ZeneSzó, 2021. (31. évfolyam, 1-10. szám)
2021 / 7. szám
A Tanár Úr mindannyiónk örömére jó egészségnek örvend, ezt bizonyítja, hogy 2021. október 17-én nagyszerű eladást tartott Kodály magyarságáról a „Pécsi Úttörés” című két napos pécsi szakmai találkozón. Előadásában összefoglalta Kodály megnyilatkozásait: milyennek látta, ismerte meg és miként fogalmazta meg nemzeti létünk legfontosabb kérdéseit, veszélyeit, milyen útmutatást adott jövőnkre, a fennmaradásunkra nézve. Élete során Andrásfalvy Tanár urat is ezek a kérdések foglalkoztatták, hitvallását maga fogalmazta meg egy róla szóló könyvben: „Ha nekem ilyen őseim vannak, akkor valamit le kell tennem az asztalra. Mégsem lehetek rongyabb náluk, nekem szolgálnom kell ezt az országot, ezt a népet. Még kisgyerek voltam, amikor bevonultam egy kamrába és kértem a Jóistent, hogy válasszon ki engem egy ilyen feladatra.” (Andrásfalvy Bertalan - Heidl György: Hogy hitem legyen, Kairosz, Bp. 2005.) Hogy a „magyar vagyok” minél gazdagabb tartalmat, minél több életet, színt jelentsen mindenkinek, valamint Kodály zenei nevelési elveivel egyetértve Andrásfalvy Bertalan elsőként csatlakozott a Magyar Kodály Társaság, majd a Pécs - Baranyai Tagcsoport alapító tagjainak sorához és lett annak első elnöke. Számunkra különösen fontos egy, a Kodály koncepcióval és a zenei neveléssel kapcsolatos nyilatkozata, melyet a Vasárnap c. újságban olvashattunk. Arra az újságírói kérdésre, hogy melyek voltak a legfontosabb célok, amiket művelődési és közoktatási miniszterként szeretett volna elérni, így válaszolt: „A közbeszéd és az egyezség kialakítása nagyon fontos lett volna a közoktatás megújításánál is, hogy mindenki csak arról beszéljen, amiben tiszta szívéből hisz! Ami nem lelkesítő, az semmire se való, unalmas tananyag lesz (...) A másik fontos feladatomnak azt tartottam, hogy a ’90-es évekre a megszűnt vidéki iskolákat ismét megnyissam, mert az a település, amiben nincs iskola, megszűnik.(...) Harmadsorban el szerettem volna érni, hogy a művészeti nevelés nagyobb hangsúlyt kapjon az iskolákban. Ezeket mások kutatási eredményei és tanulmányai alapján szorgalmaztam. Ilyen volt Pléh Csaba és Barkóczi Ilona egy 1979-ben megalkotott tanulmánya, melyben összehasonlították az ének-zene szakos, Kodálymódszer szerint dolgozó iskolákat azokkal, ahol nem volt hasonló művészeti képzés. Kecskeméten végeztek egy nagyon részletes felmérést az egyik belvárosi iskolában, ahová ügyvédeknek, tanároknak, orvosoknak a gyermekei jártak. Az ottani diákok feleleteit összehasonlították egy külterületi iskola diákjaival, akik között sok szegény és cigány származású gyermek is tanult. Ugyanakkor ez az iskola ének-zene tagozatos volt! Minden diáknak ki kellett töltenie egy kérdőívet. Ezeknek a kiértékeléséből kiderült, hogy a tudáshoz, a vitához, a problémamegoldáshoz való hozzáállása sokkal jobb volt azoknak, akik népzenei, művészeti nevelésben is részesültek - annak ellenére, hogy műveletlenebb családokból érkeztek, rosszabb háttérrel rendelkeztek. Norvégiától Japánig mindenütt használják a Kodály Zoltán nevéhez kapcsolt népzenei módszert, amit azonban idővel elhanyagoltunk, így az szinte teljesen a zeneiskolákba szorult vissza.” (Forrás: Tóth Gábor-interjú - Vasárnap.hu, 2020.09.04.) Színes, változatos munkásságában állandóan jelen volt a népzene, a néptánc, rendszeresen járt Erdélybe, ahol életre szóló barátságot kötött Kallós Zoltánnal. Gyimesben, a Mezőségben, Kalotaszegen, Felvidéken, Dél-Baranyában, Sárközben, a magyarokkal együtt németek, szerbek, sokácok, horvátok, bukovinai székelyek, moldvai csángók és cigányok kultúráját gyűjtötte. Évtizedek óta tart nyilvános előadásokat, melyek elsősorban a művészetek, a művészeti oktatás, a hagyományok megtartása, a család és a nemzet valamint a keresztény erkölcsiség fontosságáról szólnak. És Andrásfalvy Tanár úr csak ment évtizedeken keresztül hóban, szélben, ahová csak hívták. Előadásaival bejárta az országot, az egészen kicsi közösségektől kezdve a tudományos nagy konferenciákig. A Jóisten teljesítette imádságát, ő pedig megvalósította gyermekkori álmát. Egy életen át szolgálta országát, nemzetét, ennek a nemzetnek és a vele együtt élő népeknek kultúráját. Tanította a generációkról generációkra átadott hagyományokat, hogy a mai nemzedék, mely elszakadt a természettől és azt hiszi, nincs szüksége az ősöktől átvehető tapasztalati tudásra, okuljon belőle és hasznosítsa. Kívánunk Professzor Úrnak jó egészséget, szellemi frissességet, szerető nagy családja körében további tartalmas életet. Isten éltesse sokáig! /Covidsz fittila 10 ______ Sfc’ite&xCi