Zalamegye, 1908. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

d Binlir XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 július 5. Előfizetési dí­j: Egész évre . 10 K — t. Fél évre . . 5 K - ! Negyed évre . 2 K 50 ! Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések :­­ Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVÁRMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap.­­99­ B—a 27. szám. A városok élelmezése. A városi igazgatásnak egyik legfontosabb s talán legnehezebb ágazata: a közélelme­zés zavartalanságának biztosítása s ezzel kapcsolatban az élelmiszer uzsora meg­akadályozása. Legfontosabb azért, mert az­ élelmiszer mindenkire, szegényre, gazdagra nézve egy­aránt nélkülözhetetlen, tehát a legáltalá­nosabb emberi szükséglet; és legnehezebb azért, mert rettenetesen nehéz megállapí­tani, hogy hol kezdődik a hatósági beavat­kozás szüksége; hol indokolt a verseny szabadságának korlátozása; hol van a határa a jogosult polgári haszonnak s hol kezdődik az uzsora. Nehéz belelátni a közgazdasági élet szövevényeibe­ éleslátást és tapintatot, sokszor azonban vaskezet és erélyt kiván a közélelmezés biztosítására irányuló öntudatos akció, hogy egyik oldal­ról megóvja a fogyasztók érdekeit, a másik oldalról pedig a kellő mértéken túl ne áldozza fel a forgalom szabadságát, exis­tenciákat ne tegyen tönkre és szerzett jogo­kat csak ott érintsen, ahol azt a szükség indokolja. Magyarország vidéki városai még nem régen nem sok ügyet vetettek a közélel­mezésre. Nem volt szükség a hatóságok beavatkozására, mert bőven el voltunk látva élelmiszerekkel, nem növekedett annyira a külföldre irányuló kivitel, hogy piacaink­ról a belfogyasztás kielégítésére szánt cik­kek is kiözönlöttek volna s a versenyt nem korlátozták az összebeszélések, titkos megegyezések; nem ragadott magához min­dent a közvetítő kéz, amely erőszakkal és rafffinériával is belenyúl a termelő és fogyasztó közé, hogy cinikusan zsákmá­nyolhasson mind a kettő rovására, a szabad­ság nevében. És odáig értünk, hogy a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, amelyet Európa élés­kamrájának neveztek, annyira megdrágult az élet, hogy alig van olyan társadalmi osztály, amely bevételeinek fokozásában lépést tudott volna tartani az elsőrendű életszükségletek fedezésére nélkülözhetetlen cikkek árának emelkedésével. Elvitathatatlan jelenség, hogy az élelmi­szerek ára az egész világon emelkedő irány­zatot mutat. A drágulásnak a munkabérek emelkedésével, az igények fokozódásával, amely nyomon kíséri a civilizáció hódítá­sait, természetesen be kellett következnie. Ezt a természetszerű drágulást azonban ellensúlyozná maga az élet, amely a gazda­sági érdekek körül küzdelemre kényszeríti az ellentétes érdekű osztályokat. A ver­seny és küzdelem szabadsága azonban nem képes ellensúlyozni azokat az üzelmeket, amelyek arra irányulnak, hogy a verseny szabadsága helyére az ugyanazon érdek­ek­­ megegyezése által lehetővé tett zsákmányo­lás lépjen; nem tudja kiküszöbölni a tisz­tességtelen konkurrenciát, amely erkölcs­telen és jogosulatlan eszközökkel spekulál a tudatlanságra, a védtelenségre és a nagy tömegek tehetetlenségére. A verseny korlátlan szabadsága csőd felé közeledik azon visszaélések miatt, amelyeket a kapzsiság felidézett. A szabad­ság korlátozásra szorul midenütt, ahol uzsorának és zsákmányolásnak válik szülő­jévé s ahol a szabadság csak arra jó, hogy a nagy tömegek, egész vidékek, városok adózzanak és szenvedjenek csak azért, hogy egy szép elv, amelyet itt is, ott is meg­tépáz az élet, érintetlen maradjon. Az államhatalomnak s a helyi hatósá­goknak nemcsak joga, hanem kötelessége felállítani azokat a korlátokat, amelyeken túl a szabadság nem terjedhet. Kötelessége különösen belenyúlni az élelmezés kérdé­sébe még akkor is, ha a szabad verseny lelkes és lármás hívei átkokat szórnak feléjük. És az élet úgy alakult, hogy nem­csak a világvárosok, hanem a mezők köze­pén fekvő apró vidéki központok is véde­lemre és gondoskodásra szorultak, mert a kartel, a tisztességtelen verseny, az élelmi­szerekkel való spekuláció ezerféle faja, a kofák és egyéb közvetítők erőszakossága ráfeküdtek a vidékre is. A közönség zug, békétlenkedik, követel, miközben folyik a vásár szabadon, a termelő és fogyasztó rovására. Ki hitte volna el egy évtized előtt, hogy Zalaegerszegen is szükség lesz hatósági mészárszékre, kofatilalomra? Volt minde­nünk bőven és jutányosan. És ma?­A piacot kofák monopolizálják, a hús ára magas, akár olcsó az állat, akár drága; a csirkét, libát, tojást elviszik a lyukászok, a vajat Berlinben fogyasztják el, a lakosság pedig békétlenkedik, hogy nem bírja elvi­selni a drágaságot. A múlt héten azon­ban történt valami, amitől a viszonyok jobbra fordulását várjuk. A város képviselő­testülete utasította a tanácsot, hogy mészár­széket állíttasson fel, mert annak dacára, hogy a marhaárak felére csökkentek, a hús árának mérséklése vajmi csekély. Ezen­kívül megkorlátozta a piaci elővásárlást, megakadályozandó a kofák uralmát. Legyen elkészülve a város vezetősége, hogy nagy lesz a lárma. Mert az erélyes fellépés eddig nálunk nem igen volt szokásban. Csak alkudtunk, egyezkedtünk. Pedig például a húsárak mérséklésére többet ér egy hatósági mészárszék, mint a­z árkus irás. A célon túllőni természetesen nem óhaj­tunk. Mihelyt helyreáll az egyensúly az állat és a húsárak között, be kell zárni a városi mészárszéket, mert a hatóságnak nem az a rendeltetése, hogy állandóan húst mérjen. Azt a képtelenséget azon­ban, hogy amikor az állat ára 50o/°-kal csökkenik, a hús ára csak 8—10 °/o-kal essék, feltétlenül meg kell szüntetni és elejét kell venni annak, hogy a kofák a szájukkal és durvaságukkal elkergessék a piacról a jobb érzésű vásárlókat s zsákmányként kiragad­hassák az alkudozó kezéből a csirkét. M­IT IGYUNK? igyunk mohai Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert iTM,...!. mohai csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz ; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb­­ gyomor-, lépcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Agnes-vízzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfél literesnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. — A forráskezelőség. K^fl VCth­ foOFVlZ ! Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. —­­ ww . Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái ZALAEGERSZEGEN. Mai számunk 10 oldal*

Next