ZeneSzó, 2015. (25. évfolyam, 1-10. szám)
2015 / 10. szám
OKTÓBER 23-I ÜNNEPI BESZÉD A MÁTYÁS TEMPLOMBAN Döbrössy János - a KÓTA Pedagógiai és Ifjúsági Bizottságának tagja - megemlékezése „Mennyből az angyal menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok között hallgatnak a harangok Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon. Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról.” Ezekkel a szavakkal üzent a szabadságharc leverését követően az amerikai emigrációban élő Márai Sándor "Tisztelt Ünnepli Jezenség! 1989. október 23. óta ez a jeles nap, „a Szabadság Napja”, kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és az 1989- es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott nemzeti ünnepeink sorába. Mit jelenthet számunkra közösen ünnepelni? Jelen esetben talán azt, hogy keresünk mondanivalót, üzenetet az események történésein keresztül, felidézünk, ha tudunk, emlékeket, megkérdezünk olyanokat, akik részesei voltak, megkeressük azoknak leírt gondolatait, akik abban a korban éltek, ha művészek, alkottak, vagy akik sokat tudnak róla, s próbálunk azonosulni ezek tartalmával, ezzel is erősítve nemzeti identitásunkat. Mivel itt kórusszerető emberek, vagy éppen kórusokat vezető szakemberek, pedagógusok gyűltek össze, ünneplésünk akkor az igazi, ha ezt kórusok énekével tesszük teljessé. Az ünneplésre befolyást gyakorolhat a helyszín is. Ebben a templomban hangzanak fel másfél évszázada évente több alkalommal Liszt Ferenc miséi, akinek tegnap ünnepelhettük 204. születésnapját. A vezénylők sorában gondolhatunk itt Bárdos Lajosra és karnagy elődeire, vagy éppen, 1962 óta, Tardy Lászlóra. Liszt nagyszerű De visszagondolhatunk az 1956- nál ötszáz évvel korábbi, 1456-os nándorfehérvári eseményekre is, ahol Európa és a nyugati kereszténység menekült meg hosszú időre a török veszedelemtől, köszönhetően mai szentünknek, Kapisztrán szent Jánosnak, aki 70 évesen a győzelem egyik elősegítője volt. Vértanúságra vágyott, de pestisben hunyt el október 23-án. Tamás Gergely Alajos állított Nándorfehérvár 1456 c. oratóriumában emléket. Természetesen, amint a meghívón is szerepel, elsődlegességet élvez „Nemzeti Ünnepünk, az 1956-os forradalom 59. évfordulóján.” Mivel tudjuk legtömörebben a lényegre irányítani a figyelmet? Mit is akartak azok, akikre hősökként emlékezünk? Tamási Áron szerint: „A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése: ez a magyarság vágya A budapesti diákok békés tüntetésétől a véres ellenállás-felmorzsolásig mindössze 19 nap telt el, melyre a mi korosztályunknak az „ellenforradalom” kifejezést tanították. Wass Albert 1986-ban írott Hősök és hóhérok c. írásában olvashatjuk: „Harminc esztendővel ezelőtt Közép-Európának, talán még magának a Szovjetuniónak a sorsa is egy vékony szalmaszálon függött, mely bármikor elszakadhatott volna, s akkor megszabadította volna a világot a kommunista mételytől. Ezt a ritka történelmi eseményt, mely tele volt addig soha nem látott lehetőségekkel, az egyik leghősiesebb és bizonyosan a legpatetikusabb forradalom váltotta ki, melyet a világ valaha is látott. Ez az 1956. októberi magyar forradalom, melyet az ifjúságnak a szabadság utáni ösztönös lelkesedése táplált. Ez volt a történelem folyamán az egyetlen olyan feljegyzett forradalom, melyben mindkét nem tagjai, 11 éves kortól felfelé ezrével vettek részt tevékenyen, saját maguk által szervezett orgonaműveit rendszeresen hallhatja Forradalom és szabadságharc, amely a misére vagy koncertre járó hallgató a 20. századi magyar történelem egyik mog legmeghatározóbb eseménye volt. A 8