Szórakoztató Zenészek, 1987 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1987 / 3. szám
Al*ÄJ 5 forint XXVIII. évfolyam, 1987. 3. szám I AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA Az 1987-es növendékhangversenyek AZ OSZK KÖZPONTI STÚDIÓJÁNAK szokásos évi növendékhangversenyét két részben hallhattuk az idén. Március 24-én a tánczenészek, énekesek, majd két nap múlva a nótaénekesek mutatták be műsorukat. Nekem a mostani bemutatók közül a nótaénekeseké tetszett jobban. Frappáns, rövid, gördülékeny, színes műsort adtak, igyekeztek alkalmazkodni az adott akusztikához, elegánsak voltak. Úgy éreztem, „igazi” koncerten vagyok, ahol a fellépők komolyan veszik a dolgot, szurkolnak saját és kollégáik sikeréért. S ha a „szurkolásról” szóltam, meg kell említenem Vörös Sári tanárnő közreműködését, aki minden fellépőről néhány kedves szót szólva konferálta a műsort, szinte együtt lélegzett a szereplőkkel, drukkolt és boldog volt, hogy sikerük van a fiataloknak. Dicséret illeti a felkészítő tanárokat, akiknek többéves munkája érett — érik be ezekkel a növendékekkel. Gyimesiné Farkas Márta, Sík Olga, Szendrő Mária, Horváth Eszter, Vörös Sári egyaránt jó munkát végeztek. Külön dicséret illeti a kísérő népi zenekart, melynek tagjai stúdiónövendékek. A három prímást: Bangó Bélát, Duka Elemért, Oláh Kálmánt és a nagyon jól, határozottan kísérő zongoratanárt, Hegedűs Valért. MOST NÉHÁNY SZÓT a fellépő nótaénekesekről: Tamon Erika: kedves, szimpatikus, tud mosolyogni, ízesen énekel. Próbáljon meg felszabadultabban mozogni, „vezényelje” bátrabban a zenekart. Lekli László: szimpatikus, jóhangú fiatalember, de kicsit merev a színpadon, nem tud mit csinálni, míg a zenekar játszik. Ha többet mozogna, összenézne a prímással, szólónál odatartaná a mikrofont a hegedűhöz, már sokkal jobb lenne a hatás. Tóth János István: jól énekel, jó a megjelenése. A hangsúlyozásra vigyázzon, a nóták szövege legalább olyan fontos, mint a zene. Nagy Zoltán: nevéhez méltóan „nagy”, de ezt már ne fokozza az öltözködéssel. Ha merevségét le tudja küzdeni, jobban mer mozogni, „élni” a színpadon, jó hangja, stílusérzéke is jobban fog érvényesülni. Szűcs Judit: kedves, kislányos megjelenése, huncutkás mosolya, jó stílusérzéke szinte erre a pályára teremtette. Merjen mozogni! Győré Katalin: kellemes megjelenés, ízes, jó ének, szép hang — de a műfajnak még rengeteg titka van, amit el kell sajátítani valamennyiüknek. Engedjék játszani a zenekart, várják ki a szüneteket, a leütéseket, merjenek tempót adni, mosolyogjanak rá a zenekarra — s minden esetben egy meghajlással, biccentéssel köszönjék meg a kíséretet — meglátják, megéri ! Barna Béla—Barna Lajos: ikrek, s ez színpadon már fél siker. De a siker másik feléért keményen meg kell dolgozni. Komolyan, néha szinte túl komolyan veszik a színpadi munkát. Ez nem baj, de ennek nem szabad meglátszani. Mosolyogjanak, mozogjanak többet, felszabadultabban, s ha már ketten vannak, énekeljenek néha valamilyen hangkört, szólamot is. A TÁNCZENEI BEMUTATÓRÓL két dolog maradt meg bennem: az időnkénti káosz és dr. Garay Attila növendékeinek kimagaslóan jó szereplése. Stark Tibor rézfúvós- és zenekarigyakorlat-vezető tanár bevezető konferanszában előre elnézést kért az esetleges apróbb technikai hibákért. Elmondta, hogy milyen nehéz egy próbára mindenkit összehívni, így utólag azt kell mondanom, hősies erőfeszítés tanúi lehettünk, hogy ilyen körülmények között néhány kimagasló produkció mégis létrejött, és megismerhettünk sok tehetséges növendéket is. A Stúdió „nagyzenekara” Stark Tibor hangszereléseit játszotta (a betanításban közreműködött Nagy István). Egy ilyen létszámú együttes „megszólalásához” évek, de legalább hónapok kemény munkája szükséges. AZ EGYÜTTESEK TELJESÍTMÉNYÉRŐL szólva elöljáróban egy megjegyzés: Ha a nótaénekeseket többek között elegánsaknak neveztem, akkor a tánczenészeket, énekeseket — néhány kivétellel — elhanyagoltnak kellene titulálnom. Mintha tüntetnének azzal, hogy ilyen utcai öltözékben mutatkozzanak be, s nem tartom véletlennek, hogy a műsoruk is túlnyomórészt „fésületlen”, kidolgozatlan, éretlen. Tudomásul kell venni, hogy a meghallgatásokon, bemutatkozásokon az öltözetnek, színpadképnek legalább akkora jelentősége van, mint a zenélésnek. A tánczenei bemutató a teljesítményeket tekintve vegyes képet mutatott. Örültem annak, hogy két harmonikás is fellépett, de egyikük beleroppant a számára túl nehéz feladatot jelentő srámhegyveleg előadásába, úgyhogy a nagyon gyengén előadott „Wien, Wien nur du allein” c. szám után abba is hagyta az erőlködést. A fúvósoknál befújási problémák, intonálási, frazírozási gondok vannak, ami nem bűn egy tanulónál, de ha a tanulóidő alatt nem tudják megoldani ezeket a problémákat, később megoldhatatlan feladat marad számukra a hangszerek igazi megszólaltatása. A dobosoknál örök gond a hangerő, itt is tanúi voltunk, hogy az egyik — egyébként jól doboló növendék — rendre szétvágta a házat. Mentségére legyen mondva, abban a zsúfoltságban, fülében a gitárerősítőkkel, talán még így se hallotta magát igazán. A basszusgitárosok harmonizálási gondokkal küszködnek, így nem csoda, ha nem játszanak értékelhető képleteket, sokszor ők borították fel az együttest. Mindezt korántsem elítélőleg mondom, hanem azért, hogy ezek a dolgok „jöttek le” a színpadról, ezt hallotta a közönség, ezeken a problémákon kell segíteni, jobban odafigyelni. S ezekkel a problémákkal együtt is dicséret illeti a fellépőket és a felkészítő tanárokat, a Stúdió Igazgatóságát a bemutató létrehozásáért. MOST NÉHÁNY SZÓT AZOKRÓL, akik különösen tetszettek. Járai Judit (dr. Sugár György tanítványa) nagyon jó kezű gitáros, ismeri az akkord-dallam játékmódot, szól a kezében a hangszer. Mint szóló hangszeres, próbáljon jobban irányítani. Tetszett Sík Olga növendékeinek közös produkciója, amikor hat lány a Hey Big Spender és a Hello Dolly c. számokat énekelte, majd pedig fiúk és lányok együtt a Popfesztivál slágerét, a Valaki mondja meg c. dalt adták elő. Sárközi Attila szólóban énekelte a C’est si bon-t, nagy sikerrel. Dr. Garay Attila növendékeiről külön kell szólni, mert kimagasló teljesítményt, néhányan abszolút profi produkciót nyújtottak. Kidolgozott számokkal jöttek, elegánsak voltak, mosolyogtak, meglepően jó az angol kiejtésük, a számok fel voltak építve s láthatóan örömmel, felszabadultan énekeltek. Garay Attilát, mint zongoristát nem kell bemutatni, de most mint zongorakísérő is elbűvölte a hallgatóságot, anélkül, hogy egy pillanatra is az előtérbe lépett volna. A kísérés magasiskoláját mutatta be! Minden periódusban apró változtatásokkal, de úgy kísért, hogy az alapképlet maradt, s az énekes érezhette, hogy „vigyáznak rá”, neki „csak” énekelni kell. Tökéletes összhang jellemezte a szólistát és a kísérőt, figyeltek egymásra, „értették” a másik jelzéseit , s közben szárnyalt az ének, csillogtak a briliáns zongorafutamok, a levegő megforrósodott a teremben. Hadd említsem meg külön is Simó Évát, aki színésznő is, s két elképesztően nehéz számmal bizonyította, hogy kész énekesnő. (Whisper not, autumn in New York). Gálffy Anikó nagyon jó kiejtéssel énekel, attraktív megjelenésű, kedvesen mosolyog, jól mozog, már most bárhol megállná a helyét. Illy Dorka a bemutató után pár nappal külföldre indult, amit nem csodálok. Fellépése a bemutató csúcspontját jelentette! Érdekes hangszíne, megjelenése, abszolút magabiztossága egyaránt belépőt biztosítanak számára egy szép énekesi pályához. Őszintén kívánom, hogy ez sikerüljön neki. S kívánok a többieknek is további jó tanulást, eredményes vizsgát és sok sikert az életben. Oláh Miklós A nótaénekes résztvevők tanárukkal, Vörös Sárival Kérdések és lehetséges válaszok „Történelmi időket élünk” —, mondjuk, halljuk e kétségtelenül igaz, de közhelyértékű szlogent, holott már régen bizonyossá vált, hogy minden kor és korszak történelmi. Hiszen éppen az egymásra torlódó társadalmi cselekedetek sora, folytonossága jelenti magát a történelmet. Tehát sem valamely kisebb-nagyobb közösség, sem az egyén nem képes kiszakítani önmagát a történelemből. Ugyanakkor nem tagadható, hogy kétségtelenül vannak történelmibb idők, amikor a sorsfordulók, válaszutak erőteljesebben jelentkeznek, kényszerítenek a gyorsabb döntésekre. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezekben az években a felelős döntések idejét éljük és döntéseink helyességét — avagy hibás voltát — majd az idő igazolja, korrigálja. A mai világban — és ezen értve egész földgolyónkat — valamennyiünknek fel kell ismernie, hogy a legfontosabb közös érdek és cél a béke megőrzése. Igazi, homo sapienshez méltó cél ez. A béke minden egyéb tervünk alapja és kiindulópontja. Számtalan ellentmondás, oly sok gazdasági gond, nehézség viszonyai között a gondolkodó embernek nemcsak az atomháború rémével kell szembenéznie, hanem látnia kell az alattomosabb veszélyeket is: a környezetszennyezést, a végzetesnek tűnő energiaválságot, a földrészekre kiterjedő éhezést és nyomort, a terror terjedését. Az emberiség létét veszélyeztető tényezők e vázlatos felsorolása bizonyára komornak tűnik. De nem a pesszimizmus sugallása a célunk, amikor szerény szakmai lapunkban e tényekről említést teszünk. Ellenkezőleg! Éppen a valamennyiünket érintő kérdések felvetésével olvasóinkban ösztökélni kívánjuk az eredményesebb, jobb, tartalmasabb, mindennapi munkavégzés iránti igényt. Társadalmi rendszerektől függetlenül is olyan hatalmas a legújabb kor technikai forradalmának kihívása, hogy nincs és nem lehet olyan terület, ahol e kihívással ne kelljen szembenézni. Ha lapunk is a maga szerény eszközeivel, cikkeivel a kor által feltett kérdésekre keresi a választ, akkor talán hozzájárul ahhoz, hogy a mégoly radikálisnak tűnő változások sem okoznak zavart, cselekvésképtelenséget a mi házunk táján. A művészet és ezen belül számunkra a nagybetűs Zene kétségtelenül része mindennapjainknak. De régi törvény, hogy a folyamatos átalakulások során a mindenkori szórakoztatózene, az adott társadalmi közeg gazdasági helyzetét, fejlődését, jellegét, szokásait, szórakozási formáit tükrözi. Magyarán: szakmánkban vállalni, sőt tudatosítani kell a világban lezajló változások következményeit. A következmények pedig jórészt függetlenek országhatároktól. Ha nem alkalmazkodunk a század — és egyben az ezredév ! — végének új viszonyaihoz, akkor a vendéglátóipari zenélés régmúlt dicsőségeire emlékezhetünk ugyan, de az ábrándozás nem jó tanácsadó. Messzire jutottunk e nem teljességre törekvő röpke fejtegető írásban? Az élet diktálja, hogy egyre nyíltabban beszéljünk mind az egész ország gondjairól, mind a szórakoztatás, az élő zene körül lezajló negatív történésekről. Hogy kivédjük a kedvezőtlen hatásokat, ahhoz tanulmányoznunk, ismernünk, elemeznünk kell a várható tendenciákat. A többi hivatással, foglalkozással, mesterséggel együtt kutatnunk és keresnünk kell a helyünket a kilencszázas évek utolsó szakaszában. Néhány szó a működési engedélyek adminisztratív felülvizsgálatáról Mint előző számunkban már említettük, az Országos Szórakoztatózenei Központ ebben az évben adminisztratív felülvizsgálatot szervez a kategorizált, tehát a hivatásos szórakoztatózenészek részére. A felülvizsgálatra több okból van szükség. Mindenekelőtt talán leglényegesebb tényező, hogy a legutóbbi hasonló felülvizsgálatra 1964-ben került sor. Időszerű cél tehát, hogy az alaposan megváltozott gazdasági, ezen belül vendéglátóipari közegben, az OSZK „up to date” lássa el feladatait. Különösen fontos a naprakészség, ha arra gondolunk, hogy a kategorizált zenészek, énekesek adminisztratív felülvizsgálata után, a közeljövőben az OSZK számítógépet kap, és a KaleidOSZKóp Műsoriroda művésznyilvántartása mellett a zenészek is „számítógépre kerülnek”. Ez a folyamat összefügg a menedzselő jellegű zenészközvetítéssel, hiszen ajánlani, impresszálni eredményesebben csak úgy lehet, ha pontosabban ismerjük a zenészállomány összetételét. Jóllehet, az elmúlt több, mint húsz év alatt, a bejelentett változásokat folyamatosan regisztrálták az OSZK illetékes csoportjánál, a kategorizált zenészek nyilvántartása jelenleg nem tükrözi a tényleges helyzetet. Sok muzsikus a vendéglátóipari zenéléstől távolabb eső területeken találta meg számításait, hivatását, életcélját. Számosan hagyták abba, vagy el sem kezdték zenészi működésüket, de birtokukban volt, illetve van a hivatásos működési engedély. Néhányan más égtájak felé vándoroltak, vagy az élet kérlelhetetlen törvényei szólították el végleg kollégáink egy részét. A be nem jelentett módosulások, lakhelyváltozások stb. miatt sem fedi a nyilvántartás a valós helyzetet. Megjelent mindennapi életünkben a személyi szám és nyilvánvaló, hogy az új nyilvántartási rendszer ezt is alapul veszi. A kategorizált zenészek, énekesek adminisztratív felülvizsgálata után most új, fényképes előadóművészi engedélyeket ad ki az OSZK és 1987. december 31-e után, a korábban kiadott engedélyek érvényüket vesztik. A gondos előkészítés után a felülvizsgálat e sorok megjelenésekor már javában zajlik. E helyen is kérjük azokat a kollégáinkat, akik valamilyen ok miatt még nem kapták meg a felülvizsgálatra vonatkozó levelünket, hogy amennyiben meg kívánják újítani engedélyeiket, jelentkezzenek az állandó lakhelyük szerinti OSZK kirendeltségen, a budapestiek pedig Gorkij fasor 38. szám alatti központunkban. Végül tájékoztatjuk zenészkollégáinkat arról, hogy a felülvizsgálat kizárólag adminisztratív jellegű, tehát ennek során vizsgáznia, vagy meghallgatáson megjelennie senkinek nem kell. ^0$