Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
820 AUGUSZTUS. (A görgényszentimrei parkban írtam) Robogó--piros tus rucámban Tánclépésben, szökelbe jöttem, lerázó kedmnel csókot dobtak & fák mögöttem — S fenn ragyogott, úgy ragyogott az ég!.... feszülő testem Menetelte:31tég ! Íhtég, még! Előre ! Hityegne — lengne! íieljebb, beljebb ...! S dobogó lábam feldobogta az elkapott királyi bertet. Kern bántott semmi. Emlék nem sírt. Gondolat nem fájt, nem kérdezett. Celtem a fényes napkoronggal Dersenní fényezett. Oh milyen szép nőit!... Smber és Töld Gpönpörüséges összetartozása. "Dagpán —- nalamék jászkun ősöm .Hirtelen lelkembenágtatása !... De nagyon szép nőit!... Kenn tudtam megállni — Telcsörtettem a Hajlaton a Hó9Pro • Löperekesen rontott Hí rajtam Gpönpörüségem ködne: Tellikegtem — Ss a tetőn a csendbe csengtem: Kallika ! — Grilpó ! — S lenágtattam, mint egy féktelen fiatal csikó. Augusztus Nagy Emma.