Tájépítészet

A Tájépítészet - Táj • Település • Kert c. tudományos szakmai folyóirat első száma 2000. szeptemberében jelent meg, utolsó, 10. száma pedig 2005. októberében, hogy átadja helyét a szerves folytatását jelentő "4D" folyóiratnak. A lapalapító-főszerkesztő Tegdes László kertészmérnök az induló periodika előszavában így ír ars poeticájáról:

„A SZÉP KERTEK kertészeti folyóiratnál végzett közel hároméves munkám során mind több tájépítésszel kerültem munkakapcsolatba. Hálás lehetek, s hálás is vagyok azért, hogy e szakmai lap szerkesztési tapasztalatai során megszülethetett az elhatározás: egy tudományos szintű tájépítészeti folyóirat alapítása. Jelentős szakmai összefogással megnyílt a lehetőség egy olyan periodika létrehozására, amely nemcsak tovább népszerűsíti a tehetséges magyar szakemberek szakmai munkáját, hanem a szaktudomány eszközével egzaktabb módon is segíti a környezetépítés hazai teendőit. A TÁJÉPÍTÉSZET folyóirat e számának szerzői elsőként csatlakoztak a szakmai felhívásra, felkérésre. Remélem, sokan lesznek követői ezeknek a lelkes, kiváló szakembereknek, s bízom abban is, hogy a magyar tájépítészet ügye rangjához méltó helyet kap a környezetépítéssel foglalkozó szakirodalom palettáján itthon és külföldön egyaránt. Kívánom, hogy tudományos folyóiratunk járuljon hozzá a magyar tájépítészet felvirágoztatásához, az eredmények hazai és nemzetközi megismertetéséhez és elismertetéséhez. Remélem azt is, hogy a szakemberek útmutatásai alapján a döntés-előkészítő és döntéshozó szervezetek, hivatalok szintén érdeklődéssel, figyelemmel forgatják, hasznosítják a folyóiratot, amely azért született, hogy mindazok, akiknek feladatuk, nagyobb szakmai felkészültséggel őrizzék és gyarapítsák a magyar tájak, települések, kertek egyedülálló értékeit. A TÁJÉPÍTÉSZET tudományos folyóiratot ezekkel a gondolatokkal, s olyan hittel és példamutatással bocsátom útjára, amilyennel valaha pedagógus szüleim engem is elindítottak. A példamutatásukért ezúton is tisztelettel adózom nekik.”

Jámbor Imre okleveles táj- és kertépítész mérnök, a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának dékánja, a szerkesztőbizottság tagja a következőket tette ehhez hozzá beköszöntőjében:

„Az építészet, amelynek része a tájépítészet, ma Magyarországon értékén alul kezelt ügy. Nincs igazán felelőse, nincs hatékony őre, csak az építészek lelkében őriztetik nagybetűvel. A döntések egy- és százmilliárdok elköltéséről, amelyből épületek és szabad terek, kertek, közterületek létesülnek, jórészt a politika és a gazdaság erővonalai mentén születnek meg, olyanok is. A táj pedig befogadja ezeket. Mit is tehet az erőszakkal szemben mást? És az építészet? Teheti, hogy önmagát definiálja. Kinyilvánítja (ahogy a közelmúltban is megtette): nem vagyok azonos! Ez az újság is ezt a célt szolgálja. E lap hasábjain szándékaink szerint a magyarországi tájépítész szakma definiálhatja önmagát, magyar, angol és német nyelven. Olyan önálló fórumot szeretnénk létrehozni, amely a tájépítészeti alkotások, értékek bemutatására és megismertetésére alkalmas és egyben szakmai kommunikációs tér itthon és a magyar nyelvű külföldön mindazoknak, akik a tájépítészettel hivatásszerűen foglalkoznak és értik: mit lehet, és mit kell tenni. Várjuk mindazok jelentkezését, akiknek van mondanivalójuk a szakmáról. Tervismertetéseket, esszéket, tudományos közleményeket szeretnénk közreadni - mindannyiunk gazdagodására. A TÁJÉPÍTÉSZET című újság egy szűk szakmai kör, néhány szakember akaratából és lelkesedésének köszönhetően jött létre. Nincs mögöttünk (egyelőre) alapítvány, szponzor és támogató. A lapot periodikának szánjuk. Akkor jelenik meg, amikor teleírjuk. Írjuk tehát minél sűrűbben tele. És vásároljuk meg minél többen, de ami a legfőbb: olvassátok el! Meggyőződésem, hogy erre a lapra a szakmának szüksége van. Meggyőződésem, hogy van elegendő tehetség és erő, ami a lapot szellemileg fenntartja és szükséggé formálja. Ahogy abban is biztos vagyok: csak az érték az, ami fennmarad. Szükséges e fórum, mert felelősségünk és feladatunk van a magunk és a követő korszak generációjával szemben. Ez jogosít arra, hogy jövőképet formáljunk, hogy szakmai premisszákat fogalmazzunk meg, hogy kimondjuk, építeni azt jelenti: a tájat, a környezetet épebbé, egészségesebbé és szebbé tenni. Ez pedig nem kevés.”