Zalai Hírlap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
1989. május 2., kedd „Mindenben partnere, ami a jövő” Megnyílt a Tavaszi Grazi Vásár Az idáig csak a BNV-t ismerő honpolgárunk, alighanem csodálkozva tapasztalja, hogy nem minden nemzetközi vásár olyan, mint a miénk. A szombaton délelőtt megnyitott grazi termékbemutató ugyanis nemcsak családiasabb, hangulatosabb, mint a nagyobb múltra visszatekintő budapesti, hanem a szó szoros értelmében vett vásár is , ahol a látogató nemcsak gyönyörködhet a kiállított termékekben, hanem zömmel meg is veheti azokat. A 37 ezer négyzetméteres külső, és 43 ezer négyzetméteres fedett területen több mint kétezer cég állította ki áruját. Ezek közül mintegy 630 külföldi — több mint harminc országból —, s hazánkból is közel 20 vállalat és szervezet tartotta fontosnak a részvételt. A vásár jelentőségét érzékelteti, hogy jelen volt a megnyitón dr. Kurt Waldheim, köztársasági elnök és az alig pár napja hivatalba lépett új gazdasági miniszter, dr. Wolfgang Schüssel is. Hazánkat Nagy János nagykövet képviselte, de a határmenti kapcsolatok fontosságát jelezve a díszvendégek között felfedezhettük dr. Bors Zoltán vasmegyei tanácselnököt is. A Tavaszi Grazi Vásár — amely most negyvenedik alkalommal nyitotta ki kapuit, s ebből harmadszor nemzetközi — jelmondata arra utal, hogy a szervezők már a századforduló éveire koncentrálnak. A kissé szabados fordítás — „Mindenben partnere, ami a jövő” — egyben legközelebbi nyugati szomszédaink együttműködési készségét jelzi valamennyi számbajöhető országgal — tehát hazánkkal is. • Vásári sétánk során sok érdekességgel találkozhattunk. Érzésünk szerint elsősorban a divat dominált, s nemcsak a ruházati és kozmetikai cikkek választéka volt óriási, hanem a bútoroké és egyéb lakásberendezési tárgyaké is. Az egészséges táplálkozásra való nevelés jegyében jónéhány gasztronómiai bemutatót is láttunk, s az élelmiszerválaszték láttán bizony még a mi nyálunk is csörgött. A sörgyártók is egymást múlták felül, az osztrák „nagyok” mellett például itt volt a bajor Luitpold herceg — akinek magyar érdekeltségei is vannak — fehér sörével. Nem világos, hanem fehér sörével, amit a helyszínen főzött. Az októberi müncheni sörseregszemlére nem engedték be, itt most vigasztalódhatott, nagy keletje volt nedűjének. A bajorok mellett nemzeti kiállítással jelentkeztek az olaszok, lengyelek, jugoszlávok, a peruiak, sőt a déltiroliak is. Mi magyarok is résztvettünk közös kiállítással, de sétánk során láttunk maszek standokat is. Néhány kisiparosnak és butikosnak, úgy tűnik megéri eljönni árujával, ami bizonyítja, hogy jóval jobban kihasználhatnánk a grazi vásár nyújtotta lehetőségeket. A 12-es számú csarnok emeletén lévő magyar standon 16 cég állított ki. A kínálat meglehetősen szűkkörű volt: bútorok, kozmetikumok, italáruk, ruházati cikkek, élelmiszerek, s egyetlen zalaiként a Zalakerámia burkolólapjai, kályhacsempéi és egy komplett kályha. Nem dicsekvésképpen, de a zalai cég kiállítása volt szerintünk a magyarok között a legmutatóosabb, s ez alighanem az érdeklődők számában is megmutatkozik majd. Sikerüket növelheti, hogy minden náluk megfordulónak egy bont adnak, amellyel, ha az elkövetkező hónapban vásárlási szándékkal jelentkezik Egerszegen, akkor az árból 15 százalékos kedvezményt kap. Igaz, ez csak a külföldi vásárlókra vonatkozik. Egyébként a Caola KHV a Chemokomplex-szel közösen kiállított, tehát lehet, hogy a kozmetikumok között még más zalai termék is megbújt. Egy valami viszont biztos — s ennek a vásár sajtófőnöke Karl Robausch mérnök úr is nyomatékosan hangot adott — jónéhány nyugatdunántúli cég sikeresen szerepelhetne a vásáron. Egyszerűen érthetetlennek tűnik, hogy miért ilyen kevesen élnek a lehetőséggel. A grazi vásár nem az élenjáró termékek bemutatója, erre ott vannak a szakvásárok, tehát lenne keresnivalónk akár bútorainkkal, akár divatcikkeinkkel. S ami lényeges, a kisebb vállalkozások is megtalálhatnák számításukat. Végezetül a vásárt megtekinteni szándékozók számára: a Magyar Gazdasági Kamara szervezésében 5-én információs napra kerül sor, amikor is osztrák és magyar üzletemberek adnak tájékoztatást a gazdasági együttműködés lehetőségeiről. Egy nappal később pedig Magyar Napokat rendeznek, amelynek programjában kulturális bemutatók szórakoztatják az érdeklődőket. L. D. A Zalakerámia kiállítása a grazi vásáron. Az ilyen középkategóriájú traktorok itthon is elkelnének. Fonodát telepítenek, megszűnik az áztatás Átalakul a mikosdi lengyár A lejtős gyárkert akár egy mesebeli török sátorváros: úgy sorakoznak egymás mellett a száradó lensátracskák. Marékravaló kórót összetörök a tenyeremben, s ahogy kihullik a pozdorja, előkerülnek a ma ismét megbecsült pamut alapanyagául szolgáló erős rostok. Az áztatóból kiszedett lenkötegek felületéről már elvitte a nedvességet a friss tavaszi szél, de ahogy megfogják, megpördítik, sátorformán felállítják, éppen a vizes oldala csapódik a sátrazók ruhájához. Fényesre, keményre csiszolódik a nadrágjuk. Az állandó hajladozástól, az egyforma mozdulatoktól jobban fáj estére a derekuk, mintha egész nap kapáltak volna. Régi manufakturális munka ez, amihez egyre nehezebb embert kapni, ezért a Zalai Lenfeldolgozó Kft-ben, a mikosdi lengyárban megtették már az előkészületeket arra, hogy a hagyományos lenáztatást, szárítást kiiktassák a technológiából. — Az utolsó esztendő az idei, amikor még foglalkozunk a hagyományos áztatással, szárítással — mondja Scheibelhoffer Miklós, a Kft ügyvezetője. — Utána már csak harmatáztatott lent dolgozunk fel. Arról van szó, hogy a nyűvés után a szántóföldön marad a len és a hajnali harmat, valamint az esők adta nedvesség hatására mennek végbe a bomlási folyamatok. Már több gazdaság alkalmazza ezt a nyugati országokban sikeres módszert. A gubózó is megszűnik, ezt a munkát az új típusú betakarító gépeik már a szántóföldön elvégzik, viszont a vetőmagfeldolgozás továbbra is a mi feladatunk lesz. A felszabaduló munkaerőt az új fonodában foglalkoztatjuk. Vázlatos rajzokat mutat, amelyek elárulják, hogy a mikosdi lenárugyár megváltozik. Az új műhely vasvázát már megrendelték a Dunai Vasműben és a Flax-Fil Leányvállalattal folytatott tárgyalások alapján decemberben készen lesz a fonodai részleg. A Fil-érak alapítója a Flax- Fil Leányvállalat vegyesvállalat kialakítása miatt Mikósdra telepíti fonodáját. Meglévő épületeinkben ennek megfelelően átszervezzük a munkát, s már a jövő hónapban várjuk az első gépeket. A nyáron pedig megkezdődik a beszerelésük. Belföldi szövödék ellátására dolgozunk majd. Az ügyvezető azt is elmondta, hogy a meglévő dolgozógárda nem lesz elég a bővülő üzemhez, így már megkezdték a munkaerőtoborzást: 40—50 dolgozót vesznek fel, s bíznak benne, hogy a Kft-vé alakulás, a profilszélesedés az eredményes gazdálkodást segíti elő. B. E. Telnek az áztató medencék. (Kiss Ferenc felvétele) mm hiwaip3 Tartalmában, felépítésében is korszerűbben Új utakon a Magyar-Szovjet Baráti Társaság ROHAMOSAN változik társadalmunk közélete. Dinamikussá vált a közéleti politizálás, és amelyik szervezet a változó körülmények között is életképes akar maradni, semmiképpen sem tevékenykedhet, szerveződhet a régi, megszokott módon. Az MSZBT aktivistái és választott testületei körében is élénk vita bontakozott ki a megújulásról, a szervezet helyéről, feladatairól és az MSZMP-hez való viszonyáról. Megyénkben nemrégiben a koordinációs bizottság is napirendre tűzte a korszerűsítést szolgáló elképzelések és javaslatok megtárgyalását. A társaság eddigi tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy továbbra is jelentős szerepet kell vállalni a sokoldalú, kölcsönös magyarszovjet kapcsolatok fejlesztésében. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a Szovjetunió reális bemutatása, a meglevő értékek megismertetése. Az alapfeladatok teljesítésére a korábbinál önállóbb és markánsabb szerepet kell vállalni az MSZBT- nek. Mindezt az általuk is elfogadhatónak tartott többpártrendszer keretei között képzelik el, úgy, hogy társadalmi célnak, a szocializmus építését tekintik. Vita alakult ki a tanácskozáson az MSZMP-vel való kapcsolatrendszerről és annak újszerű formáiról. Abban egyetértettek a jelenlevők, hogy a párt elvi politikai irányításával, és az MSZMP-vel stratégiai szövetségben képzelhető el a baráti társaság működése. A mozgalomhoz tartozás mércéje az MSZBT célkitűzéseinek elfogadása, a szovjet nép iránti barátság, a másik életének megismerése kell, hogy legyen. A MEGÚJULÁS iránti igény szükségessé teszi a szervezeti felépítés, a tagcsoportok rendszerének felülvizsgálását is. Az egyéni tagság bevezetése azonban nem jelenti azt, hogy ezzel egyidőben megszűnne a kollektív tagság. Sokkal inkább azt a célt szolgálja, hogy világosabban kitűnjön, kik azok, akikre lehet számítani. Ez az elképzelés— az egyéni tagság, pártoló és tiszteletbeli tag fogalom bevezetése — egy laza szerveződést igényel a mozgalmon belül. Az alulról szerveződés célkitűzése is ezt hivatott szolgálni, hiszen csak így, a benne résztvevő személyek ismeretében képzelhető el a mozgalom újraépítése. Ebben a rugalmasság és a sokszínűség elfogadása fő szempontként szerepel, így például a területi elven való szerveződés semmiképpen nem jelentheti azt, hogy a munkahelyeken meglevő és működő tagcsoportokat meg kell szüntetni. Sokkal inkább a programok szervezésében, a meglevő városi, területi intézményekre támaszkodva, velük közösen gondolkodva bővíteni a kapcsolatokat, lehetőségeket, programokat. A szervezeti kérdéseknél merült fel, miként képzelhető el a tagcsoportok, kollektívák egymással, illetve a központtal való kapcsolata. Felvetődött, hogy a helyi önállóság mellett mindenképpen szükséges az alkalomra, feladatra szerveződő megyei operatív bizottság vagy csoport megléte. Nem vezérlő rendszerre, hanem, többszintű szerveződésre van igény, hiszen a központból merev irányítással nem lehet valós mozgalmi életet elképzelni. A KÖZVETLEN személyes kapcsolattartás — lévén baráti társaságról szó — a továbbiakban is fontos momentumként szerepel az MSZBT életében. Mint minden megújulás előtt álló szervezetnél, így náluk is az élményekre alapozott, valós bázison működő, tömegeket maga mögött tudó mozgalom a létszükséglet. N. A. Pályakezdő fiatalok ! Pályakezdés: valamely , hivatásul választott tevékenység, életpálya megkezdése, eleje. ▼ (Magyar Nyelv Értelmező Szótára.) Elkezdeni az ÉLETET — csupa nagybetűvel — minden ember számára jelentős esemény. Nem is könnyű. Olyan fiatalokkal beszélgettem, akik egy-két éve hagyták ott a sokszor szidott, de biztonságot adó iskolájukat. A boltos A zalaegerszegi Ifjúsági Áruházban fiatal az átlagéletkor és az üzlet is csak tíz éves. Tóth Beáta magas, karcsú fiatal lány, mint mondja: „tőzsgyökeres” egerszegi. — A kereskedelem mindig tetszett. Szerettem boltba járni. A családból anyám dolgozik ezen a területen, de ő a vegyiáru-nagykereskedelemben. Apám a ZKV-nál munkaügyi osztályvezető. Az öcsém most nyolcadikos, ő erősáramú villanyszerelő szeretne lenni, így aztán odahaza nem zavar bennünket, ha valaki a munkájáról beszél. — Nem bánta meg, hogy ezt a szakmát választotta? — Egyáltalán. Két éve végeztem, de már öt éve ebben az üzletben vagyok, mert a tanulóévek alatt a ruházatieladó-szakmát itt kezdtem el gyakorolni. Szakmunkásvizsga után nem idegenek közé kerültem. Az alapfizetésem 3600 forint, erre jön 22 százalék pótlék. Nem sok, de amit kézhez kapok, az az enyém. — Tervezi, hogy továbbtanul? — Olyannyira, hogy már járok is német nyelvtanfolyamra. Eddig mi jártunk Ausztriába, most majd ők fognak hozzánk jönni. Kell a nyelvtudás. Emellett főnökeim nem zárkóznak el attól sem, hogy majd levelezőn elvégezzem a kereskedelmi szakközépiskolát. — Mi a kedvenc szórakozása? — A kerékpározás. Barátommal, barátnőimmel gyakran kikarikázunk Alsóerdőre. Biztonságos, mert kerékpárút vezet oda. Élvezzük a jó levegőt is. A mérnök A Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat mérnökei közt az egyik legfiatalabb Gáti Zsolt. — A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki szakán végeztem. Egy évig dolgoztam itt a KÉV-nél, ugyanis tanulmányi szerződésem volt velük. Aztán le kellett tölteni a maradék hat hónapot a katonaidőmből, s most februárban szereltem le. Huszonhét éves vagyok, s kicsit furcsa volt nálam lényegesen fiatalabbakkal együtt lenni, de végül csak megéri tettük egymást. — Ez a fél év okozott problémát? — Szakmait azt nem, inkább anyagiakat. A feleségem ugyanott végzett, ahol én, s a Zala Volánnál dolgozik. Van egy egyéves kislányunk és augusztusban lesz még egy gyerek. Remélem, fiú ... — Lakásgondja van? — Nincs. Idős nagymamánk a szüleinkhez költözött, s átadta nekünk a lakást. Neki is jobb nekünk meg főként. — Munkaköre szervező, programozó. — Jól érzem magam itt a KÉV-nél. Jó a kollektíva, s a munka is kielégít. Nem unatkozom, sőt programozóként még lenne is mit tanulnom. A számítógépekhez természetesen értek, hisz azokkal dolgozzuk ki a vállalati szervezési feladatokat. Ha nem lett volna ez a fél év katonaság, azt mondhatnám, hogy egyenesben vagyunk. A kőműves Az egerszegi, páterdombi lakásépítkezés egyik huzatos, félkész lakásában találom Horváth Bálintot, a ZÁÉV ifjú kőművesét. Bajusza láttán korára kérdezek, ő meg viszisza. — Hányadika van? Akkor két nap múlva leszek 18 éves. — Itt tanulta a szakmát? — Harmadikban igen. Elsőben egy szövetkezetnél, másodikban az apám mellett, aki szintén kőműves, s akkor maszek volt. Most mindketten itt vagyunk, egy brigádban dolgozunk. Van saját kocsink, de Söjtörről sokba kerül azzal bejárni. Viszont nyerhetünk vele naponta két órát. Leginkább a munkásjáratot veszszük igénybe. — Mikor érezte magát legjobban a szakmában? — Amikor maszekok voltunk. Igaz, sokkal többet kellett dolgozni, de valahogyan változatosabb, érdekesebb volt a munka, mint itt. Jobb falazni, vakolni, mint a panelokat javítgatni. — Előnyt jelent, hogy édesapjával együtt dolgozhat? — Kétségtelenül igen. A keresetre sem panaszkodhatok. Tisztán összejön az 5—6 ezer, de volt már 7 is. — Ebből otthon le kell adnia? — Nem, az mind az enyém. — Van olyan terve, hogy még tovább képezi magát? — Egyelőre nincs. De nem akarok sokáig itt sem maradni. Tudja, az lenne jó, ha majd valaha maszek lehetnék ... ábrándozik a majdnem 18 éves fiatalember. De hát mikor, ha nem ebben a korban ? Mészáros Ferenc