Zenelap, 1911 (25. évfolyam, 1-19. szám)
1911-01-10 / 1. szám
1911 Jelenleg még csak zongora, hegedű, czimbalom és elméletet tanítatnak; minden tanítvány hetenként 3 ízben jelenik meg a tanfolyamon, mely 3 órából, 2 gyakorlat, 1 pedig elméleti óra, ami óriási mértékben emeli a tanulók zenei intelligencziáját s fejleszti tehetségét mert elméletet már a legelemibb fokon is rendszeresen tanul, mire más intézetekben csak az úgynevezett akad. tanfolyamokon kezd vele mellékesen foglalkozni. Tanárai és tanulói a legszigorúbb ellenőrzés alatt állanak. Óráján úgy az egyik, mint a másik köteles pontosan megjelenni s azt pontosan betartani. A tanárt ellenőrzik a szakfelügyelők, a tanulót pedig a vezető tanár jelentése alapján az intézet igazgatója, aki őt mulasztás esetén azonnal felszólítja órája igazolására. Ha a tanár beteg, vagy pedig egy vagy más oknál fogva nem tarthatja meg óráját, állandó helyettes áll a tanfolyamok rendelkezésére. Biztos forrásból tudjuk, hogy az eddig elért eredmény meglepő. Sajnos, hogy még csak kezdő tanulói vannak — néhány kivételtől eltekintve — a tanfolyamoknak, ami még talán jó is, mert az egységes szellem és egyöntetű vezetés következtében jobban haladhatnak a tanulók s nem kell annyit javítani a számtalan esetben elrontott növendéken, ami visszatart tanárt és növendéket egyaránt. A tananyag a lehető legpraktikusabb s ami a fő, irányelv lesz a magyar zeneszerzők felkarolása. A jövő tanévben a már meglévő 4 tanszak kiegészítést nyer a gordonka és gordon, fúvóhangszerek, hárfa és ütőhangszerek tanszakaiban, amelyeknek tanulói tandíjmentességet fognak élvezni. Ily rövid idő alatt kifejlődik és megalakul az iskolai zenekar, amit az ottani hegedűtanár fog vezetni és betanítani. Ismervén a tanulóknak a fúvóhangszerek iránti óriási előszeretetét, meg vagyunk arról győződve, hogy a kis tanulók özönleni fognak az egyes tanszakoknak mindenikére. Ma magyar ember alig játszik fúvóhangszert s a zenekaroknak enemű, de általában összes szükségletét a külföldről beözönlő csehek, morvák és németek látják el. Ha már most elgondoljuk, hogy a tanulók már a zsenge gyermeki korban minden kiadás nélkül vagy legalább kevés kiadással megtanulják a fúvó hangszereket, nemzetgazdasági szempontból is felötlik a tanfolyamok óriási előnye, mert hiszen 1—2 évtized alatt nem szorulunk külföldiekre, hanem fiatal magyar zenészt állíthatunk helyükbe. Egyáltalában mi, akik foglalkoztunk a főváros emez intézményével, nem tudjuk eléggé kiemelni ennek nagy előnyeit a jövő zenei nemzedékre, zenei kultúrára és szülőkre egyaránt s így csak örömmel üdvözöljük a főváros agilis és művészetkedvelő polgármesterét s a közoktatásügyi tanácsost, hogy a fővárosnak e már régóta hiányzó s fölötte igen fontos intézményét teljes jóakarattal megalkották. De különösen meg kell emlékeznünk Sztojanovits Jenő igazgató-szakfelügyelőről, aki mindenképpen szervezője volt s jelenleg vezetője az intézménynek és Erődi Ernő szakfelügyelő társával mindenütt ott van, ahol egyengetésre, segítségre és szervező munkára van szükség. Az ő eszméje s munkája volt a tanfolyamok megalkotása s így a siker oroszlánrésze is ezt a szívós, nagy munkaképességű akaraterős művészt illeti, aki valóban nemcsak kiváló zeneszerző karnagy és tanár, hanem elsőrangú adminisztratív tehetség is, akinek, hogy lelkesítő s nemes tervei a legteljesebben beváljanak, szívből kívánjuk. Különben is, a Sztojanovits által életbe hivott nagyszabású intézmény olyan horderejű, hogy vele foglalkoznunk nemcsak most, hanem ezután is kötelességeink közzé fog tartozni s így igen, olvasóink időről-időre látni, tapasztalni fogják, hogy zenei kultúránk fejlődése érdekében a székesfőváros tanácsa, a legmesszebbmenő áldozatoktól sem fog visszariadni, hogy ezen intézményt mindenképen felvirágoztassa. A „Zenelap“ a 25-dik év küszöbén. Egy negyedszázad Nemzetek történetében is számottevő időszak, mennyivel jelentősebb ez egy véges emberi életben s az általa létesített s irányított intézményekben s százszorosan nagyobb horderővel biró az időszaki sajtó történetében. A magyar «Zenelap» ime, magasztos hivatásának teljében megérte fönnállásának e magas életkorát, pedig az uralkodó közöny s a kedvezőtlen zenei viszonyok miatt küzdelmes volt a múltja, de utat tört s míg mellette számos vállalkozás szenvedett hajótörést, diadallal állotta ki a versenyt s biztos iránytűjével maradandó nyomokat hagyván maga után, győzelmesen került révpartra. A vihar csak edzette árboczát, a küzdelem csak erősítő vitorláját. A legszebb eszme, a legönzetlenebb vállalkozás, a legcéltudatosabb munka is kárba vész, ha mostohák a viszonyok, vagy ha a kezdeményezőben hiányzik az energia, a szívós kitartás. Azonban amily sok volt amabból, jóval többel rendelkezett a «Zenelap» az utóbbiból. Valljuk meg, hogy mikor a «Zenelap» sajkája elindult, német világ volt, fájdalom, a hazában; pedig tagadhatatlan tény, hogy akár a nemzeti érzés fejlesztése, akár nemzetgazdasági szempontból tekintsük is a dolgok lényegét, egyképen fontos a művészetek fejlesztése és felvirágoztatása, ha az igazi magyar társadalmat akarjuk megteremteni. A művészetek között elsősorban a zeneművészet az, mely közvetlensége folytán e czért legjobban szolgálja s aránylag legtöbb egyénnek ad kereseti forrást. Nemzeti kultúránk fejlesztése csak nemzeti talajon fejlett s önálló cselekvésre képes nemzeti társadalom mellett lehetséges. ZENELAP