Új Élet, 1974 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1974-12-15 / 24. szám
Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke leiratban értesítette a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének Intézőbizottságát, hogy a Magyar Népköztársaság Kormánya, méltányolva a Magyar Izraeliták Országos Képviselete Intézőbizottságának előterjesztett kérését, úgy döntött, hogy az államsegélyeket továbbra is biztosítja 1979. december 31- ig, évente az 1974 évben juttatott összegnek megfelelő mértékben. Dr. Seifert Géza, a MIOK elnöke az izraelita hitfelekezet nevében hálásan megköszönte, mind a Magyar Népköztársaság Kormányának, mind Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének az államsegély további folyósítását. Köszönő levelében kihangsúlyozta, hogy ״ államunk és a magyar izraelita hitfelekezet között kialakult jóviszonyt és együttműködést tovább erősíteni kívánjuk hazánk és egész népünk javára". Továbbra is kapja az államsegélyt a felekezetünk Koszorúzás a hitközség székházában December 10-én volt 30 éve, luk. Dr. Seifert Géza elnök az mikor már közel volt a felsza- egész magyar zsidóság kegyeliadulás, hogy egy becsapódó letét tolmácsolta, majd egybomba halálra sebezte Braunszos esemény kapcsán ország Sándornét, Miller Erzsébetet, gunk felszabadulásának jelen- Ormai Klárit, Rotter Évát, tőségére és az enyhülés politi- Szabó Sándort, dr. Szebenyi kárának következetes véghez- Endrénét és Várnai Imrénét, a vitelére, a béke, a békeharc hitközség III. emeletén dolga- soron következő feladataira ró munkatársait. Ök nem él- hívta fel az emlékezők figyelhették meg a felszabadulást, mét. Ezután koszorút helyezett be az újjáépülő hitközség ve- vel az emléktábla alatt. Dr. Leszetősége szükségesnek tartozgó László főrabbi, a Budapesti ta, hogy mementóként emlék- Rabbiság elnöke mondotta el a táblát állítson a Magyar Zsikrddis imát. Kovács Sándor dók Háza III. emelete folyósó főkántor pedig az Él mólé fajgn ' rac’ns.mimot recitálta. A kegyeletes ünnepségen ott voltak a Mártírhaláluk 30-ik évmártírok hozzátartozói, a rabfordulóján a MIOK és a BIH bihar tagjai és a székházban vezetősége megemlékezett rá dolgozó munkatársak. Búcsú Keszi Imrétől ״ Álmom ma is az, hogy valamikor naivan tolott megint muzsikus leszel! es feltalálom a diaionikus aodenaioniát” — mondta Keszi Imre egy nyilttkozatapan, üzemvéteszten- Govei ezelen. Trefált, hiszen euvépzemetesen, hogy egyazon hangsor hétes üzemlét fokú legyen egyszerre. Most, hogyveszi Indre már nem anvot tuobé, mégis úgy tűnik, mintha a hétfokÚ, tizenkétfokúság megalkotnam valami lett volna. Már nem az a kizáró ok, ami eddig volt. Ez az ok fájóbb, mert át kell ereznünk: valóban szegenyebbek lettünk a diatóniát és dodékatórfiát (tüzet és vizet) egységesítő muzsikával. Már sosem találja föl senki. Van és nincs. A legtömörebb jellemzést Apody Béla adta Keszi Imréről. ..Lázas gondolkodó és hibátlan fogalmazó. A szakmában mindenki tudja, mekkora szó, az olvasók közülkevesen. Inkább tisztelik, mint ismerik. Talányos: mindig tartogató meglepetést. Nem nedves, vonzó. Nem barátságos: emberséges.” Indulásakor költő és zeneszerző. Később mindkét útnak úgy fordít hátat, hogy alapelemként szerepelteti őket műveiben. Amikor 1934-ben bemutatkozik a Nyugatban, ״ íróvá kényelmesült muzsikusnak” mondja magát. Devecseri Gábor ugyanott 1936-ban már a lap 1935-ös novellapályázata harmadik helyezettjének (Első: Hollós Korvin Lajos, második: Gelléri Andor Endre) válaszol A versírás mesterség című verseskötet kritikájában az írói és zeneszerzői munka között minőségi különbséget sugalló mondatra: ״ íróvá nem lehet kényelmesülni, mint ahogy a csúcsot nem lehet elérni a másik csúcsról, csak a hegy lábától.” A hasonlat találó, Keszi 'ice pedig ekkor már elindult a hegycsúcs felé. (Csakhogy neki olyan topográfiai viszonyokkal kell megküzdenie, amelyek a földkerekség semelyik hegységéhez nem hasonlíthatók.) ״ Az általánosan kötelező mértéket meghaladó rendkívüli teljesítményre hajlandónak lenni olyan korban, mely a ״ minek?״ kérdésére nem tud kielégítő választ adni: ehhez vagy olyan fokú erkölcsi önállóság és közvetlenség kell, amely ritkán fordul elő és már hősinek mondható — vagy pedig robusztus életerő” — mondja Thomas Mann. Keszi Imrére az előbbi jellemző. Schönbergnek, a második bécsi klasszikus iskola mesterének műve feltehetően meghatározó szerepet játszott Keszi Imre életében. Szerepelteti utolsó regényében is. (A halhatatlanság szamárfülei.) Azonkívül valószínűnek kell tekintenünk, hogy a zsidóság vállalásában is lelki rokona volt az Egy életben maradt varsói Somát idéző komponistájának. Keszi Imre kapcsolata a magyar zsidó irodalommal jelentős részét adja az életmű egészének. Munkatársa volt az IMIT és az Ararát Évkönyvnek, számos írása jelent meg a Libanonban 1906 és 1943 között, s a Libanon jegyzi kiadóként A várakozók lakomája 1944-es példányait. Csak példányokat, hiszen — mint az 1969-es második kiadás emlékeztet rá — annak idején csak pár kötet menekült meg a nyilas zúzdától. A Libenon című folyóiratban megjelent cikkeiből nőtt ki az 1940-ben közzétett A könyv népe című kötet, amelyben Pap Károly, Schöpf Iin Aladár, Németh László és Farkas Gyula könyveinek zsidószemléletét vizsgálja. A Jókai Színház 1956-ban mutatta be Törvényen kívül című drámáját. Ebben a darabban Ringwald Ervin, a zsidó bölcsész figurája Keszi Imre önarcképe. (A szerepet Rozsos István játszotta.) Újra megjelennek könyvei: legelőször az Elysium — a legfájdalmasabb magyar regény. Novellás kötetek, regények, rádiójátékok kerülnek ki a csöndes alkotóműhelyből. Munkatársa az Új Élet Naptárnak és az Évkönyvnek is. Megőrzi alkotói szuverenitását. ..Egy kéttagú ״־ elvtelen írói csoportosuláshoz״ van szerencsém tartozni, Hajnal Annával együtt” — mondja magáról 1968-ban. S most hirtelen más értelmet nyert egy mondata, amit a rádió néprajzi gramofonfelvételeiről írott volt le a Nyugatban 1938-ban: ״ A lemez forog a tű alatt és az ember görcsösen kapaszkodik az elveszett világosság után.” K. F. : December 1-én, Keszi Imre temetésén a rákoskeresztúri temető szertartástermében ott volt a magyar tudományos, irodalmi és művészeti élet sok-sok reprezentánsa, rokonok, barátok, tisztelők és olvasók serege. A kórus és Feleki Rezső zsoltárai után dr. Scheiber Sándor professzor tartott emlékbeszédet. Ezekkel a szavakkal kezdte: Emberszív hogyan értse meg: itt van, és elment. Van és nincs! A halál óriás ajtaján élőnek nincs kilincs. A költő hitves szavaival közelítünk a ravatalhoz, amelyen Keszi Imre pihen. Vele közelítjük meg, akit halálos ágyán is kerestek tétován tapogatózó ujjai. S mikor arra kérte Anna: „Add nekem a kezedet!”, félig öntudatlanul, csukott szemmel is megtalálta őt. Utána Hárs László költő, Vészt Endre író, Szöllősy András zeneszerző, zenetörténész, a Zeneművészeti Főiskola tanára beszélt. A díszsírhelynél Lukácsy András kritikus mondott utolsó istenhozzádot a nagy embernek és nagy írónak. *Sas könyvek Jókai Anna: MINDHALÁLIG Tró a hőse Jókai Anna új regényének, amelyben az írónő azt a lelkiállapotot igyekszik megrajzolni, amely az alkotót két mű megszületése között tölti el. Másik hőse a regénynek a feleség, aki orvos és a házaspár közötti feszültséget rajzolja meg a Mindhalálig című regényében, amely részleteiben érdekes, de nem éri el azt a színvonalat, amelyet Jókai Annától eddigi művei alapján elvárunk. (Szépirodalmi) Diószegi István: KÉT VILÁGHÁBORÚ ÁRNYÉKÁBAN A két világháború közötti időszal nemzetközi politikáját magyar író még nem foglalta össze és ezért úttörőnek számít Diószegi István kitűnő munkája, amely 1919 és 1939 közötti nemzetközi kapcsolatok történetét tárgyalja. (Gondolat) FORRADALOMBAN, háborúban A Kossuth Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában Hetés Tibor szerkesztésében izgalmas és a maga nemes egyszerűségében mégis jelentős könyv hagyta el a sajtót. Szereplője tizenkét forradalmár, akinek élete külön külön is a regényíró tollára kívánkozik, mert életútja és életműve nagyszerű példája volt a helytállásnak, a meg nem alkuvásnak. Nézzük a névsort: Münnich Ferenc, Vági István, Rajk László, Mező Imre, Fehérvári Miklós, Steinmetz Miklós, a mártír-parlamenter, és a többiek mind-mind tettek azért, és nem is keveset, hogy a mai életünk olyan derűssé vált, ha egyikük, másikuk számára a halált is jelentette ez a bátor helytállás. SZOVJET DRÁMÁK 1925—1937 Az Európa Kiadó gondozásában megjelent kétkötetes mű 12 kiemelkedő szovjet drámát mutat be a magyar olvasóközönségnek. Közöttük találjuk a Ljubov Jarovaja, A leszámolást, a Jegor Bulicsov és a többiek, az Optimista tragédiát, A kisunokámat, amelyek mind nagy sikerrel szerepeltek a budinesti és vidéki színpadokon. A fordító a magyar műfordítók és״'*»*d• iá 07 יד tartoznak és a Téli Könyvvásáron ez a válogatás bizonyára nagy sikert fog aratni. Vajda János: VÁLOGATOTT VERSEI Egyik legjelentősebb költőnk Vajda János válogatott verseit gyűjtötte össze A magyar Irodalom Gyöngyszeme sorozatában a Koszmosz Kiadó és ezzel régi adósságot törlesztett, amikor felhívta, az ifjúság figyelmét a Petőfi utáni költészet egyik legkiemel- skedőbb képviselőjére. Gerő János: KOPOG A TETŐ Két kisregényét és több elbeszélését közli Gerő Jánosnak, a Koznosz kiadásában most megjelent Új könyve, amelynek majdnem mindegyike mai életünk problémáiról szólnak. A köny Károlyi András illusztrációival jelent meg. Tordai Aliz: HÖLGY, EGYSZARVÚVAL A Televízió képernyőjéről is ismert művészettörténész külföldi taulmányútját felhasználva a párizsi elunyi múzeumban látható gobelinremekekről, a hat gobelinből álló Hölgy, egyszarvúvalról írt népszerű, és ezzel nem lebecsülésként írjuk, olvasmányos tanulmányt,de ugyanakkor elvezeti az olvasót a francia tájakra és a francia élet számos jelenségét ismerteti. A könyv egyik legnagyobb értékét a művészi illusztráció jelenti. (Gondolat) LÁNYOK ÉS FIÚK ÉVKÖNYVE A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, mint minden évben, ez idén is gazdag tartalommal jelentette meg a Lányok és Fiúk Évkönyvét, amelynek változatos és érdekes cikkei hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok ismereteit gazdagítsa. Külön kiemelendő, hogy a két könyv illusztrációs anyaga még gazdagabb az eddigieknél is. George Sand: MAUPRAT Erről a regényről írja Gyergyai Albert: ,,nem csupán George Sand írói pályájának és a romantikus regénynek talán legmagasabb csúcsát jelzi, hanem egy szenvedélyes élet lassú lecsillapodását, a végleg meglelt szülőföld, a megfékezett ösztönélet, a természet és a távoli forradalom annál szebben zengő együttesében, mivel mindez spontánul, zene módján tör fel benne . . . mint a legszebb liszti muzsika ...” A klasszikus regény Szávai Nándor fordításában Gyergyai Albert utószavával jelent meg az Európa Könyvkiadó kiadásában. Bárdos Pál: AZ ELINTÉZETLEN ÜGY A fiatal író és újságíró új kisregénye a szerelem és nosztalgia regénye. Hőse Guns Bálint, aki negyvenéves korában visszatért szülővárosába és ott találkozik a múlttal és egykori szerelmével. Rá kell jönnie hogy a múlt már csak halványuló árnyék, emlékezés és időszraél arra is, hogy az ember az értelmes cselekvésben találja meg szabadságát és jövőjét. Bárdos Pál új regénye a magyar prózairás egyik értéke. (Szépirodalmi) Kenyeres Zoltán: GONDOLKODÓ IRODALOM A fiatal irodalomtörténész e tanulmánykötete szembeszáll azzal a tévhittel, hogy a magyar irodalom csak szemléltetni képes, hiányzik belőlé a gondolkodási hajlam, idegenkedik a bölcselettől. Állítását Lukács György, Weöres Sándor, Illyés Gyula, József Attila, tanulmányaival, illetőleg verseivel támasztja alá. Külön kiemelendő a kötetből Bóka László portréja és Király István Ady képe című tanulmánya. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Az életöröm és a szépség festője Herman Lipót emlékkiállítása A magyar képzőművészeti életben ritka ünnepet jelentett az az emlékkiállítás, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria a budai várban levő Budapesti Történeti Múzeum termeiben Herman Lipót Munkácsy-díjas, érdemes művész születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából rendezett, a két esztendeje örökre eltávozott festőművész tiszteletére és tegyük hozzá mindnyájunk örömére. Mert a kiállításon bemutatott több mint kétszáz válogatott festménye hirdeti, hogy Herman Lipót ama kivételes tehetségű alkotók sorába tartozott, aki csak testi mivoltában válik múlandóvá de életműve, ezek a színekben tobzódó, az élet örömét, a szépséget hirdető festmények itt maradnak közöttünk és a kiállítás látogatóinak boldog órákat ajándékoznak, mert úgy érzik, találkoztak az igaz, tiszta művészettel. Ezek a képek, a csendéletek, a tájképiek, az erdőrészletek és sétányok, a kompozíciók és a művész barátairól készített portréi, az igaz művészet megnyilvánulásai. Csak most látjuk, bár eddig is tudtuk, hogy Herman Lipót több, mint hetven éven át tartó alkotói pályája menynyivel gazdagította a magyar képzőművészet palettáját. Ez a kétszáz és egynéhány festmény is bizonyítja, hogy ez a sokrétű és termékeny művész, akinek hagyatékából a kiállítás katalógusa is 414 festményt tart nyilván, századunk legnagyobb magyar művészet sorába tartozik és emléktáblája méltón van a magyar piktúra óriása, Rippl Rónai Józsefével szemben a kelenhegyi műteremházban. A Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállítását N. Pénzes Éva és Pogány Ö. Gábor, a galéria főigazgatója mintaszerűen rendezte meg és a ׳ csodálatosan helyreállított budavári palota termeiben a megnyitón ott volt a budapesti irodalmi és művészeti világ számos reprezentánsa, élükön a művész barátja, a kilencvenesztendős Kisfaludy Stróbl Zsigmonddal. Azt, hogy mit jelentett századunk művészetében Herman Lipót munkássága, arról hadd idézzem a nálamnál illetékesebb és mérvadóbb Pogány G. Gábor, a NemzetiGaléria főigazgatójának szavait, aki megnyitó beszédében és a katalógus előszavában a műértő szeretetével és tiszteletével nyilatkozott meg Herman Lipótról. ״ Az újkori piktúra egyetemes hangján adta elő mondanivalóit, az impresszionizmussal felfrissített kolorit ,segített neki képeit elevenné, bíztatóim, vidámmá varázsolni. Mostanában az ilyen természetelvű művészetet hagyományosnak nevezik,mintha bizony a divatos abszurditásnak nem lennének avuló előzményei), s valóban Herman Lipót búvárkodó érdeklődése a művészettörténet valahány értéke iránt szervessé tette kapcsolódását a múlt élő vívmányaihoz. Kétségtelen, hogy palettáján uralkodó lett a pleinair sok árnyalata, a fény tünékeny mozgása, s ez nem mond ellent annak, hogy a klasszikus francia festészet iskolája, Lorrain, Watteau színjátéka, játékos költőiessége épp oly termékenyen hatott rá, mint a későbbiek, Ingres, Renoir érzékien átszellemült testisége, emberábrázoló szakszerűsége, festői szellemessége. Igenis az elődök példamutatását, stílusok hatékonyságát tudatosan felhasználta a maga előadásmódjának kialakításakor, közlendői megformálásakor. De mivel a tanultakat, az átvételeket vérmérséklete, hajlamai szerint alkalmazta festés, rajzolás közben, művei felvették az ő személyes habitusát, úgy tündökölnek, vibrálnak, beszélnek vagy hallgatnak, ahogy Herman Lipót töltötte meg őket tartalommal, int vagy vidít általuk, sürget vagy csitít eszmei indítékaikkal.... ” Ahogy végigjárjuk a kiállítás termeit, meglátjuk a művész első festményét az 1902- ben, még mint növendék alkotott Tájkép tanulmányát, amely még nélkülözte a hermani színek pompáját. Megilletődötten nézzük az 1903-ban festett Édesanyám című képét, amelyen ott ragyog az a fiúi szeretet, amellyel Herman Lipót még túl a nyolcvanon is, édesanyjáról megemlékezett. Felénk virít a piros sapkás önarcképe, mintha megszólalna és egy hamisítatlan hermani anekdotát mondana. Ránk köszönt a költő Szép Ernő arcképe, amelyről akkor is tudnánk, hogy poétát ábrázol, ha nem ismernénk eredetijét, mert Herman Lipót portréinak igaz értékét az adja meg, hogy a festő nemcsak a modell arcvonásait örökítette meg, hanem annak jellemét, lelkületét. Vagy tekintsük meg a művész feleségének, Rozi asszonynak 1916-ban készült festményét. A képről nemcsak egy nemes vonalú szép, fiatal asszony tekint reánk, hanem a portré visszatükrözi, delejes árammal árasztja azt a szeretetet és hűséget, amivel a festő több mint fél évszázados házassága alatt felesége, múzsája és ma emlékének őrzője iránt érzett. Ez a szerelem, amely a művész emberformáló tehetségével és páratlan rajzkészségével párosult, adta azt a pluszt, amely e képet a kiállítás egyik legszebb darabjává emeli. De hadd beszéljünk a művész csodálatos tájképeiről, amelyekben ott tükröződik alkotójának kötöttsége a hazai tájakhoz, a szülőföldhöz, amelynek varázsa olyan erővel élt benne, hogy még bibliai tárgyú kompozíción is megmutatkozik, hogy festője magyar ember, akiben eggyé ötvöződött a szülői házból magával hozott mély vallásossága és igaz, pátosz nélküli magyarsága. Hogy ez mennyire így van, akkor látjuk igazán, amikor két csodálatos tájképében gyönyörködünk. Az egyik A Via Appián-t ábrázolja (1924), a másikon a következő év dátuma van (1925) és A falu tornyát varázsolja elénk. De mindkét festmény elárulja, hogy magyar művész alkotása, aki a Via Appián is szülőfaluja fáira és a kis templom tornyára emlékezik. És beszélni kellene a művész csodálatos színtechnikájáról, de ahhoz, hogy ezeket a hermáni színeket a szürke ólombetűkkel csak némileg érzékeltetni tudjam, legalábbis Krúdy Gyula tollára lenne szükségem. Ezért csak az igaz művészet bűvöletéből elragadtatott recenzor hangján számolok be a művész portré sorozatáról, arról a csendéletről, amely e gazdag hagyatéknak is egyik ékköve (Zöld korsóban sárga virág), a Vén ember című önarcképéről, amelyet halála évében, 1972-ben alkotott. Kétszáz és egynéhány festmény, a művész hagyatékának töredéke, hiszen hol vannak csodálatos rajzai, vázlatai, és azok a festmények, amelyek ma egy-egy lakás díszéül szolgálnak, vagy külföldi múzeumokban láthatók. De ez a válogatás is hirdeti, mennyire igazat írt Herman Lipót halálakor a művész barátja, Gál György Sándor e sorokban. Talán Kiss József szavaival jellemezhetjük a legvilágosabban: „Az én világom — egy álomvilág ...”, mert valóban Herman Lipót egy különös, sajátos mikrokozmoszt alakított ki a maga és publikuma számára: tündöklő álomtájakkal ,örökkön zöldelő lombokkal, pogány szépségben ragyogó nőalakokkal, az élet örömeit szürcsölő bacchánsokkal... és ennek a kozmosznak megvolt a maga külön napja, naprendszere, sugárzása is. Herman Lipót világában mindig sütött a nap és ez nemcsak az égitest, hanem egy optimista lélek verőfénye is.. Mit tegyünk e sorokhoz? Talán csak azt, hogy Herman Lipót egész élete a művészet szeretetében, a dolgos munkásságban telt el. Azt, hogy az egykori falusi kis zsidó otthonból eljutott a legnagyobbak sorába, hogy ma valóságos zarándoklás folyik a budavári palotában rendezett kiállítására, egynek köszönhette. Az élet szeretete mellett mélységesen tisztelte a művészetet és magáévá tette Delacrois tanítását. „A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem előtt.” A Herman emlékkiállítás minden festménye bizonyítja, hogy a művész haláláig követte e tanítást. Zsadányi Oszkár Bárhova hívja, mindenhol gondos munkát végez a TAKARÍTÓ KTSZ A lakosság? részére soron kívül vállal ablaktisztítást, féregirtást, falradírozást, jégelzárást. Budapest VII., Majakovszkij u. 77—79. Telefon: 220—059 takarítás. Budapest VII., Maiakovszkij u. 73. Telefon: 223—852 Budapest X., Bécsi út 111—112. Telefon: 686—527 Budapest XIX., Kossuth Lajos u. 36. STYL CSILLÁRSZALON ELADÁS JAVÍTÁS Üveg-, bronz-, facsillárját romosan is megvesszük. Díjtalan kiszolgálás Szaktanácsadás ELEKTROMOS KTSZ VI., Népköztársaság útja 13. Tel.: 426—992. Tapétázást, szobafestést a lakosságnak jutányos áron végzünk. Tekintse meg mintatermünket. Angol, belga, holland, olasz, NDK, jugoszláv tapéták nagy választékban Szombaton 10 órától 15 óráig mintatermünk nyitva. Részletfizetési kedvezmény. Minőségi Szobafestő, Tapétázó, Fényező Szövetkezet BUDAPEST VIII., POGÁNY J. UTCA 9. Telefon: 143—823, 139—016.