Breznay Béla szerk.: Religio, 1898. 2. félév
14. szám
Megjelenik e lap heten-ként kétszer : szerdán és szombaton. \ Előfizetési dij : \ félévre helyben s posta- i küldéssel 5 frt. \ Szerkesztő lakása: | Budapest, VI., Bajza utcza 14. sz., \ hova a lap szellemi \ részét illető minden [ küldemény czimzendő. \ KATHOLIKUS EGYHÁZI, TÁRSA ÖTVENHETE Budapesten, augusztus 17. 14. SZ. „Perge alacriter in coepto tuo : praeliare praelia Domini, caritatem mcende, pietatem főve, unitati promovendae et arctius compingendae adlabora.. . Nos interim grati animi Nostri pignus, tibi et Us, qui operi tuo suffragantur, Apostolicam Benedictionem peramanter imper timus IX. Pius a Religio szerk. 1871. márcz. 27-én. Előfizethetni minden kit postahivatalnál , Budapesten a szerkesztőnél, és Nagy Sándor könyvnyomdájában, IV., Papnövelde utcza 8. sz. alatt, hova a netaláni reclamatiók is, bérmentes nyitott levélben, intézendők. MINHAHMIDALMI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT. DIK ÉVFOLYAM. II. Félév. 1898. TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok. Az egyházi könyvtilalom és könyvbirálat. — Egyházi Tudósítások. Belgium. — Angolország. — Amerika. — Afrika. — Ausztrália. — Stuttgart. — Berlin. — Prága. — Tárcza. — Katholikus Autonomia. — Irodalom. — Vegyesek. Az egyházi könyvtilalom és könyvbirálat. Különös tekintettel XIII. Leo pápa „Officiorum ac munerum" kezdetű konstitucziójára. Irta : Simon György dr. A könyvtilalom az újkorban. (Folytatás.) Mária Terézia 1752-ben a protestáns iratoknak a nép közt való terjesztését megakadályozandó elrendelte, hogy a katholikusok minden könyvüket tartoztak lelkipásztoruknak bemutatni, a ki a gyanúsakat visszatartotta, az olvashatókat pedig saját aláirásával s a plébánia pecsétjével ellátva visszaadta. E rendelkezések azonban csupán a népiratokra szorítkoztak. Ugyanazon évben Mária Terézia a birálatot kiterjesztette a már nyomtatott, a következő (1753.) évben pedig a kinyomandó könyvekre is, s e feladatot, melyet addig a bécsi egyetem teljesített, ezúttal a könyvbiráló bizottságra (Bücher-Revisions-Commission) vagy udvari könyvbiráló bizottságra (Hof-Bücher-Censur) ruházta át, mely van Sivietens utasítása szerint készítette el a tiltott könyvek jegyzékét. E rendelkezés némi változással 1848-ig állt fenn. A könyvek részint feltétlenül eltiltottak, részben pedig azzal a korlátozással, hogy eruditis, acatholicis, continuantibus vagy erga schedam, tehát tudósoknak, akatholikusoknak, füzetes munkák előfizetőinek vagy olyanoknak, akik az udvari rendőri hivataltól erre különös engedélyt nyertek, eladhatók voltak; II. József császár 1781-iki censura-törvénye szerint pedig e könyveknek egyszerűen fel kellett volna szabadulniok a tilalom alól, de az erga schedam való elárusítás megint divatba jött. A nem tiltott könyvek „Admittitur* vagy „Transeatu jellel láttattak el; az utóbbiakat szabad volt ugyan eladni, de újságokban közölni nem volt megengedve. 1784-ben a püspököknek határozottan megtiltotta II. József, hogy mást, mint állami könyvtilalmat kihirdetni nem szabad. Prágában 1726-ban jelent meg az 1704-iki római Index külön lenyomatban, az 1716-iki Appendix-el együtt. 1729-ben Königrätzben a római Index kiegészítéséül egy Index prohibitorius et expurgatorius adatott ki, melyben jobbára csehországi káros iratok foglaltattak. Ehhez hasonló, de csupán cseh könyvekre vonatkozólag, jelent meg 1767-ben. Régibb magyar tudományos munkával nem találkozunk a tiltott könyvek jegyzékében. Az újabb keletűek közül egyik-másikat felvették az egyes országokban kiadott Indexekbe. Az 1693-iki spanyol Indexben pl. a következő bennünket érdeklő munkát találjuk : Conferenzia de la asemplea popular, que convoco en la 14