Zalai Hírlap, 2012. május (68. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-12 / 111. szám
SZOMBAT 2012.05.12. hife. ZALAI HÍRLAP • 11 Templom a szőlőhegy lábánál . A szőlőhegyről csodálatos kilátás nyílik a Kis-Balatonra, s a falura, melynek középpontjában a közel 120 éves római katolikus templom áll. A neogótikus stílusban emelt épületet, melyet falujárás sorozatunk legutóbbi állomásán, Nagyradán látogattunk meg, Szent István király tiszteletére szentelték fel. falubeliek egyik büszkesége a templom, bár Zsiga Zsolt polgármester szerint kétszer annyi embernek épült annak idején, mint ahányan - nagyjából 520-an - most lakják a települést. Mint megtudtuk, egy átlagos vasárnap vagy a hétközi misén 50-80 hívő vesz részt a szertartásokon, míg ünnepekkor akár százan is megjelennek a templomban. - Ez a létszám némelyik szomszéd falu misére járóinak számához viszonyítva egészen jó aránynak mondható - tette hozzá a polgármester. A nagyradai templom - az orosztonyival és a kerecsenyivel együtt - a zalaszabari plébánia fíliája, s a kaposvári egyházmegyéhez tartozik. A nagyradaiak vallásosságáról, a régi és a mostani templomról ifjabb Seláf István építész, önkormányzati képviselő mesélt nekünk. Mint mondta, írásos emlékekből tudják. Rada község neve már a zalavári apátság Szent István korabeli alapítólevelében is szerepelt, 1256-ban pedig plébánosa is volt. Az 1300-as években tekintélyes településnek számított, akkoriban még a mostani temetődombon túl építkeztek, a templom is ott állt, a mai temető déli részén. A török hódoltság nemcsak a települést, de a templomot is lerombolta. Szulejmán Kőszeg felé vonuló csapata felégette a falut, évtizedekig néptelen vidék volt - így a fiatal építész. Csak nagyon lassan kezdett újranépesedni, s mise ugyan volt, de rendes templom nem. A helyiek viszont igényelték, hogy ismét legyen. A mai templomot 1890 májusában kezdték építeni, s több, mint három éven keresztül dolgoztak a mesteremberek, mire teljesen elkészült. A terveket a svájci származású Czigler Győző, műegyetemi tanár készítette, míg az építkezést a kiscelli Wendler István vezette. - Abban a korban híres szakemberek voltak mindketten - fogalmazott Seláf István. - De nemcsak ők, hanem Vaszary János festőművész, akinek az oltárképet köszönhetjük, s ifjabb Ország Sándor is, aki a máig működő orgonánkat készítette. Az objektum alapja római keresztet formáz, hossza 35 méter, a torony pedig 40 méter magas. A templomot 1894 tavaszán Rozmanich Richárd zalavári apát áldotta meg Szent István király tiszteletére. A munka itt még nem fejeződött be, s a híveknek köszönhetően még tovább gyarapodott a templombelső - folytatta István. - A helyiek adománya a lourdesi és a Jézus szíve oltár, csakúgy, mint a csillár, a Szent Antal és Szent Anna szobrok, illetve a Kálváriát ábrázoló képek. A főoltár mellett látható a település címere is, melyről Kozári Margit beszélt, aki az Együtt Nagyradáért Egyesület, valamint a Kis-Balaton Civil Egyesület képviseletében volt jelen a falujáráson. - A címert Deák-Varga József tervezőmérnök készítette, aki egyébként a nagykanizsai főépítész, Deák-Varga Dénes édesapja - magyarázta Kozári Margit. - A tavirózsa és a kék mező a Kis-Balatonra utal, a pásztorbotok pedig az egyházhoz való tartozásra. A korona a község védőszentjét, Szent István királyt és az új kenyér ünnepét, augusztus 20-át jelképezi. Búcsú is minden évben ekkor van a településen. S hogy visszakanyarodjunk a templom történetéhez: azt is megtudtuk, hogy az 1926-27- es évek viharai kíméletlenül megrongálták az építményt, az egyik teljes egészében lesodorta a tetejét. - Ezután természetesen renoválás következett - mondta Seláf István. - Többek között új födémet kapott a torony, és kijavították a tetőzetet is. Ekkor szereltek fel villámhárítót is. Az azóta eltelt időkben szintén voltak hol kisebb, hol nagyobb rekonstrukciók, de mint többen is megemlítették kísérőink közül, ahogy az évek telnek, az állagmegóvásra folyamatosan szükség van. Néhány hónapon belül például a templomkertben álló kőkeresztet újítják fel az önkormányzat , valamint az egyházközség közös támogatásával. A helyiek szerint a templom értékes, s nem mellesleg nagyon hasznos különlegessége a 2008-ban elkészült új toronyóra. Az elektronikus óraszerkezetet egy korábban Nagyradáról elszármazott hölgy végrendeletében adományozta a településnek. Az óraszerkezetet egy hölgy végrendeletben adományozta a településnek 1890 májusában kezdték építeni, a tornya 40 méter magas Ünnepeken akár százan is megjelennek az 520 lakost számláló település 120 esztendős templomábanFotó: Szakony Attila Adós marad a borzongással Éjsötét árnyék: csak látványban erős vámpírmozi egy legendás párostól Horváth A. Attila horvath.attila@zalaihirlap.hu Örülünk vagy sem, mára filmes toposszá nőtte ki magát a vámpírtéma, köszönhetően a két mérföldkőnek, a hardcore-stílusteremtő '98-as Pengének és a 10 évvel később hisztérikus rajongással fogadott tinihorror-romantika egyvelegnek, az Alkonyatnak. Azóta is jobb-rosszabb produkciók tömkelege igyekszik pénzt kitermelni a vámpírmániából, így az elmúlt években mindenféle közönségigényt kielégítő vérszívók özönlötték el a ponyvairodalmat, a kereskedelmi tévéket és a mozivásznakat; az egyszerű halandó már fel sem kapja a fejét egy újabb borongós-gótikus- hidegrázós sztori megfilmesítésének hírére. Más a helyzet azonban, ha a borzongató atmoszférateremtés kiváló művelője, a briliáns képalkotásáról ismert Tim Burton ül a rendezői székben, partnere pedig napjaink egyik legkarakteresebb színésze, Johnny Depp. Ilyen összetevők esetén máris magasra kerül a léc. Túl magasra. Ez a páros Az Álmosvölgy legendájával szerintem a filmtörténelem leghangulatosabb dark-fantasy művét alkotta meg '99-ben, és még a 2008-as brutális Sweeney Todd-ot is sikerült a horror klasszikusai közé emelniük. Ám a következő közös gyermek, az Alice Csodaországban már alig volt több virtuóz grafikai megoldások halmazánál, hasonlóan az új terméshez, az Éjsötét árnyékhoz, amely az ajánlója alapján még abszurd, félelmetes és vicces mesének tűnt, de végül csak tisztességes iparosmunkára futotta belőle. Azt hiszem, Burton mester energiáit ezúttal (is) túlzottan lekötötték a vizuális megoldások; filmje kellékeit, sminkjeit, animációval előállított környezetét nem is érheti kritika. Sőt, szinte tökéletes a hatás: a 18. század végén megátkozott, vámpírlétre kárhoztatott és eltemetett, majd a hippikorszak alkonyán (1972-ben) újra életre keltett Barnabas Collins története olyasféle groteszk és aprólékosan felépített világba invitálja a nézőt, amilyet kizárólag Burton képes ilyen magas minőségben vászonra álmodni. Még a sztoriban is volna muníció: a bizarr figura visszatér a családi fészekbe, amelyet most nem kevésbé furcsa kései leszármazottai laknak, aztán megjelenik a régi szerelem és a régi ellenség; e kódolt konfliktusból mégsem tud kibontakozni az a szerethetően őrült kavalkád, amire sokan számítottunk. Hiába sziporkáznak szerepükben olyan kiválóságok, mint Michelle Pfeiffer vagy Helena Bonham Carter, a történetet nem sikerül feszesen és érdekesen elmesélni, sem egyben tartani. Halvány a humor és hatástalan a félelemkeltés - ez így csak egy erős közepes vámpírmozi, amivel nem is volna baj, ha nem lennének elvárásaink. Nyolcadszor fogott közös munkába a két nagymester, Tim Burton és Johnny Depp. Sajnos kezd múlni a varázs. Barnabas Collins (Johnny Depp) története olyasféle groteszk és aprólékosan felépített világba invitál, amilyet kizárólag Burton képes vászonra álmodni. A külsőségekkel nincs is gond Fotó: Illusztráció