ZeneSzó, 2005. (15. évfolyam, 1-10. szám)

2005 / 10. szám

KECSKEMÉT A KODÁLY ZENEPEDAGÓGIAI INTÉZET ALAPÍTÁSÁNAK 30 ÉVES JUBILEUMA A magyar zenepedagógia fellegvára, a világhírnévre szert tett Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, joggal rendezhetett jubileumi ünnepséget fennállásának 30-ik évfordulóján, 2005. szeptember 30. - október 1. A világ szinte minden részéből Ausztráliától­­ Észtországig megjelent kitűnő előadók mind bizonyságát adták annak, hogy a magyar zenepedagógia példamutató, adaptálható és világszerte eredményesen alkalmazható. Kodály Zoltán halálát követően 1967-ben a szülőváros Kecskemét maradandó emléket kívánt állítani nagy szülöt­tének. Múzeum létesítésére gondoltak és e célra felaján­lották a város szívében lévő egykori Ferences kolostort. Annak meglévő állapota ter­mészetesen komoly felújítást igényelt, ami mindenképpen hosszabb időtartamot jelen­tett. Kodály Zoltánná Péczely Sarolta kezébe helyezték a kialakuló intézmény funkció­jának meghatározását. Az idő segített a döntésben. 1970-ben tartották az első Kodály Szemináriumot Kecs­keméten. Az országban az első Ének-zenei általános iskola ekkor már követendő példa­ként, országos hírre tett szert és külföldön is ismertté vált. A város zenével-zenepeda­­gógiával emlékezett nagy szü­löttére és ért el ismertséget. Ezt az irányt volt célszerű folytatni, fejleszteni, kibontakoztatni. Igény volt az érdeklődő külföl­di zenepedagógusok fogadására, az akkor már megcsodált magyar zenei nevelés hatékonyságának, eredményességé­nek a bemutatáson kívül, folyamatos ismertetésére, hogy úgy mondjuk oktatására. Ennek a felismerése erősítette meg a szándékot a Zenepedagógiai Intézet létrehozására. Ehhez adta Kodály Zoltánná hozzájárulását és maximálisan támogatta létrehozását eszmei, szakmai és anyagi tekintet­ben egyaránt. Éppen 30 esztendeje, 1975 szeptemberében megnyi­totta kapuit az Intézet a Magyarországra érkező külföldi hallgatók előtt. Az Intézet első igazgatója Erdei Péter, kö­réje kiváló tanári gárda csoportosult. A tanári kar és lét­száma az idők során változott, de van, aki ma is tagja és a folytonosság letéteményese. A külföldi­ hallgatók száma a megalakulás óta elérte a 800 főt, ez jelenti a néhány hetes, vagy a féléves szemeszterek hallgatóit. És honnan érkeztek? Hosszú lenne felsorolni, de a statisztika szerint 46 országból. Közülük igen sokan visszatérőek és az itteni tanulmányaik alapján dolgozták ki hazájukban a Kodály zenei nevelési módszer adaptációját, és sok szimpatizánst és követőt nyertek meg e célok megvalósításáért. A Kecskeméten kétévente megrendezésre kerülő Ko­dály Szemináriumok - immáron 23. alkalommal - és a Nemzetközi Kodály Társaság kapcsolatát is figyelembe véve, erősítik és szélesítik a kodályi koncepció ismertségét és terjedését. Az évtizedek során az ország ezen egyedülálló, speciális intézményében kifejtett, eléggé fel nem becsülhető eredmény, méltóvá tette a magyar­ zeneoktatás csúcs­intézményéhez - a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemhez - való tartozá­sát. A kerek 30 éves évforduló jó alkalmat nyújtott egy olyan találkozásra ahol jelen lehettek azok az immáron hazájukban elismert zenei szakem­berek akik az Intézet falai között töltött hosszabb, rövidebb „tanulási" idő alatt elért eredményeket kamatoztathatták, megsokszorozták hazájukban, most beszámolhattak és a kollégákkal megoszthatták kifejtett munkásságuk hatását, eredményeit és a továbbfejlesztés lehetőségeit a XX. században. 2002. szeptember 30-án a vendégek reg­gel elsőként a Kodály Zoltán­ Ének-zenei iskolát tekintették meg és két óraláto­gatáson vettek részt. Az alsó tagozatban a 2. osztály énekóráját Ubrizsyné Érsek Éva tartotta, a felső tago­zatban Durányik László vezette a 8. osztály óráját. Ezek értékét a vendégek lel­kes beszámolóiból és elragadtatott megjegy­zéseiből tudjuk regiszt­rálni. Az ünnepélyes megnyitó a Kodály Intézet dísztermében 11-kor volt. Erdei Pé­ter az Intézet igazgatója köszöntötte a megjelenteket, beszédében röviden összefoglalva az elmúlt 30 esztendő történéseit. Majd a zene hangjai bűvöl­ték el a hallgatóságot. A Kodály Iskola Leánykara szólaltatta meg Bartók és Kodály kórusművészetének gyöngyszemeit. Felhangzott a naptári évsza­knak megfelelően éppen aktuális „Mihálynapi köszöntő", majd Kodály: „4. olasz madrigál" és befejezésül a „Vejnemöjnen muzsikál" Révész László zongorakíséretével. Vezényelt: Antoni Andrea. Ezután megkezdődött a két napig tartó angol nyelvű előadások sorozata, 4 szekcióba osztva. Az első szekció elnöke: Erdei Péter az Intézet igazgatója. Az első előa­dó A Nemzetközi Kodály Társaság elnöke, Gilbert De Greeve - Belgium. Előadásának címe: „A zene helye és szerepe az ifjúsági és felnőtt nevelés­ben, az 1953-as Nemzetközi UNESCO Konferencia meghatározásai alap­ján,­­és a mai helyzet 52 évvel később." Dr. Sandra Mathias -USA: „Nem szabad a gyereket kiönteni a fürdővíz­zel!" Előadásában kifejtette határozott állásfoglalását abban, hogy a 21. században is szükség van Kodály filozófiájára. A délutáni szekció elnöke Platthy Sarolta, a Kodály Intézet tanára volt. A következő előadások hangzottak el: Ki Adams - Kanada. „Kodály és a kon­struktivizmus megértése és helye az oktatásban." James Cuskelly - Auszt­rália. „Tudás és tanulás - Kodály pedagógiája és gondolatok napjaink ze­neoktatásáról." Tiina Selke - Észtország. „Kodály pedagógiai koncepciója Észtországban.­­ Történelem és gyakorlat." Michalis Patseas-Görögország. „Lehetőségek és nehézségek a Kodály koncepció adaptálásában Görögország- ZeneSzó 11

Next