Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1913

l­ mat ad arra, hogy a gyakorlatban ne mindig és mindenütt jusson érvényre az Utasításokban tagadhatatlanul megnyilatkozó liberalizmus. Van tehát baj az ó-klasszikus nyelvek tanítása körül, de ebből nem következik az, hogy e tárgyak tanítását megszüntetni kellene, mert a görög és latin kidobása a gimnázium bajai , nem orvosolná, hanem súlyosbítaná. Ez irodalmakkal való foglalkozás ugyanis nem hogy az életben szükséges ismeretek szerzése elől nem veszi el az időt, hanem ellenkezőleg, ha az a sokak által hőn óhajtott kidobás megtörténnék, ezáltal éppen az életre neveléstől, a céltudatos er­kölcsi képzéstől vennék el a legalkalmasabb eszközt. Mert ha ma még egy kissé bizonytalanul is van kitűzve a tanításuk célja s ebből származik is egy kevés baj, azért a komoly erkölcsi kép­zésnek még így is nélkülözhetetlen szolgálatot tesz e két irodalom. Mivel tehát a görög és latin irodalom tanításának kérdése a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedése folytán megint sző­nyegre került, időszerűnek tartom foglalkozni e kérdéssel. Ez igénytelen dolgozatban annak bebizonyítására törekszem, hogy a gimnázium a görög és latin auctorokat rém nélkülözheti. Meggyőződésem szerint a görög és latin irodalom tanításának célja, legfőbb szempontja az embert önmagával megismertetni, azaz az öntudatosság azon fokára emelni, hogy a cselekedeteit mozgató lelki tényezőket világosan lássa. Vagy más szóval: az erkölcsi világ öntudatos ismerete lessz e tárgyak tanításának végső célja. Ha a görög­ és latin irodalommal való foglalkozás hasznos voltát meg akarjuk érteni, be kell látnunk az önismeret fontossá­gát, aztán tudnunk kell, milyen úton szerezhető meg az önismeret. E két dologról fogok tehát fenti állításom ig­azolására szólani. A latin és görög auctorok tanításának kérdésével összefügg ugyan a nyelv kérdése is, de a dolognak ezt az á­gát nem óhajtom bővebben tárgyalni. Itt röviden csak annyit jegyzek meg, hogy a latin és görög auctorokat nem azért tanítják, hogy e nyelveken valaki beszéljen és még tán azért sem, hogy e nyelvet annyira bírja, hogy az ösz­­szes auctorokat önállóan megértse: a legfontosabb cél a görög és római élet megismerése, de még az sem önmagáért, hanem a mi életünk magyarázása szempontjából. Erre pedig a nyelvnek oly csekély fokú leírása elegendő, hogy annak megszerzése — jó mód­szert, jó tanárt feltételezve — a fizikai tárgyak megtanulásánál több fáradságba, több időbe nem kerül. Különösebb képesség sem kell hozzá — ismétlem : megfelelő módszert feltételezve — mert aki a természetrajzot megérti, az a nyelvtant is meg fogja érteni. A szer­­zendő ismeretek pedig a fizikai ismeretekkel egyenlő fontosságúak, azokat egészítik ki és foglalják össze egységes világképbe. Áttérhetünk most már annak vizsgálatára, miért szükséges önmagunkat ismernünk és mi lessz az önismeret s­zerzésének helyes módja. E két dolog fogja megokolni a görög és latin auctorokkal való foglalkozást, ezekből tűnik ki e két irodalom tanításának haszna.

Next