Zalai Hírlap, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
10 Zalai Hírlap Bohém rapszódia Meghalni nem lehet Megismertem egy embert, aki már nem él. Frederick Bulsaranak hívták, amikor megszületett Zanzibárban 46 évvel ezelőtt. Gyerekfejjel Londonba költözött, ott, mint bevándorló, nagyon rosszul érezte magát, valószínűleg kisebbrendűségtől szenvedett az angolok között. Aztán, mivel akkoriban Londonban ez volt a levegőben, zenét hallgatott, s felfigyelt egy varázsra, ami Jimi Hendrix ujjaiból jött. Jimi nem csak azért volt érdekes, mert rockzenész volt. Néger volt, idegen volt abban a közegben, ahol élt. Mégis meghódította a büszke briteket is. Ugyanolyan volt tehát, mint Freddie. Idegen volt, óriási vágyakkal. És sikerekkel. Freddie jól megnézte magának ezt a karriert és hozzákezdett a magáéhoz. Szerencséje volt, hogy olyan képességű zenésszel találkozott, mint Brian May. Aki csillagász lett volna, ha nem a kor egyik legtehetségesebb gitárosa, zeneírója. Kellettek ők egymásnak. Az egyik írta, a másik eladta, Robert Taylor és John Deacon pedig alig-alig kisebb jelentőségű náluk. 1971-ben Freddie szinte ráerőszakolta a csapatra az addigi lágy Smile helyett a nevet: Queen. Merthogy kezdetben nem tetszett senkinek. Féltek az angol tradíciók megsértésétől, a homoszexualitásra való direkt utalástól. De benne volt a későbbi fenségesség, ami izgalmas volt. Létrejött hát a zenekar és végigszáguldott a rocktörténeten. Freddiet akkor már Mercurynak hívták, és fantasztikus pózőrként tartotta számon a világ. Nem csoda, hiszen már 1970-ben feketére lakkozott körmökkel árusította extravagáns ruháit saját üzletében. Angliában ezért nem kiáltanak rendőrért. A Queen zenéje valódi — ez a tény még csak ezután vonul be a zenetörténetbe. De erről írni? „Zenéről beszélni olyan, mint futballmeccset lerajzolni” (David Coverdale). Különben sem tudnék. Egyrészt, mert nem értek hozzá, másrészt, mert a Queen és Freddie a minap hétfőn fogott meg igazán. Amikor már nincs a zenekar, nincs Freddie. Csak a koncert, amit a londoni Wembley-ből közvetített a világ ezernyi tévétársasága, odaláncolva a legendákra fogékonyakat a képernyő elé. Az év koncertje emlékeztetett az 1984-es Live Aidra, már annyiban, hogy ott is a Queen tarolt 20 perces különkoncertjével. Akkor is azzal a nótával nyitottak, melyből hamarosan klasszikus lesz: a Bohém rapszódiával. 1975-ben írták, azóta se senki jobbat. Mintha Freddie élni kezdte volna a Bohém rapszódiát. Ahogy az a dal a zene eklekticizmusát valósítja meg, úgy ez a férfi az egyéletnyi élményhabzsolást. Mindent át akart élni, amit lehet az arasznyiban. Talán tudatosan. Ezzel sikerült megölnie magát. Brian régen írt dala szerint „a sok szerelem ölte meg". A szerelem betegsége: az AIDS. Pontosabban a szerelem egyik betegsége. Amelyik elfonnyaszt, felfal, foltosra barnítja a bőrt, kihullajtja a mikrofont a kézből, ellopja a hajkoronát és a hangot. Freddie Mercury talán meg tudná mondani, hogy mit ad helyette, ha lett volna módja szóba állni ezen az estén a rocknagyágyúkkal, akik a Wembley-ből négy órán keresztül igyekeztek felhallatszani oda, ahol ő...nincs. Hangjuk kicsit fakó volt. Mindegyiké. Freddie pedig hallgatott. Ők feltétlen érezték, hogy köztük van. Mi is, hiszen tele volt a műsor klippekkel, amikről a képünkbe ordította, belénk provokálta, hogy „ki akarok törni”. Nagy gond támadt azzal, hogy sikerült kitörnie. A Queenben most is benne van a zene. Brian most is biztos érzékkel komponál. De nincs, aki eladja. A showman kitört, elszállt, hangját legfeljebb a Radio gaga közvetítheti. Ha egyszer végre gyógyítani tudják az AIDS- et, azon a nagy napon szomorú leszek, hogy nem 1991 novembere előtt találták meg a szérumot. A klippek persze nem fakulnak. Meghalni nem lehet. — adzs — „Úgy döntöttem, megyek...” (Április 27— május 3.) SZÍNHÁZ Zalaegerszeg Hevesi Sándor Színház, hétfőkedd-szerda, 16 óra: Equus; péntek-szombat, 19 óra: A padlás (Hevesi- és Kiss M.-bérlet), Nagykanizsa Hevesi Sándor Művelődési Központ, vasárnap 15 és 19 óra: Véletlen szerelmek komédiája — a budapesti Nemzeti Színház vendégjátéka. KONCERT Zalaegerszeg Városi Hangverseny-és Kiállítóterem, hétfő, 19 óra: Gregor József önálló estje — közreműködik Vajda Júlia (szoprán) és Pál Tamás (zongora). Nagykanizsa Hevesi Sándor Művelődési Központ, szombat, 19 óra: Andorf város és a HSMK vegyeskarának közös koncertje. Magazin 1992. április 25., SZOMBAT A legjobb befektetés: a gyermek Egerszegi diákok és egy amerikai alapítvány reményei Gyerekek a békéért... Illúziókeltőn szép és különösen „kézenfekvő” gondolat, mert a gyermek egyszer felnőtt lesz. Mégis, nehéz lenne sokkal hatásosabbat elképzelni, amint harmincegynehány — sok nemzetből összeválogatott, számos bőrárnyalatban ragyogó—tizenéves kiáll a színpadra, s általuk megelevenedik a nagybetűs Emberi Kultúra sokszínűsége, mintegy (a megint csak nagybetűs) Emberiség Kis Szeleteként... Gondolom, a két alapítvány nem „magányos” duó e világban; lehetnek még, kik ezt az idealisztikusan szép — s a jövőt tekintve nagyon is praktikus gondolatot—képzelt zászlajukra tűzték. S amilyenek — még meg is valósítják... Nagy nyári kaland... A Peace Childe — a gyermekek a békéért. A Creative Response (Cross Cultural Understanding Through the Arts) már nehezebben fordítható (talán kreatív felelet?), inkább meg sem kísérlem. A közös a két alapítványban a szép alapeszme mellett, hogy mindkét szervezet — a világ különböző részéről érkezett —gyerekek közös produkcióival igyekszik népszerűsíteni a békét, az összetartozást... Nagyon leegyszerűsítve, de ma fájón hiányzón: a békés egymás mellett élés propagandistái, a maguk — azaz a különböző kultúrkörök — sajátos eszközeivel... A Creative Respons egyesült államokbeli, Washington-környéki szervezet, melynek jóvoltából a nyáron hat egerszegi középiskolás tehet utat a nagyvilágban... Márciusban döntött így egy szakértő testület, hogy az alapítvány felhívására (énekelni, táncolni tudó és persze angolul beszélő) tinédzserek közül kik legyenek a „kiválasztottak”. Döntésük szerint Egerszegről Gombás Orsolya, Hodosi Balázs, Kovács Edit, Merő Medárd, Mester Ágnes és Tóth Anikó vesz majd részt (a Zrínyi és a Ságvári-gimnáziumból) a nagy nyári kalandban, melyben az „itthont” összesen tizenhét gyerek képviseli majd — s a jelek szerint legtöbben Zalaegerszegről... A zalaegerszegi MMIK-ban találkoztunk Bagossy Lászlóval, a Pécsi Kisszínház művészeti vezetőjével, valamint Mark Sklarow-val, a Creative Response gazdasági igazgatójával. A házigazda várost a találkozón Pélt Tibor, a kulturális bizottság vezetője képviselte. A szó először az övé: Egerszeg tavaly jelentkezett helyszínként a Peace Child alapítványnál, s az idén már be is mutatkoznak az alsóerdei szabadtéri színpadon. Gyakorlatilag a fellépés lehetőségét és az étkezést biztosítjuk, a gyerekek pedig családoknál szállnak majd meg... A Peace Child kapcsán Bagossy László szolgál adalékokkal, egyben ő a nyári produkció rendezője is. —17 magyar és 17 amerikai gyerekkel Dürrenmatt Pillanatkép egy bolygóról című darabját mutatjuk be, aminek az alapgondolata szerintem az alapítvány elképzeléseivel is találkozik. Nem teszünk mást, mint a gyerekek agyával keresünk választó világ kérdéseire, az alkohol- és drogproblémák, a háború és diktatúra, az önkény és az atomkatasztrófa, a kispolgár mentalitás körében ...A magyar gyerekeket egy szakmai vizsgán komplex szempontok alapján választottuk ki: nem az volt a lényeges, hogy kiemelkedő színi adottságokkal, hanem hogy igen jó kommunikációs készséggel rendelkezzenek. A produkció szigorúan vett szakmai nívójánál sokkal fontosabbnak ítéljük a gyerekek közötti eleven emberi kapcsolatot. És ők pillanatok alatt képesek közel kerülni egymáshoz... Országos turné előtt —Hogyan került a Pécsi Kisszínház, illetve Ön kapcsolatba az alapítvánnyal? —Tavaly az amerikai alapítvány egy európai szervezettel egyetemben tábort hirdetett a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítványon keresztül, s az akkori nemzetközi csapattal Vörösmarty Csongor és Tündéjét mutattuk be. Olyannyira sikeres volt, hogy ezután mindkét fél arra kért minket: szervezzünk újabb táborokat! De ezt már nem tudtuk felvállalni, s így további magyarországi partnerek után kutattunk. Egerszegre esett a választásunk, mert Merő Bélát régóta ismerem, úgy is mint rendezőt, s úgy is mint a kőszegi várszínház művészeti vezetőjét, hiszen ott is bemutattuk a Csongort. .. A további kapcsolatépítés mellett szólt az is, hogy anyagilag egy ilyen tábor elég nagy terhet ró egy városra, aminél sokkal többet már nem tud kinyögni. „ Úgyhogy Pécsett július elején indulnak a próbák, halljuk Bagossy Lászlótól, majd a gyerekekkel, s az immáron kész produkcióval július 20-ától indulnak országos turnéra. Fellépnek Pécsett, Zalaegerszegen, Fonyódon, Kőszegen, Budapesten, valamint Prágában. De ez csak az „európai program”, s szinte ugyanekkor a világ minden részéről összegyűlt gyerekek Petőfi János vitézét próbálják, amelyet az előbbi helyszíneken is bemutatnak majd. —A 17 Amerikába induló diákkal más a helyzet—ők egy közös—folklór-jellegű—produkcióban vesznek részt. Az alapítványokra visszatérve: a dologban nem kis része van a jó értelemben vett pragmatizmusnak: a gyerekek felnőnek egyszer... Felfedezték azt, hogy a gyermek a legjobb befektetés! A kapcsolatépítést könnyítendő, szeretnénk létrehozni egy Közép-európai Társulatot Olmütz, Eszék és Pécs részvételével — Markkal együtt most indulunk Olmützbe. Mert hiába a „világszép” gondolatok, ha nincsen szerveződés, melyen keresztül a bolygót behálózó kapcsolatrendszerű alapítványok csatlakozhatnának Magyarországhoz. A tengelyszerű társulat ilyen lehetne... A közeledést a kultuszminisztérium anyagiakkal is támogatja (s a jövőben, a határokon túli fiatalok bevonásával a főhatóság etnikai fősztályának támogatására is számítanak), sőt a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványhoz is fordultak, de válasz egyelőre még nem érkezett... Kulturális ajánlat Keszthely Balatoni Múzeum: csütörtök, 20 óra: Cseh Tamás koncertje. Csokonai ÁMK: vasárnap, 19.30: Koncz Zsuzsa műsora. IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS Zalaegerszeg Göcseji Múzeum: „...s aki él, mind-mind gyermek” — gyermekjáték kiállítás május 17-ig. Városi Hangverseny- és Kiállítóterem: Gébárt ’91 — Bedő Sándor, Budaházi Tibor, Hadnagy György, H. Póka Emőke és Nemes László közös kiállítása. Városi Művelődési Központ: Nemzetközi hologram kiállítás. Sok város—mind Klagenfurt (a testvérváros bemutatkozó fotókiállítása); csütörtöktől: H. Gerencséry Mária festőművész kiállítása. Hevesi Sándor Színház: Zóka Gyula fotókiállítása. Nagykanizsa Hevesi Sándor Művelődési Központ: Kondor Béla emlékkiállítás —a Magyar Nemzeti Galéria anyagából. Városi Képtár: Erdős László festőművész tárlata, május 17-ig. Keszthely Balatoni Múzeum: Benkő Cs. Gyula festőművész és Kampfl József közös kiállítása. Festetics Kastélymúzeum: Mikus Gyula festőművész gyűjteményes tárlata; Simon József festményei és kerámiái. Szakrális művészeti kiállítás—a Veszprémi Egyházmegye Gyűjteményének anyagából. Csokonai ÁMK minigalériája: Kalmár János keszthelyi grafikus kiállítása április végéig. Cserszegtomaji Kicsi Galéria: Balla Eleonóra természetfotói. Lenti Sólyom László Művelődési Központ: Népi festészet Indiában. EGYÉB Zalaegerszeg Városi Művelődési Központ, kedd, 18 óra: Egerszeg Klub — Eszmecsere a város épített környezetének fejlesztési programjáról. Bevezetőt tart: Czeglédy András városi képviselő. Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, kedd 14 és 15 óra: „Mi is muzsikusok vagyunk” — a Szekszárdi Német Színház műsora a Holló Együttes közreműködésével. Nagykanizsa Hevesi Sándor Művelődési Központ, hétfő, 19 óra: Korda György és Balázs Klári műsora. A MOZIK MŰSORA Zalaegerszeg Ady Filmcentrum, 1. terem, hétfő: Huncutka; kedd—csütörtök: Opel Manta; péntek—vasárnap: Felhők közül a nap. Stúdiómozi: hétfő: Nehéz istennek lenni; kedd—csütörtök: Zűrös hekusok; péntek—vasárnap: Flash Gordon. Klubmozi: hétfő: Doc Hollywood; kedd—csütörtök: Édes Emma, drága Böbe; péntek—vasárnap: Egyik kopó, másik eb. Nagykanizsa Apolló Filmcentrum, 1. terem, hétfő: Opel Manta; kedd—csütörtök: Huncutka, péntek—vasárnap: Fiúk, ki jön az ágyamba (olasz); szombat—vasárnap 14.30: Lánglovagok. Stúdiómozi, hétfő—szerda: Dühöngő majom; csütörtök: Prospero könyvei, péntek—vasárnap: Akcióban a ninja. Keszthely Petőfi Filmszínház, hétfő— kedd: Spion fióka; szerda—csütörtök: Hook. (Péntektől vasárnapig a filmszínház is otthont ad a helikoni rendezvénysorozatnak, így a vetítések szünetelnek.) Realitások és szép ideák Mint Mark Sklatowtól halljuk, legszívesebben közvetítők nélkül működnének együtt partnereikkel... Dehát az alapítványokkal a tengeren túl sincs minden rendben; az amerikai kormány is egyre kevesebb támogatást juttat számukra, s a művészeti csoportok idejének nagy része pénzharcokkal telik (a méltán világhíres philadelphiai szimfonikusokat és a híres Kennedy-központot említik a csőd szélén...), elképesztően magasak lettek hát a jegyárak. Bár gyakorlatilag szót sem sikerül kihúznunk az „executive director”-ból az alapítvány valódi financiális hátteréről, annyi mindenesetre világos: a kiterjedt, világot átszövő szerveződést és utaztatást az élteti, hogy a támogatók többet áldoznak az amerikai fiatalokra, mint amennyi pusztán kiutazásukhoz szükséges... így lehetséges, hogy Dél-Afrikától kezdődően Alaszkáig már széles, „per te”-n, s közös játékon nyugvó kapcsolatok épülhettek ki a sokszínű kultúra, s az angol nyelv áldásaként, Bush elnök jelenlegi ifjúsági tanácsadójától kezdődően akár Indonéziáig... A kis lépésekből szélesebb együttműködés után nem túlzás, világpolgári attitűd —, a ma csak szép ideákból az országok közti kapcsolatok szintjén is konvertálható jövő épülhet... Ugye, szép lenne? Hujber Katalin