Mult és Jövő, 1942 (32. évfolyam, 3-8. szám)

1942-03-01 / 3. szám

SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF XXXII. É­V­F. 1912 MÁRCIUS A ZSIDÓ ÉLET PROBLÉMÁI (dr. F. L.) A Múlt és Jövő egyik régebbi számában egy felekezeti árnyalatokon felül álló egyetemes zsidó, közéleti szerv kérdésével foglalkoztam. Inter arma silent musae. Ezt alkalmazni kell a köz­­életre és különösen a zsidó közéletre is. A vélemények sza­­bad kialakulására nem alkalmas a háborús atmoszféra. Ami­­kor tehát a felekezeti árnyalatokon felü­lálló, közéleti szerv megteremtésének ötletét felvetettem, az elkövetkezendő békés idők legfelsőbb, országos szervére gondoltam. E szerv megalkotásának belső meggondolások és nem külső körül­­m­ények alapján kell létrejönnie. Semmi sem lehet olyan hiábavaló és eleve korai halálra ítélt, mint az olyan­­ belső, zsidó, közéleti elgondolás, mely külső körülmények, szim­­pátiák és antipátiák folytán kelt életre. A felekezeti árnya­­latokon felül álló, zsidó közéleti szerv megalkotása nem külső körülmények aktuális követelménye, hanem olyan belső szükségesség, melynek hiányát már régen s a maiaknál kevésbé komoly és sürgető időkben is erősen érezte és érzi a magyar zsidó közösség. • Elgondolásom alapját az a gondolat képezi, hogy ide­­jét múlt dolog ma már, a világ bármely részén, a zsidóság­­ról pusztán mint felekezetről beszélni. Más-más elgondolá­­sok alapján , különböző színezésben a zsidóságot, mint nép­­réteget ismerik el ma csaknem világszerte. Magyarországon ugyancsak elfogadott fogalom a magyarországi zsidóság mint nép, vagy népréteg. E fogalmon belül mi, magyar zsidók nyomatékosan leszögezhetjük, hogy mint felekezet, vagy, mint népréteg, a magyar hazának mindenkor hit és odaadó közössége akarunk maradni. Nincsenek és nem is lehetnek centrifugális politikai törekvéseink, mert mi a magyar nemzet, a magyar szellem és a magyar állam primá­­tusát kategorikus imperativusnak tekintjük. Nem adjuk fel a szabadság, az állampolgári, teljes jogegyenlőség elvét sem, sőt megszervezendő zsidó közéletünk erejével küzdeni aka­­runk azért, hogy ezt a szabadságot és ezt az alkotmányi jogegyenlőséget ismét diadalra vigyük és egyben zsidó népi értékeink szellemi és gazdasági eszközeivel megszervezetten, tömörültebben és ezért hatásosabban tudjuk szolgálni a magyar nemzeti törekvéseket is. A zsidó népi megújhodás teljességét ugyancsak a cioniz­­mus útján érhetjük el, de ez a zsidó népi törekvéseknek csak befelé fordított oldala, melynek a magyar nemzeti politikával nincsen semmi kapcsolata. Ez csak a belső zsidókérdés megoldásának útja, de éppen olyan fontos a külső zsidókérdés megoldása, mely a magyar életben a sza­­badság és egyenlőség visszaszerzésére és az adott és a jövő­­ben esetleg újabban változó körülmények között a zsidó népi értékeknek a magyar nemzeti célok szolgálatába állí­­tására irányul. Világosabban kifejezve: hangsúlyozni kíván­­juk — jobban, mint a múltban — zsidó népréteg-voltunkat, egyben azonban nyíltabban és világosabban, mint a múlt­­ban, kifejezet­ten mint zsidó népi pluszt ajánljuk fel szel­­lemi és gazdasági erőinket a magyar népi törekvések szol­­gálatára. Tudom, hogy a zsidó élet országos megszervezésének gondolatától a magyar zsidóság még mindig idegenkedik, mert ebben valami merőben újszerű elgondolást sejt. Pedig, hogy a dolog milyen egyszerű s mennyire az események maguk segítik kialakulni, bizonyítja éppen az ״ Országos Pártfogó Iroda" gyors és sima létrejötte. Ez a szervezet már igen közel áll ahhoz, amiről e sorokban írok: az országos zsidó népképviseleti szerv lényegéhez. A keresztény egyházak sem voltak soha kizárólagosan egyházi szervek, hanem egyúttal szoros politikai kapcsolat­­ban állottak az ország alkotmányával. A második zsidó­­törvényig a magyar zsidóságnak, mint felekezetnek is kodi­­fikálva volt ez a politikai bekapcsolódása és meg volt adva a további kifejlesztés lehetősége is. A zsidótörvények­ adta helyzetünk, mely népnek dekla­­rált bennünket s egyben más népréteggel ellentétben, jogainkat is megnyirbálta, olyan, főként politikainak nevez­­hető helyzetet teremtett, melynek következményeit is csak politikai síkon vonhatjuk le. Minden probléma, mely bele­­vág eleven életünkbe, jelenünkbe és jövőnkbe, politikum­­ból született, politikumból tartatik fenn s így annak meg­­javítása is csak politikai úton képzelhető el. Olyan nép pedig, mely nem akarja, vagy nem meri vállalni a politikai önnevelést, fegyelmezést és a higgadt, alkotmányos, de 33

Next