Zalai Hírlap, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-18 / 272. szám
4 ZALAI HÍRLAP Város — helyett faluvédők? —A településvédő mozgalom egykor hihetetlen lelkesedéssel szerveződött. Tart-e ma is a kezdetkor megcsodált lelkesedés? Erre voltunk kíváncsiak, amikor Ráday Mihály országgyűlési képviselővel, a Város- és Faluvédő Szövetség titkárával és Lőrinczné Szabó Tündével, Somogy megye főépítészével beszélgettünk. — A lelkesedés sajnos már nem a régi — ismerte el elöljáróban Ráday Mihály, hozzátéve: — Ennek több oka van. Egyrészt: az önkormányzati választások során igen sok városvédőből lett magas rangú önkormányzati tisztségviselő, akik korábban ellenzéki színekben próbálták érvényesíteni a város, falu érdekeit azokkal szemben, akik mintegy hitbizományként kapták a település sorsa feletti rendelkezés jogát, így értékes embereket vesztett a mozgalom. —Ám nemcsak vesztettek, talán nyertek is... — Ezt nem mondhatnám. Hadd utaljak egy történelmi—irodalmi párhuzamra, Anouilh Becket Tamásról szóló darabjára, amiben egy ponton Becket-et addigi jó cimborája, a király kinevezte püspökké. Ő attól a pillanattól a király ellenségévé vált, mert a saját igazát és a saját érdekeit védte, így van ez a hatalomra kerültekkel nálunk is, habár nem mindenütt. Szerencsére sok olyan polgármester és alpolgármester van az egykori városvédők között, aki ma is azokat az elképzeléseket támogatja, amikre együtt esküdtünk fel. — A helyi önkormányzatoknak megalakulásuk után számba kellett volna venni, hogy milyen értékeik vannak a falvakban. Én azt gondolom, hogy a falvaknak éppen az a szerepe a védelemben, hogy ezeket az értékeket mint a sajátosságaikat saját elhatározásukból is óvják, védjék — vélekedett Lőrinczné Szabó Tünde. Citizen Kane, a verhetetlen A világ 230 élenjáró filmkritikusa és rendezője szerint még mindig az Orson Welles „Citizen Kane” című írásából készült film minden idők legjobb alkotása, és a rendezők szerint Fellini a legnagyszerűbb a kollégák közül. Egyebek közt ezt tartalmazza a Brit Filmintézet magazinjának, a Light and Sound-nak legújabb felmérése. A világ tíz legjobb filmjének összesítését 1952 óta minden tíz évben elvégzik, és a legújabb lista most jelent meg Londonban. Az 1941-ben készült Citizen Kane, 1962-ben került az első helyre Vittorio de Sica „Biciklitolvajok” című filmje helyett, és azóta őrzi pozícióját. Stanley Kubrick „2001: Űrodüsszeia” című filmje és Francis Ford Coppolától a „Keresztapa” első és második része most első ízben került fel a tízes listára. Százharminc különböző nemzetiségű filmkritikus szavazataiból ez az új tízes lista alakult ki: 1. Citizen Kane (Welles) 2. La regle du jeu (Renoir) 3. Tokyo story (Ozu) 4. Vertigo (Hitchcock) 5. The Searchers (Ford) 6. Megosztva: L'Atalante (Vigo) The passion of Joan of Arc (Dreyer) Father Panchali (Ray) Patyomkin cirkáló (Eisenstein) 10. 2001: Űrodüsszeia Száz filmrendező szemében most ez a világ legjobb tíz (igazából 12) filmje: 1. Citizen Kané 2. Megosztva: Raging bull (Scorsese) 8 1/2 (Fellini) 4. La strada (Fellini) 5. L'Atalante 6. Megosztva: Modem idők (Chaplin) A Keresztapa (Coppola) Vertigo 9. Megosztva: A hét szamuráj, (Kuroszava) The passion of Joan of Arc A Keresztapa 2. (Coppola) Rashomon (Kuroszava) Mészáros György Sokféle 1992. november 18., SZERDA Tarackkal is lőtt a parancsnok Magyar katonai küldöttség járt a közelmúltban Franciaországban Gyuricza Béla altábornagynak, a szárazföldi csapatok parancsnoka vezetésével. Michel Cot tábornoknak, az első francia hadsereg parancsnoka meghívásának tettek eleget. A delegációnak tagja volt Sütő Tamás ezredes, a lenti Bottyán János Gépesített Lövészdandár parancsnoka. Vele beszélgettünk élményeiről. — Metz városában székel a hadseregparancsnokság, melynek állományába tartozó ezredek közül meglátogattuk a harckocsizókat, a tüzéreket, valamint a híradókat — kezdi a beszélgetést Sütő ezredes. — Számomra külön élmény volt, amikor felkerestünk egy helikopter hadosztályparancsnokságot, majd annak egyik harci helikopter ezredét tekintettük meg. — Bizonyára párhuzamot vont a két ország hadseregei között. Franciaországban mennyi a katonai szolgálat? — A fegyvernemi és összfegyvernemi látogatások során a tapasztalatok gyűjtése mellett természetesen párhuzamok megvonására is akadt lehetőségem. Nos, náluk a katonaidő tíz hónap, de előtte három éven keresztül honvédelmi képzésen vesznek részt a sorkötelesek. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy rátermett és kellő iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok hadnagy vagy különböző tiszthelyettesi rendfokozattal vonuljanak be a seregbe. Ők szakaszparancsnoki és más parancsnoki beosztásokat töltenek be. A sorköteleseknek a tíz hónap letöltése után lehetőségük van egy évre továbbszolgálatot vállalni, amivel tapasztalatom szerint sok fiatal él. — És milyen a kiképzés? — A hároméves előkészítésnek és a két hónapos intenzív alapképzésnek köszönhetően, rövid idő alatt teljes értékű harcosok lesznek az újoncok. A katonákkal szemben magas a szakmai követelmény, ezzel párhuzamosan igyekeznek optimális élet- és munkafeltételt biztosítani a hivatásos és a sorállományúaknak egyaránt. Hasonlóan mint nálunk a harci kiképzés kiemelt helyet foglal el. Ezt kiképzési eszközök, trendzsőrök segítik. Ezen a területen a dandárunk nincs lemaradva. — Hol lát különbséget? — Abban például, hogy ott a sorkatonák lényegesen jobban vigyáznak a technikai felszerelésükre, a körletükre, jobban magukénak érzik a katonaságot, a hadsereget. —Mennyire fegyelmezett a francia katona? — Irigykedve hallgattam a harckocsizó parancsnok tájékoztatását, amikor arról beszélt, hogy ezredénél szinte alig van fegyelemsértés. Pedig a parancsnoki joggyakorlatban már régen megszűnt a fogdafenyítés. Ha ritkán van például egy-egy önkényes távolmaradó, azt polgári bíróság ítéli el, de nagyon szigorúan. — Említette már a technikát. Milyen különbségeket tapasztalt. Tényleg olyan nagy a fórjuk, mint amiről hallani lehet? —Csak a saját alakulatunkról vagyok jogosult véleményt mondani. Azt büszkén elmondhatom, hogy a lenti alakulat fegyverzete, technikája semmivel sincs lemaradva a látott francia alakulatokétól. Az ottani parancsnokok is elismeréssel nyilatkoztak az általam tartott tájékoztató után a dandár harci technikájáról. — Mi az, amire majd biztosan sokáig emlékezik? — Maradandó élmény számomra, hogy lehetővé tették a különböző harceszközök kipróbálását, így 155 milliméteres önjáró tarackkal is lőhettem. — Ritka találkozásaimkor mindig roppant elegánsnak láttam a francia katonákat. Ezredes úrnak mi a benyomása? —A tisztek és sorállományúak egyaránt nagyon praktikusan és elegánsan öltözködnek. Tetszik a galambszürke társasági ruhájuk. És a sorkatonák kimenő öltözete is ilyen színű. No és vasalt, valamint pecsétmentes. De valami még megfogott: a francia katonák büszkék arra, hogy Franciaország katonái. Nyilatkozataikban érződik a hazaszeretet és a magas szintű nemzeti önbecsülés. Mindemellett vidámak, közvetlenek és őszinték. Tehát nagyon jó benyomásokkal tértem haza. Igyekszem is kamatoztatni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a francia hadseregnél tett látogatás során szereztem — mondotta végezetül Sütő Tamás ezredes. Nemecz Ferenc Dr. Czeizel Endre, új könyvéről A lehetséges múlt, a valószínű jövő Dr. Czeizel Endre azt írja most megjelent könyvében — Családfa a címe, amelyből hét részletet közöltünk lapunkban — hogy a származás és a családi múlt is hozzátartozik a sors teljességének megértéséhez és ebben sokat segíthet, ha az ember ismeri a családfáját. Erről beszélgettünk a neves genetikussal, akit előadásai, könyvei alapján országszerte ismernek. — Ön azt írja, hogy a családfa felvételére és elemzésére korábban csak a szakemberek vállalkoztak, ma pedig már szinte mindenki megteheti, akinek kedve van hozzá. Eszerint a múltunk egyaránt kíváncsiságra ösztönző olvasmány és a jövőre nézve tanulságokat is hordozó biológiai örökség? — Pontosan így van. És ez azért különös, mert 50-100 évvel ezelőtt már tudták ezt. Egy idős háziorvos feljegyzéseiben olvastam, hogy az emberek kétharmada abban a betegségben hal meg, amiben valamelyik szülője. Nekem, mint genetikusnak ez azért volt nagyon sokat jelentő, mert a munkám során hasonló tapasztalatokat szereztem. S minthogy mindenkit nem lehet megvédeni a külső ártalmakkal szemben, jó lenne, ha a családfa adatai alapján — tehát az ősök ismeretében — azonosítani tudnánk a család jellemzőit. Az én családomra például a rák a jellemző, ésrám is inkább ez leselkedik, mint például az infarktus. — Félő, hogy baljós diagnózisokat állíthat fel ily módon a laikus. — A tanácsadás a genetikusra, az orvosra tartozik, aki a családja alapján teheti ezt. Én, ebben a könyvben azt szerettem volna bemutatni, hogy a családon belüli tehetség — mert valamiféle tehetség mindnyájunkban van — milyen típusok szerint változik. Azt gondolom ugyanis, hogy az emberi lét két legfőbb értéke az egészség és a tehetség. A genetikának mindkettőhöz köze van. A könyvemben tehát azt igyekeztem megrajzolni családfaelemzések alapján, hogy milyen tehetségmodellek léteznek. Két modellt különítek el. Az egyik a piramismodell, amikor fokozatosan emelkedik a család és jut el a csúcsra. J. S. Bach a példa rá. A másik a gejzír-modell, Petőfi Sándor, Shakespeare tartozik ide. Ez a típus kiemelkedik, aztán el is tűnik. Ezek azért fontosak, mert a családfaelemekből általános következtetéseket is levonhatunk. — Ezek alapján kérdezem: voltaképpen kinek szánja a könyvét? Azoknak, akik az öröklődés vonulatán közelebb kívánnak jutni a genetikához, vagy abban akar segíteni, hogy aki föl szeretné lebbenteni családi múltjának fátylát, ezt megtehesse? — Inkább az utóbbit tartom lényegesnek. Tudja, amikor a skandináv országokban jártam, érdekes dolgot figyeltem meg. A hálószobában, számos helyen, a falon volt a családja. Angliában is hasonlót tapasztaltam. Tehát ott, ahol az életből kimaradt a fajüldö