Mesterségek szótára

Frecskay János kezdetben tanítói pályára készült. Hat évig tanító volt Pesten, majd újságíró lett; 1866-tól A Honnak volt munkatársa, később segédszerkesztője. 1883-tól a Kereskedelmi Minisztérium szabadalmi levéltárában levéltárosként dolgozott. 1892-ben könyv- és térképtári főigazgatóvá, 1895-ben pedig a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal főigazgatójává nevezték ki, egyszersmind megbízták a Szabadalmi Közlöny szerkesztésével. Már újságíró korában kezdte gyűjteni a mesterségek műnyelvének anyagát, melyet a négykötetes Találmányok könyvében (1877–1880) használt fel. Ez a munka megvetette a magyar ipar műnyelvét, melyért a Magyar Tudományos Akadémia a nyelvtudományi bizottság kültagjává választotta és egyúttal megbízta a Mesterségek szótára megírásával, ami aztán 1912-ben jelent meg. A szótár a „magyar mesteremberek között divatozó műszavak”-at gyűjti össze. A kötet első része ötven iparág leírása, a második részben pedig ezen iparágak összesített magyar-német és német-magyar szótára található.A következő mesterségek szakszavait találjuk meg a munkában: aranyverő, aranyozó, asztalos, ács, bádogos, bodnár v. kádár, bőrgyártás, cserzővarga, tímár, magyar tímár, irhagyártó, csizmadia és cipész, esztergályos, fametsző, rézmetsző, fazekas, fésűs, gyertyamártó, szappanos, hangszerműves, hegedűkészítő, zongorakészítő, kalapos, kárpitos, kefekötő, kerékgyártó v. bodnár, kosárkötő, kovács, kőműves, kőfaragó, könyvkötő, könyvnyomtató, kötélverő, lakatos, mázoló, szobafestő, mészáros, hentes, molnár, szíjgyártó, nyerges, ötvös, arany- és ezüstműves, ékszerész, sütő (pék), rézműves, rézöntő, szabó, szűcs, takács.„A fonásnak legrégibb s legegyszerűbb eszköze a guzsaj (Rocken, Wocken) és a gyalogorsó (Handspindel). A guzsaly egy, egész két méternyi hosszú bot, a melyre a héhelt lent, kendert vagy gyaratolt gyapjút gugyóla, gongyola, göngyöleg, pátyosz (Spinnrocken, Bündel) alakjában rágöngyölitik. A guzsalyt a fonónő, ha járva-kelve végzi munkáját, vagy hóna alá szorítja, vagy övébe dugja. AÁ fonóban, a guzsalyosban, a serögben (Spinnstube) azonban ülve fonnak, a mikor is oly guzsalyt használnak, a melynek alsó végéből derékszögben kiágazik egy lapos rúd, a melyet a fonó a padra helyez s arra ráül. Ez a talpas guzsaly (Fuss-Rocken), a melytől a székes guzsaly (Rocken mit Gestell) abban külömbözik, hogy egy arasznyi magas, négylábú székbe van erősítve a guzsaly s ezt a padon ülő fonó maga mellé állítja a földre. A (b) orsó (Spindel) 20-30 cm. hosszú, kerekre esztergált keményfából való, a mely alsó végétől számított mintegy 8 cm. távolságban, másfél cm. vastag s innen mind a két vége felé nyulánkodik. Ezen legvastagabb részén alul ónból, szaruból vagy akár fából való, külső átmérőjén 3 cmnyi karika: (c) a guriga, a perdítö, a pereszlen (Wirtel) van ráhúzva.”