Uj Élet, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-01 / 15. szám
1961. augusztus 1. A MIOK küldöttségének tisztelgése az abdai, balfi és sopronkőhidai mártírok emléke előtt Július 17-én, hétfőn Sós Endre, a MIOK elnöke, Schück Jenő főrabbi, az Ortodox Rabbitanács elnöke és dr. Végházi István, a MIOK főtitkárhelyettese látogatást tett Abdán, Balfon és Sopronkőhidán, hogy a magyar zsidóság nevében tisztelegjen azoknak a mártíroknak az emléke előtt, akik ezeken a helyeken életüket adták a magyar szabadságért. Abda mellett, a Rábca-híd közelében, II. Rákóczi Ferenc emlékművének szomszédságában van az a hely, ahol a fasiszták 1944 őszén száz és száz munkaszolgálatost agyonlőttek. ,Itt vesztette életét Radnóti Miklós, a kitűnő költő is. A magyar zsidóság képviselői kegyelettel álltak meg a töltésnek azon a részén, ahol munkaszolgálatosok százainak kihulló vére áztatta a földet. (A meggyilkoltak túlnyomó részét később exhumálták és Budapesten helyezték örök nyugovóra.) Balfon, a hegy tetején, emlékmű hirdeti, hogy azon a tájon kétezer munkaszolgálatost gyilkoltak meg a fasiszták és ezek közül több mint száz az emlékmű alatt nyugszik. A magyar zsidóság képviselői imával és csendes emlékezéssel áldoztak a mártírok emlékének. Sopronkőhidán Bajcsy Zsilinszky Endrével együtt több zsidó vallású ellenállót is kivégeztek a Szálasi-pribékek. A szabadsághősök mártíriumának színhelyén, a börtönudvaron, emléktábla hirdeti az ellenállási mozgalom tagjainak hősiességét. Latinbetűs héber imakönyvet szerkesztett a párizsi főrabbi A londoni The Jewish Cronicle közli, hogy Jem Kippurra latinbetűs héber imakönyv jelenik meg Párizsban, amelyet Meir Jais párizsi főrabbi szerkesztett. Az új imakönyvre azért van szükség, mert legalább 50 000 olyan zsidó él a francia fővárosban, aki nem tud héber betűket olvasni. A latinbetűs héber imakönyv kiadása egy részét képezi annak az akciónak, amely a francia zsidók vallási életének fellendítésére irányul. Fasiszta fiatalok garázdálkodása Londonban a varsói gettó kiállításán A londoni The Jewish Chronicle beszámol arról, hogy négy angol fasiszta ifjú garázdálkodást rendezett Londonban a varsói gettó kiállításán. A négy fiatal horogkereszteket akart a falakra ragasztani, de a rendezők és a rendőrség közegei megakadályozták, hogy meggyalázzák a varsói gettó zsidó ellenállóinak hősi emlékét. Angliában betiltották a Globke-filmet Londonból jelenti a Reuter, hogy az angol cenzúrabizottság betiltotta a „J-akció” című film terjesztését, mert ez a film, amelyet a Német Demokratikus Köztársaságban gyártottak, Dr. Hans Globke nyugatnémet miniszterelnökségi államtitkár múltjával foglalkozik. A cenzúra-bizottság tiltó rendelkezése többek között ezeket tartalmazza: ״ Úgy tűnik, hogy a filmet azzal a céllal gyártották, hogy ártsanak egy magánember hírnévének. Épp ezért az a véleményünk, hogy ennek a filmnek kereskedelmi bemutatása ellenkezik a közérdekkel.” • Nem tudjuk osztani az angol cenzúra-bizottság véleményét. Globke nem magánemberként készítette a pogromra uszító kommentárjait, és most sem magánemberként tevékenykedik a nyugatnémet kormány oldalán. Nem magánemberi minőségben kívánja őt leleplezni a ״ Jakbió* című film sem. Az angol zsidóság országos képviselete a nyugatnémet páncélosok angliai hadgyakorlata ellen Az Új Élet londoni tudósítója jelenti, hogy az angol zsidóság körében — Angliában 580 000 zsidót tartanak számon a hitközségek — nagy nyugtalanságot keltett a Német Szövetségi Köztársaság páncélos csapatainak őszre bejelentett angliai hadgyakorlata. Az angol zsidóság országos képviselete néhány nap előtt ülést tartott, amelyen Sir Barnett Janner elnök, az angol alsóház tagja és több más felszólaló is, kifejezést adott az angol zsidóság nyugtalanságának. MI VAN AUSZTRIÁBAN? Bécsben egyes lapok a következő fasiszta és antiszemita megnyilvánulásokról rántják le a leplet: Innsbruckban horogkeresztes plakátokat ragasztottak ki az osztrák nácik. A Deutsche Bruderschaft elnevezésű fasiszta szervezet tagjai átfestették a Bodeni-tó egyik hajóján az osztrák köztársasági címert. Az osztrák hatóságok tovább tűrik Strigl gyáros trauntali villájában az osztrák horogkeresztes mozgalom iskoláját. Ausztriában akadálytalanul terjesztik a horogkeresztes ifjúság Nyugat-Németországban megjelenő lapját, a Trommler-t, amelyet Weswaldi, az Ausztriában feloszlatott náci ifjúsági szervezet vezetője szerkeszt. Ausztriában nem kobozták el azokat a Nyugat- Németországból behozott antiszemita röpcédulákat, amelyek többek között azt hirdetik: ״ A zsidók mindig megérdemelték üldözőik haragját.” Ausztriában szabadlábon járkál az a Theodor Soucek, aki náci propagandát fejt ki, és attól sem riad vissza, hogy a nácik gázkamráit, amelyekben millió ésmillió zsidót kivégeztek, ártalmatlan „ruhafertőtlenítési intézeteknek” tüntesse fel. Folytathatnánk a sort! De, ugye, ennyi is elég?! ÚJ ÉLET Az igazak sora lezárul Részletek André Schwarz-Bart világhírű, regényéből 1959-ben egy addig teljesen ismeretlen, fiatal, lengyel származású író könyve kapta a legnagyobb francia irodalmi díjat, a Goncourt-díjat. Az író André Schwartz- Bart, a mű címe: Az igazak sora lezárul (franciául: Le dernier des Justes). A megrázó, zsidó tárgyú művet 1962- ben jelenteti meg magyarul az Európa könyvkiadó. A most készülő fordításból közlünk néhány részletet, a kiadó és a fordító engedélyével. Az alább következő részlettel kezdődik a regény. Az igazak legendája Régesrég kihamvadt csillagok fénye az, amit szemünk felfog. Az én Ernie barátom életrajza kényelmesen elférne a huszadik század második negyedének keretei között, ám Ernie Lew igazi története jóval korában kezdődik, valamikor időszámításunk ezredik esztendeje körül, York ősi angol városában. Vagy egészen pontosan 1185. március 11- én. William Nordhouse püspök hatalmas szentbeszédet mondott ezen a napon: „legyen meg Isten akarata!” — kiáltozta a tömeg, és kitódult a templom előtti térre; néhány perccel később pedig a város zsidó lakosai már számot is adhattak bűneikről amaz Istennek, aki püspöke szájával magához szólította őket. Ám az általános fosztogatás közepette néhány családnak sikerült egy elhagyott, ódon toronyba menekülnie, amely a város szélén állott Hat napig ostromolták őket. Közben, a reggeli szürkületben, minden nap odament egy barát a tornyot körülvevő árokhoz, és feszületet szorongatva markában szabad elvonulást ígért azoknak a zsidóknak, akik elismerik a mi édes Jézus Krisztus urunk kínszenvedését. Ám a torony „néma és zárt” maradt, amiképpen feljegyezte volt egy szemtanú, Dom Bradon bencés szerzetes. A hetedik nap reggelén Jem Tor Lévy rabbi valamennyi ostromlottat összehívta az őrtorony terraszára, s így szólt hozzájuk: ״ Testvéreim, életünket Istentől kaptuk; adjuk hát vissza néki önkezünkkel, amiképpen németországi hittestvéreink cselekedték!” A férfiak és nők, gyermekek és aggastyánok egymás után nyújtották áldásra homlokukat, s tartották azután nyakukat a kés alá, amelyet a rabbi másik keze forgatott. És az öreg rabbi végül egymaga nézett farkasszemet saját halálával. Dom Bradon imigyen tudósít erről: ״ És akkor siránkozás hallatszott, oly hangosan, hogy meghallották egészen a Szent Jakab-negyedig .. Utána jámbor kommentár következik, majd így fejezi be krónikáját a barát: ״ Huszonhat zsidót számláltak össze a torony terraszán, nem számítván a nőstényeket és a kölyköket. Két esztendővel később további tizenhármat találtak a pincében, ahol az ostrom alatt temették el őket; ezek majd mindannyian csecsszopós korúak voltak. Ami a rabbit illeti, még mindig kezében szorongatta annak a tőrnek a markolatát, amely nyakát átjárta. Ezen kívül más fegyvert nem találtak a toronyban. A rabbi testét nagy tűzre vetették, hamvait pedig sajnálatos módon a szélbe szórták, úgy hogy be fogjuk lélegezni e hamvakat; ilyeténképpen a parányi gonosz szellemek valamilyen mérgező nedvet oltanak majd belénk egykoron, valamennyiünk mélységes megdöbbenésére.” Ez a kis történet magában véve nem valami különös. A yorki torony tömegáldozata a zsidók szemében parányi epizódja csupán vértanukban túlontúl gazdag történelmüknek. Ismeretes, hogy a szenvedélyes hitnek ebben a korában egész népes hitközségek vetették magukat a lángok közé, mert másként nem menekülhettek a Vulgata kísértése elől. Így történt ez Speyerben, Kölnben, Prágában egyként, az 1096-os végzetes esztendő nyarán. Később pedig, a fekete pestis dúlása idején, így volt ez az egész keresztény világban. Ám a Jóm Tov Lévy rabbi tettének különös sors jutott osztályrészül: a közös tragédia fölé emelkedett és legendává nőtt. Az átalakulás e folyamatát csak az értheti meg, aki hallott már valamit a Jamed -nov ősrégi zsidó mondájáról. Ezt a hagyományt egyes tabuisták az idők ősforrásáig, Ézsaiás próféta titokzatos koráig vezetik vissza. Azóta patakokban ömlött a vér a füstfelhők elsötétítették eget, de a hagyomány élt tovább, átvergődött minden mélység fölött és megmaradt egészen napjainkig. E hagyomány szerint harminchat igaz ember hordozza vállán a világ egész súlyát, ők a Jamed wow, a Harminchatok. Külsőleg mi sem különbözteti meg őket a közönséges halandóktól, s gyakran maguk sem tudják, hogy ők a kiválasztottak. De ha csak egy is hiányoznék közülük, a mérhetetlen szenvedés megmérgezné az ártatlan kisgyermekek lelkét is, és az emberiség egyetlen óriási kiáltással megfulladna. Mert a Harminchatok a világ megsokszorozott szívét jelentik, s edényként fogadják magukba az emberiség minden fájdalmát. Ezer meg ezer népmese szól erről, bizonyítja, hogy a Harminchatok ott vannak mindenütt. A Haggada egyik nagyon régi szövege elmondja, hogy a legsajnálatraméltóbbak azok, akik nem tudják, hogy a Harminchatok közé tartoznak. Számukra a világ szemlélése elmondhatatlan szenvedés, maga a pokol. A kilencedik században az andalúziai zsidók mélységesen tiszteltek egy könnycsepp alakú sziklát, amelyet egy ״ ismeretlen” lamed, wov fájdalomtól megkövült lelkének tartottak. Más lamed wov-ok, mint például a fiai halálát üvöltve sirató Hekuba, állítólag kutyává változtak. Egy hasszidista elbeszélés szerint ״ valahányszor egy Jamed nor felmegy a mennyországba, olyan dermedt, hogy Istennek ezer esztendeig kell melengetnie ujjai között, amíg lelke megnyílik a Paradicsomban. És tudjuk, hogy sokan közülük sohasem tudnak megvigasztalódni az emberiség szenvedései miatt, s még Istennek sem sikerül megmelegítenie őket. Ezért azután a Mindenható — áldott legyen az ő neve — olykor-olykor egy perccel előbbre igazítja az utolsó ítélet óramutatóját. Jem Tov Lévy rabbi legendája egyenes leszármazottja a Harminchatok hagyományának . Ford.: Justus Pál Hozzászólás ״ My Endre barátja" című cikkbe. Az ÚJ ÉLET legutóbbi számában megjelent Hegedűs Nándor ״ Ady Endre barátja” című cikke, amelyhez dr. L. K. aláírással az alábbi sorokat kaptuk: ״ Dr. Nagy Mihályt azért jelentették fel a húszas évek elején, mert titokban tudósításokkal és cikkekkel látta el a Bécsi Magyar Újságot, amely tudvalevőleg harcias, éles, szenvedélyes Horthy-ellenes lap volt. Dr. Nagy Mihály vállalkozása tehát rendkívüli kockázattal és életveszéllyel járt. A kéziratait Kellner Jenő és Natonek István nevű hajóstisztek útján juttatta el Bécsbe; ezek a Budapest—Bécs hajójáratokon teljesítettek szolgálatot. (Kellner Jenő ma az Izraelita Hitközség veterán tisztviselője.) A budapesti rendőrségen valaki névtelenül feljelentette őket. Kellner Jenőnek sikerült idejében Bécsbe menekülnie. Nagy Mihály pedig tényleg elbújt a kerepesi temetőben. Natonek István sorsáról nem tudok. Róluk egyébként Nádass József »Láng és Korom« című könyve is megemlékezik. Mielőtt azonban Nagy Mihály a bújkálásnak ezt a keserves módját választotta, előbb Dutka Ákos, majd Hébert Ede dr. lakásán rejtőzött és amikor látta, hogy ezeket a barátait veszélynek teszi ki, szemelte ki magának búvóhelyül a Kerepesi temetőt.”* A fent említett cikkhez hozzászólt Kellner Jenő is, aki az eseménynek mai is élő szereplője, aki a következőket közli: ״ Nagy Mihály nagyváradi újságíró és ügyvéd, a Tanácskormány bukása után Budapestre jött fel lakni és itt a Szociáldemokrata Párt jogvédő irodájának egyik vezetője lett. 1920. év elején Zádor Pálné közbenjöttével és lakásán Murányi utca 53. alatt ismerkedtem meg Nagy Mihállyal, aki a bajbajutottak ügyével foglalkozott. A jogvédelmen kívül, amelyet a bajbajutottaknak nyújtott, a fehérterror rémségeiről is rendszeresen informálta a külföldi közvéleményt. Ezeket a közléseket Natonek István és én közvetítettük. 1925. augusztus 25-én »lebuktunk■״. A lebukás után azonnal értesítettem Nagy Mihályt és családját, hogy tegyen meg minden óvintézkedést menekülése érdekében. Sajnos, ez csak úgy történhetett meg, hogy Nagy Mihály körülbelül két éven keresztül különböző helyeken, főként Hebelt Ede segítségével bujdosott. Az izgalmak és a bujdosás következtében szerzett vesezsugor betegségben rövidesen meghalt.” Felhívás! A zavartalan munka biztosítása érdekében felhívjuk. Ügyfeleinket, hogy a tisztításra leadott és elkészült ruhaféleségeiket mielőbb átvenni szíveskedjenek. *SZIVÁRVÁNY“ RUHATISZTÍTÓ itTSZ. 5 Tolek a«zekUt»a Mipecben (Max Faerber rajzai ״ Das net»« Israel’׳־ ből) Dieter Wachtenbruch, a védi segédje Az Eichmann-per kihatásai Az Új Kelet jelenti, hogy a progresszív zsidóság hiteű községeinek 12. nemzetközi kongresszusán, amely Londonban zajlott le, a delegátusok beszámoltak az Eichmann-per hatásáról a különböző országokban. A brazil, angol, indiai, dél-afrikai és amerikai küldöttek azt mondották, hogy a per hatása általában jó volt és egyik legfontosabb következménye, hogy a világ népei mostjobban megértik a zsidóság szenvedéseit a náci időszakban. Jakov Lottendorf, az amszterdami és hágai progresszív hitközségek elnöke, ugyanakkor megrázó jelenségről számolt be, amennyiben elmondotta, hogy Hollandiában a per nyomán felszínre került borzalmak olyan tragikus lelki válságot idéztek elő néhány zsidóban, hogy olyanok, is akadtak, akik öngyilkosságot követtek el. Ő maga három konkrét esetről tud, de valószínű, hogy több ilyen tragédia történt. Nagy számban akadtak olyanok, akik pszichiáteri kezelésre szorulnak, vagy rabbiktól kértek tanácsot felkavart lelki világuk megnyugtatására.