Szórakoztató Zenészek, 1971 (1-4. szám)
1971 / 1. szám
4 KORCSOLYÁZÁs Quartett? ÉS A ZENE Kvartett! Dr. Volly István: Kilenc országban az „utcazene" nyomában (Folytatás) Előbbi cikkünkben beszámoltunk a moszkvai, a Helsinki, Kaustineen-Kemijärvi finn városokban és a sarkkörön túl, a Lappföldön, majd Stockholmban tapasztaltakról. Most tovább folytatjuk utunkat. Oslóban, a norvég fővárosban a tengerparton — ahol zacskóban árusítják a frissen kifogott vörös rákot, és tökmag módjára rágcsálják —, hosszú sorban álltak a táncklub előtt a bebocsátásra váró, táncéhes fiatalok, akárcsak Pesten. Bergenben egy órán át hallgattam az utcán át az emeleti tánciskolából kihangzó tánczenét. Oslo és Göteborg között a gyorsvonaton egy leányiskola dalosai voltak útitársaim. Ahogy mindenütt szokás, végig énekelték a jó félnapos utat. Itt is polkadalok és 68- ados gyorskeringők szóltak, felerészben pedig a divatos világszámok — egészen a tréfás Coca-Cola reklám indulóig. Koppenhágában a „Tivoli’' éjjeli élet fogadott, ötvenezer ember szórakozhat a hatalmas mulatókertben. Az egyik óriási táncpalotában négy tánczenekar dolgozott a közönség tapsai között, egy négytagú olasz, egy délamerikai rumbazenekar, egy újszerű szalonzenekar-féleség, fuvola, trombita, gitár, zongora és dob együttese, olyanféle „antiqua” hangzással, mint Hacki Tamáséké, és egy mai tánczenekar, két gitárral és szaxofonnal. Hiába az ízlések sokfélék! Hamburgból — az idő rövidsége miatt — csak a Repelbahn zeneélete érdekelt. Éjjel 11-től hajnali 3-ig jártam a mulatók végtelen sorát, szerény fogyasztással, hiszen átszámítva az árakat: egy virsli 40 Ft, a sör 30 Ft! A „köszöntő emberek” mindenütt betessékelték, fogták a vendéget az utcáról. Egy hely volt csak zsúfolt. Itt egy müncheni „trottyos zenekar” fújta a polkát, keringőt, indulót. Schneider Fáni, Bororozi, Alte Kamerád .. . „ISZTEN HOSZTA" néztem a piros-fehér-zöld betűket egyik pincehelyiség bejáratán. Paprikás Zigauner Keller — olvastam a különös cégtáblán. Lent a pincehelyiségben éppen szünetet tartott a „cigányzenekar". Népi öltözetekben Damián Luca és Jenny Turescu románul beszélt, de a magyar csárda cégére alatt dolgozik. Ez a magyar-román népművészeti keveredés — úgy látszik — jó üzlet, bár látogatásomkor vendég nem volt. Amszterdamban is találtam nem-magyar cigányzenekart. A holland, román és német zenészek jól szabott magyar ruhában mégiscsak magyarnak játszották meg magukat. Nagy szeretettel fogadtak, mint magyar zenésztársat, érdeklődtek népszerű, új számok felől, érdekelte véleményem játékukról. Magyar szót alig tudtak Konczi Manowhtsz prímás és zenészei, mégis elő-Ilyenkor télen kedvenc szórakozásaink közé tartoznak a különféle korcsolyabajnokságok és jégtáncok. Legtöbbünknek persze csak a televízióban. Ezeknek a versenyeknek ma már elengedhetetlen része a zene , s itt álljunk meg pár pillanatra. Évek óta nem kis bosszúságunkra azt kell tapasztalnunk, hogy a korcsolyázás és a zene kapcsolatába zavaró momentumok is vegyülnek, a kettő ugyanis igen gyakran független egymástól. Az egyes mozdulatok nincsenek szinkronban a zene ritmusával, s a gyakorlatok formai felépítése és a zene belső folyamata legtöbbször ellentmond egymásnak. Igaz, régen nehezebb ritmikusan mozogni, mint parketten, de némi körültekintéssel vizsonylag könnyen kiküszöbölhetők lennének a jelenlegi hiányosságok. A zenei ritmusban vannak hangsúlyos és hangsúlytalan helyek. Ugyanez áll a korcsolyázás egyes fázisaira is. Nyilvánvaló, a kettő csak úgy egészítheti ki egymást, a zene csak akkor hatványozza fel a mozdulatok szépségét, ha a kétfajta tevékenység hangsúlyai (súlypontjai) egybeesnek. Agyonüti az esztétikai hatást, ha például a zenei crescendot követő erősen hangsúlyos helyen a korcsolyázó simán tovasiklik, s épp akkor ugrik fel, amikor a zenében hangsúlyban rész, vagy éppenséggel pillanatnyi szünet van. Vagy olyankor forog saját tengelye körül, mikor a zenében lassú mozgású, esetleg álló akkordok követik egymást. Sorolhatnánk tovább is, de röviden csak ennyit: a mozdulat és a zene ritmusának és hangsúlyainak szinkronban kell lenniök egymással! A másik: minden gyakorlatnak és jégtáncnak van bizonyos felépítése, formája, kiszeretettel és sok gondos tanulással játsszák a magyar számokat. Műsoruk java részét ez képezi. Amszterdam legelőkelőbb éttermeiben dolgoznak évek óta. A prímás kitűnően szabott magyarját éppen aznap készítette el Tóth Lajos, a sokoldalú magyar muzsikus barátunk, aki a hegedűkészítés és nótaéneklés mellett Amszterdam ismert magyar szabója is. Érdekes, elgondolkoztató jelenségek ezek! A legnagyobb meglepetést mégis Ján Kalman fital mérnök hegedűjátéka keltette bennem a holland fővárosban. Afféle fogadásból száznál jóval több csárdást, frisset és magyarnótát eljátszott jó két óra alatt, megállás nélkül. Honnan van a kifogástalan ritmusérzéke, frazeálása, hangulatteremtése? Csak ámultam-bámultam, amikor még azt is megmondta, hogy most egy órán át csakis népdalt fog játszani, és tudta pontosan melyik a népdal! Tíz tagú cigányzenekarát nem tudtam meghallgatni, mert a cimbalmos és klarinétos Spanyolországban nyaralt, a bőgős Olaszországban és így tovább. Mai hollandiai fiatalok ők, akik egyetemi éveik alatt cigányzenekart alakítottak, és azóta is együtt maradtak. Tóth Lajos tanítja őket, de édesapjukat még Magyari Imre is tanítgatta. Frid Géza, a világszerte ismert magyar zeneszerző volt a zsűri elnöke, amikor legutóbb is a hollanfejezéskészlete, némi túlzással még azt is írhatnám: „mondanivalója”. No de a zeneművek is ugyanígy formálódnak. A zenében is vannak feszültségek, feloldások, nekilendülések, elernyedések, egymásnak megfelelő vagy egymást ellenpontozó formai egységek — akárcsak a sportban. A helyes ritmikai megegyezésen kívül a zene ismét csak úgy képes emelni a mozdulat szépségét, ha formailag is egyensúly áll fenn a kettő között! A gyakorlatok és jégtáncok zenekíséretének repertoárja az opera, operett és szimfonikus irodalomtól kezdve egész a tánc- és népzenéig terjed, ami nemcsak hogy nagy választékot jelent, de valóságos tárháza a különböző ritmusképleteknek és formai megoldásoknak. Csak valamivel nagyobb gondosságra, körültekintésre és igényességre lenne szükség. Senki nem kívánja a sportolóktól és edzőktől, hogy egyúttal zenei szakemberek is legyenek. De legalább is a nagy, országos, s még inkább a nemzetközi versenyekre és találkozókra való felkészüléskor nem ártana igénybe venni egy-egy hozzáértő zenei szakember tanácsait. Az ilyen nagyszabású rendezvények ugyanis nemcsak pusztán sportesemények, hisz — éppen a televízió révén — a versenyek erősen súrolják a szórakoztatás határait, nem is beszélve a jégtáncokról. A jelenlegi helyzetben a szem gyönyörködik a mozdulatokban és produkciókban, a fül a zenében, de a kettő nincs összefüggésben egymással, s két különböző síkon folyik. Amíg ez így lesz — holott könnyű rajta segíteni — csak korcsolyázást láthatunk, nem zenére, hanem csak zeneszó mellett. P. Z. diai egyetemek cigányzenekarai — az ún. „student zenekarok” — egymással versenyeztek. Körülbelül tíz egyetemi cigányzenekar működik manapság is, és mindegyik teljes létszámmal — kilenctizenkét taggal. De úgy érzem, ez a tény külön tanulmányt kíván. Vajon mióta, mit és hogyan muzsikálnak, és honnan van Hollandiában az ifjúság, a „studentek” körében a magyar népi zenélésnek ez a példátlan szeretete? A verklizene elmaradhatatlan a holland utcákról. Cifraszép angyalos, tündéres verkliket tol két ember. Amíg szól a zene (villanyra jár), kis dobozkába gyűjtik a borravalót. Telefonszám olvasható a verklin: hívásra házhoz megyünk! Játszik a verklis a királyi palota előtt is. Tündériek a hollandiai és németországi toronyzenék. Még a hippik is megállnak, és csendben hallgatják a csilingelő régi-régi, kurta kis muzsikát. Van köztük népzene, de van klasszikus szerző miniatűr remeke is. És ilyenkor valóban érezzük hogy szépre és jóra tanít az utca zenéje, hála az öreg mestereknek ... A toronyzene megmarad emlékünkben, mint a város szignálja. És szép utazásokra, tájakra gondolunk, valahányszor eszünkbe jut. Sokszor sajnálom a fiatalokat, akiknek a nyakában ott lóg — és állandóan szól — a tranzisztoros rádió, és a divatzenén túl szinte semmi más sem juthat a fülükbe. Vajon lesznek-e nekik is a későbbi éveikben melengető, maradandó dallamemlékeik? Svájc ápolt autóútjai és otthonai valahogy Finnországra emlékeztetnek, de talán Finnország javára szól az Senki sem vitathatja: nem túlzott az a követelés, hogy szakmánkban sűrűn előforduló szavakat helyesen írjuk. Sajnos, nemcsak a hozzánk érkezett levelekben, hivatalos írásokban találtunk hibákat, hanem lapunkban sem mindig követtük a magyar helyesírás szabályait, hol így, hol úgy szerepeltek a szavak. A bizonyítvány tehát rossz. Szeretnénk rajta javítani, s ezért csokorba gyűjtöttünk — kezdetnek — néhány gyakran előforduló, de sokszor hibásan írt szót, kifejezést — tanulságul, okulásként. Kezdjük a legtöbbet „elírt” szóval: kvartett. Igen, kv-vel kell írnunk, hiába írják latin eredetiben qu-val. összetételei így helyesek: vokálkvartett, női kvartett. S ez vonatkozik a kvintettre is. Nem szabad úgy írnunk: quintett. S a sor így kezdődik: duó, trió... Ha megnevezzük a kvartettet, akkor kis kötőjelet tegyünk a személynév és a kvartett közé. Pl. Sárosi-kvartett. Ha nem személynévvel kapcsoljuk öszsze, hanem másról nevezzük el, akkor nem kell a „választó jel”. Pl. Omega együttes, Trapéz kvartett, Szabadság trió stb. A hangszerek megnevezésekor a szaxofon írása jelent problémát. Sokan így vetik papírra: szakszofon vagy Saxophon. Egyszerűbb és a helyes a szaxofon, amit így választhatunk el: szaxofon. De hogyan írjuk: jazzgitár vagy dzsesszgitár? Jazzdobos vagy dzsesszdobos? A Helyesírási Tanácsadó Szótár — a mindkét szavában idegen összetételű — jazz-bandon kívül, mindenütt dzsesszt javasol. Tehát nem jazz-zene, hanem dzsesszzene, nem jazzzenekar, hanem dzsesszzenekar! S ezt az írásmódot kell követnünk, ha nem akarunk hibát ejteni... összehasonlítás. A zeneélet s csendesebb, tartózkodóbb Svájcban. Érdekes szokás, hogy a világhírű hegyi szállodák alatti falvak parasztnépe, munkásnépe vasárnap felölti a régi népviseletet, és kibérlik a postabuszt, mely vasárnap szabad. Tizenhathuszonnégy tagú népi tánc- és zeneegyüttes szalagos zászlót lobogtatva fölrobog a szállodába. Belépnek az ebédlőbe, ahol ebéd végén néhány szóval köszönti vezetőjük a vendégsereget, például így: „Mi Buchsból jöttünk, köszöntjük önöket! Szabad-e előadnunk népi táncainkat, dalainkat?" A vendégek tapsai között kezdik az éneklést, muzsikálást az asztalnál, aztán kiperdülnek a tánctérre, felkérik a vendégeket is táncra, hiszen polkát, keringőt mindenki tud. Velük táncolnak a kiszolgáló pincérlányok is, hiszen legtöbbjük ugyanabból a faluból való, rokonlány amúgy is. Ez a kedvesen és rögtönszerűen rendezett népi tánc- és dalműsor eltart egy óráig. Azután elbúcsúznak, és hazakocsikáznak a sajátos „svájci gyöngyösbokrétások”. A népi csoportok vendégül látása bizonyára jó üzlet a szállóknak! Ezt a Balaton parton is bevezethetnénk. Somogyi és veszprémi népi tánc- és dalcsoportjaink sokkal színesebbek, dinamikusabbak a svájciaknál. Ausztriában ezúttal Kufstein várába látogattam el, ahol a szabadságharc hősei hervadoztak a vár pinceszagú kazamatáiban. Most békéltető, szelíd orgonahangversenyek színhelye a torony alatti kert. Európa népei talán nem is tudják, hogy milyen közel vannak egymáshoz „utcazenében”. A vonzó, mosolygós dallamok ismerősek mindenütt. Fehér Sándor zenekarvezető és zenekara David Ojsztrah társaságában Német Zsigmond és Selmeczi Árpád Norvégiában turnézik A Klub együttes: Bartos Gyula, Kovács Ferenc, Hummer Miklós, Pintér Mária és Péczeli Erika SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK