Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-09-16 / 18. szám
Romuald és Andriána — Igyen gondolja kigyelmed? Andriána jól tudja, hogy azon pillanatban, melyben elárulja, ki vetett rá szemet a várnépből, mi azt nyomban újratehetjük. Sőt, ha az illető nem áll nemesi sorban, tömlőére is kerülhet. Ezért talán félrevezet, vagy mindent letagad. Nem, én bizonyosságot akarok, jobb, ha lányunknak nem adjuk eszére gyanúnkat, nehogy óvatossá váljék. A szerelmes leány nagyobb szemfényvesztő a francia zsonglőröknél, azért is kellene mindet idejében elkötni, mielőtt az oktalan hajlandóság fölébredne benne. A grófné most egy faragott nyelű asztali harangot rázott meg, s a belépő apródot Christianus atyáért küldötte. A sovány fanatikusan tüzelő szemű, de különben jámbor páter szerényen ült le egy hatalmas, fából metszett széknek csupán a szélére. Hozzá volt ugyanis szokva a támlátlan kis négyszögüléshez, s a kényelem nem esett ínyére. Mialatt a cellájából vezető kongó, csak egy-egy gyér napkövével világított folyosókon végigjött, számot vetett magával. A kérők megjelentével jól sejtette, mily kérdést fognak hozzája intézni. Andriána szíve ugyanis nyitott könyv volt előtte. A tiszta hajadon öntudatának hajnala óta soha sem élt a legszigorúbb lelki vezetés nélkül. Nem csak tévedéseiről szokott gyónásain beszámolni, hanem minden tettére tanácsot kért lelki ■ atyjától. Még a lovaggáütésre viradó hajnalon meggyónta volt Christianus atyának a Szűz legújabb csodáját, mely Andriána és Romonald szivét, sorsát mindörökre egybefűzte. A páter nem kevéssé volt meghatva és meglepetve a hajadon csodálatos vallomásától. De jól tudva, mi a szülők rejtett szándéka, mely még a boldogult Adéla asszony halálos betegsége alatt fogamzott, s mely a beteg asszonynak a csoda éjjelén történt halálával nyílt tervvé vált. Christianus atya nem kis meggdöbbenéssel tekintett a harc elé, mely az ifjakra várt. Némi megnyugvása volt Andriána ama vallomásában, mely szerint ő Romualddal fogadalmat ten, soha semminemű tiltott módon nem érintkezni. Nehogy még csak árnyéka is hozzájuk férkőzzék földi gondolatoknak, a szerelmesek csak a Csodatévő Szűz jelenlétében, a mozaikkép előtt szólottak egymással, mindaddig így szándékolván ezt, míg a Szűz ujjmutatása róluk máskép nem határozand. Mindennek Christianus atya tudatában volt, de mikor a grófné