Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1940
I. Irodalmi munkálatok - Komlós Aladár: "Az asszimiláció kora", a magyar irodalom és a zsidók
191 «AZ ASSZIMILÁCIÓ KORA», s maga Farkas idézi Szana Tamás szavait 1882-ből: «A magyar szépirodalom idegen példányképek hatása alatt kozmopolitikus jelleget öltött, s az idegen termékek áramlata megmételyezi a nemzeti érzületet, a jóízlést, s nem egyszer az erkölcsöket». Figyelemreméltó bizonyítékkal szolgál a nyolcvanas évek hatalmas antiszemita irodalma is, amely kígyót-békát kiált a zsidókra s a pálinkahamisítástól a rituális gyilkosságig mindennel megvádolja őket, csak azt az egyet nem veti szemükre, hogy a magyar irodalmat befolyásolják. Ennek a vádnak ugyanis annyira nincs alapja, hogy az állapotokat még jól ismerő kortársaknak egyszerűen nem is juthatott eszébe. Németh László az ő kitűnő ösztönével ráhibáz, hogy szellemi életünk mélypontja az 1860—80, de főképp az 1867—80 közti kor; csak azt nem tudja, hogy a zsidóság épp ekkor vesz részt legkevésbbé a magyar szellemi életben. S nem elég, hogy a hetvenes és nyolcvanas évek zsidó írói nem szolgáltak rá a kozmopolitizmus vádjára ; tudjuk azt is, kik adtak, legalább látszólag, okot rá. A kozmopolitizmus vádját a katolikus Reviczky és Rudnyánszky (az utóbbi Magyar Szemle 1889) veszik magukra, büszkén és dacosan vállalva azt. Valóban, a nyolcvanas években, mely hangos a kozmopolitizmus jelszavától, a felvidéki dzsentriköltőkön (Reviczkyn, Rudnyánszkyn, Komjáthyn, Gáspár Imrén, Koroda Pálon) át szivárog be hozzánk a német és Justh Zsigmondon, Ambrus Zoltánon, Pekáron át a francia műveltség, a zsidó Ágainak és Kiss Józsefnek még csak az a becsvágya, hogy minél magyarabbak legyenek, s Aranyhoz járnak iskolába. A kozmopolita mételyezés