Szórakoztató Zenészek, 1987 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1987 / 3. szám

Al*ÄJ 5 forint XXVIII. évfolyam, 1987. 3. szám I AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Az 1987-es növendékhangversenyek AZ OSZK KÖZPONTI STÚ­DIÓJÁNAK szokásos évi növen­dékhangversenyét két részben hall­hattuk az idén. Március 24-én a tánczenészek, énekesek, majd két nap múlva a nótaénekesek mutat­ták be műsorukat. Nekem a mostani bemutatók kö­zül a nótaénekeseké tetszett job­ban. Frappáns, rövid, gördülé­keny, színes műsort adtak, igye­keztek alkalmazkodni az adott akusztikához, elegánsak voltak. Úgy éreztem, „igazi” koncerten va­gyok, ahol a fellépők komolyan veszik a dolgot, szurkolnak saját és kollégáik sikeréért. S ha a „szurkolásról” szóltam, meg kell említenem Vörös Sári tanárnő köz­reműködését, aki minden fellépő­ről néhány kedves szót szólva kon­ferálta a műsort, szinte együtt lé­legzett a szereplőkkel, drukkolt és boldog volt, hogy sikerük van a fiataloknak. Dicséret illeti a felkészítő taná­rokat, akiknek többéves munkája érett — érik be ezekkel a növendé­kekkel. Gyimesiné Farkas Márta, Sík Olga, Szendrő Mária, Horváth Eszter, Vörös Sári egyaránt jó mun­kát végeztek. Külön dicséret illeti a kísérő népi zenekart, melynek tagjai stúdiónövendékek. A három prímást: Bangó Bélát, Duka Ele­mért, Oláh Kálmánt és a nagyon jól, határozottan kísérő zongorata­nárt, Hegedűs Valért. MOST NÉHÁNY SZÓT a fel­lépő nótaénekesekről: Tamon Erika: kedves, szimpati­kus, tud mosolyogni, ízesen énekel. Próbáljon meg felszabadultabban mozogni, „vezényelje” bátrabban a zenekart. Lekli László: szimpatikus, jó­hangú fiatalember, de kicsit merev a színpadon, nem tud mit csinálni, míg a zenekar játszik. Ha többet mozogna, összenézne a prímással, szólónál odatartaná a mikrofont a hegedűhöz, már sokkal jobb lenne a hatás. Tóth János István: jól énekel, jó a megjelenése. A hangsúlyozásra vigyázzon, a nóták szövege leg­alább olyan fontos, mint a zene. Nagy Zoltán: nevéhez méltóan „nagy”, de ezt már ne fokozza az öltözködéssel. Ha merevségét le tudja küzdeni, jobban mer mozog­ni, „élni” a színpadon, jó hangja, stílusérzéke is jobban fog érvénye­sülni. Szűcs Judit: kedves, kislányos megjelenése, huncutkás mosolya, jó stílusérzéke szinte erre a pályára teremtette. Merjen mozogni! Győré Katalin: kellemes megjele­nés, ízes, jó ének, szép hang — de a műfajnak még rengeteg titka van, amit el kell sajátítani valamen­­­nyiüknek. Engedjék játszani a ze­nekart, várják ki a szüneteket, a le­ütéseket, merjenek tempót adni, mosolyogjanak rá a zenekarra — s minden esetben egy meghajlással, biccentéssel köszönjék meg a kísé­retet — meglátják, megéri ! Barna Béla—Barna Lajos: ikrek, s ez színpadon már fél siker. De a siker másik feléért keményen meg kell dolgozni. Komolyan, néha szinte túl komolyan veszik a szín­padi munkát. Ez nem baj, de en­nek nem szabad meglátszani. Mo­solyogjanak, mozogjanak többet, felszabadultabban, s ha már ket­ten vannak, énekeljenek néha va­lamilyen hangkört, szólamot is. A TÁNCZENEI BEMUTATÓ­RÓL két dolog maradt meg ben­nem: az időnkénti káosz és dr. Ga­ray Attila növendékeinek kimagas­lóan jó szereplése. Stark Tibor rézfúvós- és zenekari­­gyakorlat-vezető tanár bevezető konferanszában előre elnézést kért az esetleges apróbb technikai hi­bákért. Elmondta, hogy milyen ne­héz egy próbára mindenkit össze­hívni, így utólag azt kell mondanom, hősies erőfeszítés tanúi lehettünk, hogy ilyen körülmények között né­hány kimagasló produkció mégis létrejött, és megismerhettünk sok tehetséges növendéket is. A Stúdió „nagyzenekara” Stark Tibor hang­­szereléseit játszotta (a betanításban közreműködött Nagy István). Egy ilyen létszámú együttes „megszóla­lásához” évek, de legalább hóna­pok kemény munkája szükséges. AZ EGYÜTTESEK TELJESÍT­MÉNYÉRŐL szólva elöljáróban egy megjegyzés: Ha a nótaénekeseket többek kö­zött elegánsaknak neveztem, akkor a tánczenészeket, énekeseket —­ né­hány kivétellel — elhanyagoltnak kellene titulálnom. Mintha tüntet­nének azzal, hogy ilyen utcai öltö­zékben mutatkozzanak be, s nem tartom véletlennek, hogy a műso­ruk is túlnyomórészt „fésületlen”, kidolgozatlan, éretlen. Tudomásul kell venni, hogy a meghallgatáso­kon, bemutatkozásokon az öltö­zetnek, színpadképnek legalább akkora jelentősége van, mint a zenélésnek. A tánczenei bemutató a teljesít­ményeket tekintve vegyes képet mutatott. Örültem annak, hogy két harmonikás is fellépett, de egyikük beleroppant a számára túl nehéz feladatot jelentő srámh­­­egyveleg előadásába, úgyhogy a nagyon gyengén előadott „Wien, Wien nur du allein” c. szám után abba is hagyta az erőlködést. A fúvósoknál befújási problémák, intonálási, frazírozási gondok van­nak, ami nem bűn egy tanulónál, de ha a tanulóidő alatt nem tudják megoldani ezeket a problémákat, később megoldhatatlan feladat ma­rad számukra a hangszerek igazi megszólaltatása. A dobosoknál örök gond a hangerő, itt is tanúi voltunk, hogy az egyik — egyéb­ként jól doboló növendék — rend­re szétvágta a házat. Mentségére legyen mondva, abban a zsúfolt­ságban, fülében a gitárerősítőkkel, talán még így se hallotta magát iga­zán. A basszusgitárosok harmoni­zálási gondokkal küszködnek, így nem csoda, ha nem játszanak érté­kelhető képleteket, sokszor ők bo­rították fel az együttest. Mindezt korántsem elítélőleg mondom, ha­nem azért, hogy ezek a dolgok „jöttek le” a színpadról, ezt hallot­ta a közönség, ezeken a problémá­kon kell segíteni, jobban odafigyel­ni. S ezekkel a problémákkal együtt is dicséret illeti a fellépőket és a felkészítő tanárokat, a Stúdió Igaz­gatóságát a bemutató létrehozá­sáért. MOST NÉHÁNY SZÓT AZOKRÓL, akik különösen tet­szettek. Járai Judit (dr. Sugár György tanítványa) nagyon jó kezű gitáros, ismeri az akkord-dallam játékmó­dot, szól a kezében a hangszer. Mint szóló hangszeres, próbáljon jobban irányítani. Tetszett Sík Olga növendékeinek közös produkciója, amikor hat lány a Hey Big Spender és a Hello Dolly c. számokat énekelte, majd pedig fiúk és lányok együtt a Popfesztivál slágerét, a Valaki mondja meg c. dalt adták elő. Sárközi Attila szólóban énekelte a C’est si bon-t, nagy sikerrel. Dr. Garay Attila növendékeiről külön kell szólni, mert kimagasló teljesítményt, néhányan abszolút profi produkciót nyújtottak. Kidol­gozott számokkal jöttek, elegán­sak voltak, mosolyogtak, megle­pően jó az angol kiejtésük, a szá­mok fel voltak építve s láthatóan örömmel, felszabadultan énekel­tek. Garay Attilát, mint zongoris­tát nem kell bemutatni, de most mint zongorakísérő is elbűvölte a hallgatóságot, anélkül, hogy egy pillanatra is az előtérbe lépett vol­na. A kísérés magasiskoláját mu­tatta be! Minden periódusban apró változtatásokkal, de úgy kísért, hogy az alapképlet maradt, s az énekes érezhette, hogy „vigyáznak rá”, neki „csak” énekelni kell. Tö­kéletes összhang jellemezte a szó­listát és a kísérőt, figyeltek egy­másra, „értették” a másik jelzé­seit , s közben szárnyalt az ének, csillogtak a briliáns zongorafuta­mok, a levegő megforrósodott a teremben. Hadd említsem meg külön is Simó Évát, aki színésznő is, s két elképesztően nehéz számmal bizo­nyította, hogy kész énekesnő. (Whisper not, autumn in New York). Gálffy Anikó nagyon jó kiejtés­sel énekel, attraktív megjelenésű, kedvesen mosolyog, jól mozog, már most bárhol megállná a he­lyét. Illy Dorka a bemutató után pár nappal külföldre indult, amit nem csodálok. Fellépése a bemutató csúcspontját jelentette! Érdekes hangszíne, megjelenése, abszolút magabiztossága egyaránt belépőt biztosítanak számára egy szép éne­kesi pályához. Őszintén kívánom, hogy ez sikerüljön neki. S kívánok a többieknek is to­vábbi jó tanulást, eredményes vizs­gát és sok sikert az életben. Oláh Miklós A nótaénekes résztvevők tanárukkal, Vörös Sárival Kérdések és lehetséges válaszok „Történelmi időket élünk” —, mondjuk, halljuk e kétségtelenül igaz, de közhelyértékű szlogent, holott már régen bizonyossá vált, hogy min­den kor és korszak történelmi. Hiszen éppen az egymásra torlódó társadalmi cselekedetek sora, foly­tonossága jelenti magát a történelmet. Tehát sem valamely kisebb-na­­gyobb közösség, sem az egyén nem képes kiszakítani önmagát a történe­lemből. Ugyanakkor nem tagadható, hogy kétségtelenül vannak törté­nelmibb idők, amikor a sorsfordulók, válaszutak erőteljesebben jelent­keznek, kényszerítenek a gyorsabb döntésekre. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezekben az években a felelős döntések idejét éljük és döntéseink helyességét — avagy hibás voltát — majd az idő igazolja, korrigálja. A mai világban — és ezen értve egész földgolyónkat — valamennyiünk­nek fel kell ismernie, hogy a legfontosabb közös érdek és cél a béke meg­őrzése. Igazi, homo sapienshez méltó cél ez. A béke minden egyéb tervünk alapja és kiindulópontja. Számtalan ellentmondás, oly sok gazdasági gond, nehézség viszonyai között a gondolkodó embernek nemcsak az atomháború rémével kell szembenéznie, hanem látnia kell az alattomosabb veszélyeket is: a kör­nyezetszennyezést, a végzetesnek tűnő energiaválságot, a földrészekre ki­terjedő éhezést és nyomort, a terror terjedését. Az emberiség létét veszélyeztető tényezők e vázlatos felsorolása bizo­nyára komornak tűnik. De nem a pesszimizmus sugallása a célunk, ami­kor szerény szakmai lapunkban e tényekről említést teszünk. Ellenkezőleg! Éppen a valamennyiünket érintő kérdések felvetésével olvasóinkban ösztökélni kívánjuk az eredményesebb, jobb, tartal­masabb, mindennapi munkavégzés iránti igényt. Társadalmi rendszerek­től függetlenül is olyan hatalmas a legújabb kor technikai forradalmának kihívása, hogy nincs és nem lehet olyan terület, ahol e kihívással ne kell­jen szembenézni. Ha lapunk is a maga szerény eszközeivel, cikkeivel a kor által feltett kérdésekre keresi a választ, akkor talán hozzájárul ahhoz, hogy a mégoly radikálisnak tűnő változások sem okoznak zavart, cselek­vésképtelenséget a mi házunk táján. A művészet és ezen belül számunkra a nagybetűs Zene kétségtelenül része mindennapjainknak. De régi törvény, hogy a folyamatos átalaku­lások során a mindenkori szórakoztatózene, az adott társadalmi közeg gazdasági helyzetét, fejlődését, jellegét, szokásait, szórakozási formáit tükrözi. Magyarán: szakmánkban vállalni, sőt tudatosítani kell a világ­ban lezajló változások következményeit. A következmények pedig jórészt függetlenek országhatároktól. Ha nem alkalmazkodunk a század — és egyben az ezredév ! — végének új viszonyaihoz, akkor a vendéglátóipari zenélés régmúlt dicsőségeire emlékezhetünk ugyan, de az ábrándozás nem jó tanácsadó. Messzire jutottunk e nem teljességre törekvő röpke fejtegető írásban? Az élet diktálja, hogy egyre nyíltabban beszéljünk mind az egész ország gondjairól, mind a szórakoztatás, az élő zene körül lezajló negatív tör­ténésekről. Hogy kivédjük a kedvezőtlen hatásokat, ahhoz tanulmányoz­nunk, ismernünk, elemeznünk kell a várható tendenciákat. A többi hivatással, foglalkozással, mesterséggel együtt kutatnunk és keresnünk kell a helyünket a kilencszázas évek utolsó szakaszában. Néhány szó a működési engedélyek adminisztratív felülvizsgálatáról Mint előző számunkban már em­lítettük, az Országos Szórakoztató­zenei Központ ebben az évben ad­minisztratív felülvizsgálatot szer­vez a kategorizált, tehát a hivatá­sos szórakoztatózenészek részére. A felülvizsgálatra több okból van szükség. Mindenekelőtt talán leglényegesebb tényező, hogy a leg­utóbbi hasonló felülvizsgálatra 1964-ben került sor. Időszerű cél tehát, hogy az ala­posan megváltozott gazdasági, ezen belül vendéglátóipari közegben, az OSZK „up to date” lássa el fel­adatait. Különösen fontos a napra­készség, ha arra gondolunk, hogy a kategorizált zenészek, énekesek adminisztratív felülvizsgálata után, a közeljövőben az OSZK számító­gépet kap, és a KaleidOSZKóp Műsoriroda művésznyilvántartása mellett a zenészek is „számítógépre kerülnek”. Ez a folyamat összefügg a me­nedzselő jellegű zenészközvetítés­sel, hiszen ajánlani, impresszálni eredményesebben csak úgy lehet, ha pontosabban ismerjük a zenész­állomány összetételét. Jóllehet, az elmúlt több, mint húsz év alatt, a bejelentett válto­zásokat folyamatosan regisztrálták az OSZK illetékes csoportjánál, a kategorizált zenészek nyilvántartá­sa jelenleg nem tükrözi a tényleges helyzetet. Sok muzsikus a vendéglátóipari zenéléstől távolabb eső területeken találta meg számításait, hivatását, életcélját. Számosan hagyták abba, vagy el sem kezdték zenészi mű­ködésüket, de birtokukban volt, illetve van a hivatásos működési engedély. Néhányan más égtájak felé vándoroltak, vagy az élet kér­lelhetetlen törvényei szólították el végleg kollégáink egy részét. A be nem jelentett módosulások, lakhelyváltozások stb. miatt sem fedi a nyilvántartás a valós hely­zetet. Megjelent mindennapi éle­tünkben a személyi szám és nyil­vánvaló, hogy az új nyilvántartási rendszer ezt is alapul veszi. A ka­tegorizált zenészek, énekesek ad­minisztratív felülvizsgálata után most új, fényképes előadóművészi engedélyeket ad ki az OSZK és 1987. december 31-e után, a ko­rábban kiadott engedélyek érvé­nyüket vesztik. A gondos előkészítés után a fe­lülvizsgálat e sorok megjelenésekor már javában zajlik. E helyen is kér­jük azokat a kollégáinkat, akik va­lamilyen ok miatt még nem kapták meg a felülvizsgálatra vonatkozó levelünket, hogy amennyiben meg kívánják újítani engedélyeiket, je­lentkezzenek az állandó lakhelyük szerinti OSZK kirendeltségen, a budapestiek pedig Gorkij fasor 38. szám alatti központunkban. Végül tájékoztatjuk zenészkollé­gáinkat arról, hogy a felülvizsgálat kizárólag adminisztratív jellegű, tehát ennek során vizsgáznia, vagy meghallgatáson megjelennie senki­nek nem kell. ^0$

Next