Zalamegye, 1883. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1883-06-03 / 22. szám
Előfizetési díj: Egészévre 4 it., Félévre 2 tt., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: :1 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyillér petitsora lá kr. társadalmi, közművelődési és gyászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. vrl szám. A Zala megyei 2. az (1 a sár»i e izyesület hivatalos közlönye. Társadalmi miseriák és azok gyógyszerei. (Vége.) Inne! tekints eme kiaszott csontváz méhen fekvő szemeibe, szemléld ezt az örökös redőkbe vont homlokot, figyeld meg reszkető tagjait, lassú, vontatott járását s ha mindezt s még többet is láttál, úgy kérdezd magadtól, hogy hova tűnt el az arcról az ifjúság idesége, hova mennek fénye, testének rugékonysága? tűnt sze-Honnan van, hogy ez ifjú, ki csak néhány évvel ezelőtt is maga az élet volt, most mint a megtestesült komolyság beszél, s mint egy valódi agg görnyedez húsz vagy egy néhány éveinek terhe alatt? S ha ezt a hirtelen változást magadnak megmagyarázni nem tudod, úgy fordulj az orvostanhoz, mely feleletül bő felvilágosítással fog szolgálni, mely meg fogja magyarázni neked, hogy e változás a korai életnek következménye. S még csak hagyján, ha a fenn említettem kép csak egyes ifjakról szólna, de az a legszomorítóbb körülmény, hogy e két ifjúságunk nagy részével s így társadalmunkkal is közös. Igen korán kezd ifjúságunk élni, nem gondolva meg, hogy a nagyobb lánggal égő gyertya korábban is alszik el; nem gondolva meg, hogy a tivornázásnak mily szomorú utóhatásai vannak. Igyélnek, mintha csak ma lenne, s rájok nézve a holnap fel se virradna. Ieilig csalódnak, fel fog virradni s ők könnyes szemekkel fognak elpazarolt napjaikra visszatekinteni. S az ily öreg fiatalok akarnak aztán családi tűzhelyet alapítani, az ilyenek akarnak egy derék erkölcsös nőt nyomorult sorsukhoz, tán ápolóként kötni?! S ha ama fénytelen szemeknek mégis sikerül egy ártatlan keblet megnyerni, oh mily sors várhat e szegényre! — szeretet nélkül lesz kénytelen az életet átélni, vagy ha szeretet nélkül ellínni nem képes, amit férjében föl nem talált, másban fogja felkeresni, s ekként férjének ifjúkori bűnei miatt a nő le fog zuhanni szűz tisztaságának oltáráról. S a családi boldogság? oh az örökre lmcsut vesz, nem hagyván egyebet hátra a féltékenység- s ügyetlenségnél; már pedig Sallutiusként: „Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur," s így ássák meg az ifjúkori bűnök a család s ezzel együtt a társadalom sirját, s ezek miatt oly kevés a boldog, elégedett. Tisztelt olvasóim engedjenek meg egy következtetést: a statisztika újabb időben az öngyilkosok számát nagynak tünteti fel; részemről meg vagyok győződve, hogy ezek nagy része épen az erkölcstelenek táborából kerül ki; mert a tivornyázó elfecsérelvén vagyonát, vagy proletár, vagy zsebmetsző lesz, vagy pedig összetépvén azt az utolsó köteléket is, mely az élethez fűzte, gyáva öngyilkosságra fajul. Hasonló, de sokkal szánandóbb sorsa van a fajtalannak, mert gyöngeségének érzetét mindenüvé magával viszi, s mintegy furiáktól üldöztetve nincs nyugodt pillanata a lelkiismeret zakatolása folytán. Szánja-bánja a múltban elkövetett de a természet mgsértőjével szemben ballépéseit, kérlelhetién s előbb utóbb megbosszulja magát, s igy midőn e szerencsétlen látja, hogy nincs menekvés, hogy számára e világ csak tövisekkel bir már, leszáll a viz tündéréhez, a hol nincs többé szenvedés, s a hol az annyiszor megkönnyezett múltra többé maga sem emlékezik. A kinek tehát szúért fekszik közületek az ifjak s leányok társadalmunk, hazánk üdve és jóléte, az törje össze az érzékiség, a szenvedélyek bilincseit s tanuljon a költőtől szép dalokat, a szónoktól szép gondolatokat, s az édes anyáktól szívnemesítő eszméket. Igen az édes anyák azok, kiknek hatalmukban áll gyermekeik keblébe a szép, jó és nemes eszméit csepegtetni. Igen az anyák kezeibe van letéve a gyermeknevelés alapja. Ha pedig az alap hiányzik, az amúgy is gondatlan s könnyelműségre hajló gyermek oda hagyja a küzdelemmel járó erény útját. Hogy az anyáknak valóban ily nagy hatalmuk van az apró gyermekek fölött, azt saját tapasztalásából tudhatja mindenki, amely tapasztalásunkat Napoleon és'ampán asszony' között folytatott eme dialóg is megerősíti: „A régi nevelési rendszerek nem érnek semmit sem, mire volna hát szükség, hogy az emberek helyesebb nevelésben részesüljenek?" Anyákraválaszolt'ampán asszony. E válasz teljesen felvilágosítá Xapoleont. „Igaza van" mondá, „ez egy szó egész nevelési rendszert tartalmaz." (Aniné Martin) Anyákra van szükségünk, kik fölfogják nagyszerü hivatásukat, kiknek céljuk nem a tündöklés, hódítás, hanem gyermekeik erkölcsös nevelése; anyákra van szükségünk, kik gyermekeik szeretetében találják a boldogságot, kik mintegy gyermekeik szeretetében élnek. „Asszonyok, anyák! tőletek függ a hon jövője! ok fogjátok fel hivatástokat! Ti vagytok a család élet gyökerei, a házi erények alkotói, a gyermekek lelki hajlamainak első idomítói tőletek függ a jelen, a nemzet belső élete, a jövendő előkészítése." (Gr. :Mikó Imre: „Nőink hivatása"). Legyetek jelzőre, a melyet a gyermeki méltók ama szép szi az „édes" szóban fejez ki. Legyetek erényesek, nehogy gyermekeitek e jelzőt tőletek megtagadni kényteleníttessének. Oh az édes anyák által belénk oltott jó tanítások soha sem mennek feledésbe, magunkkal visszük azokat az iskolába s innen az életbe. Ha erkölcsösen nevelitek tehát gyermekeiteket , ha már az otthon is megkedveltette az ifjúsággal az erényeket, ugy nincs okaink panaszra, s meg fognak szűnni jajaink; de ha a házi nevelés és ezzel együtt az iskola, sajtó, színház mind az erkölcstelenség marasztalóivá csapnak fel, úgy jaj nekünk, jaj szegény társadalmunknak, jaj szegény hazánknak! Szívleljék meg tehát szavaimat azok, kik hatással lehetnek az ifjúságra ; neveljk ifjainkat erkölcsösen, s tudom, hogy már egy pár évtized múlva látni fogják, hogy az ifjúság már többé nem az a szabad pórázra eresztett ifjúság, milyen előbb volt; látni fogják, hogy mint izmosodik s duzzad társadalmunk az életerőtől. Inkább jellemeket, erkölcsös ifjúságot kér a haza társadalmunktól, mint nagy tudósokat; pedig ilyeneket csak az erkölcs nevelhet. Scherer István: „Zalamegye" tárcája. Páris, 1883. április hó. Egy diák városból Elösíó mint részben egy kW excusatió. — Felforgató dal s a kik éneklik. — Száraz diner s ingyen ital. — Kisasszony mint mathematicus. — Pere Violet, Quartier latin s tudományos intézetei: Eeole de droit. Sor-bonne, College de Frauee, Polytechnieum, Ecole des beaux arts, Ecole de pharmácie, Eeole des mines, Institute de France, Bibliotheque Saint Genevieye. Boulevard Saint Michel este és éjjel. — Szelid útonállók. — Brasserie és hülgyei. — Sára nénik. — A sokoldalú művész. Closerie des Lilas Hazamenet onnét. A nagy világba jöttem. Kissé korán ugyan, még csak 18 éves korral, de azért komoly szándékkal megismerni, tapasztalni, tanulmányozni és hogy mindennek haszna legyen, megtanulni az életet, a mennyire korom és állásom szerint lehetséges hozzáférhető részleteiben s rétegeiben, nemes irányában ugy mint terdeségeiben, követésre amazt, óvakodásra emezt. Hát meg kell fordulni némelykor ott is - de csak tanulmányozás okáért a hová bizonyára nem fogok menni -Majd ha az időnek önsúlyai nyomnak , vándor botját kezem fáradtan emeli." Helyzetemnél fogva sokat érintkezem a fiatalsággal. Elég tágas tér, nagy anyag, s tán nem is hálátlan az empiriumra. Hiszen az ifjuság az élet tavasza s miként a tavasz a lefolyandó évnek — az ifuság a jövőnek reménye; a jelen a jövő csirája s azon jövendő az ifjúságé, nem érdektelen tehát azon ifjúságot, mely egykor hivatva lesz Franciaország sorsát intézni ismerni komoly törekvéseiben s pezsgő vére kedvteléseiben már csak azért is, hogy összehasonlítást tehessünk ifjúságunkká, mely a jövőben hazánk sorsát tartja intéző kezeiben. Lássunk tehát egy pár ecset-vonást, nem akarván e becses lap úgy is szűk terét szerénytelenül igénybe venni. * * * Mulatozánk soliban és sörözénk áhítattal barátom és én. A sörödő hölgyei igen kétes értékű sopran hangon olvadoztak. Mind fiatalok vagyunk,enkit nem botránkoztatunk, de meg sem is szól bennünket senki .jó lesz ha kicsit bele secundálunk: Quand on n* a pas de tabac On le fume des autres Quand on 11' a pas de cognac (>n le prend des autres. .Jó kedvben azt is elmondhatná valaki, szép vers. vig a dallama, practicus az eszméje, illik a jelenlegi itteni társadalom „genius epidemicus" ához. ..Ha nincsen dohányod, szid el a — másét, ha nincsen cognacod idd meg a — másét — de ha franciául nem volna, el nem hinné senki, hogy a szellemes franciának még ilyen dala is van. Különben habár látszatra kissé communistikus, de nem valami felforgató eszmék. Felfordítják a dohánytartót, hogy az utolsó port is elszívják, fel a cognac-os üveget, hogy az utolsó cseppet is hasznosítsák. Ennyi az egész felforgatás. A dalt jó barátok éneklik egymás között, rázendítjük mi is, meg az a fél tucat jogász honfi, kik egymás kabátjának szélébe kapaszkodva a brasserie ajtaját berúgva, a fenti nótát ugyancsak tele torokkal bőgve megjelentek rosszangyalokként a "paradicsom" angyalai között. A középen bókot csinálva széjjel oszoltak, az asztalokon minden illatot megittak, majd a dal végére érve sorompóba álltak és úgy ahogy jöttek eltávoztak. „Mi ez?" kérdő barátom bámulva, ki még ilyesmit soha sem látott és azon csudálkozott leginkább, hogy egyenkint ki nem dobálták őket az ajtón. Felvilágosítani, hogy némely brasseriekben a furfangos tulajdonos a vendégek csalogatása végett azt a furcsa szokást hozta be, hogy deák törzsvendégei egy hónapban egyszer, mikor azon mostoha napokhoz érnek, hogy jatékossági számításból még pénzolvasásra is vetemednének csak volna és mikor bizonyos lantalus-féle kellemetlen érzések megszüntetése céljából a pékkel kell alkudozásokba bocsátkozni miután meggyőződést szereztek arról, hogy a kisasszony nincs ott benn) az ily száraz dinerhez szükséges italhoz ily módon juthassanak. „Ejnye micsoda sehonnai népség lehet, ki ilyesmire vetemedik" — mondá barátom.Nem bizon. E jogát még az is fogja gyakorolni, kinek pénze a hónap vége felé el sem fogyott." _Ez utóbbi feltevés nagyon is ingadozó lábon áll vete ellen barátom jóformán tapasztalásból és ép azért, mond csak, e manoeuvre mindig az esetleg itt lévő vendégek kárára megy ?" _Sőt inkább a felemésztett italt a vendégeknek megtérítik és a kárt a tulajdonos jobban mondva tulajdonosnő viseli. Ide annak sem kára, mert 30-szorosan assecilálva van ő már azon tűz ellen, melynek oltásával ezek épen elfoglalva voltak." Barátomat megbékítem e haladási eszmékkel . Alig várta, hogy törzsvendég legyen, hogy mint monda gyakorolhassa jogát. „Majd meglátod, elmegy a kedved tőle." Csakugyan! Fizetésre kerülvén a sor, jön egy kisasszony és számos megfoghatatlan mathematikai ügyességgel, kihozván azon összegnek, a mely fizetendő lett volna, háromszorosát. Barátom oda ad egy Napoleon aranyat, mire a művelt hölgy elég szerény volt bájos