­vok, a peruiak, sőt a déltiro­­liak is. Mi magyarok is részt­­vettünk közös kiállítással, de sétánk során láttunk maszek standokat is. Néhány kisipa­rosnak és butikosnak, úgy tű­nik megéri eljönni árujával, ami bizonyítja, hogy jóval jobban kihasználhatnánk a grazi vásár nyújtotta lehető­ségeket. A 12-es számú csar­nok emeletén lévő magyar standon 16 cég állított ki. A kínálat meglehetősen szűkkö­rű volt: bútorok, kozmetiku­mok, italáruk, ruházati cik­kek, élelmiszerek, s egyetlen zalaiként a Zalakerámia bur­kolólapjai, kályhacsempéi és egy komplett kályha. Nem di­csekvésképpen, de a zalai cég kiállítása volt szerintünk a magyarok között a legmutató­o­sabb, s ez alighanem az ér­deklődők számában is meg­mutatkozik majd. Sikerüket növelheti, hogy minden ná­luk megfordulónak egy bont adnak, amellyel, ha az elkö­vetkező hónapban vásárlási szándékkal jelentkezik Eger­­szegen, akkor az árból 15 szá­zalékos kedvezményt kap. Igaz, ez csak a külföldi vá­sárlókra vonatkozik. Egyéb­ként a Caola KHV a Chemo­­komplex-szel közösen kiállí­tott, tehát lehet, hogy a koz­metikumok között még más zalai termék is megbújt. Egy valami viszont biztos — s ennek a vásár sajtófőnö­ke Karl Robausch mérnök úr is nyomatékosan hangot adott — jónéhány nyugatdunántúli cég sikeresen szerepelhetne a vásáron. Egyszerűen érthetet­lennek tűnik, hogy miért ilyen kevesen élnek a lehetőséggel. A grazi vásár nem az élen­járó termékek bemutatója, er­­re ott vannak a szakvásárok, tehát lenne keresnivalónk akár bútorainkkal, akár di­vatcikkeinkkel. S ami lénye­ges, a kisebb vállalkozások is megtalálhatnák számításukat. Végezetül a vásárt megte­kinteni szándékozók számá­ra: a Magyar Gazdasági Ka­mara szervezésében 5-én in­­formációs napra kerül sor, amikor is osztrák és magyar üzletemberek adnak tájékoz­tatást a gazdasági együttmű­ködés lehetőségeiről. Egy nap­pal később pedig Magyar Na­pokat rendeznek, amelynek programjában kulturális be­mutatók szórakoztatják az ér­deklődőket. L. D. A Zalakerámia kiállítása a grazi vásáron. Az ilyen középkategóriájú traktorok itthon is elkelnének. Fonodát telepítenek, megszűnik az áztatás Átalakul a mikosdi lengyár A lej­tős gyárkert akár egy mesebeli török sátorváros: úgy sorakoznak egymás mel­lett a száradó lensátracskák. Marékravaló kórót összetörök a tenyeremben, s ahogy ki­hullik a pozdorja, előkerülnek a ma ismét megbecsült pa­mut alapanyagául szolgáló erős rostok. Az áztatóból kiszedett len­­kötegek felületéről már elvit­te a nedvességet a friss tava­szi szél, de ahogy megfogják, megpördítik, sátorformán fel­állítják, éppen a vizes oldala csapódik a sátrazók ruhájá­hoz. Fényesre, keményre csi­szolódik a nadrágjuk. Az ál­landó hajladozástól, az egy­forma mozdulatoktól jobban fáj estére a derekuk, mintha egész nap kapáltak volna. Ré­gi manufakturális munka ez, amihez egyre nehezebb em­bert kapni, ezért a Zalai Len­feldolgozó Kft-ben, a mikos­di lengyárban megtették már az előkészületeket arra, hogy a hagyományos lenáztatást, szárítást kiiktassák a techno­lógiából. — Az utolsó esztendő az idei, amikor még foglalko­zunk a hagyományos áztatás­­sal, szárítással — mondja Scheibelhoffer Miklós, a Kft ügyvezetője. — Utána már csak harmatáztatott lent dol­gozunk fel. Arról van szó, hogy a nyűvés után a szántó­földön marad a len és a haj­nali harmat, valamint az esők adta nedvesség hatására men­nek végbe a bomlási folya­matok. Már több gazdaság alkalmazza ezt a nyugati or­szágokban sikeres módszert. A gubózó is megszűnik, ezt a munkát az új típusú betaka­rító gépeik már a szántóföl­dön elvégzik, viszont a vető­­magfeldolgozás továbbra is a mi feladatunk lesz. A felsza­baduló munkaerőt az új fono­dában foglalkoztatjuk. Vázlatos rajzokat mutat, amelyek elárulják, hogy a mi­kosdi lenárugyár megváltozik. Az új műhely vasvázát már megrendelték a Dunai Vas­műben és a Flax-Fil Leány­­vállalattal folytatott tárgyalá­sok alapján decemberben ké­szen lesz a fonodai részleg. A Fil-érak alapítója a Flax- Fil Leányvállalat vegyesvál­lalat kialakítása miatt Mi­­kósdra telepíti fonodáját. Meglévő épületeinkben ennek megfelelően átszervezzük a munkát, s már a jövő hónap­ban várjuk az első gépeket. A nyáron pedig megkezdődik a beszerelésük. Belföldi szö­­vödék ellátására dolgozunk majd. Az ügyvezető azt is el­mondta, hogy a meglévő dol­gozógárda nem lesz elég a bővülő üzemhez, így már megkezdték a munkaerőtobor­­zást: 40—50 dolgozót vesznek fel, s bíznak benne, hogy a Kft-vé alakulás, a profilszé­lesedés az eredményes gazdál­kodást segíti elő. B. E. Telnek az áztató medencék. (Kiss Ferenc felvétele) mm hiwaip3 Tartalmában, felépítésében is korszerűbben Új utakon a Magyar-Szovjet Baráti Társaság ROHAMOSAN változik társadalmunk közélete. Di­namikussá vált a közéleti politizálás, és amelyik szer­vezet a változó körülmények között is életképes akar ma­radni, semmiképpen sem te­vékenykedhet, szerveződhet a régi, megszokott módon. Az MSZBT aktivistái és választott testületei körében is élénk vita bontakozott ki a megújulásról, a szervezet helyéről, feladatairól és az MSZMP-hez való viszonyá­ról. Megyénkben nemrégiben a koordinációs bizottság is na­pirendre tűzte a korszerűsí­tést szolgáló elképzelések és javaslatok megtárgyalását. A társaság eddigi tapasz­talatai is azt bizonyítják, hogy továbbra is jelentős szerepet kell vállalni a sok­oldalú, kölcsönös magyar­­szovjet kapcsolatok fejlesz­tésében. Ehhez elengedhetet­lenül szükséges a Szovjet­unió reális bemutatása, a meglevő értékek megismer­tetése. Az alapfeladatok tel­jesítésére a korábbinál ön­állóbb és markánsabb szere­pet kell vállalni az MSZBT- nek. Mindezt az általuk is elfogadhatónak tartott több­pártrendszer keretei között képzelik el, úgy, hogy társa­dalmi célnak, a szocializmus építését tekintik. Vita alakult ki a tanácsko­záson az MSZMP-vel való kapcsolatrendszerről és an­nak újszerű formáiról. Ab­ban egyetértettek a jelenle­vők, hogy a párt elvi politi­kai irányításával, és az MSZMP-vel stratégiai szö­vetségben képzelhető el a baráti társaság működése. A mozgalomhoz tartozás mér­céje az MSZBT célkitűzései­nek elfogadása, a szovjet nép iránti barátság, a másik éle­tének megismerése kell, hogy legyen. A MEGÚJULÁS iránti igény szükségessé teszi a szervezeti felépítés, a tagcso­portok rendszerének felül­vizsgálását is. Az egyéni tag­ság bevezetése azonban­ nem jelenti azt, hogy ezzel egy­­időben megszűnne a kollek­tív tagság. Sokkal inkább azt a célt szolgálja, hogy világo­sabban kitűnjön, kik azok, akikre lehet számítani. Ez az elképzelés­­— az egyéni tag­ság, pártoló és tiszteletbeli tag fogalom bevezetése — egy laza szerveződést igényel a mozgalmon belül. Az alul­ról szerveződés célkitűzése is ezt hivatott szolgálni, hiszen csak így, a benne résztvevő személyek ismeretében kép­zelhető el a mozgalom újra­építése. Ebben a rugalmas­ság és a sokszínűség elfoga­dása fő szempontként szere­pel, így például a területi elven való szerveződés sem­miképpen nem jelentheti azt, hogy a munkahelyeken meg­levő és működő tagcsopor­­tokat meg kell szüntetni. Sokkal inkább a programok szervezésében, a meglevő vá­rosi, területi intézményekre támaszkodva, velük közösen gondolkodva bővíteni a kap­csolatokat, lehetőségeket, programokat. A szervezeti kérdéseknél merült fel, miként képzel­hető el a tagcsoportok, kol­lektívák egymással,­ illetve a központtal való kapcsolata. Felvetődött, hogy a helyi ön­állóság mellett mindenkép­pen szükséges az alkalomra, feladatra szerveződő megyei operatív bizottság vagy cso­port megléte. Nem vezérlő rendszerre, hanem, többszin­tű szerveződésre van igény, hiszen a központból merev irányítással nem lehet valós mozgalmi életet elképzelni. A KÖZVETLEN személyes kapcsolattartás — lévén ba­ráti társaságról szó — a to­vábbiakban is fontos mo­mentumként szerepel az MSZBT életében. Mint min­den megújulás előtt álló szervezetnél, így náluk is az élményekre alapozott, valós bázison működő, tömegeket maga mögött tudó mozga­lom a létszükséglet. N. A. Pályakezdő fiatalok ! Pályakezdés: valamely , hivatásul választott tevé­­­­kenység, életpálya meg­­­­kezdése, eleje. ▼ (Magyar Nyelv­­ Értelmező Szótára.) Elkezdeni az ÉLETET — csupa nagybetűvel — minden ember számára jelentős ese­mény. Nem is könnyű. Olyan­ fiatalokkal beszélgettem, akik egy-két éve hagyták ott a sokszor szidott, de biztonságot adó iskolájukat. A boltos A zalaegerszegi Ifjúsági Áruházban fiatal az átlagélet­kor és az üzlet is csak tíz éves. Tóth Beáta magas, kar­csú fiatal lány, mint mond­ja: „tőzsgyökeres” egerszegi. — A kereskedelem mindig tetszett. Szerettem boltba jár­ni. A családból anyám dolgo­zik ezen a területen, de ő a vegyiáru-nagykereskedelem­­ben. Apám a ZKV-nál mun­kaügyi osztályvezető. Az öcsém most nyolcadikos, ő erősáramú­ villanyszerelő sze­retne lenni, így aztán odaha­za nem zavar bennünket, ha valaki a munkájáról beszél. — Nem bánta meg, hogy ezt a szakmát választotta? — Egyáltalán. Két éve vé­geztem, de már öt éve ebben az üzletben vagyok, mert a tanulóévek alatt a ruházati­­eladó-szakmát itt kezdtem el gyakorolni. Szakmunkásvizsga után nem idegenek közé ke­­rültem. Az alapfizetésem 3600 forint, erre jön 22 százalék pótlék. Nem sok, de amit kéz­hez kapok, az az enyém. — Tervezi, hogy továbbta­nul? — Olyannyira, hogy már­ járok is német nyelvtanfo­­lyamra. Eddig mi jártunk Ausztriába, most majd ők fognak hozzánk jönni. Kell a nyelvtudás. Emellett főnökeim nem zárkóznak el attól sem, hogy majd levelezőn elvégez­zem a kereskedelmi szakkö­zépiskolát. — Mi a kedvenc szórakozá­­sa? — A kerékpározás. Bará­tommal, barátnőimmel gyak­ran kikarikázunk Alsóerdőre. Biztonságos, mert kerékpárút vezet oda. Élvezzük a jó leve­gőt is. A mérnök A Zalaegerszegi Közúti Épí­tő Vállalat mérnökei közt az egyik legfiatalabb Gáti Zsolt. — A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki szakán végeztem. Egy évig dolgoztam itt a KÉV-nél, ugyanis tanulmányi szerződé­sem volt velük. Aztán le kel­lett tölteni a maradék hat hó­napot a katonaidőmből, s most februárban szereltem le. Huszonhét éves vagyok, s ki­csit furcsa volt nálam lénye­­­­gesen fiatalabbakkal együtt lenni, de végül csak megér­i tettük egymást. — Ez a fél év okozott prob­lémát? — Szakmait azt nem, in­kább anyagiakat. A feleségem ugyanott végzett, ahol én, s a Zala­ Volánnál dolgozik. Van egy egyéves kislányunk és augusztusban lesz még egy gyerek. Remélem, fiú ... — Lakásgondja van? — Nincs. Idős nagymamánk a szüleinkhez költözött, s át­adta nekünk a lakást. Neki is jobb nekünk meg főként. — Munkaköre szervező, prog­ramozó. — Jól érzem magam itt a KÉV-nél. Jó a kollektíva, s a munka is kielégít. Nem unat­kozom, sőt programozóként még lenne is mit tanulnom. A számítógépekhez természe­­tesen értek, hisz azokkal dol­gozzuk ki a vállalati szerve­zési feladatokat. Ha nem lett volna ez a fél év katonaság, azt mondhatnám, hogy egye­nesben vagyunk. A kőműves Az egerszegi, páterdombi lakásépítkezés egyik huzatos, félkész lakásában találom Horváth Bálintot, a ZÁÉV if­jú kőművesét. Bajusza láttán korára kérdezek, ő meg viszi­­sza. — Hányadika van? Akkor két nap múlva leszek 18 éves. — Itt tanulta a szakmát? — Harmadikban igen. Első­­ben egy szövetkezetnél, má­sodikban az apám mellett, aki szintén kőműves, s akkor ma­szek volt. Most mindketten itt vagyunk, egy brigádban dol­gozunk. Van saját kocsink, de Söjtörről sokba kerül azzal bejárni. Viszont nyerhetünk vele naponta két órát. Legin­kább a munkásjáratot vesz­­szük igénybe. — Mikor érezte magát leg­jobban a szakmában? — Amikor maszekok vol­tunk. Igaz, sokkal többet kel­lett dolgozni, de valahogyan változatosabb, érdekesebb volt a munka, mint itt. Jobb fa­lazni, vakolni, mint a pane­lokat javítgatni. — Előnyt jelent, hogy édes­apjával együtt dolgozhat? — Kétségtelenül igen. A keresetre sem panaszkodha­tok. Tisztán összejön az 5—6 ezer, de volt már 7 is. — Ebből otthon le kell ad­nia? — Nem, az mind az enyém. — Van olyan terve, hogy még tovább képezi magát? — Egyelőre nincs. De nem akarok sokáig itt sem marad­ni. Tudja, az lenne jó, ha majd valaha maszek lehet­nék ... ábrándozik a majd­nem 18 éves fiatalember. De hát mikor, ha nem ebben a korban ? Mészáros Ferenc

Next