ZeneSzó, 1995. (5. évfolyam, 1-10. szám)

1995-02-01 / 2. szám

CD-ismertetés Ha Kodály élne... A Pro Musica leánykar és a Cantemus gyermekkar CD- felvételén három misét rögzítettek Szabó Dénes vezényletével. Kocsár Miklós „Missa in A”-ját, Benjamin Britten D-dúr „Missa Brevis”-ét és Palestrina „Név nél­küli” miséjét (Missa sine nomine) szólaltatják meg a fel­vételen. A csaknem egyórás zenehallgatás alatt mind­végig ez a gondolat kísért, ha Kodály élne! Mert egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy öröme telne e produkcióban, amely egész életművének - zeneszerző­i és pedagógiai hitvallásának - igazságát példázza. Az, hogy a gyerekek énekelnek - mellesleg tegyük hozzá: nem is akárhogyan és nem is akármit! - a Mester egész életének szakadatlanul hirdetett célja megvalósulását jelenti. Nem térhetünk itt ki a világszerte híressé vált és követett „Kodály-módszer” részletes ismertetésére, de erre nincs is szükség. Az, hogy ez az éneklés eredményeiben sok szempontból túltesz a hivatásos énekeseket képző felsőfokú stúdiumok zene­minőségi teljesítményein (a világ legdrágábban ünne­pelt dalnokai sem érhetnek e jótorkú nyíregyházi gyer­­m­ekek nyomába, ami a három mise megszólaltatásának naiv tisztaságát, harmatos őszinteségét illeti). Az, hogy a fővárostól oly messze eső keleti végeken ilyen fokon él a zenekultúra, ilyen magabiztosan tájékozódik ifjúsá­gunk a misekompozíciók előadói stílusában, ilyen öntörvényű énektechnikával idéz fel több, mint négy évszázad mélységéből és három, egymástól igencsak távol eső nemzet földrajzi messzeségét áthidalva egy műfajt, amely a vallás és a muzsika hagyományait mind e távlatokon túl egyesíti magában. Szabó Dénes elégedett lehet énekeseivel, sőt, büszke lehet rájuk, mert nemcsak tanítványként vizsgáztak kitűnőre, hanem a nagyvilág előtt is dicsőséggel megállják helyüket. Ha Kodály élne, elégedetten bólin­tana... Elégedett lenne a Mester a lemezen elsőként felhangzó kompozícióval is, hiszen Kocsár Miklós még az ő tanítványainak nemzedékét képviseli és zeneszerzői példáját egész életművében oly módon követi, mint akinek vérévé vált a kodályi tanítás. A zeneszerző, aki működésének nagy részét kórusművek írásának szen­telte, érett alkotói korszakában jutott el az első mise­kompozícióig és ebben mintegy összefoglalva adja a maga alkotói hitvallását. Britten 1959-ből származó Missa brevis-ének az orgo­nakíséret adja különleges színét - hangulatát. Ebben a túlnyomórészt vokális környezetben Karasszon Dezső orgonajátéka sokban hozzájárul ahhoz, hogy a hagyo­mányos tételek hagyományos stílusa mögött ráismer­jünk arra a zeneszerzőre, aki műveiben is, egyéniségév­el is különösen közel állott a mi közönségünkhöz. Palestrina miséje nyilván nem véletlenül került a lemezen hallható műsor végére: ezzel érzékelteti a felvé­tel a gyökeret, amelyből az európai zene kinőtt, az időtlen törvényeket, amelyeknek lényege mindenkor az emberi hang kifejező készségének anyagszerű kiaknázása, a zene esztétikai normáinak gyakorlatban kivitelezett összefoglalása. Az, hogy a nyíregyházi fiata­lok mindezt ilyen magas fokon érzékelik és értik, ilyen meggyőző erővel tolmácsolják, megint csak Kodály eszméinek diadalmát jelenti. A lemez kiadója a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola. Isztruaktic 12 A MUZSIKA ASSZONYA Homródiné Engi Zsuzsa 25 éves karnagyi jubileuma Miskolc nagylétszámú zeneszerető közönségének felejthetetlen élményben volt része 1944. december 18-án, ahol Homródiné Engi Zsuzsa huszonöt éves karnagyi jubileumi hang­versenyére került sor a Miskolci Egyetem díszaulájában. Homródiné Engi Zsuzsa a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár- és karvezető tanszakán végzett Párkai István, Szőnyi Erzsébet és Vásárhelyi Zoltán irányításával. A Zeneakadémia elvégzése után a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd a 6. számú Fazekas úti Általános Iskola tanára lett. 1971-től a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanít. 1976 óta működik a gimnáziumban az ének-zene tagozat, amelynek vezető tanára. A énektagozat kórusa nagyon gyorsan, feltűnően szép sikereket ért el. Az „Éneklő Ifjúság” országos minősítő versenyein mindig arany fokozatot kaptak és elnyerték az „Év Kórusa” kitüntető címet, s ennek eredményeként a Kodály Zoltán Emlékplakettet is. Több Nemzetközi Kórusversenyen, kórusfesztiválon szerepeltek kiváló eredménnyel, s képvi­selték a magyar kóruskultúrát szerte a világban. E versenyekről rendszeresen arany plaket­tel, kategória-díjjal, különdíjjal, karnagyi díjjal tértek haza. A kórus hangversenykörutakon vett részt, a dicső versenyek mellett: Svédország, Finnország, Csehszlovákia, Lengyelország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország területén. A Magyar Rádió min­den évben felvételt készít a leánykarral. Homródiné Engi Zsuzsa pályája során több amatőr kórus művészeti vezetője volt, ezekkel a kórusokkal elért eredményei arany, illetve Fesztivál Kórus fokozatok. 1976-tól megyei szakfelügyelőként, jelenleg szaktanácsadóként tevékenykedik. 1985-től megyei KÓTA-titkár, illetve a Megyei Öntevékeny Zenei Egyesület vezetőségi tagja. A jubileumi hangverseny ősbemutatóval kezdődött. Luther Márton „Frau Musica” című versére Karai József komponált kórusművet, melyet Engi Zsuzsa tanárnőnek ajánlott erre az alkalomra. A neves zeneszerző megtisztelte jelenlétével az előadókat. A program első részében folklór­ művek szerepeltek: Kodály-, Bartók-, Bárdos-, Karai-, Kocsár-művek csendültek fel a Zrínyi Ilona Gimnázium Leánykarának előadásában. Az első rész zárószá­maként Bartók Béla „Falun” című művének Lakodalom-tétele hangzott el. Ezt a művet dirigálta 25 évvel ezelőtt diplomakoncertjén Engi Zsuzsa tanárnő. A nehéz zongoraszólamot Papp Gábor zongoraművész játszotta fantasztikus energiával. A kórus hihetetlen precizi­tással interpretálta Bartók mesterművét. A koncert második felében Weelkes-, Mendelssohn-, Pergolesi-, Reger-, Kocsár-, Szőnyi-, Karai-, Nuyts-, Kodály-, Franck- és Holst-műveket szólaltatott meg a leánykar Homródiné Engi Zsuzsa és Kiss Csaba vezényletével. Zongorán közreműködött Rőczey Ferenc, Bujtás András és Bundzik István. Szólót énekelt Kovács Modeszta és Lukács Mónika. Hegedűn közreműködött Pusztai Csilla. A műsorvezető Varga Károly volt. A Luther Márton-verset M. Szilágyi Lajos színművész adta elő. A karnagynő szuggesztív egyéniség, szakmai tudása és elmélyült zeneisége emeli a zenei szférák csúcsára. Kórusa önfeledten muzsikál, s ilyenkor megszűnik számukra tér és idő, nem számít más, csak a Zene. A szép számú közönség csodálattal hallgatta a mennyei hangokat két és fél órán keresztül. A negyedszázados életút bizonyítja tanítási koncepcióját Kodály nyomán: „a zene mindenkié”. Édesapja, Engi István, a kiváló pedagógus, karnagy segítette az élet rögös útjain, s örült leánya sikereinek. Homlódiné Engi Zsuzsa valóban a Muzsika asszonya, kinek ereiben lüktet a csoda: a Muzsika.

Next