Zalai Hírlap, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-14 / 292. szám

4 ZALAI HÍRLAP A kórusok napja A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége és a Magyar Muzsikus Fó­rum zeneakadémiai kon­certet rendez a magyar kórusok napján, decem­ber 16-án, Kodály Zoltán születésének 116. évfor­dulóján Budapesten. A dalos ünnepet 1991 óta szervezi meg a szövet­ség a zeneszerző, zenetu­dós és -pedagógus születé­sének évfordulója alkal­mából. A hangverseny védnökei Hámori József kulturális miniszter és Ko­dály Zoltánné Péczely Sa­rolta. A műsorban közre­működik a Magnificat Gyermekkar, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főis­kola Tanárképző Intézeté­nek Nőikara, az Óbudai Kamarakórus, a szegedi Lauda Leánykar és a Veszprémi Vegyeskar. A hangversenyen Bárdos La­jos, Karai József, Kodály Zoltán, Pászti Miklós, Ko­­csár Miklós, Petrovics Emil, Mohay Miklós, Or­bán György, valamint Cse­­miczky Miklós műveket szólaltatnak meg a kóru­sok., Bemutatóként hang­zik el Karai József Revicz­ky Gyula soraira kompo­nált Miatyánk című darab­ja. Zárásként felcsendül A magyarokhoz című, Ber­zsenyi poémára született Kodály kánon az összkar előadásában. (MTI) KÖRKÉP A papája is látta (Folytatás az 1. oldalról.) Az Arany Bárány által bizto­sított elemózsia után székeinken kényelmesen hátradőlve élvez­hettük a Verebes-show-t. Újfent meggyőződhettünk, a házigaz­dái szerep telitalálat, alkalmi ri­portalanyaiból annyi színt, él­ményt tud felhozni, hogy a toll­forgató utánzók csak sápadhat­nak az irigységtől. Verebes István most Kulka Jánossal, Szi­­netár Dórával, a My Fair Lady vendég főszereplőivel játszott vallatósdit. Jó-e virágot kapni? Sok-sok kacagás és kedvesen kétértelmű poén közt megtud­hattuk, örül-e Szinetár Dóra, ha virágot kap a férjétől,­ kétéves kisfia édesapjától (Lőcsei Jenő balettművésztől, aki egyébként ezen az estén itt volt Zalaeger­szegen), hogy tűrte egymást a két erőteljes színészegyéniség, amíg Elisa és Mr. Higgins figu­ráját megformálta, de azt is, hogy milyennek látta annak ide­jén Dóra szüleinek bontakozó szerelmét Verebes. Nem is kellett sokat várni ar­ra, hogy az édesapa, Szinetár Miklós, az Operaház igazgatója, aki elfogadta a zalaegerszegi színház meghívását vélemé­nyezze, igazolja Verebes emlé­keit, s arról is beszéljen, milyen érzés a művészélet buktatóit olyan jól ismerő apának a lányát látni a színpa­don. A vendégek közül a pó­diumra szólítta­­tott Strausz László, a ZTE­­Zalahús FC ve­zetőedzője. Nem volt könnyű a hely­zete, hisz nem szavak, inkább a tettek embere ő, aki megnyug­tatta a közönsé­get a csapat mostani ötödik helyét a tabellán tartani próbálják a tavaszi fordu­lóban is. A focistává nevelésről elmondta, a tehetség mellett lé­lekben és akaratban is készen kell állnia a sportolónak a fel­adatokra, s ha valaki kissrácként tud arról álmodni, hogy egyszer neki, vagy miatta játsszák a him­nuszt, abból biztosan lesz vala­mi. Igazi páholyok a láthatáron A hallgatóság kitüntetett fi­gyelmet szentelt a színház igaz­gatója és jelmeztervezője (Laczó Henriette) által bemuta­tott tervnek, amely még csak amolyan kedves rajzként léte­zik, de máris benne van a szín­ház tagjainak szíve-lelke, s a szándék: kényelmes, igazi színházat álmodjanak körénk, nézők köré. Nem másról van szó, mint arról, hogy állami cél­­támogatással is megerősített módon a jövő esztendőben elér­hető közelségbe kerülhet a pá­holysor. Az igazi páholysor, mely 60-70 széket jelentene, — pá­holyonként hatot —, megszün­tetné a nézőtéri széksorok zsúfoltságát, tekintélyt és han­gulatot adna az épületnek. Légiesség és látványosság A tervek szerint 2000 októbe­rére elkészülhetne ez az álom, melyre egyelőre 244 millió fo­rint áll rendelkezésre ama céltá­mogatásból. Emellé támogatók, pártolók kellenének, akik fontosnak tartják, hogy az egyre erősödő művészi elismertség mellett a zalai teátrum küllemével is fel­iratkozhasson az országban jegyzett Thália-templomok kö­zé. Laczó Henriette elmondta, a statikai, színháztechnikai szem­pontok figyelembevételével, a beépítéskor elsősorban üveget, krómozott matt felületeket sze­retnének kialakítani, mely a szerkezet légiességét és a látvá­nyosságát lenne hivatott jelké­pezni. (adzs) A Szinetar-család (Dora, Lőcsei Jenő, Szinetár Miklós) Egerszegen Verebes István (középen) vallatja a két főszereplőt, Kulka Jánost és Szinetár Dórát 1998. december 14., HÉTFŐ Nem minden lakbér emelkedikA teljes tisztelet hangján (Folytatás az 1. oldalról.) Sipos László az Aranyos­lap—Gálafej—Lukahegy kör­zet ivóvízellátá­sának megoldá­sát sürgette. Tombi Lajos al­polgármester vá­laszában utalt rá: gazdaságossági okok miatt húzó­dik az ivóvízhá­lózat kiépítése, tekintve, hogy a gerinchálózattól távoli külterüle­tekről van szó. Ugyanakkor jó hírrel is szolgált a kérdező számára. Mint mondta, a tervezett új búslakpusztai hulladéklerakó­hoz a beruházás keretében vízve­zetéket is építe­nek, ez lehetővé teszi az Ara­nyoslap környéki hálózat gaz­daságos kialakítását is, várható­an 2000 tavaszán. Kiss Miklós vagy tucatnyi kérdést intézett a város vezetői­hez, s kritikai észrevételeket is tett. Például fölöslegesnek tar­totta az évekkel ezelőtt megren­dezett Európa napot, sokallja a köztéri szobrokat, nem értett egyet a fedett uszoda költséges rekonstrukciójával. Az önkormányzati bizottsá­gok számát sokalló észrevételé­re a polgármester elmondta: csak eggyel van több bizottság mint korábban, mégpedig azért, hogy az idegenforgalommal fontosságának megfelelően fog­lalkozhassanak. A képviselői tiszteletdíjak valóban emelked­tek — tette hozzá —, megszűnt viszont minden más juttatás, a képviselők nem lesznek tagjai felügyelő bizottságoknak, igaz­gatóságoknak. Dr. Tóth László jegyző — ugyancsak Kiss Miklós kérdé­seire válaszolva — egyebek kö­zött az önkormányzat szociális kiadásairól adott számot, illetve elmondta, hogy a lakbérek 1994 óta nem emelkedtek Zalaeger­szegen, miközben ez alatt az idő alatt az infláció mértéke megha­ladta a 100 százalékot. A hama­rosan közgyűlés elé kerülő ja­vaslat átlagosan 71 százalékos lakbéremelést tartalmaz, ám a félkomfortos lakások bére nem emelkedik, a komfort nélkülie­ké és a szükséglakásoké pedig csökken. Déncs István a kosárlabda­klub utánpótlásnevelésének tá­mogatását, illetve a támogatás felhasználására való odafigye­lést kérte az önkormányzattól. Dömötör Imréné az egykori ebergényi iskolaépület sorsának megoldatlanságára hívta fel a fi­gyelmet, illetve egy csapadékos időben teljességgel járhatatlan út rendbetételét szorgalmazta. A polgármester azt mondta, van­nak elképzelések az iskola fel­újítására, illetve hasznosítására, Doszpoth Attila, a körzet képvi­selője pedig az említett út rend­betételét ígérte, amire azt köve­tően kerülhet sor, hogy a terület tulajdonviszonyait rendezik. Egy, a januártól hatályos la­kástámogatási rendszerrel kap­csolatos kérdés viszont, bonyo­lultsága miatt, válasz nélkül ma­radt. Czigányné Vancsik Edit számokkal alátámasztva azt fej­tette ki, hogy az önkormányzati kölcsön az előírt feltételek alap­ján csak olyan nagy összegű bankhitel igénybevétele esetén kapható meg, amelynek törlesz­tésére képtelen egy fiatal család. Az illetékes osztályvezető írás­ban ígérte a választ. Sz. O. Az összejövetel célja kettős volt, egyrészt felidézni a telepü­lés múltját, az elmúlt közel 100 esztendő történéseit, másfelől pedig megkeresni, megszólíta­ni, és a tiszteletet kifejezni mindazon személyek előtt, akik ennek a településnek felvirá­goztatásáért — a maguk módján — sokat tettek. Nem lehettek jelen — Nagyrészt ez a generáció rakta le a városalapítás funda­mentumát, teremtette meg azt a fejlődést, amit városunk magáé­nak tudhat — hangzott el a kö­szöntőben. A Honismereti Egyesület alapítótagjai szintén a meghí­vottak között szerepeltek, ám közülük néhányan sajnos már nem lehettek jelen. Ott voltak viszont a legfiatalabbak a Mese­vár Óvodából, akik az Ádám Je­nő Zeneiskola növendékeivel együtt rövid műsorral kedves­kedtek a megjelenteknek. — Több mint kétszáz meghí­vót küldtünk ki a város 76 év fe­letti lakosainak, akik közül na­gyon sokan elszigetelten, magá­nyosan élnek, hiszen a többge­nerációs családok együttélése napjainkban már nagyon ritka — mondta Tantalics Béla, az egyesület titkára. Lesz folytatás . Egy kicsit gesztusértékű is ez a találkozó, hiszen sikerült olyanokat is kimozdítani otthon­ról, akik felett koruk miatt bi­zony a város lakosságának többsége átnéz, s akiknek na­gyon kevés lehetőségük nyílik arra, hogy rendezvényeken ve­gyenek részt, egykori barátok­kal, ismerősökkel találkozza­nak, felelevenítsék a régmúltat. Úgy érzem, kezdeményezésünk jól sikerült, ezért mindenképpen tervezzük a folytatást, a hasonló rendezvények megszervezését — tette hozzá még a jeles hely­­történész. Bizonyára még maguk a lelkes szervezők sem gondolták, hogy ilyen nagy sikere lesz a hagyományteremtő célzatú rendez­vényüknek, hiszen a minap mintegy másfél százan gyűltek össze Lentiben — a helybeli Honismereti Egyesület szerve­zésében megrendezett — múltidéző, lokálpatrióta töltetű baráti találkozóra. Sipos László Aranyoslap, Gálafej és Lakhegy ivóvízzel való ellátását sürgette A zalaegerszegi MMIK-ban láthatták az érdeklődők vasárnap este a Budapest Táncegyüt­tes nemzetiségi műsorát, valamint a csoportot vezető Zsuráfszki Zoltán koreográfiája alap­ján készült Betyárok című produkciót. Találkozhatott a közönség Fitos Dezsővel és Hajdú Flóriánnal is, akik mindketten zalai táncosok voltak, mielőtt a fővárosba szerződtek.

Next